Kleinheincz Csilla (szerk.) · Roboz Gábor (szerk.)

Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 17 csillagozás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Hazugságokból emelt város, halála után vezeklő festő, újragondolt mesék, háborúzó mesterséges intelligenciák, fonák Magyarországok: tizenkilenc válogatott novella merész jövőképekről és bizarr álmokról ismert és új szerzőktől.

Eredeti megjelenés éve: 2018

A művek szerzői: Moskát Anita, Buglyó Gergely, Rusvai Mónika, Gaura Ágnes, Tallódi Julianna, Lőrinczy Judit, Baráth Katalin, Kiss Gabriella, Sepsi László, László Zoltán, Farkas Balázs, Sümegi Attila, Molnár B. Gábor, Veres Attila, Erdei Lilla, Dragomán György, Brandon Hackett, Takács Bogi, Sziács Viola

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2018
336 oldal · ISBN: 9789634067443
>!
GABO, Budapest, 2018
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067108

Kedvencelte 1

Most olvassa 10

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

2018-at ezennel a magyar fantasztikus kispróza évének nyilvánítom. Hiszen ez már a második magyar szerzős antológia az idén, amit nagy lelkesedéssel olvastam és dicsérek lépten&nyomon. (És akkor még Veres Attila kötetéről nem is beszéltem.)

Szóval ez is egy remekül szerkesztett, egyenletes színvonalon (jól és jobban) megírt novellákkal teli kötet – témaválasztásából adódóan nyilván kevésbé egységes, ugyanakkor jóval színesebb, mint a szintén emlékezetes 2050.
A kötetben szereplő fantasy (~14) és sci-fi (~5) novellák aránya valószínűleg tükrözi a magyar fantasy- illetve SF-olvasók, sőt írók arányát is – nekem ez persze szívfájdalom, de fantasy rajongóknak valószínűleg annál jobb hír.
Ha nem láttam volna a szerzők nevét az egyes írások előtt, nem biztos, hogy meg tudnám mondani, ki az a három ifjú, aki a novellapályázat nyertese, és korábban nemigen publikált – kiváló írások azok valóban. Személy szerint kicsit sajnálom, hogy csak hármójukkal tudtam megismerkedni.
Gyenge írás tulajdonképpen nincs is a kötetben. Természetesen a novellák fele kevésbé tetszett az átlagnál, de nem azért, mert ezek „objektíven” nézve rosszabbak lettek volna, hanem csak így az ízlésem miatt. Magas színvonalon, szépen megírt darab mind (egyesek az én ízlésemnek túl szépek is) – bármelyik lehet abszolút kedvence a megfelelő ízlésű olvasónak.
A kötet íve is nagyon érdekes: klasszikus fantasyktől, újramesélt meséktől (tündérek, unikornisok, ilyesmi) jutunk urban fantasy és fura weird valóság-verziókon át az egészen elszállt poszthumán jövőlátomásokig. Még nem is döntöttem el, a kötet második vagy harmadik harmada jött be nekem jobban. Mindegyikben voltak nagyon ütős darabok.

A borító koncepcióját mondjuk abszolút nem értem. Nem tudom, mit tettem volna rá, ha nekem kell, de hogy nem űrhajóst, az biztos. Drónfelhőből összeálló unikornist, esetleg.

Az olvasónaplót idemásoltam a hozzászólásokhoz:

21 hozzászólás
>!
Oriente P
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

A kötet nyomokban science fictiont is tartalmaz. :)

Tudom, nem én vagyok az első, aki némi csalódottságot fogalmaz meg a két zsáner aránybeli megjelenése kapcsán. Azt hiszem, nem is a puszta tény zavar, hogy ez most ilyen lett, hiszen az arány tulajdonképpen lehet reprezentatív és ezért kifejezetten érdekes a kortárs magyar alkotókra vetítve. Zavar viszont a kötet kissé félrevezető pozicionálása: a borító egyértelműen hangsúlyos sci-fi tartalmat ígér, a cím pedig minimum egy kiegyenlített zsánerarányt. Talán a novellák összekeverése segített volna elkerülni, hogy zsinórban az ötödik meseátirat-fantasy után egy olyan gonosz, hideg gyanakvás kússzon a szívembe, miszerint engem itt megvezettek. Azért is fájlalom ezt a tálalási és sorrendezési koncepciót, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon jól megírt novellák befogadási élményét rontotta le a méltatlankodásom. (Azóta olvastam ezt az utó-előszót a kiadó blogján, és értem én, értem én, továbbá nagyon imponál hogy a szerkesztők ennyire figyelik az olvasói visszajelzéseket, de ez sajnos már nem változtat a fent vázolt élményemen.)

