Kleinheincz Csilla (szerk.) · Roboz Gábor (szerk.)

Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 12 csillagozás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Génszerkesztett madarak, emlékektől betépő fiatalok, lelkekre éhes bánya, menekülő szörnyek, esőmágia, valóságból kifakuló emberek, farkasok, polipok és macskák: a tavaly indult antológiasorozat idei kötetében tizenhat különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

A művek szerzői: Gaura Ágnes, Sereg Gitta, Molnár B. Gábor, Tallódi Julianna, Takács Bogi, Kiss Gabriella, Kovách Kristóf, Csuszner Ferencz, Puska Veronika, Sepsi László, Erdei Lilla, László Zoltán, Szarvas Szilvia, Veres Attila, Alexandrov Anna

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az év magyar science fiction és fantasynovellái

>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068983
>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789634069164

Most olvassa 6

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Igazából talán inkább csak 4.25, de nem leszek szőrös szívű, felfelé kerekítek…

Mert igazán megérdemli a kötet, olyan egyenletesen magas színvonalat sikerült hozni már megint, ráadásul még több vadonat- vagy félig új szerzőt bemutatva nekünk.
Legfőbb érdemeként pedig véglegesen definiált és gazdagon illusztrált egy eddigiekben ismeretlen, abszolút hungarikumnak tekinthető műfajt: a weird kortársmagyart.
Mely műfajnak fő jellegzetességei a nyomasztó hangulat, az alapértelmezett sírvavigadás, a legjellegzetesebb magyar élethelyzetek, karakterek és alkoholfogyasztási szokások találkozása a Szimbolikusan Szokatlan Szarságokkal; a szerzőket pedig a magasirodalmi mércével is értékelhető íráskészség és a kiemelkedő szociológiai érzékenység jellemzi.
Én nagyon szeretem a weird kortársmagyart.

Azért persze idővel megunnám, szóval nagy szerencse, hogy azért alapértelmezettebben fantasy és elvétve sci-fi írások is találhatók a kötetben. Azok is elég jók.
Az én top 3 szerzőm most Molnár B. Gábor, Erdei Lilla és Sereg Gitta volt. De elmarasztalni senkit sem tudok. :)
Olvasónapló itt lent:

18 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Tl;dr: kifejezetten sokszínűnek és izgalmasnak éreztem az idei antológiát is. Talán idén kevesebb nagyon kiemelkedő novellát érzékeltem, ugyanakkor mindegyikben volt valami, ami miatt szívesen emlékezek vissza rá, ami miatt nagyon érdekesnek találtam, illetve ami miatt jót lehetne diskurálni róluk. Külön örültem annak, hogy nem maradt meg tavalyról a tematikai sorrend – így sokkal jobban tudtak érvényesülni a novellák.

Folyószöveg: http://ekultura.hu/2019/12/24/kleinheincz-csilla-roboz-…

És egyenként.
Gaura Ágnes: Curo ergo sum
A tavalyi Gaura-novella nem nagyon tudott megmozgatni, viszont az ideivel sokkal jobban tudtam rezonálni. Olykor nekem még mindig rátelepszik a stílus, viszont a mostanihoz alapvetően illett; az apokalipszis kegyetlensége mellett a lírai/szép hangulat rendszerint ügyes kontrasztot teremt, ezúttal is. Nem biztos, hogy szükség volt ilyen típusú háttérvilágra, én legalábbis meglettem volna nélküle, mint ahogy az E/1-es narráció is megkérdőjelezhető, de igazából szívesen emlékezek erre a novellára.

Sereg Gitta: Akié az eső
Szokatlan – de határozottan pozitív módon. Furcsa és különleges, kemény, pattogó stílussal, ám mégis van benne valami megfoghatatlan erő és hangulat. Nem állítanám, hogy a végére olyan hatásos és tiszta tudott lenni, mint szerettem volna, viszont mindenképp olyan, amire eddig nem nagyon volt példa.

Molnár B. Gábor: Imago
Csuda érdekesek Molnár B. Gábor novellái, mindig döbbenettel figyelem, hogyan keveri a házmesteri abszurdot a tiszta zsánerrel, hogy abból valami kerek egész, valami működő és olykor egyenesen remek szülessen. Itt egy picit nekem túl direkt volt és talán valamivel bővebbnek is érzem a kelleténél, de simán lehet, hogy csak éppen nem voltam tökéletes állapotban a befogadáshoz.

