Értékelések 17

gyuszi64>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

2020/130. könyvtár

Nagyon szerettem volna leírni e lehetetlen szavakat, hogy „a novelláskötetben nem volt egyetlen gyenge írás sem”, de végül nem sikerült. Egy novella nem tetszett, az összes többit nem bántam, hogy elolvastam. És mégsem tudok maradéktalanul örülni.

Remek színvonalúak az írások, stílus és nyelvezet végig rendben van. Dominálnak a hangulati és filozofikus elemek, a líra általában erős a cselekményvonal rovására. Mindenütt jelen van az oly fontos elgondolkodtatás, megtalálható az ötletesség és a fantázia, az elbeszélések igényesen megírt, szépprózai művek. Miért adtam mégis „csak” 4 csillagot?

Nagyjából ugyanezért, néhány okot részletezek a türelmesebbeknek.

1. A „szépirodalmi igényesség” (mifelénk és úgy általában is) komor hangvétellel, erkölcsi és társadalmi kérdések boncolgatásával jár. A novellák többsége sötét légkörű, súlyos atmoszférájú, néhány közülük deprimáló. Meg kell érinteni az olvasót, és a szerzők többsége – közkeletű tévedés – a heppiendet erre alkalmatlannak tartja.

2. Kevés a sci-fi a novellák között (tipikus magyar szerzős idegenkedés), sőt több írás még a „fantasztikus” jelzővel is alig illethető. Jobban fekszik a szerzők stílusának vagy témaválasztásának a zsáner weird határterülete, a jellemzően pesszimista kép (ami még tipikusabb magyar mentalitás).

3. A fentiekből következően gyenge a szórakoztatás-faktor, a novellák többsége nem ilyen célból íródott. Használhatjuk ugyan a „kortárs” vagy „igényes” jelzőket, de szerintem így olvasókat veszít a zsáner.

4. Nagy baj az egységesség (mint a sokszínűség ellentéte), de ennek feloldása gyakran lehetetlen (szerkesztői feladat) a novelláskötetekben. A kötet elején újdonságnak éreztem a friss hangot, de a végén sajnáltam, hogy az egész könyv ilyen lett. De unalmasnak nem mondanám.

5. A klasszikus SF (motívumok, tematikák) háttérbe szorult. Az utóbbi évtizedben több a női SF-író (ennek örülök, jót tett a zsánernek), és hangsúlyozottabbak a progresszív témák (amiket viszont néha túlerőltetnek). Ezért állítólag megváltozott a sci-fi, és már nem is lesz olyan, mint pl. az aranykorban volt.

Lehetséges, de nem biztos. (Óriási koponyák alkottak pl. a 60-as évek angolszász SF új hullámában is, de csak egy új SF-ágazat lett a munkájukból.)
Ha a klasszikus sci-fi optimizmusával összevetjük a mai pesszimista hangvételt, nem magyarázhatjuk ezt a társadalmi változásokkal. Lehet, hogy az olvasók kiábrándultak, és nem hisznek a szép jövőben, de az aranykorban is ott volt pl. a hidegháború, vagy az atomveszély. Szóval, szerintem inkább az íróink a pesszimistábbak, nem az olvasók. (Vagy legalábbis így erősebb a mondanivalójuk, gondolják a szerzők.)

Lehet, hogy a sci-fi nyitása a szépirodalom felé megköveteli a stiláris (és tartalmi) változásokat, de nagyok a veszélyek. Először is ez a váltás olvasók elvesztésével jár, ezt a kötetet nehezen kedveli meg egy klasszikus sci-fin felnőtt olvasó. Másodszor kimarad az ifjúsági korúak komplett tábora, ez a könyv nem nekik való. El kellene gondolkodni azon, hogy a retro sci-fi fél évszázaddal ezelőtti művelői miért tudtak üzenetet küldeni úgy, hogy majd minden olvasóréteget meg tudtak szólítani, és közben volt jövőképük?
És végül azon is el kellene gondolkodni, hogy a viszonylag szűk réteghez szóló (magasirodalmi, igényes, kortárs művek) publikálására megfelelő felület-e egy fantasztikus novellák antológiája?

