Kleinheincz Csilla (szerk.) · Roboz Gábor (szerk.)

Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 26 csillagozás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Génszerkesztett madarak, emlékektől betépő fiatalok, lelkekre éhes bánya, menekülő szörnyek, esőmágia, valóságból kifakuló emberek, farkasok, polipok és macskák: a tavaly indult antológiasorozat idei kötetében tizenhat különös és izgalmas novella található ismert és új szerzőktől.

Eredeti megjelenés éve: 2019

A művek szerzői: Gaura Ágnes, Sereg Gitta, Molnár B. Gábor, Tallódi Julianna, Takács Bogi, Kiss Gabriella, Kovách Kristóf, Csuszner Ferencz, Puska Veronika, Sepsi László, Erdei Lilla, László Zoltán, Szarvas Szilvia, Veres Attila, Alexandrov Anna

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az év magyar science fiction és fantasynovellái

>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068983
>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789634069164

Enciklopédia 1


Most olvassa 12

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pat P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Igazából talán inkább csak 4.25, de nem leszek szőrös szívű, felfelé kerekítek…

Mert igazán megérdemli a kötet, olyan egyenletesen magas színvonalat sikerült hozni már megint, ráadásul még több vadonat- vagy félig új szerzőt bemutatva nekünk.
Legfőbb érdemeként pedig véglegesen definiált és gazdagon illusztrált egy eddigiekben ismeretlen, abszolút hungarikumnak tekinthető műfajt: a weird kortársmagyart.
Mely műfajnak fő jellegzetességei a nyomasztó hangulat, az alapértelmezett sírvavigadás, a legjellegzetesebb magyar élethelyzetek, karakterek és alkoholfogyasztási szokások találkozása a Szimbolikusan Szokatlan Szarságokkal; a szerzőket pedig a magasirodalmi mércével is értékelhető íráskészség és a kiemelkedő szociológiai érzékenység jellemzi.
Én nagyon szeretem a weird kortársmagyart.

Azért persze idővel megunnám, szóval nagy szerencse, hogy azért alapértelmezettebben fantasy és elvétve sci-fi írások is találhatók a kötetben. Azok is elég jók.
Az én top 3 szerzőm most Molnár B. Gábor, Erdei Lilla és Sereg Gitta volt. De elmarasztalni senkit sem tudok. :)
Olvasónapló itt lent:

18 hozzászólás
ViraMors P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Az élet mindig továbbgördül.

Olykor egészen biztos benne, hogy van valami a világban, amit eddig nem vett észre, amit elhallgattak előle. Máskor abban biztos, hogy megőrült.

Nem mondanám, hogy elejétől a végéig jóban voltunk. Olvasás közben is, visszanézve is azt érzem, nekem sok volt benne a nyomasztás.* És bár voltak novellák, amikkel kifejezetten hadilábon álltam, összességében jó kis válogatás lett ez is, jó néhány olyan írással, amit kár lett volna kihagyni, és pár olyannal, amit tudtam volna hosszabban olvasni, vagy szívesen csatangolnék még a novella világában.
Ami kifejezetten tetszett, az a tematikai sokszínűség, ami határozottan az előnyére vált a kötetnek.

Kedvencek:
László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
Sepsi László: Rossz beszéd
Csuszner Ferencz: Sejtés
Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora

Értékelések, vélemények, benyomások (mikor mi) novellánként:
https://moly.hu/konyvek/kleinheincz-csilla-roboz-gabor-szerk-az-ev-magyar-science-fiction-es-fantasynovellai-2019/en-es-a-konyv/viramors (az értékelés alatt)

*spoiler

gyuszi64 >!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

2020/130. könyvtár

Nagyon szerettem volna leírni e lehetetlen szavakat, hogy „a novelláskötetben nem volt egyetlen gyenge írás sem”, de végül nem sikerült. Egy novella nem tetszett, az összes többit nem bántam, hogy elolvastam. És mégsem tudok maradéktalanul örülni.

