Kleinheincz Csilla (szerk.) · Roboz Gábor (szerk.)

Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 39 csillagozás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

A Naprendszeren átzakatoló vonat, rendhagyó kísértetház, furcsa emberkísérlet, népi boszorkányság, nyomozás egy űrállomáson, félbehagyott teremtés és a világ helyreállítása: a tavalyelőtt indult antológiasorozat idei kötetében tizennyolc különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Eredeti megjelenés éve: 2020

A művek szerzői: László Zoltán, Farkas Balázs, Evellei Kata, Lőrinczy Judit, Körmendi Ágnes, Krausz Emma, Nagy Roxána, Veres Attila, Rusvai Mónika, Molnár B. Gábor, Erdei Lilla, Alexandrov Anna, Kiss Gabriella, Takács Bogi, Csoma-Lőrincz Tamara, D. Kovács Tünde

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Az év magyar science fiction és fantasynovellái GABO · Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2020
440 oldal · ISBN: 9789635660377
>!
GABO, Budapest, 2020
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660308

Enciklopédia 1


Most olvassa 13

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Qedrák P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

(Disclaimer: az értékelés szerzője olyasvalaki, aki szintén pályázott a kötetbe kerülésre novellával, de nem válogatták be. Bár ez semmiben nem befolyásolta az értékelést, úgy korrekt, ha ezt nem hallgatom el.)

Az a szerencsés helyzet, hogy rövid időn belül olvastam a 2018-as és most a 2020-as antológiát, szóval relatív friss élményként ott van bennem még az előző kötet is. A novelláskötet legfőbb erénye, hogy van, létezik. Ez alaphelyzetben persze nem tűnne olyan soknak, de azért nem bővelkedünk olyan nem magánkiadói terepekben, ahol a fantasztikumban utazó alkotók évről évre megmérettethetik magukat. Bár csillagban ugyanannyit kapott ez a kötet, mint az előző, ennek ellenére a 2020-as az erősebb, egy szélesebb skálájú értékelési rendszerben jobb pontokat kapna nálam. Örvendetes fejleménynek tartom azt, hogy a 2018-ashoz képest lényegesen több a sci-fi és kevesebb a fantasy. 2018-as könyv értékelésekor úgy osztályoztam a bekerülő műveket, hogy három kategória kerül be a könyvbe: az újhullámos fantasy, a zsánerturista és a klasszikus sci-fi. Ezt most is tartom.

Bevallom, nem vagyok annak a híve, hogy az általam olykor hangulatfantasynek becézett történetek ennyire eluralják a kötetet. Ezek a történetek prózában erősek, látszik, hogy a szerkesztők ügyes szemmel válogatják ki a pályázók közül azokat, akiknek ezen a téren legfeljebb apróbb csiszolásokat kell végezniük. Ebből az aspektusból nézve ezek remek írások, nem technikai minőségükkel szemben vannak averzióim. De engem őszintén zavar az, hogy ezek a történetek csak a pillanat uralásáról szólnak és teljesen érvénytelenek. Hogy példákkal illusztráljam a dolgot: Nagy Roxána: Kicevice című novellája, amelyet 4,5 csillagra értékeltem a részeknél, megkapó prózai eszközökkel él, néprajzi hagyományokból merítve írt kompakt történetet. Vele szemben ott van például Alexandrov Anna írása, amely prózában ugyan számomra lényegesen kevesebbet nyújtott, de reflektál megannyi kortárs problémára, kezdve a járványtól, az elidegenedésen át az albérletproblémáig stb. Annak ellenére, hogy még a történet is talán gyengébben összerakott, mint az előzőé, a kettő közül mégis inkább utóbbiból látnék szívesen többet. Ha előveszem tíz év múlva a kötetet, akkor utóbbi fogja nekem a kor hangulatát, problémáit, kérdésfelvetéseit visszaadni, az előzőt fél év múlva talán már el is felejtem. Már csak emiatt sem vagyok híve a hangulatfantasyknek. Ráadásul van egy olyan félelmem, hogy az amúgy jogosan etalonná váló antológiasorozat egy egész írógenerációt fog ilyen típusú történetek megírására ösztönözni, ami szerintem hosszú távon a zsáner elszigetelődéséhez fog hozzájárulni.