Én tehát a könyv minden erősségét elismerem, de ha összehasonlítom pl. a Távoli kolóniák sf-válogatásával, akkor azt is látom, hogy mit hiányolok.

Az optimista történetek jobban tetszettek (Sereg Gitta, Alexandrov Anna), kiemelnék kettőt: Takács Bogi és Vincze Dorottya írását. (Ez utóbbit érdemes összevetni a hasonló szerkezetű László Zoltán-elbeszéléssel, és összehasonlítani a két írás kicsengését, ég és föld.) Szellemes alapötletben sem volt hiány (Tallódi Julianna, Erdei Lilla; ez utóbbi simán lehetne egy regénytéma), leginkább Sepsi László stílusa fogott meg, és mint mondtam, sok-sok nagyon jól megírt novellát olvastam.

Gratulálok a szerzőknek.

11 hozzászólás
vadpingvin>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

A címe alapján sci-fi/fantasy novellák gyűjteménye, valójában a SF mutatóba, a F morzsákkal van jelen, minden egyéb: minden más. Ahogy többen említették: weird. De akkor miért nem az a cím, hogy „2019 magyar weird történetei?” Most nem azt mondom, hogy csak robotűrhajókra, kardra és boszorkányságra számítottam, bár a tinivámpírokkal és leszbi vérfarkasokkal szemben inkább azt választanám.
A novellákat közel 300 közül választották, nyílt és anonim pályázaton. Sokat elmond a szerkesztők profizmusáról, hogy kezdők szinte egyáltalán nem kerültek be, csak tapasztalt írók jól megírt munkái. A szerzők többsége nő, lehet ez is a névtelenség számlájára írható? Először kézbe fogva a könyvet meg is lepődtem, hogy már ennyi nő választja ezt a zsánert, de aztán ugye kiderült, hogy ez nem egy SF/F kötet. Gondolom mindenki beküldte a fiókban heverő novelláját, feltételezve, hogy olyan tág ez a kategória, hogy minden belefér. Csak szólok: 2020-ban KÉT könyv fog megjelenni, egy SF/F antológia (ami biztos ugyanannyira lesz SF/F, mint az első kettő) és egy HORROR antológia (amiben meg nagy tétet tennék arra, hogy szintén ezekhez hasonló weird történetek lesznek, valós horror meg 1-2 fricskával képviselteti majd magát).
Nem szoktam külső alapján megítélni könyveket, de ez most nagyon kettős érzést váltott ki. A borító gyönyörű: matt fekete lapon valami kibersellő. Szép betűkkel és színekkel a cím. Egyedül a szerkesztők indokolatlanul nagy méretben szerepeltetése (borítón és gerincen) zavaró, az eredeti sorozaton sokkal jobban volt megoldva. Na de belül! Amikor kinyitom a könyvet, recseg-ropog, a festék meg olyan halványan és töredezetten lett a papírra hányva, hogy az már komolyan az olvashatóság rovására ment. (Van még pár új GABO könyvem ezen kívül, és nagyon változó a minőségük.)