Összességében pedig nagyon jó válogatás lett, viszonylag kevés mélyponttal, bár annál több fura vagy érthetetlen befejezéssel – egy részükön még napokig töprengtem. Cím szerint ezúttal csak a kedvenceimet emelem ki: A mesterhazugság, Vendégség, Brúsz, Fekete talán, Mesterséges istenek. De szinte mindegyik novellában találtam megragadó részleteket, jó ötleteket, nagyon szívesen olvasnék ilyen válogatást minden évben. spoiler Remélem ez a kötet nem marad puszta kísérlet, hanem hagyományt teremt, és nemsokára már elvárás lesz az olvasók oldaláról is.

2 hozzászólás
>!
abstractelf P
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Mielőtt belevágnék az értékelésbe, szeretnék hatalmas köszönetet mondani a Gabo SFF kiadónak, hogy megvalósítottak egy ilyen színvonalas hazai SFF válogatást. Remélem, ezzel egy új hagyomány kezdődik, s jövőre ismét olvashatom az év magyar fantasztikus novelláit.

Ennek a kötetnek három nagy előnye van:
1. Megismerkedhetünk olyan szerzőkkel, akikről korábban még csak hallottunk (vagy még azt sem).
2. Újabb esélyt adhatunk olyan szerzőknek, akiknél az első olvasás nem volt pozitív élmény.
3. Olvashatunk a kedvenc szerzőinktől egy novellát, míg várjuk a következő nagyobb lélegzetvételű kötetüket.

Úgy gondolom, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor nagyszerű novellákat válogattak össze a kötetbe. Nem tetszett ugyan mind, de még a kevésbé kedvelteknél is látható volt, hogy kiválóan megírt történetek (csak az egyéni ízlésem gátolt a teljes élvezetükben).
Ugyanakkor úgy vettem észre, hogy a történetek műfajilag sokszínűbbek voltak, mint ahogy a cím indikálja, és alapvetően inkább fantasy orientált lett a kötet. Ezt személy szerint nem bánom, szívem mindig is ebbe az irányba húz, de a sci-fi rajongóknak lehet csalódást okoz a kisszámú sci-fi novella. Mondjuk azok minősége kárpótolhatja az olvasókat – különösen Brandon Hackett novellája, ami remek zárása lett az egész kötetnek.

Kedvenc novellát nem is tudnék választani, annyi elgondolkodtató, ütős, izgalmas, néha bizarr történetben volt részem. Moskát Anita: A mesterhazugság nagyon erős felütése volt a kötetnek. Az általa megteremtett világ elborzasztó és lenyűgöző volt egyszerre, a történet pedig sokkal összetettebb, mint az oldalszám indokolná. spoiler
Gaura Ágnes: Árnyék novellája volt a következő, amely mély nyomot hagyott bennem. Az írónő nagyon meglepett ezzel a sötét hangulatú novellával, amely a Hófehérke történetét változtatja valódi rémálommá. Hihetetlen, hogy egy mesefeldolgozást ilyen módon is meg lehet csinálni.
Kiss Gabriella: Vendégség története egyszerűen csak szívbemarkoló volt, fájt olvasnom mindegyik sorát, főleg, mert túlságosan is mély gyökerekkel kapaszkodik a valóságba.
Sepsi László: Brúsz más volt, de a szó legpozitívabb értelmében. A narrátor stílusában semmi lírai nem akadt, de az ártatlansága sokkal ütősebbé tette a mondanivalót.
László Zoltán: Világvégék pozitív csalódás volt, mert egy számomra nem túl érdekfeszítő témát (szuperhősök) rángatott le a valóság talajára, és tette hitelessé. Az egyik legütősebb mondanivalója ennek a novellának volt.
Veres Attila: Fekete talán novellájával kapcsolatban csak ennyi: ❤ spoiler

Összesítve ez a kötet nagyszerű volt, és jó pár szerző további kötetei felkerültek az amúgy is végtelen várólistámra. Biztos, hogy a jövőben visszatérek még a kedvenc novelláimhoz.