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok
Úgy érzem, mintha az alapötlethez nem tudott volna felérni a cselekmény. A karakterek is küzdöttek, és sokáig nem nagyon értettem, miért is lesz emlékezetes ez a novella a két, amúgy külön-külön is erős ötleten túl. Viszont a végén voltak nagyon-nagyon szép pillanatok, amikor egy-egy gondolatra azt éreztem, hogy tényleg összeér minden.

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról
Nagyon mókás a narrátor és a kiinduló pont, de újfent mintha igazán nem történt volna semmi. Szó se róla, így is szívesen olvastam, élveztem elmerülni a világban, összerakosgatni a morzsákat, de valódi cselekmény, érzelmek, karakterek vagy hatás nélkül nekem nem tudott igazán emlékezetes lenni. Ez persze nem feltétlenül baj, de mindenképp némi hiányérzetet hagy maga után.

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz
Nagyon betalált; végre teljesen egységesnek éreztem a témát az ötletekkel, a karakterekkel és a cselekménnyel. Nem mellesleg piszok erősen hat.

Vincze Dorottya: Nem rászoruló
Inkább hangulat, mint bármi – viszont annak kétségtelenül erős. Ugyanakkor engem nyelvileg folyton kidobott (egyszer túlírtan szép akar lenni, máskor viszont pont nem, és nem éreztem a rendszert), ráadásul nem nagyon éreztem ebben sok tartalmat, emiatt az atmoszféra sem tudott eléggé érvényesülni.

Kovách Kristóf: Sztrigoj
Huh, ez nagyon sötét és nyomasztó volt. Néha mintha céltalannak tűnt volna, főleg a végére, de azt hiszem, kellett ez az oldalszám az erős hangulathoz.

Csuszner Ferencz: Sejtés
Úgy tűnik, az idei antológiában a központi téma a hétköznapok nyomasztó volta; újabb erős képviselője ennek a vonalnak. Különösen tetszett a főszereplő kapcsolatainak ábrázolása, egészen remek volt, ahogy belesimult a hangulatba.

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág
Milyen érdekes tematika! Üdítően hatott a sok nyomasztás közepette ez a tündéres-lírai világ, ráadásul én nagyon élveztem a hangulatát. Mintha kicsit ad hoc módon viselkedtek volna a karakterek, a motivációk és érzések nekem nem annyira voltak meg, de tulajdonképpen még a szokatlan vége is tetszett, szóval nem vagyok morcos.

Sepsi László: Rossz beszéd
Közvetlenebb módon indul a horror-weird irányába, mint a korábbiak, de nekem a karakterek közti konfliktusok nem klappoltak. Ugyanakkor azért a nyomasztó-kilátástalan-hétköznapi hangulat itt is elkapott.

Alexandrov Anna: Farkasok
Nehéz lenne azt mondani, hogy különösebben rajongok a témáért, de, ennek ellenére, majdnem végig élveztem. A koncepció felvezetése érdekesebbnek tűnt, mint ami végül lett belőle – sem a szereplőkkel való felesleges kavarás, sem a túlkomplikált háttér nem nyűgözött le. De a narrátori hangot szívesen olvastam.

Erdei Lilla: A tökéletes hívás
Nagyon érdekes pillanatai voltak, mégsem tudott teljesen lekötni: talán a titokzatoskodó, szándékosan visszatartott információ mennyisége miatt, ami többet sejtetett, mint amennyit végül mutatott. A nézőpont furasága és a koncepció szokatlansága tetszett, de ezekből is szívesen láttam volna többet.

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
Látványosabb sci-fi sem sok volt idén a kötetben. A világ szokás szerint tele van izgalmas apróságokkal, amik viszik a koncepciót, mégis, nem tudom nem azt érezni, hogy mennyire távolságtartó és körülményes minden más. Már mondatszinten sem akart igazán működni, de a szereplők (és az ő érzésviláguk) még kevésbé.

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl
Engem ritkán lehet megérinteni ilyen jellegű témával és igazából most sem sikerült. Látszólag rendben voltak a karakterek, működnie kellett volna a cselekménynek (bár néha kicsit véletlenszerűnek érződött), én mégsem tudtam elhinni az érzelmeket.

