Őszi ​csillagok 2 csillagozás

Knut Hamsun: Őszi csillagok Knut Hamsun: Őszi csillagok Knut Hamsun: Őszi csillagok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Népszava, Budapest, 1923
104 oldal · puhatáblás · Fordította: Ács Géza

Enciklopédia 9


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Knut Hamsun: Őszi csillagok

Nagyjából ismerem a Knut Hamsunt övező ellenérzéseket, de ezzel most nem foglalkoznék, meg szerintem nincs is értelme, tekintve, hogy ez a műve még 1906-ban íródott. (Valami hasonlóba futottam bele – az egyébként szintén szép kort megért – Ernst Jünger kapcsán is, de emlékszem, hogy az ő könyve jobban magával tudott ragadni. Tehát maradjunk annyiban, hogy mindketten elég ellentmondásos személyiségek lehettek…)
    Az Őszi csillagok egy helyét nem lelő, céltalan, magányos férfiúról szól, aki hirtelen ötlettől vezérelve lemond a tunya, városi létről és beveti magát az egyszerű melós életbe s a természetbe. Felcsap vándormunkásnak, az útjába kerülő házaknál vállal idény- és alkalmi munkákat, s mi ezáltal bepillantást nyerünk a korabeli gazdaságok világába: szegény parasztok, földesurak és gazdasszonyok, cselédek, napszámosok, papkisasszonyok a szereplői e regénynek, amelynek nincs is kifejezett cselekménye. Hősünk szerelmi élete meglehetősen szerencsétlen, és bár intelligenciáját és tudását jól tudja kamatoztatni munkája során, de végül ezen a téren sem érik csak átmeneti, kis sikerélmények. Az egészséges, egyszerű parasztemberek valahogy mégis jobban tudnak érvényesülni, míg ő túl sokat gondolkodik és álmodozik, és túl sokat „kombinál” feleslegesen…


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Tükörsimán ragyogott tegnap a tenger és tükörsimán ragyog ma is. Vénasszonyok nyara van a szigeten – ó, milyen enyheség és melegség ez! –, de a nap már nem süt. Sok-sok éve nem volt ilyen békesség a lelkemben, talán már husz vagy harminc esztendeje is van annak. De valamikor régen, talán valamelyik előző életemben éreztem már ezt a nyugalmat. Valami kis nótát dúdolok, boldog vagyok és minden követ, minden fűszálat szeretek s ugy látszik, ők is szeretnek engem. Ismerősök vagyunk. Ha a fücsomókkal benőtt erdei ösvényen sétálok, földöntúli boldogság dobogtatja szivemet. Eszembe jut egy bizonyos hely képe, a Kaspi-tenger keleti partján, ahol valamikor voltam. Olyan volt ott is, mint itt, acélszürkén, csöndesen és komoran terült el a tenger. Az erdőt jártam, könnyekig meghatódtam és egyre mondogattam: Istenem, bár még egyszer idekerülhetnék! Mintha már jártam volna itt valaha. De akkor bizonyára valami más országból jöttem, ahol csak az erdők és az ösvények ugyanilyenek. Talán virág voltam az erdőben, talán bogár, mely egy akácfán éldegélt.

Carmilla >!

Most már két hete nem olvastam újságot és lám, kitűnően érzem magam, lelkem nyugalma egyre gyarapszik, énekelek, nyújtózkodom és esténként födetlen fővel szemlélem a csillagos eget.

8. oldal, (Népszava, 1923)

Carmilla >!

    Munka után az erdőben csavarogtam, vagy pedig a temetőben. A sírföliratokat böngésztem és közben mindenfélén gondolkoztam.

18. oldal, (Népszava, 1923)

Carmilla >!

    Az erdőben egyre szaporodtak a sárga levelek, a földből már párázott az ősz. Csak a gombák gyarapodtak egyre dúsabban, mindenütt kibukkant egy-egy ilyen kövérre hízott kúp. Hatalmas taplógombák terpeszkedtek korhadt fatörzseken, a fűből szarvasgomba, csiperke, meg rizike kandikált ki. Néhol, mint a parázs, izzott egy-egy vöröskupakos pettyesfejű légyölő galóca. Csodálatos növény ez. Ugyanott terem, ahol a többi édeshusú gomba, ugyanaz a föld táplálja, ugyanaz az eső nedvesíti, növeszti – csak éppen hogy mérges.

20. oldal, (Népszava, 1923)

Kapcsolódó szócikkek: csiperke · gomba · légyölő galóca
Carmilla >!

Régesrégen csak zöldszínű üveget csináltak és akkor ritkaság volt az üveg. Boldog idők, amikor még ritkaság volt valami.

5. oldal, (Népszava, 1923)

Kapcsolódó szócikkek: üveg
Carmilla >!

[…] Azt is észrevettem, hogy amikor egy légy mászik a kezefején, nem törődik vele, talán nem is érzi. Így kell viselkednie egy férfinak a legyekkel…

8. oldal, (Népszava, 1923)

Kapcsolódó szócikkek: légy
2 hozzászólás
Carmilla >!

     – Gágá, gágá – hallatszott a távolból. Ismertem ezt a hangot, vadkacsák voltak. Gyermekkoromban úgy tanultam, hogy ilyenkor meg kell állni, össze kell kulcsolni a kezet, nehogy a vadkacsák megijedjenek. Lágy, misztikus hangulat szálldos körülöttem, visszafojtom lélekzetemet és fölbámulok az égre. Ott repülnek… Az ég, mint valami csillagokkal vegyített tenger nyugszik fölöttünk. Gágá, gágá, hangzik újból a fejünk fölött, és a pompás menet lassan elúszik az éjszakában…

30-31. oldal (Népszava, 1923)

Kapcsolódó szócikkek: vadkacsa
Carmilla >!

    …Ó milyen nehéz is szépen és kedvesen megcsinálni a végzetes átmenetet az öregségbe. Mikor eljön a görcsösség, a remegés, a grimaszok, a küzdelem az ifjabbak ellen, az irigység.

97. oldal (Népszava, 1923)

Kapcsolódó szócikkek: öregség
Carmilla >!

     – Két mérföldre akarod cipelni a bort? – kérdezi a lány nagyot kacagva. – Hiszen sok boltot találsz útközben.
     – A kisasszony elfelejti, hogy holnap vasárnap van és akkor minden bolt zárva van – válaszoltam.

76. oldal (Népszava, 1923)

Kapcsolódó szócikkek: vasárnap
Carmilla >!

Neuraszténiás uraim, beteg emberek vagyunk mi és annyit sem érünk, mint bármelyik állat…

104. oldal (Népszava, 1923)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bjørnstjerne Bjørnson: Arne / Synnöve Solbakken
Örkény István: „Rózsakiállítás”
Hajnóczy Péter: Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Stefan Zweig: Ámok
Gárdonyi Géza: Julcsa kútja
Moldova György: A törvény szolgája és egyéb történetek
Lengyel József: Igéző
Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és más elbeszélések