Műveltség ​és demokrácia – Kísérletek a pedagógia bírálatára 2 csillagozás

2010–2018
Knausz Imre: Műveltség és demokrácia – Kísérletek a pedagógia bírálatára

Ez a kötet egyfelől védőbeszéd a műveltség, közelebbről az ún. hagyományos műveltség mellett. Amellett érvel, hogy a hatékony politikai részvétel és demokratikus ellenőrzés hiánya összefügg a tudáselosztás egyenlőtlenségeivel, ezért a műveltség demokratizálása nélkül nincs működő demokrácia.
Másfelől a könyv vádbeszéd a hagyományos iskola ellen. A modern tömegoktatás a deklarációk ellenére ma már egyre kevésbé tölti be szerepét, és a műveltség terjesztése helyett inkább elzárja attól a tömegeket: műveltségközvetítést játszik, de csak a műveletlenséget termeli újra.
A kötet a szerző 2010-es címadó hosszú esszéjét tartalmazza, továbbá huszonkét rövid írást, amelyek zömmel előadások voltak eredetileg. Nem rendszeres neveléselmélet, de a pedagógia alapkérdéseit járja körül: kísérletek gyűjteménye.

>!
410 oldal · ISBN: 9789638896650

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Biedermann_Izabella>!
Knausz Imre: Műveltség és demokrácia – Kísérletek a pedagógia bírálatára

A tudatlanság, a műveltség hiánya időzített bomba, mondja a szerző. Márpedig az időzített bombák előbb-utóbb fel is robbannak.
Ma (manapság, mostanság) sok baj van az iskolákkal és az iskolákban, és ezt igazából mindenki tudja. Pontosabban tudni tudja, csak nem sejti, hogy ekkora.
Knausz Imre 2010–2018 között született írásai a címben ígértek szerint járnak el: vagyis bírálják azt a pedagógiai gyakorlatot, mely „elemberteleníti és elértelmetleníti azt a helyet, amely az irgalmasság otthona kellene, hogy legyen.”
A szerző esszéiben körüljárja az oktatásügy neuralgikus pontjait: a tantervet, a nevelés és oktatás viszonyát, az iskola feladatait, a műveltség és a valóság, valamint a demokrácia kapcsolatát, és szól arról is, milyen fontos az irgalom szerepe az iskolában tárgyiasuló és tárgyiasító mindennapjainkban.
Ugyanakkor a kötet írásaiból nem kizárólag a bíráló hang, hanem egy felelősen gondolkodó ember hangja szólal meg. A neveléselméleti és pedagógiai tartalom egyszerre lesz szórakoztató és hasznos, elgondolkodtató és elkedvetlenító, ugyanakkor reményteli olvasmánnyá Knausz Imre könnyed stílusától, mely mögött rendkívül gazdag irodalmi és tudományos műveltség áll.
Az esszékből és előadásokból álló gyűjtemény azonban nem csak szakmabelieknek ajánlható, bár nekik feltétlenül, hanem minden felelősen gondolkodó olvasónak, hiszen elég sok szó esik benne arról is, hogy a demokrácia, a tudás, a műveltség nagyon is összetartozó fogalmak.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Biedermann_Izabella>!

…az iskola által közvetített műveltség köszönő viszonyban sincs a fiatalok életvilágával. Ez részben persze a tananyag problémája, nagyobb részt azonban az életé. Ezen azt értem, hogy a fiatalok, ahogy az idősebbek is – és most éppen nem a szegényekről beszélek – egy sajátosan zárt virtuális világban élnek, amely sokszor igen kevés ponton érintkezik az élet valóban komoly problémáival: a szegénységgel, a betegséggel, a halállal, a környezeti katasztrófákkal, az erőszakkal. Márpedig a műveltség csak ezeknek a problémáknak a kontextusában értelmezhető, a fogyasztás és a populáris kultúra keretei között nem. Az iskola műveltségközvetítő küldetését csak akkor tudja megvalósítani, ha megtalálja a módját annak, hogy szembesítse a fiatalokat a valósággal, a társadalmi gondok világával. Ez a szembesítés azonban csak akkor töltheti be a szerepét, ha aktív, azaz lehetőséget ad a cselekvésre, felhívja a figyelmet a személyes felelősségre, és arra, hogy a világ megváltoztatható.

195-196. oldal Iskolai demotiváció - amnéziás demokrácia

Biedermann_Izabella>!