Remek színvonalúak az írások, stílus és nyelvezet végig rendben van. Dominálnak a hangulati és filozofikus elemek, a líra általában erős a cselekményvonal rovására. Mindenütt jelen van az oly fontos elgondolkodtatás, megtalálható az ötletesség és a fantázia, az elbeszélések igényesen megírt, szépprózai művek. Miért adtam mégis „csak” 4 csillagot?

Nagyjából ugyanezért, néhány okot részletezek a türelmesebbeknek.

1. A „szépirodalmi igényesség” (mifelénk és úgy általában is) komor hangvétellel, erkölcsi és társadalmi kérdések boncolgatásával jár. A novellák többsége sötét légkörű, súlyos atmoszférájú, néhány közülük deprimáló. Meg kell érinteni az olvasót, és a szerzők többsége – közkeletű tévedés – a heppiendet erre alkalmatlannak tartja.

2. Kevés a sci-fi a novellák között (tipikus magyar szerzős idegenkedés), sőt több írás még a „fantasztikus” jelzővel is alig illethető. Jobban fekszik a szerzők stílusának vagy témaválasztásának a zsáner weird határterülete, a jellemzően pesszimista kép (ami még tipikusabb magyar mentalitás).

3. A fentiekből következően gyenge a szórakoztatás-faktor, a novellák többsége nem ilyen célból íródott. Használhatjuk ugyan a „kortárs” vagy „igényes” jelzőket, de szerintem így olvasókat veszít a zsáner.

4. Nagy baj az egységesség (mint a sokszínűség ellentéte), de ennek feloldása gyakran lehetetlen (szerkesztői feladat) a novelláskötetekben. A kötet elején újdonságnak éreztem a friss hangot, de a végén sajnáltam, hogy az egész könyv ilyen lett. De unalmasnak nem mondanám.

5. A klasszikus SF (motívumok, tematikák) háttérbe szorult. Az utóbbi évtizedben több a női SF-író (ennek örülök, jót tett a zsánernek), és hangsúlyozottabbak a progresszív témák (amiket viszont néha túlerőltetnek). Ezért állítólag megváltozott a sci-fi, és már nem is lesz olyan, mint pl. az aranykorban volt.

Lehetséges, de nem biztos. (Óriási koponyák alkottak pl. a 60-as évek angolszász SF új hullámában is, de csak egy új SF-ágazat lett a munkájukból.)
Ha a klasszikus sci-fi optimizmusával összevetjük a mai pesszimista hangvételt, nem magyarázhatjuk ezt a társadalmi változásokkal. Lehet, hogy az olvasók kiábrándultak, és nem hisznek a szép jövőben, de az aranykorban is ott volt pl. a hidegháború, vagy az atomveszély. Szóval, szerintem inkább az íróink a pesszimistábbak, nem az olvasók. (Vagy legalábbis így erősebb a mondanivalójuk, gondolják a szerzők.)

Lehet, hogy a sci-fi nyitása a szépirodalom felé megköveteli a stiláris (és tartalmi) változásokat, de nagyok a veszélyek. Először is ez a váltás olvasók elvesztésével jár, ezt a kötetet nehezen kedveli meg egy klasszikus sci-fin felnőtt olvasó. Másodszor kimarad az ifjúsági korúak komplett tábora, ez a könyv nem nekik való. El kellene gondolkodni azon, hogy a retro sci-fi fél évszázaddal ezelőtti művelői miért tudtak üzenetet küldeni úgy, hogy majd minden olvasóréteget meg tudtak szólítani, és közben volt jövőképük?
És végül azon is el kellene gondolkodni, hogy a viszonylag szűk réteghez szóló (magasirodalmi, igényes, kortárs művek) publikálására megfelelő felület-e egy fantasztikus novellák antológiája?

Én tehát a könyv minden erősségét elismerem, de ha összehasonlítom pl. a Távoli kolóniák sf-válogatásával, akkor azt is látom, hogy mit hiányolok.

