Kleinheincz Csilla (szerk.) · Roboz Gábor (szerk.)

Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2021 22 csillagozás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Biológiai gépek és vízi tündérek, élmunkás táltosok és underground vámpírkolóniák, hullámok fehérítése és játék a halállal: a 2018-ban indult antológiasorozat idei kötetében tizenöt különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Eredeti megjelenés éve: 2021

A művek szerzői: Nagy Viktória, D. Kovács Tünde, Erdei Lilla, László Zoltán, Rusvai Mónika, Farkas Balázs, Körmendi Ágnes, Komor Zoltán, Palágyi R. László, Juhász Viktor, Láng Anikó, Kispál Márton, Füzesi Dóra

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Az év magyar science fiction és fantasynovellái GABO · Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
336 oldal · ISBN: 9789635662241
>!
GABO, Budapest, 2021
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635662241

Most olvassa 17

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 58


Kiemelt értékelések

pinter_bence I>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

„Eddig kétszer számoltam be a Gabo SFF kiadó magyar szerzőket felvonultató fantasztikus (sci-fi, fantasy, horror) antológiájáról itt az Azonnalin: mindkétszer el voltam ájulva. A Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor által szerkesztett sorozat lényege, hogy egyrészt egy nyílt pályázaton, másrészt meghívásos alapon gyűjt össze évente egy szép adag minőségi fantasztikus novellát – ezzel platformot adva a már ismert és a teljesen kezdő alkotóknak is a megjelenéshez.

És hiába válik lassan intézménnyé, minden évben azt gondolom – tévesen –, hogy Az év magyar science fiction és fantasynovellái címet viselő antológia nem okozhat már nagyon nagy meglepetéseket. Kicsit olyan ez, mint mikor először jött a Megasztár első évada, aztán a második, aztán a harmadik és egy idő után felmerült a kérdés, hogy vannak-e még az országban bujkáló énekes őstehetségek.

De ahogy a zenés tehetségkutatókban, úgy itt is világossá kezd válni: a már ismert, stabil színvonalon alkotó szerzők mellett folyamatos a magyar fantasztikus kispróza minőségi utánpótlása.”

Azt hiszem minden novelláról megemlékeztem a cikkben:

https://azonnali.hu/cikk/20211121_gabo-sff-antologia-20…

pat P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Igen, ez most csak négy csillag. De lehet, hogy az én négy csillagom most nagyobb dicséret a kötetnek, mint az öt csillagom lenne.
Mert ugyanis a kötet első pár novellájánál kicsit megijedtem: oké, hogy nekem ezek az írások tetszenek, pont az a stílus és színvonal és témaválasztás és egyebek, amik az eddigi antológiákban legjobban tetszettek nekem, te jó ég, nem válnak ezek a gyűjtemények szép lassan (szerintem kifejezetten színvonalassá bár, de) kicsit egysíkúvá, uniformmá, egy viszonylag szűk réteg ízlését kiszolgálóvá?
Aztán olvastam tovább, és megnyugodtam. Lettek mindenféle novellák, stílusban is, témában is, szerintem sajnos kicsit most színvonalban is, de sebaj: a sokszínűség és a változatosság akkor is fontos, ha egy adott olvasó nem imádja minden egyes darabját a kötetnek.
Négy írást emelnék ki a kötetből, kettő sci-fit és kettő fantasyt (mert igen, végre volt egész sok SF, köszönöm mindenkinek):
Füzesi Dóra Amőbásza egészen csodás és magyar SF-ben újszerű élmény volt, bár nem könnyen befogadható élmény;
Nagy Viktória Katicabogara vérpezsdítő narratív kaland és remek zsánernovella;
Körmendi Ágnes Hófehérke parafrázisáért is tudtam nagyon lelkesedni (miért nem ír már regényt ez az Ágnes?);
Juhász Viktor megjegyezhetetlen című írása meg hát az i-re a pont, Miéville meg Tidbeck együtt se írna ilyen hangulatosat, asszem.
Volt három kissé gyengébb darab a kötetben, a többivel meg kellemesen elvoltam. Mikor lesz már jövőre? :)

(Olvasónapló az olvasásom alatt, itt: https://moly.hu/olvasasok/10278278

Morpheus>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Nem volt rossz – ha az lett volna, végig se olvasom –, de nem tudom egyik novelláról se mondani, hogy ütött volna. László Zoltán és Nagy László Dávid írása egy pöttyet kiemelkedik az átlagból.