6 hozzászólás
>!
LRn
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Örülök, hogy a Gabo Könyvkiadó tető alá hozta ezt a válogatást – éppen itt volt az ideje, hogy a magyar SFF képviselőiről is készüljön egy színvonalas körkép. A kötet nálam teljesen betalált: a korábbról már ismert szerzők garantálták, hogy lesznek benne nekem való írások, a várólistámon szereplő szerzők megismeréséhez is hozzásegített, és persze (számomra) teljesen új neveket is felfedezhettem magamnak. Szép, keménykötésű kiadványt vehettem a kezembe, a borító is jól néz ki, bár utólag nem érzem jó választásnak, hiszen a válogatásban a fantasy különböző fajtái uralják a terepet, a sci-fit jóval kisebb számban képviselik a történetek. Jó, hogy kaptunk egy-egy kis bemutató szöveget a szerzőkről, a kötet elejéről vagy végéről azonban hiányoltam egy áttekintő elő- vagy utószót a szerkesztőktől.

A tartalommal maximálisan elégedett vagyok, a szövegek minősége felülmúlta a várakozásaimat. Persze nem egyformán tetszett az összes, voltak benne kiemelkedőbbek és kevésbé hatásosak is, de még a számomra kevésbé érdekes szövegek is jók voltak, az összkép mindenképpen figyelemre méltó. A nyitódarab, Moskát Anita Mesterhazugság című novellája nagyon erős felütése a kötetnek – nem is számítottam másra, a szerző munkái már korábban is bizonyították, hogy kreatívan, érzékenyen és izgalmasan használja fel a fantasyt. Az alapötlet – hogy a hazugság tartja egyben a világot – egyszerűnek tűnhet, de több értelmezési réteget is tartogat. Számomra ez volt az egyik legjobb darab a könyvben. Sepsi László Brúsz című novellája pedig a másik kedvencem a sajátos hangú narrátorával és az apránként adagolt információkkal: ez a szöveg sincsen túlbonyolítva, mégis nagyon hatásos volt.

A kötetben több meseátiratot is találunk, az egyiket éppen a nálam régóta várólistás Gaura Ágnestől, aki Hófehérke meséjének elemeit használja fel és értelmezi át Árnyék című szövegében, Rusvai Mónika Égigérő című munkája pedig a magyar népmesék motívumaiból építkezik. Mindkét novellát élveztem (hiába, no, szeretem az „újrahasznosított” meséket), felkeltették az érdeklődésemet a szerzők további munkái iránt. Kevésbé konkrétan, de szintén közös mesekincsek elemeiből indul ki az Eleven kék című novella Sziács Violától, hogy egy szépen megírt beavatástörténetet kapjunk; Buglyó Gergely pedig nem a mesék, hanem a kalandozós fantasyk világát idézi meg egy könnyedebb szöveggel, a varázslatos tárgyakat őrző csontvázak szemszögéből – ez egy kicsit lazább, ironikusabb történet, de azért van tétje is. Molnár B. Attila rámpa alatti trollja is jópofa szöveg, érdekes feldolgozása a motívumnak. Hangulatos történet Tallódi Julianna Féligaza is a kettészakadt városról, s Lőrinczy Judit Macskakövek című elbeszélése, bár hozzám kevésbé került közel, azt sikeresen elérte, hogy akarjak még olvasni a szerzőtől.