Az optimista történetek jobban tetszettek (Sereg Gitta, Alexandrov Anna), kiemelnék kettőt: Takács Bogi és Vincze Dorottya írását. (Ez utóbbit érdemes összevetni a hasonló szerkezetű László Zoltán-elbeszéléssel, és összehasonlítani a két írás kicsengését, ég és föld.) Szellemes alapötletben sem volt hiány (Tallódi Julianna, Erdei Lilla; ez utóbbi simán lehetne egy regénytéma), leginkább Sepsi László stílusa fogott meg, és mint mondtam, sok-sok nagyon jól megírt novellát olvastam.

Gratulálok a szerzőknek.

11 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Tl;dr: kifejezetten sokszínűnek és izgalmasnak éreztem az idei antológiát is. Talán idén kevesebb nagyon kiemelkedő novellát érzékeltem, ugyanakkor mindegyikben volt valami, ami miatt szívesen emlékezek vissza rá, ami miatt nagyon érdekesnek találtam, illetve ami miatt jót lehetne diskurálni róluk. Külön örültem annak, hogy nem maradt meg tavalyról a tematikai sorrend – így sokkal jobban tudtak érvényesülni a novellák.

Folyószöveg: http://ekultura.hu/2019/12/24/kleinheincz-csilla-roboz-…

És egyenként.
Gaura Ágnes: Curo ergo sum
A tavalyi Gaura-novella nem nagyon tudott megmozgatni, viszont az ideivel sokkal jobban tudtam rezonálni. Olykor nekem még mindig rátelepszik a stílus, viszont a mostanihoz alapvetően illett; az apokalipszis kegyetlensége mellett a lírai/szép hangulat rendszerint ügyes kontrasztot teremt, ezúttal is. Nem biztos, hogy szükség volt ilyen típusú háttérvilágra, én legalábbis meglettem volna nélküle, mint ahogy az E/1-es narráció is megkérdőjelezhető, de igazából szívesen emlékezek erre a novellára.

Sereg Gitta: Akié az eső
Szokatlan – de határozottan pozitív módon. Furcsa és különleges, kemény, pattogó stílussal, ám mégis van benne valami megfoghatatlan erő és hangulat. Nem állítanám, hogy a végére olyan hatásos és tiszta tudott lenni, mint szerettem volna, viszont mindenképp olyan, amire eddig nem nagyon volt példa.

Molnár B. Gábor: Imago
Csuda érdekesek Molnár B. Gábor novellái, mindig döbbenettel figyelem, hogyan keveri a házmesteri abszurdot a tiszta zsánerrel, hogy abból valami kerek egész, valami működő és olykor egyenesen remek szülessen. Itt egy picit nekem túl direkt volt és talán valamivel bővebbnek is érzem a kelleténél, de simán lehet, hogy csak éppen nem voltam tökéletes állapotban a befogadáshoz.

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok
Úgy érzem, mintha az alapötlethez nem tudott volna felérni a cselekmény. A karakterek is küzdöttek, és sokáig nem nagyon értettem, miért is lesz emlékezetes ez a novella a két, amúgy külön-külön is erős ötleten túl. Viszont a végén voltak nagyon-nagyon szép pillanatok, amikor egy-egy gondolatra azt éreztem, hogy tényleg összeér minden.

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról
Nagyon mókás a narrátor és a kiinduló pont, de újfent mintha igazán nem történt volna semmi. Szó se róla, így is szívesen olvastam, élveztem elmerülni a világban, összerakosgatni a morzsákat, de valódi cselekmény, érzelmek, karakterek vagy hatás nélkül nekem nem tudott igazán emlékezetes lenni. Ez persze nem feltétlenül baj, de mindenképp némi hiányérzetet hagy maga után.

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz
Nagyon betalált; végre teljesen egységesnek éreztem a témát az ötletekkel, a karakterekkel és a cselekménnyel. Nem mellesleg piszok erősen hat.