Ngie P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Videóban meséltem bővebben nemrég a kötet olvasásról, innen éritek el off.

Én borzasztóan szeretem ennek az antológiasorozatnak a létezését, jó lehetőség még ismeretlen szerzőknek, és jó alkalom ismerkedésre az olvasóknak is. A négy csillagot leginkább azért adtam, mert voltak novellák, amik jobban tetszettek, voltak, amik kevésbé.

A novellák, amiket kifejezetten szerettem:

Nagy Viktória: Katicabogár
~ szövegileg bomba jó
~ világépítésben annyira kimaxolja a novella magát, hogy még napokig velem volt a felrajzolt világ
~ szép íve van
~ E/2 helyén van, jól is működik – és spec én imádom a jól működő E/2-t

D. Kovács Tünde: Fiúról apára
~ sárkánynovella, amiben a sárkány minimálisan van jelen, de ez így van jól
~ generációs problémák vizsgálódása, majdnem mesei festésben

László Zoltán: Hullámsodrok
~ megszerettem a szerzőt a Mindig egyre több regény olvasásakor, nem is lepett meg, hogy a novellát is szerettem
!Akiknek tetszik a Hullámsodrok, mindenképp kacsintgassanak a Mindig egyre több regényre, hasonló témákkal foglalkozik ott is szerintem, és csodás a kivitelezés!

Farkas Balázs: Orcz bástyái
~ sok párbeszéddel építkezik, amit kifejezetten szerettem
~ kicsit a „ne nézz oda, de persze, hogy odanézel esete” vagy épp a saját farkába harapó kígyó
~ mi van azzal a fehér tollal a végén, de most komolyan?!

Láng Annie: Elveszett pokol
~ csodás kikapcsolódás volt
~ mai, vámpírstory, Budapesten

Nagy László Dávid: Ex libris
~ istenemre, de kerülöm a horrort, de ez a novella nagyon tetszett
~ olvasnék még a szerzőtől, de ha durva horror vonalon fog mozogni, nem sok esélyünk lesz – amit már most sajnálok!

Vincze Dorottya: Bennem rügyet bont a lét
~ jaj de nagyon köszönöm ezt a novellát
~ világvége után 2 nappal vagyunk, emberi szembesítés és egy kis mesterséges intelligencia
~ itt is csodás párbeszédekkel is építkezett a szerző
~ nagyonnagyon tetszett, kérek még

Palágyi R. László: Csalló
~ magyar / török novella, mesei elemekkel (most, hogy így belegondolok, volt benne egy kis Tenkes kapitánya életérzés, bár kicsit más kor, de történelmi könnyedsége úgy jött át)
~ egész sokáig jól ködösít a novella, hogy mi lesz a végkifejlet, nálam működött

Köszöntem az élményt, mindenkit csak bátorítani tudok, hogy vegyen kézbe novellásköteteket, és ismerkedjen magyar szerzőkkel!

3 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Tl;dr: minden antológiasorozatban a negyediktől indul a lejtmenet? A negyedik Strahan-féle válogatásnál is ezt éreztem, és most megint – vagy csak azt jelenti, hogy mostanra már túlságosan hozzászoktam, és már nem tud meglepni, nem tud az újdonság erejével hatni? Először volt, hogy a novellák átlaga a hármashoz közelebb volt, mint a négyeshez; először volt, hogy egészen a legvégéig azt hittem, nem is fogok kiemelkedően jó novellával találkozni. Pedig volt pár ügyes és élvezetes, de kevés volt rám érdemi hatással, kevésnél érzem azt, hogy erre sokáig emlékezni fogok.