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora
Csodálatosan ellentmondásos, humorában nyomasztó.

>!
pinter_bence I
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Meglepően jó az antológia, tényleg, én jóra számítottam, de felülmúlta, amit vártam tőle. Sci-fit ne sokat keressetek benne, de az bebizonyosodni látszik, hogy a weird nagyon alkalmas a magyar valóság megragadására. <3 Majdnem mindegyik novellával elégedett voltam, nagyon tehetséges spekulatív kisprózaírók jönnek elő, hála ennek a sorozatnak.

>!
kvzs P
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Sokkal jobb ez a kötet, mint amit vártam tőle. Meglepően egyenletes, és magas színvonalú novellákkal van tele, amik nagyon szépen reflektálnak a nagy magyar valóságra. Természetesen nem lett mindegyik történet a kedvencem, mégis úgy érzem, hogy ez a válogatás bármikor megállná a helyét egy nemzetközi megmérettetésen is.

>!
rheinfuss
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Nagy gondban vagyok ezzel a kötettel, mert igazából nem erre számítottam*, de mégis tetszett. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ez az irányvonal nekem való, mert számomra a zsáner inkább kicsit a valóságtól való menekülést (is) jelenti (igaz, pl. Az ötödik évszak is nagyon tetszett, szóval vannak kivételek), ez pedig nagyon keményen és kíméletlenül rántott vissza a valóságba és sorra vitte be a gyomrosokat.

A kötet olvasása közben sokszor feltettem magamnak a kérdést, ennyire szörnyű napjaink világa, hogy szinte nem is ragyog fel egy kicsike fény sem, a hazai szerzők ilyen sötéten látják a jelet és jövőt? Sőt úgy tűnik, hogy mindez a múltból következik, ugyanis nagyon foglalkoztatja az alkotókat a múlt, az emlékek feldolgozásának lehetősége (vagy lehetetlensége), a társadalom peremére szorult, elveszett lelkek magányának és reménytelenségének témája, és alapvetően valamilyen apokaliptikus vízió mentén képzelik el a folytatást. Jó lenne, ha egy kicsit pozitívabban tudnánk fordulni a jövő felé, de a sok-sok weird és horror(isztikus), sajátosan kifacsart fantasy történet inkább az ellenkezőjét látszik bizonygatni.

Az alábbi értékelések pontozásából egyértelmű, mely írások tetszettek a legjobban (Gaura Ágnes, Takács Bogi, Kiss Gabriella, Veres Attila), de majdnem mind tartalmazott valamit, amiért tudtam lelkesedni vagy elismerést váltott ki belőlem.

https://moly.hu/hozzaszolasok/11181571
https://moly.hu/hozzaszolasok/11200727
https://moly.hu/hozzaszolasok/11220194
https://moly.hu/hozzaszolasok/11223410

Összességében jobban tetszett, mint a tavalyi kötet, egységesebb, jobban válogatott írásokat tartalmaz (nyilván, hiszen az előszó alapján több pályamunkából tudtak szemezgetni a szerkesztők és segítőik), napjainkra bátran és határozott reflektáló, a jövőt szomorúan látó, ismert és szárnyaikat bontogató szerzők történeteit olvashatjuk.

A kiadás nagyon szép és igényes lett, annyi panaszom van, hogy a nyomdai munka nem az igazi, ugyanis (legalábbis az én példányomban) itt-ott halványabb volt a nyomás, mintha épp kifogyott volna a tinta a nyomtatóból.

* Persze a borító segíthetett volna, hogy itt most valami nagyon sötét és furcsa következik. Ügyesen választottak a szerkesztők, elismerésem érte.