Baráth Katalin és Kiss Gabriella szövegei kicsit realistábban indulnak, aztán persze csavar egyet rajtuk a fantasztikum: a Halzsíros legenda már csak a környezet miatt is belopta magát a szívembe, nagyon szépen felépíti az egészet; a Vendégség pedig (részben) a személyes érintettség miatt volt borzongató, hiszen én is vidékről származom, és sok hasonló hangulatú jelenettel találkoztam már az ismeretségi körömben – szabályosan lelkifurdalásom lett, bár nálunk szerencsére nem így néz ki egy hazalátogatás. És ha úgy is a vidéki látogatásoknál tartunk, Veres Attila Fekete talánja is fincsi olvasmány volt – a szokásos bizarr hangulatot hozta, amit eddig is szerettem nála. Farkas Balázs novelláját, A nevetés ízét éreztem rokonnak vele, ez a szöveg is egy bizarr, furcsa történet, ahol a fojtogató atmoszférát még erősebbé teszi a kontraszt, hogy egy humoristáról szól.

László Zoltán szuperhős-története is tetszett, a megszokottól kicsit eltérő aspektusból mutatta meg a hősök külső-belső konfliktusait a Világvégékben, Sümegi Attila pedig a mágiát értelmezi függőséget okozó drogként Gúzs című szövegében (ez is nagyon jó volt!).

Összességében a kötet vége kevésbé tetszett, mint az első fele (persze ebben komoly része van annak, hogy jobban szeretem a fantasyt a sci-finél), de itt is voltak izgalmas szövegek: A jégkorszak tanúi például kifejezetten tetszett, és nagy várakozásokkal ugrottam neki Dragomán György írásainak is (a vele való ismerkedést régóta halogatom már, nem is tudom, hogyan kezdjem, hát elkezdtem itt…). Az első és a harmadik szöveg nem tett rám mély benyomást, a középsőnél (Híd) azonban már-már libabőrös lettem a gébicsektől. Az utolsó két történet (Takács Bogi és Brandon Hackett) nem annyira az én műfajom, különösen a Mesterséges istenek áll távol tőlem – no, nem a témájában, sokkal inkább a díszleteiben és stílusában.

Igaz, hogy éppen csak belekaptam minden szövegbe, de így is nagyon hosszúra nyúltam. Remélem, lesz még folytatása ennek a válogatásnak, én minden évben vevő lennék egy ilyenre. Mostanában egyébként is több novellát olvasok – persze megvan a varázsa annak is, amikor az ember folyóiratokból és online felületekről vadássza össze őket, de szélesebb réteghez fog eljutni egy-egy ilyen összeállítás. Az olvasó pedig nem fog csalódni, hiszen remekül szórakozhat, s közben nem más kultúrák, hanem a saját, magyar mindennapjaink problémáin is agyalhat, saját, magyar történetekbe ágyazva. Szóval még sok ilyet, hiszen önmagában is élvezetes olvasmány minden darabja, arról nem is beszélve, milyen jó kedvcsináló volt a szerzők további munkáihoz!