Vincze Dorottya: Nem rászoruló
Inkább hangulat, mint bármi – viszont annak kétségtelenül erős. Ugyanakkor engem nyelvileg folyton kidobott (egyszer túlírtan szép akar lenni, máskor viszont pont nem, és nem éreztem a rendszert), ráadásul nem nagyon éreztem ebben sok tartalmat, emiatt az atmoszféra sem tudott eléggé érvényesülni.

Kovách Kristóf: Sztrigoj
Huh, ez nagyon sötét és nyomasztó volt. Néha mintha céltalannak tűnt volna, főleg a végére, de azt hiszem, kellett ez az oldalszám az erős hangulathoz.

Csuszner Ferencz: Sejtés
Úgy tűnik, az idei antológiában a központi téma a hétköznapok nyomasztó volta; újabb erős képviselője ennek a vonalnak. Különösen tetszett a főszereplő kapcsolatainak ábrázolása, egészen remek volt, ahogy belesimult a hangulatba.

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág
Milyen érdekes tematika! Üdítően hatott a sok nyomasztás közepette ez a tündéres-lírai világ, ráadásul én nagyon élveztem a hangulatát. Mintha kicsit ad hoc módon viselkedtek volna a karakterek, a motivációk és érzések nekem nem annyira voltak meg, de tulajdonképpen még a szokatlan vége is tetszett, szóval nem vagyok morcos.

Sepsi László: Rossz beszéd
Közvetlenebb módon indul a horror-weird irányába, mint a korábbiak, de nekem a karakterek közti konfliktusok nem klappoltak. Ugyanakkor azért a nyomasztó-kilátástalan-hétköznapi hangulat itt is elkapott.

Alexandrov Anna: Farkasok
Nehéz lenne azt mondani, hogy különösebben rajongok a témáért, de, ennek ellenére, majdnem végig élveztem. A koncepció felvezetése érdekesebbnek tűnt, mint ami végül lett belőle – sem a szereplőkkel való felesleges kavarás, sem a túlkomplikált háttér nem nyűgözött le. De a narrátori hangot szívesen olvastam.

Erdei Lilla: A tökéletes hívás
Nagyon érdekes pillanatai voltak, mégsem tudott teljesen lekötni: talán a titokzatoskodó, szándékosan visszatartott információ mennyisége miatt, ami többet sejtetett, mint amennyit végül mutatott. A nézőpont furasága és a koncepció szokatlansága tetszett, de ezekből is szívesen láttam volna többet.

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
Látványosabb sci-fi sem sok volt idén a kötetben. A világ szokás szerint tele van izgalmas apróságokkal, amik viszik a koncepciót, mégis, nem tudom nem azt érezni, hogy mennyire távolságtartó és körülményes minden más. Már mondatszinten sem akart igazán működni, de a szereplők (és az ő érzésviláguk) még kevésbé.

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl
Engem ritkán lehet megérinteni ilyen jellegű témával és igazából most sem sikerült. Látszólag rendben voltak a karakterek, működnie kellett volna a cselekménynek (bár néha kicsit véletlenszerűnek érződött), én mégsem tudtam elhinni az érzelmeket.

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora
Csodálatosan ellentmondásos, humorában nyomasztó.

pinter_bence I>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Meglepően jó az antológia, tényleg, én jóra számítottam, de felülmúlta, amit vártam tőle. Sci-fit ne sokat keressetek benne, de az bebizonyosodni látszik, hogy a weird nagyon alkalmas a magyar valóság megragadására. <3 Majdnem mindegyik novellával elégedett voltam, nagyon tehetséges spekulatív kisprózaírók jönnek elő, hála ennek a sorozatnak.

kvzs P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Sokkal jobb ez a kötet, mint amit vártam tőle. Meglepően egyenletes, és magas színvonalú novellákkal van tele, amik nagyon szépen reflektálnak a nagy magyar valóságra. Természetesen nem lett mindegyik történet a kedvencem, mégis úgy érzem, hogy ez a válogatás bármikor megállná a helyét egy nemzetközi megmérettetésen is.

abstractelf>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

„Jó volt, érdekes volt, de sokkal felejthetőbb, mint az első kiadás.” Talán így tudnám legjobban összefoglalni Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019 kötetet.