A 2018-asat a fenti három csoport szerint osztályoztam, úgyhogy most a változatosság kedvéért kiemelem azokat, amelyek nekem a legjobban tetszettek, és azokat, amelyek szerintem gyengébbek voltak. Aki az egy-két mondatos értékelésekre kíváncsi, az a részértékeléseknél nézzen körül:

https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2020/en-es-a-konyv/qedrak

Ami nálam ötlet és történet szintjén is működött, az Radics Roland sárkányos pszichoterápiája. Ebbe a körbe sorolom Palágyi R. Lászlótól a Róna gyermekét és Rusvai Mónikától az Embermadárt, azzal a kitétellel, hogy nekem a történelmi utalások olyanok, mint paripának a jutalom kockacukor, szóval elismerem, hogy nehezen tudok objektív lenni. Orrhosszal, de lemarad tőlük Takács Bogi Elegendő kétségbeesés esetén című története, de még mindig ezek között a novellák között tartom számon.

Ahol inkább az ötlet működött, az Alexandrov Annától a Lakás a kilencediken, Kiss Gabriellától Az egy férfi belépett a bárba, Csoma-Lőrinc Tamarától a Jónás. Ide sorolnám még talán Veres Attilától A világ helyreállítását is, bár nagy bajban vagyok akkor, amikor be kellene raknom a történetet egy általam kreált dobozba, mindenesetre ez az írása nekem kevesebbet nyújtott, mint a Fekete talán az előzőből.

Ami elment, szívesen olvastam, jó értékelést adtam rájuk, de kiemelni nem tudnám őket, azok László Zoltántól a Kimenő oldal, Körmendi Ágnestől a Konzul nyolcadik lelke, Molnár B. Gábor Mély álma. Többnyire nem eredeti ötletekkel dolgoztak, de azokat jól és következetesen vitték végig.

Ahol a próza erősebbnek bizonyult a történetnél, az Nagy Roxánától a Kicevice, Krausz Emmától a valódi tulajdonos, Evellei Katától a Kobalt, Farkas Balázstól A végtelen, D. Kovács Tündétől A piros folt a végtelen fehéren. Itt általában a szöveges megoldások takartak egy hol jobb, hol gyengébb történetet. Ez jelentős eltéréseket takar, pl. Nagy Roxána Kicevicéje eredetibb megoldásokat mutat be, mint D. Kovács Tünde szép prózájú, de történetében gyenge utánzatú Szolgálólány meséje utánérzése.

Két történet volt, amit nem tudtam hova tenni, pontosabban nem egészen értettem, hogy miért került bele a kötetbe. Nem azért, mert gyengék lennének, hanem azért, mert nem tudtam felfedezni bennük a fantasztikumot. Az egyik Erdei Lillától a Cunciróka, amely maximálisan kielégíti azt a hiányomat, amit a hangulatfantasyk érvénytelenségéről szóltam, hiszen a közösségi oldalak hatása szivárog be a történetébe, az LMBTQ-szálról nem is beszélve, amit szépen fest meg. De vajon miért fantasztikum? Ugyanezt éreztem Lőrinczy Judit novellája kapcsán is, ami egy tudtommal létező szokást mutat be, szomorú aktualitással, ám nem igen találtam benne fantasztikus elemeket. (És a szövege is gyengébbre sikerült, mint a másiké).

És egy apróbb kritikai megjegyzés a végére: a szerkesztőknek kissé szigorúbb kezet javaslok. Nem tudom, hogy csak a Moly új funkciója miatt-e, de akadtak benne hibák, ezek közül amire érdemes oda figyelni, az a történeti következetlenségek kiszűrése, és a történeten belül használt nevezéktan egységesítése. (Pl. ne keverjünk angol-magyar neveket, az adott szereplő következetesen használjon földrajzi neveket stb.)