>!
sirszalhasogato P
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Így 3/4 könyvvel spoiler későbbről visszatekintve ez egy nagyon sötét perspektívájú gyűjtemény, az alcíme lehetne akár a Változatok rettegésre és reménytelenségre is.
Az abszolút és egyértelmű kedvencem Tallódi Julianna írása, mind a jelenlegi gondolataimmal rezonáló alapötlet, mind a fantáziadús világépítés okán. Meg mert nem úgy volt negatív, ahogy a többi. :D
Alább az olvasónaplóm:

Sereg Gitta: Akié az eső
Érdekes kis Afrika-hangulatú történet, hirtelen nem is tudom, a népmese vagy a mítosz fiókba kéne-e bepottyantani. Kicsit vártam Anansi papa felbukkanását. spoiler :D
4.5

Molnár B. Gábor: Imago
Az első négy szó után eléggé megijedtem, hogy tavalyhoz hasonlóan megint kapunk egy szerepjáték-feldolgozást, de aztán a Sanderről szóló rész nagyon viccesre sikerült, és már készültem a pratchetti kibontakozásra, mikor a történet hirtelen kiábrándítóan didaktikus végkifejletbe torkollt.
3.75

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok
Ez nagyon betalált, mind témájában, mind világépítésben. Ilyet akarok még, sokat!
5

Vincze Dorottya: Nem rászoruló
Ez pedig határozottan az első lovecrafti élményemet, a Szín az űrbőlt juttatja eszembe, annak a személytelenül lappangó iszonyata van összeházasítva benne a szokásos posztapokaliptikus közeggel.
5

Alexandrov Anna: Farkasok
Engem nem győzött meg. Mármint arról, hogy a főszereplő spoiler. És arról sem, hogy Louvel és Nóra spoiler. Jó, hogy most nem egy weird következett, hanem egy pozitívabb világszemléletű fantasy, még ha a cselekménnyel párhuzamosan futó érzelmi szál nem is kifejezetten happy enddel zárul.
4.5

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
Egy District 9 spin-off arról, meddig terjed a (tág értelemben) hatalommal rendelkezők korrektsége. Érdekes, bár kiszámítható volt. (A tavalyi jobban tetszett.)
4.5

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl
Ez, ha jól nézem, egy klasszikus ’80-as évekbeli horror a ’20-as évek Magyarországára helyezve. A lezárás által hagyott szájíz remekül harmonizált a Burger King-es toast+hosszúkávéval, amihez fogyasztottam, de egyéb érdemei miatt mégsem adhatok rá ennél kevesebb csillagot. :P
4

Gaura Ágnes: Curo ergo sum
Hát… ez most egyszerre volt cuki és gusztustalan. A világ hátteréről szívesen olvastam volna kicsit többet. spoiler
4

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról
Nem vagyok oda ezért az „a beszélő, a hallgató és a kontextus is később (vagy akkor sem) derül ki” dologért, viszont a polipokért igen, és a felvetett kérdések is jók.
4.5

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz
Első ránézésre nem is nagyon van benne ilyesmi, aztán mégiscsak fogott egy bicskát, fölvágta a hasamat, és nekifogott a zsigereimmel egyenként eljátszani.
4

Kovách Kristóf: Sztrigoj
Na ez az a történet, aminek a novella a megfelelő formája, ennél hosszabban már nem lett volna értelme bontogatni.
4

Csuszner Ferencz: Sejtés
Az utolsó mondat azért sokat dobott rajta.
4

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág
Ezzel a novellával sajnos nagyon nem találtuk meg a hangot, se stílus, se tematika alapján. Ugyan az utolsó oldalakra már egészen izgalmassá vált a történet, de a kurultájos cosplay-találkozón, ami az egésznek a keretét adta, ez már nem tudott segíteni, pedig valószínűleg egész máshogy látnám, ha nem most, hanem tizenkét évvel ezelőtt olvastam volna.
3.5

Sepsi László: Rossz beszéd
Nem volt rossz, már amennyiben így értelmezzük, hogy végig sikerült fenntartania egy kellemetlen feszültséget.
4.25

Erdei Lilla: A tökéletes hívás
Az alapötlet mintha spoilerból származna, csak az egész weirdben lett újraírva. Jól adagolja az információt a két párhuzamos szálon.
4.5

Veres Attila: Horváth Etele — A nagy kacagtató élete és kora
Az ebben a legaggasztóbb, ami nem hangzik el. Márpedig a lényeg nem hangzik el, és erre még külön rárakódik bizonytalanító tényezőként, hogy egy újságcikk közvetítésére kell hagyatkoznunk.
Ami még szintén nem hangzik el, hogy spoiler, de ez talán jobb is így.
5