Ugyan sci-fi novellákat csak elvétve találni (előszóban kapunk rá magyarázatot), weird történetek viszont elég szép számmal kerültek be, ezzel is kicsit feloldva a fantasyuralmat. A novellák nagyobb része a valóságunkat helyezi fantasztikus környezetbe, ami az egyik kedvenc toposzom, így többségében élveztem ezeket a történeteket is.

Egyedül azt sajnálom, hogy idén sokkal kevesebb novella váltott ki belőlem bármilyen érzést; gyakoribb volt, hogy teljes közönnyel értem egy-egy történet végére. Emiatt vontam le végül csillagot a könyv értékelésénél.

De nézzük egyesével a novellákat.

Gaura Ágnes: Curo ergo sum
Bárcsak készülne belőle egy regény – mondja az önző énem, aki még tovább akart volna itt maradni. Habár a tavalyi novella egy fokkal jobban tetszett, ez több érzelmet váltott ki belőlem. (Azaz már megint sírtam a buszon… megszokhatnák már az utastársaim.)

Sereg Gitta: Akié az eső
Tetszett, érdekes volt a világ, s erősen indult a történet. A befejezésével nem voltam teljesen kibékülve.

Molnár B. Gábor: Imago
Nagyon aktuális, és elgondolkodtató. Egyedül azt bántam, hogy az író ennyire az arcomba tolta az üzenetet.

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok
Van két önmagában is nagyon izgalmas alapötlet, ám ezek kibontásához szerintem nem elég ez a terjedelem. Úgy gondolom, még rengeteg lehetőség maradt ezekben az ötletekben. A legtöbb novellával ellentétben ennek a vége sikerült a legjobban; nagyon megérintett.

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról
Szerintem imádtam volna, ha nem olvastam volna mostanában több hasonló koncepción alapuló novellát. Viszont jobban tetszett, mint a tavalyi novella.

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz
Tavaly az egyik kedvenc novellám Kiss Gabriella nevéhez fűződik, így alig vártam, hogy újra olvashassak tőle. Nem kellett csalódnom, ez a történet is ugyanúgy földhöz vágott, mint a tavalyi. Mondom ezt úgy, hogy valamiért nem nagyon kedvelem a drogokkal operáló történeteket.

Vincze Dorottya: Nem rászoruló
Emlékezetes történet, elsősorban a végének köszönhetően.

Kovách Kristóf: Sztrigoj
Több perce keresgetem a jelzőt, amivel le tudnám írni ezt a novellát, de nem találom. Magával ragadó élmény volt, amit több részletben kellett elolvasnom.

Csuszner Ferencz: Sejtés
Deja vu érzésem volt, de nem tudom, miért. A történet kiválóan rávilágít a mai társadalom egyik nagy gondjára, ám nem tolakodó módon, szinte láthatatlanul.

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág
Három novella volt, amit nem igazán kedveltem, abból ez az egyik. A novella eleje és közepe valójában érdekes volt; annyira más volt, mint az eddigi történetek, így kíváncsian vártam, mi fog történni. A novella vége viszont számomra elrontotta mindezt. Lépjünk is tovább.

Sepsi László: Rossz beszéd
Nagyon bíztam Sepsi Lászlóban, hogy helyreállítja a kötet iránti lelkesedésemet, s így is lett. Pont eléggé furcsa ahhoz, hogy tetsszen, s imádtam, hogy riporterek szemszögéből lett bemutatva a történet.

Alexandrov Anna: Farkasok
Nem mondhatom azt, hogy rossz ez a novella, de engem teljesen hidegen hagyott.