Örültem, hogy elolvashattam a kötetet, minden ízlésbeli különbség vagy kritikai megjegyzés ellenére szívesen olvastam, és ha hozzájutok, örömmel fogom a 2019-es kötetet is a kezembe venni. Meg a következőt is, ha járványhelyzet okozta nehézségek ellenére is megjelenik. :)

Amál P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Bevallom őszintén, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyire jó ez a válogatás. Három vagy négy novella kivételével nálam az összes többi *****-os. Nagyon tetszik, hogy többfajta zsáner keveredik benne. Van itt a monda és mesevilágtól kezdve a vallásos történetig minden. Elutazhatunk a jövőbe, de visszamehetünk a múltba is. Találkozhatunk szellemekkel, sárkányokkal, boszorkányokkal. De korunk mumusa , a járvány is felbukkan. Biztos, hogy az előző két kötetet is el fogom olvasni, mert ez az antológia nagyon sokrétű, üdítő olvasmány volt.

pat P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

A sorozat előző két kötetéről is az elismerés hangján szólottam, erről pedig pláne.

Egészen kiváló gyűjtemény, két-három, talán kissé halványabb kivételtől eltekintve tökéletesen az én ízlésemnek megfelelő, remek színvonalú, érdekes, fantáziadús novellákat sikerült itt egybeszerkeszteni. (Kösz.) Még az se zavart, hogy olyan nagyon sok SF ebben a kötetben sincs, ami nagy szó.
Az olvasónaplómat az olvasásom ( https://moly.hu/olvasasok/8909279 ) alatt lehet most megtekinteni.
Nevesített kedvenceim Molnár B. Gábor zseniális spoiler SF novellája és Radics Roland sárkányos fantasyje. De nagyon szerettem Alexandrov Anna panel-fantasyjét, Csoma-Lőrincz Tamara remek Biblia-parafrázisát, Körmendi Ágnes tudományos és minden értelemben fantasztikus írását és Nagy Roxána meséjét is.

Minél hamarabb szeretnék találkozni a szerzők további írásaival, ha lehetséges.

marschlako P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Bár ebben a kötetben mintha több lett volna a sci-fi a korábbiaknál, s talán kevesebb a weird, aminek kifejezetten örültem. Sajnos ennek ellenére kevés olyan novella akadt, ami igazán megfogott volna. Vagy én voltam nagyon rossz passzban az olvasásukkor, de most a írások többsége elment mellettem. Több történet is a hangulatával tudott megragadni, amit kifejezetten szeretek, de nagyon emlékezetes sajnos csak kevés maradt. A kedvencem a kötetből meglepetésre Kiss Gabriella: Egy férfi belépett a bárba c. írása lett, de Rusvai Mónikában sem csalódtam, az Embermadár hatott talán a leginkább rám, s Takács Bogi: Elegendő kétségbeesés esetén c. novellája is kifejezetten tetszett. Jók voltak még :
László Zoltán: Kimenő oldal
Krausz Emma: A valódi tulajdonos
Csoma-Lőrincz Tamara: Jónás
Radics Roland: A másik

Marcus P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Úgy néz ki, hogy erről a válogatás-sorozatról már kijelenthető, hogy megbízhatóan tud szállítani egy adott színvonalat évről-évre, így nem nagyon lehet mellényúlni, ha rendszeresen olvassuk. A 2020-as válogatás egy picivel változatosabb műfaji téren a 2018-ashoz képest, igaz, színvonalban is akad benne egy-két megbicsaklás.

László Zoltán: Kimenő oldal – A naprendszerben megjelenik egy vonatszerű űrobjektum, amiről az emberek mindenféle érdekes technológiát hozhatnak le a Földre. A Stalker keresztezése egy heist-történettel, egész jó volt. 4/5

Palágyi R. László: A róna gyermeke – Kicsit zavaros történet: vidéki Magyarország, démon, ilyenek. 2,5/5

Farkas Balázs: A végtelen – Inkább hangulatban erős darab egy speciális másvilágról. Tetszett. 4/5

Evellei Kata: Kobalt – Boszorkányos téma, ezúttal Itáliában kell menekülniük egyik városból a másikba. A kötet több novellájához hasonlóan itt is csak körítés a fantasy tematika, jóval inkább szól előítéletekről, megbélyegzésről, illetve a családon belüli erőszakról. Ettől nem feltétlenül lesz jobb, és az olasz környezetet sem éreztem úgy, hogy sokat tenne hozzá. 3/5

Lőrinczy Judit: A doboz – Parti, ahol az érzelmeink jóval inkább vendégek, mint mi magunk. Kicsit túl direkt volt, de nem volt rossz. 3,5/5