>!
tetsuo
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Tudom, most én leszek az ünneprontó parély, meg disznó, de erre sajnos nem adhatok négynél több csillagot. Annyira sikerült megtévesztenie a címnek, mint annak idején a Death By Stereo Forever and a Day új változatának, amitől azt vártam, na itt aztán lesz majd üvöltözés meg vadulgatás, aztán az egész közben lírai szerelmesdallá vált. Itt meg a cím alapján vártam azt, hogy valami Strahanhez hasonló arányú SF és fantasy (esetleg némi horror-weird) koktélt kapok, de a kötet egyharmada körül – amikor kezdett feltűnni, hogy itt SF-nek se híre, se hamva – gyanakodni kezdtem.
Pedig már csak azért is szemét vagyok, mert az erős kezdés (ami bár nem annyira erős, mint Anita 2050-es novellája szerintem [ezt persze lehet, hogy csak az SF-fetisiszta mondatja velem], de azért kifejezetten jó indítás[mert lássuk be, az ég kék, a fű zöld, Moskát Anita meg az egyik legjobb kortárs magyar író]) után számomra volt egy kis lejtmenet, de aztán megint felfelé indult a kötet íve (pl. Árnyék), majd olyan csúcspontot ért el Baráth Katalinnal, amit elképzelni sem tudtam, annyira penge a novella nyelve(zete) és hangulata és minden, hogy alig tértem magamhoz (ötből hatos szintet hoz), ráadásul majdnem tartotta ezt a színvonalat Kiss Gabriella is, Sepsi pedig más oldalról fokozta a mű-élvezetet. László Zoli is nagyon erős, de ezután nekem sajnos újabb lejtmenet következik (ami nem azt jelenti, hogy nem jók azok a novellák, csak nem olyan zseniálisak, mint az őket megelőzőek), de aztán Veres Attila hozta a kötelezőt, akárcsak Dragomán (bár a háromból az egyik miniopuszt már olvastam korábban), és persze a kötet újabb csúcspontját jelentő lezárásban Hackettben sem kellett csalódnom.
Nekem viszont az sem egyértelmű sajnos, ki pályázatos, Kiss Gabriella és Baráth Katalin igen, úgy tudom, pedig nagyon érdekelne, ki még.
Mindent összehányva és vetve tehát mindössze az a bajom (amellett, hogy a print előszót – ami a következő kötetben [vagy a zsillió eladott példány miatt utánnyomásban remélhetőleg] már biztosan benne lesz – hiányolom én is), hogy kicsit becsapva érzem magam a cím alapján, de ez szerencsére másokat nem zavart annyira, úgy látom. Nagyon örültem volna még pl. egy Galántai Zoltánnak, aki szerintem a legjobb magyar fantasztikus rövidpróza szerzője (Az éjszakára nyíló ablak), de nem tudom, felkérésre pl. írt-e volna vagy teljes hallgatásba burkolózik. Mindenesetre azt vártam, hogy 4-nél azért több író SF írását olvashatom majd (persze az arányokról nyilván nem tehetnek a szerkesztők olyan értelemben, hogy nem kellett volna rossz novellát belerakni azért, hogy javuljon az arány), de a címről viszont igen.
Az év magyar fantasynovellái (és pár science fiction) címmel persze nem kizárt, hogy nehezebb lett volna eladni, de korrektebb lett volna (és Az év magyar fantasztikus novelláit még nem is említettük, mint még eladhatatlanabbat, a lehetőségek korlátlanok).

13 hozzászólás
>!
rheinfuss
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

A sorozat egyik szerkesztője, Kleinheincz Csilla az elmúlt években minden rendezvényen, beszélgetésen, találkozón hangsúlyozta, hogy sajnos kevés hazánkban a lehetőség SFF-kispróza megjelenésére, pedig vannak jó szerzők, és illő lenne helyet és alkalmat biztosítani számukra. Így szerkesztőtársával, Roboz Gáborral együtt fogták magukat, és a Gabo SFF égisze alatt segítettek publikálni egy kötetnyi elbeszélést. (Gondolom meglovagolva a Strahan-féle antológiák hazai sikerét is.) Nagyon tudom tisztelni azt, aki nem csak beszél a levegőbe, de tesz is a változásért.

Természetesen vannak a hagyományosnak tekinthető fórumok (akár nyomtatott, akár netes), ahol sok rövidebb írás jelenik meg, de az általam még nem olvasott 2050 című kiadvány mellett nagyon kevés, ami a kritikusok és a közönség szerint nemzetközi összehasonlításban is megüti a mércét. Nyilván ez egy elég önkényes összehasonlítás, de napjainkban, amikor annyi szöveg jelenik meg, hogy nehéz kiválogatni belőle azt, ami valóban értékelhető, nem csupán esztétikai, de irodalmi szempontból is, jó ha vannak mértékadó szakemberek,akik segítséget tudnak nyújtani az eligazodásban.

Márpedig Az év magyar science fiction és fantasy novellái kiemelkedő minőségű írásokkal van tele, számomra nem is volt kifejezetten rossz novella, csupán olyan, melynek témája távol állt tőlem, de egytől egyig érezhető volt a szerzők gondossága, odafigyelése, igényességre való törekvése, hogy valami jót alkossanak. Rengeteg ötlet, jó íráskészség, okos szerkesztés és szárnyaló fantázia jellemzi a kötetet. A könyv felénél már alig vártam, hogy egy-egy novella befejezése után olvashassam a következőt, mert kíváncsi voltam, hogy az alkotója mit talál ki, milyen újdonsággal, izgalmas, meglepő, megdöbbentő vagy megindító leleményt tartogat számomra. Minden novellát valahol 7 és 10 pont közé helyezném, ha pontozni kéne, és ezek közül a 7 inkább csak olyanoknak jutna, melyek kevésbé voltak nekem valók. Röviden megemlékeznék az összes írásról.