Erdei Lilla: A tökéletes hívás
Eszembe jutott egy novella, ahol szintén telefonos emberkéket ér a (bal)szerencse, s ahogy azt is, ezt is kedveltem – beleértve a lezárást is, ami teljesen illik a történethez.

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek
A fülszöveg ennek a novellának egy elemével, a génszerkesztett madarakkal indul, s úgy érzem, ez okozta nálam a történet vesztét. A két szó alapján ugyanis teljesen más történetet képzeltem el. A saját prekoncepcióim és a korábbi novellák izgalmai után ez a vaníliatörténet üresen hatott; nem éreztem, hogy bármi igazán egyedi eleme lett volna.

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl
Nagyon tetszett ez a történet, és ez leginkább az írásmódnak és az erős főhősnőnek volt köszönhető. Idáig nem nagyon emlegettem szereplőket, mert edig sehol sem ők vitték a történetet. Itt viszont a korábbi nagyságos asszony nagy erővel követelte magának a figyelmet.

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora
Tökéletes. Számomra ennél jobb novella nem is zárhatta volna ezt a kötetet.
Életkép: A kórház parkjában álltam épp, várva valakit. Kezemben a könyv, épp elkezdtem olvasni ezt a történetet. Hamarosan az illető, akire vártam, szólított, s én bekísértem. Bent egy másik ismerős, aki közölte velem, hogy ő már volt kint korábban, beszélt hozzám, én azonban nem reagáltam rá.
Azt hiszem, ez leírja, mennyire megszűnt körülöttem a külvilág a novella olvasása közben – ami nem is csoda. Az első pillanattól az utolsóig bűbáj alatt álltam, s a novella egyes képei most is random eszembe jutnak: a híres 20. századi kép, az eltűnt felvételek, a nevetés…

Izolda P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Azért az elég sok mindent elmond, hogy
– öt napig sem tartott elolvasnom
– még több mint két hónappal később is emlékszem egy csomó mindenre, pedig én aztán nagyon kiselefánt vagyok
Remélem, a köv. évek kötetei is ilyen jók lesznek. :)

rheinfuss>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Nagy gondban vagyok ezzel a kötettel, mert igazából nem erre számítottam*, de mégis tetszett. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ez az irányvonal nekem való, mert számomra a zsáner inkább kicsit a valóságtól való menekülést (is) jelenti (igaz, pl. Az ötödik évszak is nagyon tetszett, szóval vannak kivételek), ez pedig nagyon keményen és kíméletlenül rántott vissza a valóságba és sorra vitte be a gyomrosokat.

A kötet olvasása közben sokszor feltettem magamnak a kérdést, ennyire szörnyű napjaink világa, hogy szinte nem is ragyog fel egy kicsike fény sem, a hazai szerzők ilyen sötéten látják a jelet és jövőt? Sőt úgy tűnik, hogy mindez a múltból következik, ugyanis nagyon foglalkoztatja az alkotókat a múlt, az emlékek feldolgozásának lehetősége (vagy lehetetlensége), a társadalom peremére szorult, elveszett lelkek magányának és reménytelenségének témája, és alapvetően valamilyen apokaliptikus vízió mentén képzelik el a folytatást. Jó lenne, ha egy kicsit pozitívabban tudnánk fordulni a jövő felé, de a sok-sok weird és horror(isztikus), sajátosan kifacsart fantasy történet inkább az ellenkezőjét látszik bizonygatni.

Az alábbi értékelések pontozásából egyértelmű, mely írások tetszettek a legjobban (Gaura Ágnes, Takács Bogi, Kiss Gabriella, Veres Attila), de majdnem mind tartalmazott valamit, amiért tudtam lelkesedni vagy elismerést váltott ki belőlem.

https://moly.hu/hozzaszolasok/11181571
https://moly.hu/hozzaszolasok/11200727
https://moly.hu/hozzaszolasok/11220194
https://moly.hu/hozzaszolasok/11223410

Összességében jobban tetszett, mint a tavalyi kötet, egységesebb, jobban válogatott írásokat tartalmaz (nyilván, hiszen az előszó alapján több pályamunkából tudtak szemezgetni a szerkesztők és segítőik), napjainkra bátran és határozott reflektáló, a jövőt szomorúan látó, ismert és szárnyaikat bontogató szerzők történeteit olvashatjuk.