Körmendi Ágnes: A konzul nyolcadik lelke – Ez egy egész jó sci-fi volt, ami a tudatmásolás tematikáján csavar egyet. 4,5/5

Csoma-Lőrincz Tamara: Jónás – A vallási tematikával szépet lehet bukni, de itt a hangulat és a sztori is nagyon a helyén volt. Képzeljünk el egy könyvtárat, ami különféle dimenziók műveit gyűjti egybe, de a dimenziókapukon át nem csak olvasók érkezhetnek. Emögé kapunk még egy kis vallásfilozófiát is (vagy inkább „alkalmazott teológiát” – lásd még Vernor Vinge), és egy egész jó egyveleg a végeredmény. Sajnos pont a világlogika sántít néhol, ami pont a sztori lényege lenne. 4,5/5

Krausz Emma: A valódi tulajdonos – Lakás/szellem/párhuzamos világok sztori. Egynek elment. 3,5/5

Nagy Roxána: Kicevice – Boszorkányos téma 2. Érdekes a csavar a végén, de szerintem feleslegesen túl lett húzva. 3/5

Veres Attila: A világ helyreállítása – Oh my! Igazi zsigerbe markoló – talán nem is a félelem a jó szó erre, hanem az üresség. És az egész ebbe a kampányszövegbe csomagolva, zseniális. (Azt csak halkan mondom, hogy kampányszövegként teljesen negatív dolgokat is simán elfogadunk.) 5/5

Rusvai Mónika: Embermadár – Ez egy teljesen jó sztori lenne – emberek és madarak különleges egyesülése egy diktatórikus (?) országban –, csak éppen a háttérről alig tudunk meg valamit. 3/5

Molnár B. Gábor: Mély álom – Űrállomáson játszódó detektív noir. Unalmas. Miért érzi minden író kötelezőnek, hogy ebben kipróbálja magát? Főleg, ha nem megy annyira jól? Itt is megkapjuk a kötelező paneleket, végzet asszonya, dupla-tripla csavar (amit annyira titokzatosra sikerült megírni, hogy én legalábbis nem értettem), és a sci-fi elemek csak mérsékelten tesznek hozzá. 2/5

Radics Roland: A másik – A pszichológus átkerül egy hagyományos fantasy/mesevilágba, ahol a gonosz varázsló, majd a gonosz boszorkány terápiája után a sárkányt veszi kezelésbe. Tetszett, hogy ennyivel nem elégedett meg a szerző, hanem a sárkány esetében egy másfajta gondolkodási sémát is megpróbált leírni. 4,5/5

D. Kovács Tünde: Piros folt a végtelen fehéren – Egy újabb jó ötlet, ami egyszerre jó történetnek (a világ nagy változása egy személy számára), valamint filozófiai kérdésfelvetésnek is (az idegenek és az ő kultúrájuk – ők a szörnyek vagy mi?). Viszont ennyire túlírt, véget nem érő nyavajgásba csomagolva egyáltalán nem volt jó olvasni. 3/5

Erdei Lilla: Cunciróka – Egy (leszbikus) pár története, vagy inkább annak a vége. Szomorkás-weird hangulata van, ebben erős. 4/5

Alexandrov Anna: Lakás a kilencediken – Itt érdekes módon a nem túl erős alapötlet (egy különleges család foglalt el néhány lakást egy panelban, egyfajta kommunaként, és mára már alig maradt képviselőjük, de a képességeik azért megvannak) van annyira jól megírva, hogy teljesen élvezhető volt. 4/5

Kiss Gabriella: Egy férfi belépett a bárba – Ugyanazon szereplők, más világok – legalábbis elsőre így tűnik. Inkább a hangulatra próbált rámenni, de ez szerintem annyira nem sikerült. 3/5

Takács Bogi: Elegendő kétségbeesés esetén – Idegen megszállás? Vagy mégsem? Variáció a témára, nem volt rossz. 4/5

Úgy éreztem, hogy idén a sci-fik sikerültek jobban, a fantasy történetek esetén mindig cél volt valamilyen extra mondanivaló is, amitől viszont néha kárt szenvedett maga a történet. A női túlsúly is zavart egy kicsit, na nem a színvonal miatt, inkább a tematika, illetve a fókusz miatt – úgy érzem, a fiúk változatosabban írnak. Összességében azért elégedett vagyok, megpróbálom továbbra is követni a sorozatot.

pinter_bence I>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

„És mint egy falat kenyér, úgy kellett ez az antológiasorozat a magyar fantasztikumnak: kiderül belőle egyrészt az, hogy ez a terület bizony él és virul, másrészt pedig az, hogy ugyan regényméretben egyelőre kevés állandóan megjelenő, biztos kézzel dolgozó szerzőnk van, de a kisprózai színtéren számos tehetséges alkotó van.”

