Rejtélyes ​tűz (7tenger) 75% 12 csillagozás

Amikor kézbe vettem a kötetet, nem ismertem még a 7 tenger univerzumát, Théa világát, ami annyira hasonlít a 17. századi Európára… mégis alapvetően más. Sajnos sokszor a novellákból sem rajzolódott ki egyértelműen a világ felépítése és a szabályai, főleg a fantasy vonatkozásokkal kapcsolatban, amik amúgy a legérdekesebbek (lennének) – mi is az a kasztilliai tűz és hogyan működik? Mit tesz az emberrel? Hát a sorsboszorkák, akik látják mások sorsának kusza szálait? Az embereket és lelküket elnyelő leviatán?…

Végig olyan érzésem volt, hogy mindezekkel tisztában kellene lennem, és az írók sincsenek a segítségemre, nem árulják el nekem a háttérinfókat. Szóval a szerepjátékot nem ismerő olvasók számára érdemes lett volna a kötetet egy néhány oldalas ismeretterjesztő bevezetővel kezdeni Théa világáról, hogy ne érezzék magukat olyan elveszettnek.

Ezt a hiányérzetet leszámítva tetszettek a novellák, mindnek sajátos hangulata van, amibe könnyű volt belefeledkezni.

spoiler

A 7 Tenger fantasy világához kapcsolódó, magyar szerzők által írt analógia..remek hangulatalapozó, de a novellák minősége nem egységes.

Renier, Prendergast és Thomas Norm novelláiban témájától függetlenül megjelenik az a kissé ironikus világkép, amely rájátszik a kosztümös filmek világára (amikor „minden futóbolond álarcos igazságosztót játszik” és ahol "vigyázni kell a titkos társaságokkal: ha sokáig keresed, még a végén valóban megtalálod őket"). Bár csak Norm írása nyíltan humoros, a másik kettőn is muszáj néha elmosolyodni. Nekem ez az igazi Héttenger.
Csigás Gábor, Hanna Tarakanova és Krysta Hans írásai komorabb hangvételűek, horribile dictu realisztikusabbak, de a maguk nemében szintén jól megírt darabok.

És a maradék: John Done kalózost játszó úrficskája jól indul, de nagyon elhúzódik, a végét pedig túl groteszknek találtam. Stöckert Gábor kitekert szerkezetű szösszenetével nem nagyon tudtam mit kezdeni. Sheenard pedig túlkomplikálta a novelláját, 35 oldalon úgy 135 hivatkozást rejtett el, mintha egy készülő monstre trilógiából közölne egy epizódot.

Kevesebb volt számomra az élvezetes/értékelhető novella, mint a nem.

Ami tetszett:
Reiner: Élvezetes darab, amolyan Zorro-s hangulat, kis mágiával átitatva. Kicsit talán kellene hozzá némi 7 tenger szerepjáték háttérismeret, amivel én nem rendelkezem, így nem nagyon tudom hova tenni pl a kasztíliai tüzet, mint olyat, de még ennek ellenére is végig le tudott kötni.

Norm: Ahogy előttem is írták, ez az egyetlen könnyed, humoros írás-a csavar a novella lezárásakor kimondottan tetszett.

Prendergast: Tetszett a történet és az írásmód is, egyfajta *SPOILER* korabeli Men in Black. Remélem idővel többet is olvashatunk majd a kiejthetetlen nevű írótól.

Közepes:
Done: Itt kezdett először romlani a színvonal, az írásmódot kicsit bugyutának is éreztem. A főszereplő életútjában a csavar érdekes fordulat, bár sejtettem, hogy valami ilyesmi irányt vesz majd a történet-vagy pont az ellentétét :)
A vége viszont egyrészt irreális, olyan szempontból, hogy *SPOLIER*(?) egy fogolyként rabságban tartott nőnek nem ez lenne a sorsa egy kalózhajón (persze az sem lenne egy jó sors), másrészt emellett is szinte már perverz módon kegyetlen a lezárása.

Nem tetszett:

Sheenard: Ennek a történetnek az égvilágon semmi értelme nem volt :/ Bár el kell ismerni, elég kiszámíthatatlanul alakult a vége, lehet mindössze ennyi volt a cél, egy novella nem kell mindig nagyot szóljon.

Csigás: Ígéretesen indult egy jó stílusban megírt párbajjal, aztán ez a történet is számomra teljesen értelmetlen és érdektelen volt.

Stöckert: Ennek a sztorinak szintúgy az égvilágon semmi értelme, ráadásul a szerkesztése is egy katyvasz.

Hans: Itt már nagyon untam magam, lehet az előző kevésbé megkapó novellák hibája is, mindenesetre a szereplők, a történések számomra totál érdektelenek voltak. Leginkább mivel az író úgy tett, mintha nekünk ismernünk kellene a nevek mögött meghúzódó karaktereket (lehet ide sem ártott volna egy alapvető 7 tenger ismeret?)

Tarkanova: Itt már végleg megfáradtam az egyre laposodó színvonaltól, ráadásul az oroszos téli táj nekem egyáltalán nem adja a Dumas-os-kalózos hangulatot, így ezt fel is adtam a felénél kb.