A kiadás nagyon szép és igényes lett, annyi panaszom van, hogy a nyomdai munka nem az igazi, ugyanis (legalábbis az én példányomban) itt-ott halványabb volt a nyomás, mintha épp kifogyott volna a tinta a nyomtatóból.

* Persze a borító segíthetett volna, hogy itt most valami nagyon sötét és furcsa következik. Ügyesen választottak a szerkesztők, elismerésem érte.

Rémálom>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Akárcsak a külföldi híres írók műveiből készült antológiák, ez is elég vegyesre sikerült. Meglepetésemre igényesebb és jobban összerakott volt, mint mertem remélni, és szívesen olvasnék egy-két szerzőtől regényt is. Összességében jobban bírtam a ténylegesen magyar környezetben játszódó történetek, talán azért, mert úgy éreztem, hogy az író tényleg át tudja adni a hangulatot. És bár érdekes ötleteket vonultattak fel a szerzők, sokszor éreztem a novellákat céltalannak.

Gaura Ágnes: Curo ergo sum – Testvérpár zombiapokalipszist próbál túlélni. Ha már azzal nyit az előszó, hogy erős a magyarokat felvonultató fantasy ebben a kötetben, sőt „magyar nyakba, magyar szemfogat,” mert Gaura annyira magyar, akkor miért kaptam egy nettó amerikai, klisés, steril történetet? Láttam, hogy lista alapján pipálgatja az írástechnikai dolgokat és történet ívet a szerző, de nem állt nekem össze igazán megfogó vagy egyáltalán bármiféle eredetiséget mutató történetté. 2★

Sereg Gitta: Akié az eső – Nincs eső a sivatagban, nem elég az állatáldozat, valamit tenni kell. Nem értem ez se, hogyan magyar. Tudom, tudom, magyar szerző is írhat bármiről. Az az igazság, hogy bár a pattogós, tőmondatos szöveg néhol hangulatos volt, nem kötött le ez a nagyon távoli mitológián alapuló történet. A vége meg csak szimplán kiábrándító. 1★

Molnár B. Gábor: Imago – Egy betelepült varázsló is lehet kifogástalan úriember (vagy nem). Tökre élveztem a szöveget egy ideig, majd jön egy aktuálpolitikai téma bedobás, ami nekem nagyon elüt ettől a humoros kerettől. Igazából olyan szájbarágós. 2★

Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok – Szegény bevándorlónk egy zárványidőbe zárt csata kupolában szeretne munkát találni. A világfelépítés tetszett, a vége összecsapott. 3★

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról – A polipok rejtélyes embertől származó tárgyat találnak. Imádtam az egészet úgy ahogy van, szerelmes vagyok ebbe a novellába. ♥ 5★

Kiss Gabriella: Holnap hamarosan egyszer majd így lesz – Drogos suhancok új drogot találnak, amivel mások emlékeit élik újra. Közben sokat káromkodnak és gondolnak a farkukra. A téma tetszett, az ötlet is marha jó, de nekem ez a nyers stílus túltolt volt, mintha így akarna annyira pasis lenni. Túl sok volt a pénisz. 3★

Vincze Dorottya: Nem rászoruló – Posztapokaliptikus fertőzés. Ehh. Érdekes is lehetne, de nem fókuszál a világra, a szereplők semmilyenek, céltalan. 3★

Kovách Kristóf: Sztrigoj – A Sztrigojt bezárva kell tartani. A hangulat átjött, értékeltem a témaválasztást, de valahogy nem rezonáltak velem a szereplők. 3★