Igyekeztem minden novelláról pár szót írni a cikkben: link

1 hozzászólás
Szilárd_Berke IP>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Erről a kötetről alapvetően ugyanazt tudnám írni, mint az előzőről; emiatt inkább nem ismételném meg az ott leírtakat. https://moly.hu/ertekelesek/4144383
Ellenben akiket kiemelek, mert megérintettek az elbeszéléseik, és az ízlésvilágomba is belefértek: :))
* Palágyi R. László: érdemes lenne kikerekíteni ebből a felvezetésből egy regényt! Egyedi hangulat (betyárvilág + sámánok), jó megvalósítás.
* Farkas Balázs: scifi, mélabús alaphangulat garantált; számomra remekül hozta a Szárnyas fejvadász „életérzést”.
* Evellei Kata: újabb „felvezetéses” sztori. Én anno kedveltem Weinberg Vampire-köteteit, a Mage antológiában is akadt egy-egy hangulatos anyag. Nálam ezek idéződtek fel, miközben olvastam.
* Csoma-Lőrincz Tamara: és megint egy „prológus” :) – klassz ötletekkel, ígéretes stílusban kivitelezve.
Összességében ebben az antológiában (számomra) túl sok volt a társadalomkritikus hang, rátelepedett az oldalakra a mélabú, az elkeseredettség, a kilátástalanság, és jóval kevesebbet kaptam az élményfaktorból, „sztoriból” (egyedi ötletekkel nem volt gond; sőt, ez talán az egyik erőssége a kötetnek). Persze simán lehet, velem van a gond, hogy így 50 környékén több happy endre vágyom, több gondtalan szórakozásra, és ha lehet, kerülném az amúgy (is) mindenünnen szivárgó „világfájdalom” topikot. Nem azért, mert nincs helye, vagy mert nem ez a „valóság”, hanem, mert… Na, értitek úgyis. :D
A szerkesztőknek, szerzőknek ezúton is gratulálok; még ha nem is én voltam a fő célcsoport, ez attól még egy igényes, kiforrott anyag, amire remélem érdekes/érdemes lesz visszatekinteni 2050 magasságából, merthogy: tényleg „ilyen volt 2020”.

2 hozzászólás
Morpheus>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Néhány gyöngyszem, például László Zoltán, Radics Roland, D Kovács Tünde, Kiss Gabriella tollából, a többi közepes, vagy gyenge történet. Nem tudom, hogy nem volt jobb, aztán az is belekerült, ami csak vatta, vagy lett volna miből válogatni, de nem az került bele aminek kellett volna… Ez most ennyi volt, hogy lesz-e jobb is, majd kiderül.

Dominik_Blasir>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Tl;dr: stabilan 3,5 és 4 közé esik a novellák rögtönzött átlaga minden évben, ami szerintem egy antológiában simán remek. Azt jelenti ugyanis, hogy vannak olyan írások, amik nagyon megtaláltak, meg olyanok is, amikkel nagyon nem rezegtem együtt, viszont köztük meg ott egy széles rétegnyi olyan szöveg, amit szimplán csak élveztem olvasni (mert profik, mert hatásosak, mert jó ötletek vannak bennük és így tovább, még ha nem is tökéletesek). Kíváncsi vagyok, mikor jön el az, hogy egy regény borítóján olyan szerzővel találkozok, akinek ebben az antológiasorozatban ismertem meg a nevét.

Folyószöveg: http://ekultura.hu/2021/02/22/kleinheincz-csilla-roboz-…

És egyenként.
László Zoltán: Kimenő oldal
Nahát, sci-fi! És tényleg az. Jó stílus, nagyon izgalmas és ötletekben dúskáló világ – mégis érdektelen történet és sematikus szereplők. Utóbbiak miatt nagyon elment mellettem, pedig ebben a hangulatban szívesen maradtam volna.