>!
BBetti86 
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

A 2018-as kötetet nagyon szerettem, így érdeklődve vártam a 2019-es kiadványt is. Maga a kezdeményezés is nagyon tetszik – ahogy sikerszerzők mellett akár pályakezdők is megjelenhetnek. Nem a név a lényeg, hanem a történetek.
Mivel a fantasy történeteket jobban szeretem, mint a sci-fit, nekem tetszett is, hogy több a fantasy benne idén. Változatos, sokféle történet kapott benne helyet – bírtam is, hogy soha nem lehetett tudni, a következő történetben mi vár rám. Sok a sötétebb hangulat benne, a tündéresék sötétebb oldala és megjelennek magyar népmesei elemek is. Mindkettő elnyerte a tetszésem. Jól állt a kötetnek, hogy bár a címében nincs benne a horror, több történetre rá lehet nyomni azt a címkét is.
Több olyan novella is akad, ami disztópikus világokat mutat be. Ezeket regényben is szívesen olvasnám tovább, bár lezárt és egész történet mind, de olyan világot teremtettek venne a szerzők, amelyben bőven rejtőzhetnek még érdekes történetek.
A kedvenceim Gaura Ágnes, Sereg Gitta, Vincze Dorottya, Kovách Kristóf és Veres Attila történetei voltak. A zárástól, a Veres-novellától szinte még mindig a hideg ráz. Az a kép, ahogy nem lehet eldönteni, hogy a nő sikolt vagy nevet beégett az agyamba. Közben kb. ilyen az én közérzetem is – sikoltsak vagy röhögjek. Nem kellemes dolgokat kavart fel bennem az a sztori, de pont attól jó.
Sereg Gittánál imádtam, ahogy saját sztori, de közel van a mítoszokhoz is. Gaiman Sandman sorozatában van egy rész, amit felidézett bennem. Ő is jó abban, hogy mítoszokat variáljon és teremtsen újjá, nagyon bírom, hogy van, aki magyarul is csinálja ezt.
Gaura stílusa nagyon tetszik. Egyszerre olvasmányos, szórakoztató, egyedi és a történet miatt horror is. Ez az egyike azon disztópia-világoknak a kötetbe, amelyekbe simán visszalépnék még.
A Sztrigoj beszippantott az én-elbeszélővel. Egyes elemeit még emésztem magamban, de az a karakter nagyon történetben tartott. Nem is a cselekmény, a regény hőse olvastatta velem a sztorit. Nagyon egyedi a szemszöge, a stílusa – tetszett.
A Nem rászoruló is olyan történet, amit emésztek még magamban. Sötét, de valahogy még abba a világvégi világba is vannak értékek. Nem bírom eldönteni, hogy a vége most milyen. Mintha majdnem happy end lenne, de mégsem. Nem vagyok benne biztos, hogy abban a világban a büszkeség életképes tulajdonság. Bár, nélküle, mi marad? Elég nyomorult körülmények között kell boldogulni, ha nem büszke rá, hogy képes életben maradni, simán lefekhetne meghalni a sarokba. Ahogy mondtam, még emésztem magamban. De ez is olyan sztori, aminek a folytatása is érdekelne, noha zárt és kerek.
Érdemes volt ezt a kötetet elolvasni – a többi sztori is jó különben benne, nem tudnék olyat kiemelni, ami nagyon nem volt a fogamra való.Néha a nyelvezet egyben-egyben nem tetszett, de a cselekmény és a teremtett világ indokolta. Vagyis, nálam abszolút jó élmény volt a kötet.


Népszerű idézetek

>!
Bori_L MP

A kőfal tetején egy macska ült, és úgy meredt rám, mintha meg akarna ölni, de túl lusta lenne hozzá.

69. oldal (Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok)

>!
BBetti86 

Egyébként a költők is tudják, hogy a boldog emberek ugyanúgy meghalnak a zombitámadásban, mint a boldogtalanok. De a költők hisznek abban, hogy jobb dolog boldogan meghalni, mint boldogtalanul.

15. oldal - Gaura: Curo ergo sum

>!
BBetti86 

Magyarország csak akkor nagy, amikor előnyös lenne, hogy kicsi.

272. oldal - Erdei: A tökéletes hívás


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Balázs: Embertest
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Robert W. Chambers: A Sárga Király
Veres Attila: Odakint sötétebb