Moskát Anita: A mesterhazugság
A Horgonyhely írója nem tud hibázni, kiváló kötetindító novella, számomra (is) a legjobb talán, egy olyan világról, mely hazugságokra épül. Több értelmezési keret, és már elterveztem, hogy újraolvasom, de még nem került rá sor. Kiváló!

Bulygó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat
A könnyedebb írások közé tartozik, de mivel szeretem a „más szemszögek” megmutatását, nagyon élveztem a csontvázak történetét, a vicces, beszélő neveiket, a humoros, de érzelmes stílust.

Sziács Viola: Eleven kék
Kicsit weird fantasy, nem is igazán nekem való, viszont annyira ütős a vége, olyan szépen futtatja ki az írónő a rövidke történetet, hogy meg kell hajoljak a mesterségbeli tudása előtt.

Rusvai Mónika: Égigérő
Hangulatos, fordulatos, megindító népmesei hagyományokon nyugvó történet, mely nagyon szépen és okosan van megírva.

Gaura Ágnes: Árnyék
Kétszer olvastam el, mert elsőre kicsit megzavart, hogy ez az ismert történetet ennyire megcsavarta a szerző, és néhol nem tudtam a szereplőket beazonosítani. A másodszori olvasásra azonban már nagyon tetszett, a komor, vigasztalan hangulat, a kényszer csapdájában vergődő szereplő és az elbeszélő viszonya, illetve a mesei elemek már-már igaz valójának felfedése. Gaiman hasonló novellája mellett a helye, sőt megkockáztatom, a hangulata nekem kicsit jobban is tetszett.

Tallódi Julianna: Féligaz
Urban fantasy a (egy) világ fonákságáról, kettészakadásáról, melyet a főszereplő kétségbeesetten szeretne egyesíteni. Főleg a hangulata és az írásmód szépsége tetszett.

Lőrinczy Judit: Macskakövek
Ez a másik nagy kedvencem a kötetből, a halála után vezeklő festő, plusz zsidó hagyományok, a kultúrák találkozásának boncasztalán. Rendkívül érzékeny, hatásos, érzelmes és igaz befejezéssel.

Baráth Katalin: Halzsíros legenda
Ez az írás leginkább a történeti háttere miatt tetszett, de a kifutása rendkívül egyszerű, de hatásos, miközben a háború minden borzalma benne van.

Kiss Gabriella: Vendégség
Nagyon érzékeny, és nagyon hazai történet, megdöbbentő végkifejlettel, bivalyerős hangulattal, élő, lélegző, szenvedő szereplőkkel, akik szabadulnának is, meg nem is, maradnának is, meg nem is, és a meghasonlás közben nagyon ismerős is.

Sepsi László: Brúsz
Nagyon olvasmányos, bravúros stílusban megírt történet, hatásos és megdöbbentő végkifejlettel. A beszélő szemszöge és ahogy beszél, sokat ad hozzá, másképp megírva nem lett volna ilyen jó. De hát ezért jó író Sepsi, mert tudja, hogyan mondja el a történetet.

László Zoltán: Világvégék
Szuperhősős, ez már eleve plusz pont. De ezt a mítoszt kicsit szétszedi, ezért még egy plusz pont. És ahogy magukra hagyják ezeket a hősöket, úgy hagyjuk mi is magunkra egymást. Ettől meg nagyon szomorú.

Farkas Balázs: A nevetés íze
Hát ez se volt semmi, bár a komor, nyomasztó hangulata nem igazán az én világom, viszont a történet kerek egész volt, okosan vezette fel a végkifejletet, és ez is kicsit a magyar valóságról is szól.

Sümegi Attila: Gúzs
Biztosan nagyon jól megírt történet, de szerencsére egy olyan helyzetet mutat be, amit én nem tapasztaltam, nagyon távol áll tőlem, és az előző novellához hasonló komor hangulat nem nekem való.

Molnár G. Gábor: Ne etesd a trollt!
Vicces helyzetet és szereplőket felvonultató novella, ismerősek a karakterek, ismerős a kiforgatott történet, kellemes és szórakoztató olvasmány.