Aaren>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Azt kell, hogy mondjam, ez a könyv kötelező olvasmány azoknak, akik a magyar SFF haláláról vizionálnak. Szó sincs itt haldoklásról: ez a kötet ékes példája annak, hogy igenis hatalmas kreatív erőforrások várnak felfedezésre. A 2018-as kötet sem nagyon törődött a zsánerkonvenciókkal, de itt aztán végképp sarokba lett hajítva minden klisé: a novellák majdnem mindegyike a zsáner korlátait feszegeti, újszerű, egyedi megoldásokat használ.
Ami pedig az egyes novellákat illeti:
1. Gaura Ágnes – Curo Ergo Sum
A történet első fele, bár tartalmaz érdekes, néhol kifejezetten személyes, írásról szóló részeket (ez több másik novellánál is megjelent), tradicionális posztapokaliptika, spoiler mint történet és mint ötlet is jól működik. 9/10
2. Sereg Gitta – Akié az eső
Meglepő volt egy ízig-vérig afrikai mítoszok által ihletett novellát olvasni egy magyar kötetben, egyébként tetszett: a számunkra furcsán idegen kultúrával átitatott történet, bár nem tartogat semmi eget rengetőt, érdekes belepillantás egy másik világba. 8/10
3. Molnár B. Gábor – Imago
Számomra ez volt a kötet leggyengébb novellája: a felvezetés nagyon jó, a klasszikus urban fantasy légkör tökéletesen átjön, de aztán spoiler az elfogyó kreativitás és a tessék-lássék lezárás azt az érzést kelti, mintha félúton elfogyott volna a lendület. Ez így, főleg a többi novella színvonalát nézve nekem kevés volt. 6/10
4. Tallódi Julianna – A macskák mindig boldogok
Egy zseniális ötlet és egy kiváló metafora az elszürkülő, elanyagiasodó valóságra. Ja és macskák. 9/10
5. Takács Bogi – Néhány megjegyzés…
A tavalyihoz hasonlóan itt is egy nem antropomorf szemszöget kapunk, ami kifejezetten jót tesz a novellának (Ted Chiang nemrég olvasott papagájos novelláját juttatta az eszembe). Maga a történet nem igazán hangsúlyos, inkább háttértáncos a filozófiai kérdések mögött: ebből a szempontból hasonlít egy tradicionális sci-fire. A tálalás érdekesebb volt, mint a mondanivaló. 8/10.
6. Kiss Gabriella – Holnap hamarosan…
Ez volt az első olyan novella a kötetben, ahol elkezdtem ráncolni a homlokom, nem valami kortárs kötet került-e véletlenül a kezembe. A fantasztikum minimálisan van jelen, de mégis központi elem, úgyhogy jogos a zsánerbesorolás. Egyébként pedig az egyik legjobb novella a kötetből, húsba vágóan ír a függőségről, a kilátástalanságról. 10/10
7. Vincze Dorottya – Nem rászoruló
A másik posztapokaliptikus novella a kötetben: meglepően sok hasonlóságot mutat az elsővel (a hirtelen, fiatalon megtapasztalt felelősség, a fontos másik személlyel való törődés), ugyanakkor a kifutása teljesen más. Nekem ez kevésbé tetszett, nem találtam benne azt a pluszt, ami kiemelte volna a zsáneréből: volt benne pár érdekes gondolat, de összességében „csak” korrekt történet. 8/10
8. Kovách Kristóf – Sztrigoj
Fájdalmas pusztulástörténet egy furcsa, folklórtól átitatott világban. Ez a novella tele van kegyetlenséggel, minden irányból: jó mélyre vágja a kést, és még meg is forgatja. A legjobbak között van a kötetben. 10/10
9. Csuszner Ferenc – Sejtés
Ismét egy inkább kortárs húrokat pengető novella, amiben a fantasztikum, bár kulcselem, mégis csak csipetnyit van jelen. Megvan benne a hétköznapiság, a felszínesség fájdalma, a fogyasztói társadalom kritikája: jól megírt, jól kitalált darab, igazi profira vall. 10/10
10. Puska Veronika – Bújj, bújj, zöld ág
Ebben a kötetben kevesebb népmesei ihletésű novellát találtam, mint az előzőben, ez volt az egyik, ami kifejezetten ide tartozik. A hangulat tökéletesen átjött, a vad, emberi törvényekre fittyet hányó, saját törvényeik szerint élő igricek az angolszász mitológia fair folk-jának méltó párjai. Egyedül a lezárást éreztem kicsit félbehagyottnak. 9/10
11. Sepsi László – Rossz beszéd
Amolyan igazi Veres Attila novella-érzés fogott el az olvasása közben, a legjobb értelemben. Megvan a folklór ihlette, kézikamerás horror érzése, a tehetetlenség, a fáradtság, és a végén a katarzis. És fogak. Azok a rohadt fogak… 10/10
12. Alexandrov Anna – Farkasok
Megint csak az antológia általános minősége tett be ennek a novellának: hiába korrekt young adult történet némi vérfarkasossággal fűszerezve, nem lép ki a zsáner keretei közül, nem vetkőzi le a kliséket. Jól meg van írva, élvezhető, működik, de nincs meg benne az a plusz, ami a kötet többi részét (nagyrészt) képviseli. 8/10
13. Erdei Lilla – A tökéletes hívás
Még egy kortárs ízeket használó novella. A nemrég olvasott Szvoren Edina kötetet juttatta eszembe, bár kicsit több tudományos fluffot tartalmaz. Ez egyben ezúttal ellene dolgozik: a kvantumelméleti fejtegetései korrektnek tűntek nekem laikusként, de spoiler nem éreztem az „aha” érzést. Ettől eltekintve a zseniális ötlet simán elviszi a hátán. 9/10
14. László Zoltán – Madarak, emlékek, lánygyermekek
Ez a novella állt a legközelebb a tradicionális sci-fihez a kötetben, és annak rendje és módja szerint működik is: a központi érzelmi szál elviszi a hátán. Nem feszeget zsánerhatárokat, az, ami: egy korrekt történet az igazságtalanságról. 8/10
15. Szarvas Szilvia – Jó szerencsén innen és túl
Tetszett az egyedi nézőpont-karakter, a nyomasztó légkör, a miliő: viszont a lezárás, a „csavar” számomra értelmezhetetlen volt, még ha az érzelmi katarzis működött is. 7/10
16. Veres Attila – Horváth Etele – A nagy…
Ebben a kötetben paradox módon ez a kevésbé Veres Attila novella-szerű történet (fentebb írtam a másikról). Az alapötlet zseniális, de a kidolgozás nekem kicsit felületesnek, elkapkodottnak tűnt: valahol félúton a szkeccs és a novella között. Az áltörténelmi részletek jók, a tematika működik, de nem elég feszes, nem elég fókuszált, és a lezárás is félbehagyottnak tűnt. 7/10
Összegzés: a kötet színvonala érezhetően emelkedett az előző évihez képest, több a kiemelkedően jó darab, kevesebb a középszerű, nincs is köztük 6-osnál rosszabb. Habár sok az átfedés a tavalyi szerzőkkel, ismétlődésekről, monotonitásról szó sincs. Az átlag 8.5-re jön ki, én ezt nagyon szívesen kerekítem 9-re, és nagy reményeket fűzök az idei kötethez is.