És egyenként.
Nagy Viktória: Katicabogár
Hatásos kezdés. Nem túlgondolt történet, szuggesztív világban és letaglózó érzelmi nyomással; külön örültem annak, hogy mennyire mértéktartó és mindig pont annyit kapunk mindenből (háttérből, szereplőkből, eseményekből), amennyire szükség van. Néha talán a stílussal nem voltam mindig megelégedve, de erős narratív vállalás, még igazán indokolatlannak sem éreztem az egyes szám második személyt.

D. Kovács Tünde: Fiúról apára
Nehezen barátkozom az ilyen novellákkal, alapból túl nagy hátrányból indul a környezet és a stílus miatt. De tetszett, hogy mennyire a családra és a főszereplőre fókuszált a zsánerelemek helyett, még ha maga az eseménysor és a kiváltott érzések nem is nagyon tudtak megfogni.

Erdei Lilla: Vadhús
Hú, hát ez elég furcsa volt. Nehéz lenne megmondanom, hogy pontosan mit olvastam, de kétségkívül egyedi élmény volt.

László Zoltán: Hullámsodrok
Szinte már könnyed novella. Izgalmas, hangulatos alaphelyzet, amiben azért valami történik, de tulajdonképpen mindegy is. Lehetett volna mélyebb, de így is élveztem.

Rusvai Mónika: Nem ereszt gyökeret belé
Erősen a tavalyi Rusvai-novellára emlékeztetett. Szovjetes környezet kifejezetten figyelemfelkeltő mágikus elemekkel vegyítve (madarak helyett ezúttal felhők és növények), szimpatikus a novella hangulata és tökéletes tempóban halad előre – hogy aztán a vége megint csak hiányérzetet hagyjon maga után, mintha valami nagyon nem lett volna jól eltalálva.

Farkas Balázs: Orcz bástyái
Nem állítanám, hogy elsőre maradéktalanul megértettem ebben mindent, viszont az biztos, hogy nagyon élveztem közben tűnődni rajta; azt a furcsa érzést, ahogy az agyam hátsó szegletét birizgálja valami.

Kispál Márton: Én és a fájdalom
Eldobható testek – különkiadás. Nagyon izgalmasak a témái, csak mintha erősen felszínesen foglalkozott volna velük, ráadásul ez a nem jó módon elmesélős stílus és az ebben a kötetben kissé régimódinak érződő csattanó is lefele viszi a lelkesedésem. Pedig amúgy tényleg remek a felütés.

Körmendi Ágnes: Tükör
Nagyon nehezen működött nekem. Nem tudtam ráhangolódni; kicsit sokáig tartott, mire sikerült értelmezni; ráadásul az elején különösen lassan indult. Pedig kétségkívül egyedi megközelítés, de ebben a formában nem fogott meg.

Komor Zoltán: Májgaluska Mariska
Nem hiszem, hogy Komor stílusára lennék hangolva, ezzel sem tudtam nagyon mit kezdeni, bár koncepcionálisan kiforrottabbnak tűnt, mint vártam.

Füzesi Dóra: Amőbász
A végére egészen megtetszett a választott téma és megoldás, viszont sajnos ezzel a mindent leíró narrációval és a nagyon technikai szöveggel annyira nem tudtam megbarátkozni, hogy folyamatosan ledobott a novella és egyáltalán nem húzott be.

Láng Annie: Elveszett pokol
Kellemesen elvoltam vele, bírtam a stílusát. Itt sem bántam volna, ha más a cselekmény/események és a leírások aránya, viszont legalább a hangulata elvitt magával.

Nagy László Dávid: Ex libris
Nem vagyok nagy horrorolvasó, úgyhogy nekem minden vicc új, ezen simán jól szórakoztam. A fokozatosan emelkedő feszültséget élveztem, a könyvesbloggeres részek jópofák voltak, a végét viszont nem érzem kereknek.

Vincze Dorottya: Bennem rügyet bont a lét
A végére kicsit túlszállt a líraiságban, viszont amíg addig eljutottunk, az eléggé tetszett. Ügyesen megformált érzések, hangulatos jövőkép – bár nem mondanám, hogy nagyon sok minden történt, de ami igen, azt jó volt olvasni.