Palágyi R. László: A róna gyermeke
Nekem a több nézőpont miatt kissé szétesett, de amikor belelendültem, akkor határozottan tetszett a hangulat (a török hódoltság ideje külön szimpatikus). Egy kicsit az érzelmi szálra még kerülhetett volna nagyobb hangsúly, de volt valami erős ezekben a figurákban.

Farkas Balázs: A végtelen
Szeretem az ilyen melankolikus-hangulatos, messzire révedős, sehova nem tartó, de valahol mégis fájó novellákat. Farkas Balázs nagyon jó benne.

Evellei Kata: Kobalt
Olaszország és mágia. Érdekes kombináció is lehetett volna, de nem mondanám, hogy nagyon megragadt, főleg hogy ezek nem sokat adtak hozzá. Az érzelmi konfliktusokból mintha több lett volna a kelleténél, vagy nem lettek volna eléggé alátámasztva, így a figurákhoz sem nagyon tudtam közel kerülni.

Lőrinczy Judit: A doboz
Szépen rámászik az ember érzelmeire, zavarba ejtő, fájdalmas történet, bár a végével nem vagyok teljesen megelégedve. Addig viszont szívesen olvastam, a fantasztikumot nem is nagyon tartalmazó, allegória-szerű keretei eléggé tetszettek.

Körmendi Ágnes: A konzul nyolcadik lelke
Egészen klasszikus sci-fis ötlet és koncepció, érdekes ötletekben dúskálva. Viszont sajnos nem nagyon tudott megfogni – sem a benne lévő kérdések, sem a stílus, sem a hangulat.

Csoma-Lőrincz Tamara: Jónás
Ugyehát Jónást várják a hallban. A világ továbbra is szenzációs ötletekkel teli, minden alkalommal lelkes leszek, amikor találkozok vele. A szöveggel voltak kisebb-nagyobb problémáim, az elején nehezebben is kezdett működni a kelleténél, de azért nagyon szívesen olvasnék hosszabb terjedelemben erről a világról.

Krausz Emma: A valódi tulajdonos
Nagyon ígéretesen induló weird novella, de valahol útközben elvesztett. Tetszett az alaphelyzete és hangulata (bár itt-ott kicsit tört nekem a stílus), amolyan Farkas Balázs-novellának tűnt, viszont a végére valami zavaros ködbe zuhant. De érdekes élmény volt.

Nagy Roxána: Kicevice
Szó se róla, a magyar hagyományvilág kiváló helyszín egy weird fantasy történetnek. Ügyesen is volt összerakva, talán túl hosszan, de a végére még az érzelmi hatásból is éreztem valamit, már amikor nem ráncoltam a szemöldököm. Csak sajnos hátrányból indult: engem a legkevésbé sem tudnak megmozgatni az ilyen történetek.

Veres Attila: A világ helyreállítása
Hogy tessék?

Rusvai Mónika: Embermadár
Nagyon érdekes világ és mágia: a madarak, illetve a szlávos (szovjet?) háborús környezet találkozása erős atmoszférát teremt. Tetszett a hangulata, az ellentmondásos narrátor jó választásnak bizonyult, jól sikerült egyes érzelmi konfliktusok érzékeltetése. Viszont mintha nem lett volna kifutása a novellának, így némi hiányérzetet hagyott maga után.

Molnár B. Gábor: Mély álom
Hohó, micsoda klasszikus! Űrkrimi, ha úgy tetszik, de persze hamar kiderül a stílus (Lowe, na persze). Szóval én eléggé szeretem az ilyen hard boiledot, pláne, ha izgalmas környezetben játszódik, márpedig itt ez simán megvolt. A novella kis szereplőgárdája egyébként, azt hiszem, nem kedvez a zsánernek, de a lehetőségekhez képest tetszett az itteni megoldás.

Radics Roland: A másik
Egészen remekül szórakoztató. Sárkány és pszichoanalízis, nem túlhúzva, nem túlgondolva, cserébe viccesen. Jó volt olvasni.

