Somogy ​régi ételei 4 csillagozás

Gyerekkorom jelentős része Közép-Somogyban telt, és amikor felfedeztem, hogy nemcsak a vasi-zalai konyhának (gyerekkorom másik fele), hanem a somogyinak is van ebben a sorozatban kiadott receptgyűjteménye, nem volt kérdés, hogy minél hamarabb beszerzem és elolvasom.
Nos, ez igazából nem egy szigorúan vett szakácskönyv, abban az értelemben, hogy a könyv első fele (talán kétharmada is) néprajzi áttekintés, a somogyi emberek táplálkozási szokásainak ismertetése, az írott emlékekkel rendelkező időszaktól a nyolcvanas évekig. Ebben is volt azért érdekesség, például az, hogy a most ismert „somogyi konyha” receptjei nem olyan rettenetesen régiek, az 1930-as, ’40-es és ’50-es években alakultak ki. Aztán azt is megtudhattuk, hogy a somogyiak világéletükben káposztát ettek káposztával (igen, baby!), valamint kerekrépát (ha valaminek a szagától is messzire futok…), noha ez engem inkább csak megerősített. Érdekes, hogy mennyi kását főztek és ettek régebben, én ezt már nem tapasztaltam, és amúgy is ezen a téren sajnos jóval erősebben van jelen a táplálkozásomban a krumplis, szegény Zala. Nagyokat bólogattam még a sütemények felsorolásánál, van néhány alaprecept (krémek), meg a sakktábla-szelet (nálunk dominó), meg a pörkölttorta (ami nem marhapörköltből, hanem égetett cukorból és dióból készül), és hasonló nyalánkságok.
Ami fájón hiányzott, és a nagymamámmal pótoltatni fogom: mi nem így főzzük a töltött káposztát, az teljesen biztos; illetve nincs benne a legnagyobb kedvencem, a krumplis pogácsa receptje, sem a méteres kalácsé.