Palágyi R. László: Csalló
A magyar történelmi fantasy-k továbbra sem a kedvenceim (bár a török hódoltság izgalmasabb, mint sok más), itt ráadásul nagyon sokáig nem történt semmi. A fordulatok kiszámíthatóak, a szereplők nem túl érdekesek, a stílus terjengős, a cselekmény sem nagyon mozgatott meg – pedig amúgy a tavalyi Palágyi-novella után biztos vagyok abban, hogy lenne itt lehetőség.

Juhász Viktor: Az Eigengrau
A végére csak érkezett egy szenzációs novella is. Egyedi, elképesztően izgalmasan előadott világ, amihez nagyon jól illik a koncepció, amihez ügyesen megválasztott szereplők társulnak, miközben a narráció és a tempó pontosan úgy megy, ahogy kell – tényleg, ez most eléggé megragadt.

dora_horvath_cat IP>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Úgy látszik, minden antológiának van egy vezérfonala – vagy az írók, vagy a szerkesztők kezét vezeti a „korszellem”, vagy mindkettő –, jelen esetben ez (számomra) az egzisztenciális szorongás.
Ennek az a következménye, hogy a kötetet a lassúbb folyású, filozofikus, az eleinte megfoghatatlan, majd fokozatosan közeledő-erősödő nyomasztás túlsúlya jellemzi a nagy csattanók kárára, ami nem fog tetszeni mindenkinek.
Ebbe a sorba illeszkedik a Katicabogár, az Orcz bástyái, az Amőbász és Az Eigengrau; némelyiknek külön érdekes ízt ad az, hogy a főszereplővel/narrátorral nehéz szimpatizálni.
Két novella akadt, amelynek az ötletét, atmoszféráját erősnek, ellenben magát a szöveget kissé kiegyensúlyozatlannak éreztem; az egyik a Vadhús, amelyben a főszereplő szó szerint húsbavágó problémájának plasztikus ábrázolása olyannyira lekötött, hogy ahhoz képest a weirdség-vonal a végére gyengébb maradt, illetve a Nem ereszt gyökeret belé, ahol mélyebben érdekelt volna a szovjet csapatékszövetkezetek és effélék világának működése. De attól még ezek jó szövegek.
A Tükör (ha jól értelmezem), egy Hófehérke-átirat, amelyből akad néhány a zsánerirodalomban, de ez a fájdalmasságával és az információadagolással megvett magának.
Én és a fájdalom: némiképp kiszámítható, de nem lehet mindig felrobbantani a zsánervilágot.
Lusta vagyok az összes novelláról értékelést írni, lényeg a lényeg: várom a következőt!

Psycho_Goreman P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Eme antológiát persze, hogy Komor Zoli novellája miatt vettem meg, de már bánom, hogy így tettem. A 15 novellából 1-re mondhatom azt, hogy csodálatos volt, 3 jó, a többi meg a közepestől az elégtelenig terjedtek. De lássuk sorban őket.

A katicabogár: Az alapötlete tetszett ezzel az invazív turbótyúkhúrral, kár, hogy az E/2-ben írt sztori hazavágta. Olyan érzésem volt tőle, mintha egy szerepjátékban a mesélő mesélné az egészet és már vártam, hogy mikor jön az, hogy dobjak D20-al. Ráadásul az első oldalakon, mikor megtudtam mammi baját, rögtön rájöttem, hogy miért is E/2-ben íródott. Kár érte.

Fiúról apára: Ez volt a csodálatos történet gyönyörű és megható befejezéssel. Mást nem is mondok róla, imádtam.

Vadhús: Erdei Lillával először az Aether Atroxban találkoztam, az Ébrény c. novellájával. Anno az tetszett, így bizakodtam, hogy ez is bejön majd. Nem így lett. Sok mindent bevesz a gyomrom, kivétel a kasztrálást (vagyis jelen esetben péniszmutilációt), hosszan elidőzve a témán, hogy hősünk egy balesetben eszét férfiasságát vesztette. A végére meg csak még rosszabb lett, olyan értelmetlen, katyvasz befejezéssel, hogy sírni támadt kedvem tőle.