Egy kicsit közelebbről a pedagógiai viszony két dolgot jelent. Egyrészt aktív figyelmet és érdeklődést a másik iránt.Lehetőséget, hogy megnyilvánuljon és a megnyilvánulásaira konstruktív, azaz az ő szempontjait megértő visszajelzéseket kapjon. Másrészt ennek ellenpontjaként azt, hogy a nevelő is feltárja magát, azaz megmutatja, hogy milyen ember. Ez nem feltétlenül és nem is elsősorban példamutatás. Az őszinteség ennél sokkal fontosabb. A pedagógiai viszonyban az ember azt mutatja meg, hogy ő hogyan küzd meg a problémáival, és hogyan jut közelebb önmaga megértéséhez. Ez lehet követendő út a növendék számára, és lehet elvethető. De az is előreviszi, ha el tud vetni bizonyos mintákat, és ahhoz is látnia kell a mintákat, hogy el tudja vetni azokat.* Módszerei
viszont – azt hiszem – nincsenek a nevelésnek. Aligha véletlen, hogy az igazán eredményes pedagógiai rendszereket – szemben az oktatási programokkal – soha nem sikerült úgy leírni, hogy a leírás alapján programszerűen reprodukálhatók legyenek. Ezeknek a rendszereknek a lényege – Makarenkótól a Pataki Gyula-féle Fiúkfalváig – az egyedi emberi kapcsolatokban állt, ezért hiteles leírásuk is csak narratív formában történhet.
*A nevelésnek ez a kétarcú modellje voltaképpen Thomas Gordon konfliktuskezelési módszerének általánosítása (Gordon, 1990).

206. oldal Mi a nevelés

Biedermann_Izabella>!

A politikai tájékozódás – leegyszerűsítve: az újságolvasás –, amit a demokratikus politikai részvétel feltételének szokás tekinteni, ezen a ponton elégtelennek bizonyul. Az újságból megtudhatjuk, hogy ki milyen álláspontot képvisel, de ez nem elég ahhoz, hogy kritikailag elgondolkozzunk az egyes álláspontok igazságtartalmáról. Ha nem rendelkezünk olyan műveltséggel, amely háttértudásként működve elősegíti az aktuális vitatémák értelmezését,
akkor az „újságolvasás” (tévénézés, internetböngészés, rendezvényeken való részvétel) csak arra szolgál, hogy kitegyük magunkat mások befolyásoló szándékainak, azaz hogy a közvélemény-formálás alanyaivá váljunk. A fenti példák az egészségvédelemmel voltak összefüggésben, ezért talán nem sugallják ennek az egész témának a politikai relevanciáját. Ha azonban a környezetvédelemre vagy technológiai beruházásokra gondolunk, máris világossá válik, hogy napjaink legfontosabb politikai témáinak követéséhez természettudományos műveltségre volna szükség.

47-48. oldal

Biedermann_Izabella>!

A műveltség ebben a kontextusban nem más, mint készség annak a felismerésére, hogy a helyzetek mindig bonyolultabbak, mint amilyennek első pillantásra látszanak.

52. oldal

Biedermann_Izabella>!

A médiavalóság másodszor a kívülről irányítottság kiteljesedése. A sikeres élethez, az érvényesüléshez ma mindenekelőtt arra van szükség, hogy mások, a kortársak, a velünk egyenrangúak elismerjenek, hogy népszerűek legyünk. Ez mindenesetre fontosabb, mint a kitartó munka vagy az önfegyelem, amelyek a modernitás kiemelkedő értékei voltak. A többiek elismerése pedig elégséges legitimációja minden döntésnek és magatartásformának.

129. oldal

Biedermann_Izabella>!

A különböző szubkultúrák, érdeklődési körök, divatcsoportok, korosztályok eltérő nyelve és utalásrendszere nem új jelenség, ma azonban egyre szűkebb körre szorul vissza a csoportközi kommunikáció. Különösen feltűnő az ifjúság és az idősebb nemzedék közötti kommunikáció csendes eltűnése, aminek következtében megszűnik a generációk közötti eleven kapcsolat, a tapasztalat átörökítésének folyamata. A legfontosabb következmény azonban az, hogy az ifjúság nem vonódik bele az ország közös dolgairól zajló – azaz politikai – diskurzusokba, főleg azért, mivel nincsenek is ilyenek, pontosabban a politikai diskurzus is szegmentálódik: az azonos szekértáborhoz tartozók beszélnek egymással, mert csak ők értik meg egymást. Ha belegondolunk, hogy az iskolai oktatás egyik fő
funkciója az állampolgárok diskurzusközösségének kialakítása a közös szókincs és utalásrendszer elterjesztésével, érthető, ha erre nem lesz fogékony az ifjúság: a médiavalóságban elég a saját dolgainkkal foglalkozni. Egyszerűbben fogalmazva: a magánélet nem ad teret a közéletnek.

130. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Walter Leirman: Négyféle nevelési kultúra
Kozma Tamás: Az összehasonlító neveléstudomány alapjai
Fináczy Ernő: Világnézet és nevelés
Bajkó Mátyás – Komlósi Sándor – Kosáry Domokos – Köpeczi Béla – Mészáros István – Orosz Lajos: A magyar nevelés története I.
Gloviczki Zoltán – Zsinka László: Nevelés és iskola az antik és középkori Európában
Pete József: Az alma és a fája
Nagy Péter Tibor: Hajszálcsövek és nyomáscsoportok
Szlucska János: „Pünkösdi királyság”
Gordon Győri János: Az oktatás világa Kelet- és Délkelet-Ázsiában
Forray R. Katalin: Az iskolakörzetesítések rövid története