Csuszner Ferencz: Sejtés – Marika keres valamit, valamit a sejtése alapján. Bevallom nekem olyan gaimani volt ez a novella, és nagyon bejött! Marika narrációja kellemes. 4★

Puska Veronika: Bújj, bújj, zöld ág – Márta olyan közönségre vágyik, aki megérti a zenéjét. Aztán vigyázz mit kívánsz alapon ezt meg is kapja. Ah, ez a novella a másik nagy szerelmem, könnyeden használja a magyar mítoszokat és mégis olyan modern. (Mondanám, hogy egy jobbfajta Laurell K. Hamilton hatást idézett elő nálam.) 5★

Sepsi László: Rossz beszéd – Riporterek indulnak egy kis falubeli rejtély nyomába. A hangulata nekem nagyon bejött, a történet is kerek. Bónusz pont, hogy mennyire átadja a kis községek hangulatát. 4★

Alexandrov Anna: Farkasok – Vérfarkas egyetemisták. Ajj. Nagyon nem. Visszahozta azokat az emlékeket, amiket minden magyar kézirat olvasása közben átéltem, amiktől sírva menekülök. Amatőr írásmód, amatőr történetvezetés (mi volt itt egyáltalán a történet?), romantikus szenvelgés beleerőltetve életképtelen, logikátlan szereplőkkel. 0,5★ (Olyan amúgy, mint Kelley Armstrong Bittenje, csak rosszabb.)

Erdei Lilla: A tökéletes hívás – Természetfeletti telemarketinges sztori. Szintén erős a hangulata, és kifejezetten élveztem a stílusát, és a fantasy és a hétköznapi munka egybemosása nagyon szórakoztató. 4★

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek – Olei, aki génszerkesztett madarakat készít, egyedül neveli lányát egy posztapokaliptikus világban. László Zoltán írásaival nem találtunk egymásra. Nekem ez inkább Alita: Battle Angel homage volt. Bár Magyarországot így látni érdekes volt, maga a felépítés annyira nem ragadott meg. 3★

Szarvas Szilvia: Jó szerencsén innen és túl – Piroskának dolgoznia kell, és csak egy bányában talál munkát, ahol babonásak az emberek. Az eleje erősen indít, aztán olyan összecsapott véget ér ez is. 3★

Veres Attila: Horváth Etele – A nagy kacagtató élete és kora – Szeretném ha Horváth Etele a mi polgármesteri hivatalunkat is megtisztelné műsorával. 4★ (Sürgősen be kell szereznem Veres Attila írásait.)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bori_L MP>!

A kőfal tetején egy macska ült, és úgy meredt rám, mintha meg akarna ölni, de túl lusta lenne hozzá.

69. oldal (Tallódi Julianna: A macskák mindig boldogok)

ViraMors P>!

Mindennap újabb dolgok történtek, amelyek nem történhettek volna meg.

László Zoltán: Madarak, emlékek, lánygyermek

ViraMors P>!

Rafináltak vagyunk, nem vadak.

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról

ViraMors P>!

Mit mondott Zoli? Guatemala vagy Guadalupe? Szégyelli, hogy nem jegyezte meg, honnan importálták a kávét. Szégyelli, hogy nem is érdekelte igazán. Zoli érdekelte. Nem a kávéról tartott kiselőadása, hanem az, ahogyan beszélt. Hogy hozzá beszélt. Hogy kávét főzött neki.

Csuszner Ferencz: Sejtés

Kapcsolódó szócikkek: kávé
ViraMors P>!

Kavicssimához megyek. Kavicssimának nincs mindenre válasza, de neki vannak a legjobb kérdései.

Takács Bogi: Néhány megjegyzés a közönséges polip szaporodási stratégiájáról


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Balázs: Embertest
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Szabó István Zoltán – Gaborják Ádám – Takács Gábor – Makai Péter Kristóf – Benkő Marianna (szerk.): Az atomkatasztrófa gyermekei
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Robert W. Chambers: A Sárga Király
Veres Attila: Odakint sötétebb