Hullámsodrok: Az olvasása közben tetszett, de hamar meg is feledkeztem róla utána.

Nem ereszt gyökeret belé: Mágikus realizmus a szovjet érában. Kicsit sokat időztünk Mátrán és Hárson, pedig a Csapadékszövetkezetbe kényszerített táltosokban, meg a nem kívánt képességeikben van potenciál bőven.

Orcz bástyái: Hát… öö… izé… Balázsban ettől, azért jóval több van. Az alapötlet érdekes volt, csak valahogy nem akart összeállni a számomra. Szomorú is vagyok miatta.

Én és a fájdalom: Egy történet az Altered Carbon és a Soma farvízén evezve. Nem volt rossz, kár, hogy a befejezése ennyire kiszámítható lett.

Tükör: Érdekes fantasy, ami kicsit zavaros ugyan, de vannak benne egész jó ötletek.

Májgaluska Mariska: Nem is tudom, hogy mit írjak Zoli novellájáról… A cím alapján nem igazán egy ilyen drámai történetre számítottam, de hát néha ilyen is kell és azért a tipikus Zolira jellemző elemek is megvoltak.

Amőbász: Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, hogy mit is olvastam itt. Ezért ne olvassatok éjjel, fáradtan semmit, szóval valószínűleg majd frissen és üdén újraolvasom egyszer, de nem mostanában.

Elveszett pokol: Na ez volt az egyik mélypont az antológiában. Az elején még az ablakot is ki akartam vágni az ablakon a sok erőltetett popkult utalástól, a közepe nem érdekelt, mikor meg kezdett érdekes lenni, addigra véget ért. Pedig engem érdekelt volna a rehabilitált vámpírok mindennapjai Budapesten. spoiler

Ex libris: A másik mélypont. A novellában található novellaértékelések, esküszöm, hogy jobban felkeltették az érdeklődésem, mint maga a fősztori. A befejezése meg egyszerűen borzalmas lett.

Bennem rügyet bont a lét: Eddigre már lemondtam erről a kötetről, hogy lesz még benne jó olvasmány. Tévedtem. Kicsit nehézkesen indul be, de a végére egy egész jó, elmélkedős sci-fi lett.

Csalló: Középkori fantasy, amiben hősünk a Csallóközbe indul, hogy megtalálja az utolsó tündért. Kicsit vontatott ugyan, de kellemes olvasmány.

Az Eigengrau: Nem rossz, de nem is kiemelkedő fantasy. Valószínűleg regényként jobban megállná a helyét.

Először 3 csillagot akartam adni erre az antológiára, aztán elkezdett esni a színvonal, vele együtt a csillagok száma is, de szerencsére az utolsó 3 novella mentette a menthetőt és végül mégis megkapja azt a 3 csillagot, de csalódott vagyok.

reanadett>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

A magyar SFF antológiák közül ennek a borítója tetszett eddig a legjobban, a beltartalom nagyjából olyan volt, mint maga 2021: erősen hullámzó. Nagyjából a kötet feléig kellett jutnom, mire találtam egy igazán ütős történetet – az viszont rögtön a kedvencemmé vált a GABO minden eddig megjelent magyar novellája között.

Bővebben: https://mandragorea.hu/az-ev-magyar-science-fiction-es-…

Ocukáné_Kaszahara_Mei>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Összességében 4 pontot kap tőlem ez kötet. Igen vegyesek az érzéseim. Szerencsére csupán egy-két novella volt, amelyekre egyáltalán nem tudtam ráhangolódni. Azokat kicsit gyorsabban olvastam a szokásos tempómnál.
Nagyon tetszett viszont a témák színessége, ez egyértelműen 5 pontot hozna a kötetnek!
A legjobbak számomra az alábbiak voltak:
László Zoltán: Hullámsodor (nagyon vitt engem ez a sztori, és a stílusa is olyan, amit szeretek)
Farkas Balázs: Orcz bástyái (valami különösen ismerős volt az egész elbeszélésben, tetszett)
Nagy László Dávid: Ex libris (poén, röhögtem!)
Palágyi R. László: Csalló (nekem az első volt ebben a kategóriában, és nagyon bejött, ráadásul kellően csavaros is volt a végén, talán ezt emelném ki kedvencnek)
Juhász Viktor: Az Eigengrau