D. Kovács Tünde: Piros folt a végtelen fehéren
Nagyon erős alapötletre építve egy nem annyira hatásos novella. Talán a hossza, talán a nézőpont idegensége, talán a stílus miatt nem tudott annyira működni nekem, pedig élveztem felfedezni ezt a világot.

Erdei Lilla: Cunciróka
Szenzációs stílusban indul, nagyon szórakoztatóan vezet be a mélységbe. Talán az elmúlt évek weird-dolgai után már nem üt olyan nagyot a vége (vagy csak én válok egyre érzéketlenebbé), de ettől még igen hatásos.

Alexandrov Anna: Lakás a kilencediken
Ügyesen végigvezetett novella. Nem tör túl nagy babérokra, talán nekem kicsit hiányzott is az erősebb cselekmény, viszont a furcsa-mágiás-paneles világa szimpatikusan épül fel, jól illeszkednek hozzá a figurák.

Kiss Gabriella: Egy férfi belépett a bárba
Imádtam, ahogy olvasás közben megmozgatta az agyamat, csuda érdekes helyzet és kavalkád és hangulat és furaság.

Takács Bogi: Elegendő kétségbeesés esetén
Szórakoztató stílusban megírt, nem túl nagy babérokra törő, szinte jópofa novella – bár mégis van benne valami furcsa komorság, amit nem mindig tudtam hova tenni. Emiatt nem is érzem annyira kereknek, mintha az alapkoncepción túl nem lett volna benne elég tartalom.

kvzs P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Meg kell állapítanom, hogy egyre jobban tetszik ez a sorozat. Mert megmutatja, hogy nálunk is vannak igazi tehetségek, akik rettenően izgalmas, érdekes, vicces, vagy elgondolkodtató novellákat tudnak írni. Ami külön tetszett, hogy van aki az aktuális történésekre is gyöngyörűen reagált. Remélem sok hasonló kötetet olvashatunk még!


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Vizet akartam forralni spagettifőzéshez, és véletlenül mentatea lett belőle. Mit tehettem volna? Adagonként áttöltögettem egy bögrébe, és megittam. A spagettinek forraltam új vizet, ezúttal egyből a lábosban. A vízforralóban már nem bíztam meg.
És mint kiderült, joggal. Aznap este megint sima vizet forralt, de másnap reggel, úgy tűnik, újra mentateához szottyant kedve. Szombaton valami ismeretlen, csípős-fűszeres teát készített; amikor éjjel nem tudtam aludni, ráment a levendulára; vasárnap pedig egészen váratlanul lefőzött nekem egy presszókávét. (Jólesett, de rettentő idegesítő volt kimosni a maradékot a fűtőszál alól.)

Alexandrov Anna: Lakás a kilencediken

11 hozzászólás
ViraMors P>!

Hallom a légijárműveik hangját. Ennyit arról, hogy a repülő csészealjak csendesen mozognak.

Takács Bogi: Elegendő kétségbeesés esetén

ViraMors P>!

– A Facebookjából tájékozódsz?
– Mi másból? Instán nem vagyok fenn.

Erdei Lilla: Cunciróka

ViraMors P>!

Gyakran gondolok a tűzre, az erejére, a lángokra, amelyek fel-felágaskodnak, és marni tudnak, meg persze láthatóak, mégis megfoghatatlanok.

Farkas Balázs: A végtelen

ViraMors P>!

– Miért nem ölt meg az előbb, Parázsszív?
– Mert már ettem – pillantott oldalra, egy félig felfalt, összeégett tehéntetemre. – És mert holtan nem tudja űzni… a mesterségét.
– És amikor Grünhildet idehozta? Akkor sem volt éhes?
– A hercegnő az más. A kisasszonyokat elsőre sosem esszük meg. Hagyomány.

Radics Roland: A másik

ViraMors P>!

De mi megkaptuk előre Papától a tíz százalékot: egy módosított fehér egér surrant elő a férfi ingzsebéből, csillámló bundáját nyalogatta, és hosszan szimatolt minket a szükséges banki azonosításhoz, mielőtt a számlánkra pittyent a pénz.

László Zoltán: Kimenőoldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Balázs: Embertest
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
Szabó István Zoltán – Takács Gábor (szerk.): Arany 200 – Balladaremix
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Horizont antológia
Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10