2 hozzászólás
Hirdetés
ViraMors P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Az élet mindig továbbgördül.

Olykor egészen biztos benne, hogy van valami a világban, amit eddig nem vett észre, amit elhallgattak előle. Máskor abban biztos, hogy megőrült.

Nem mondanám, hogy elejétől a végéig jóban voltunk. Olvasás közben is, visszanézve is azt érzem, nekem sok volt benne a nyomasztás.* És bár voltak novellák, amikkel kifejezetten hadilábon álltam, összességében jó kis válogatás lett ez is, jó néhány olyan írással, amit kár lett volna kihagyni, és pár olyannal, amit tudtam volna hosszabban olvasni, vagy szívesen csatangolnék még a novella világában.
Ami kifejezetten tetszett, az a tematikai sokszínűség, ami határozottan az előnyére vált a kötetnek.

Kedvencek:
László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
Sepsi László: Rossz beszéd
Csuszner Ferencz: Sejtés
Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora

Értékelések, vélemények, benyomások (mikor mi) novellánként:
https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2019/en-es-a-konyv/viramors (az értékelés alatt)

*spoiler

theodora>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Legszívesebben nem is csillagoznám, de a pontozás és könyvelésmániám miatt mégis. Rossz időszakban olvastam, amikor nehezen tudott lekötni bármi ill. a negatív hangvételű történetek, ijesztő sztorik pont rosszul estek. Sajnálom, mert más körülmény között biztosan legalább plusz egy csillagot érdemelne a kötet.

3 hozzászólás