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Nem volt különösebben vadregényes élet, de sok fura alakkal találkoztam akkoriban: szirénekkel, akik a Dunában laktak, és esténként a Deákon énekeltek egy szál gitárral, százezreket begyűjtve az elbájolva figyelő turistáktól, hogy aztán drága kézműves sörre költsék mindet; kristálygömb-ügyfélszolgálaton dolgozó, jobb sorsra érdemes alkimistákkal, akik mindig arról álmodoztak, hogy áthidalják a varázslények és a halandók közti fiziológiai szakadékot; szerencsétlen árnyszerzetekkel, akik kamaszkorukban azt hitték, jó ötlet démonokkal szórakozni; zombikkal, bár ők csak lomtalanításkor bújtak elő. Mindenféle lények megfordultak a pesti éjszakában.

Láng Annie: Elveszett pokol

ViraMors P>!

A busz terelt útvonalon közlekedik, mert a Nagykörút egy szakaszon le van zárva. Ahogy az új főpolgármester választási ígéretében szerepelt, úszósávot építenek a Dunában lakó sellőknek.

Láng Annie: Elveszett pokol

ViraMors P>!

Az Eigengrau fortyogó sav, amely bármit felold, vasat, márványt és sárkánycsontot. Lemarja a hadigépekről a páncélt, a varázsfegyverekről a mágiát és az egykori szerelem emlékéről a szomorúságot, de a legfélelmetesebb mégis az, hogy képes lekoptatni az igazságról a legendát, és ami marad, az maga a gyönyörűség, hiszen egyszerre titok, mégis tény.

Juhász Viktor: Az Eigengrau

2 hozzászólás
Psycho_Goreman P>!

– Nagyon szép a könyvgyűjteménye – jegyezte meg.
– Ez nem gyűjtemény.
– Értem.
– Dehogy érti. Magának is van haja, hát hajszálgyűjteménynek hívja?

126. oldal

Dzsolesz>!

– Nagyon szép a könyvgyűjteménye – jegyezte meg.
– Ez nem gyűjtemény.
– Értem.
– Dehogy érti. Magának is van haja, hát hajszálgyűjteménynek hívja?

126. oldal

ViraMors P>!

Mégis itt, ezzel a léghajóval indul minden, a legvégén, pedig sokáig azt hittem, jóval korábban, a fekete városban, esetleg itt, a vadonban, egy korábbi léghajóval, de ez a történet olyan, mint a tündérek után maradt léleklakatok, hogy hetekig csak keresgélem rajta a megfelelő pontot, minden eredmény nélkül, és amikor már éppen a falhoz csapnám az egész átkozott vackot, váratlanul kattan valami. Megszámolni sem tudom, hányszor igyekeztem megtalálni, hol tudok bejutni ebbe az útvesztőbe, amely egy történet, amely egy útvesztőről szól, és folytathatnám, pedig utólag nézve nincsen ebben semmi meglepő, és azonnal itt, a végén kellett volna próbálkozom. Hiszen a világ peremén, ahol az Eigengrau van, nincsenek kezdetek, csak befejezések.

Juhász Viktor: Az Eigengrau

Dzsolesz>!

– Ez meg hogy került magához? – kérdezte aztán komoran.
– Ami azt illeti neked lennének kérdéseim. Ezért fordultam most szaktekintélyhez.
Denri ettől mintha megenyhült volna.
– Egy szektekintély sem jut a szak tekintélyéhez, ha útközben nem tesz fel maga is kérdéseket.

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Pálffy Gergő (szerk.): Bújj – Bújj
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 377 XL
Képtelen történetek, másvilági mesék
Farkas Balázs: Embertest
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft legjobb művei
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása