Tomi 3 csillagozás

Először is, nagyon szépen köszönöm ismét a lehetőséget a kiadónak. Szilvi írásmódja már az előző történeténél belopta magát a szívembe, és nem volt kérdés, hogy Tomival fogom folytatni a sort. Bár mindegyik eddig megjelent története komoly témád dolgoz fel, engem mégis ez a pasas vonzott, és kivételesen most nem a borító, és nem is a fülszöveg helyére kerülő részlet bolondított magába, hanem valami egészen más, amit most így nem tudok megmagyarázni.
Ez pont olyan érzés amúgy, mint amikor találkozol egy emberrel, és tudod biztosan róla, hogy bár nem kötsz vele sem életre szóló barátságot, és nem is leszel bele halálosan szerelmes, mégis valamilyen szinten vagy meghatározza az életedet, vagy befolyással lesz bizonyos döntésedre.
Ez volt az első olyan történetem, amiben a szereplők spoiler. És nem mondom, eleinte fura volt, elképesztően fura. Szeretem a tabu témákat, de ilyet még pont nem olvastam, és nagyon rá kellett vegyem magam, hogy én se érezzem picit undorítónak. Hogy miért annak? Mert baromira vizuális vagyok, és belegondoltam ebbe az egészbe, és egyszerűen fuuujjj, ilyen velem soha. Viszont imádtam Dorina helyébe képzelni magam, és beleszeretni Tomiba.
Amit nagyon imádtam ebben a történetben, hogy végig reális talajon mozgott. Igen, még annak ellenére is, hogy spoiler. A cselekmény gördülékeny volt, nem éreztem soha, hogy egyes történések fennakadnának a levegőben, vagy feleslegesek lennének. A szereplők reakciói abszolút helytállóak voltak, legyen szó a főbb szereplőkről vagy a mellékszereplőkről. Egy kicsit hiányoltam azt, hogy az anya nem tombolt annyira, mint amennyire én tettem volna a helyében, de az az igazság, hogy ezt is emberfüggő, és Dorina anyja minden volt, csak jó, becsületes és törődő anya nem. Szóval így belegondolva nem várhattam azt, hogy vázát tör és összeveri a testvérét, mert valamilyen szinten biztosan lesz.rta, hogy mi van közöttük.
Minek a fél pont levonás? Írói szemmel nézve tökéletesen értem, miért olyan Dorina személyisége, amilyen, és magamban levezettem az okokat, és teljesen rendben van. DE. Engem kikészített a naivsága bizonyos helyzetekben, és csak azért nem tépem a hajamat, mert nekem is vannak ilyen… tudatlan? óvatos? nem is tudom, milyen ismerőseim, akik ugyanúgy vissza voltak fogva és alul voltak értékelve otthonról. Szóval tudom, hogy ilyen embertípus igenis létezik, még 2019-ben is.
Összességében? Nem értem, miért nem kap Szilvi nagyobb hangot. Nem azt mondom, hogy hú, de tökéletesen ír, mert tény, hogy vannak hibái, és ezzel szerintem ő is tisztában van. Viszont abszolút meghaladja, legalábbis nálam, azt a határt, ami elválasztja a nagyon gáz történeteket a jóktól, és ő legalább két lépéssel messzebb van ettől a vonaltól. Szóval ajánlom, főleg a dark romance kedvelőinek. Sokan nem gondolnák, de a magyar írások között is akadnak ilyen jó, ilyen kellemesen sötét romantikus történetek. Csak rájuk kell lelni.