Veres Attila: Fekete talán
Ez a nagyszerű novella is megerősített abban, amit már a beleolvasók alapján is gondoltam: Veres kiváló szerző, fantasztikus ötletei vannak, viszont ez a sok testhorror, nyomasztó, kilátástalan hangulat annyira taszít, hogy én nem tudnám hosszútávon olvasni. De abszolút elismerem és megértem a népszerűségét.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi
Végre egy kis sci-fi (jó a Sepsi-novella is az volt), de nem igazán érintett meg, az okosotthonok és a klímaváltozás kapcsolata izgalmas kiindulópont, de engem félúton elvesztett, és a végére már nem tudott megfogni.

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla
Hatalmas dolognak tartom, hogy egy elismert és népszerű író, aki alapvetően a szépirodalom felől érkezik, illetve ott tartják számon (tudom, hogy csúnyán fogalmazok, de ez van sajnos), felvállalja, hogy ő bizony ilyet is tud írni és nem szégyell ebbe energiát fektetni, ugyanolyan elhivatottsággal szeli át a műfajok (tematikák?) határait, ahogy a „magasan jegyzett” műveit is gondozza. És még jókat is ír, és ebből a novellahármasból nekem legjobban a Híd tetszett, de a másik kettő is „nagyon ott van”.

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem
Sci-fi vagy fantasy? Nehéz megmondani, melyik inkább (helló, Clarke III. törvénye), de rendkívül hatásosan, szépen megírt, kicsit a keleti kultúrára emlékeztető történet, jó ötletekkel, fontos üzenettel, elegánsan.

Brandon Hackett: Mesterséges istenek
Azt a mindenit! Mindezt most tényleg egyetlen, 14 oldalas novellában? Szuper volt, MI-k harca a távoli jövőben, dinamikusan, dokumentumszerűen bemutatva, miközben nem válik unalmassá, sőt izgalmas az egész elképzelés, nagyon jó kis fordulattal a végén. Legjobb sci-fi a kötetben.
(Szépen keretbe foglalja a legjobb fantasyval a kötet elején.)

4 hozzászólás
>!
chibizso
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

"Sci-fik terén Brandon Hackett Mesterséges istenek című novellája a legerősebb darab a kötetben, amiben a Titán nevű istenség prófétája járja a humán eredetű népeket, hogy megtérítse őket. A történetben megtalálható a klasszikus utazás toposz és egy izgalmas filozófiai elmélet sajátos kicsavarása. A novella főleg azoknak az olvasóknak tetszhet, akik Hackettől nem a kalandozós történeteket, hanem a mélyebb mondanivalót hordozó írásokat szeretik.

A novellák közül kiemelkedik még Baráth Katalin Halzsíros legendája, ami egyfajta alternatív történelmi történetnek is tekinthető; Lőrinczy Judit Macskakövekje, amiben a zsidó -és kereszténykultúrához közelít a fantasy oldaláról, Gaura Ágnes darkos Hófehérke kifordítása, az Árnyék, és persze Dragomán György hármasnovellája, Kőasztal – Híd – Valhalla. Utóbbiban a sci-fi egy szokatlan tálalását olvashatjuk, ahol inkább nagyon személyes, egyéni szintről mutat rá a jövő veszélyeire. Az új nevek közül Rusvai Mónikáét érdemes megjegyezni, aki az Égigérőben egy szokatlan szemszögből gondolja újra a magyar népmeséket.

Van még mit számonkérni Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018-on, de az összegyűjtött történetek minőségére nem sok panasz lehet. Remélhetőleg egyszer egy olyan antológiasorozattá növi ki magát, mely az egész magyar fantasztikum legjobbjait tudja összegyűjteni."

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2018/11/27/a-magyar-fantasy-ir…
Külön vélemények mind a 19 a novelláról: https://moly.hu/olvasasok/6458571

>!
Andras_Kanai
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kezdjük a legfontosabbal: ez egy üdítően remekbeszabott magyar kötet. Az igazat megvallva, nem is emlékszem, mikor olvastam hazai írók írásait ilyen kedvvel, jobbára csak a csalódásokat raktározom magamban (kivétel a 2050, de abban vannak negatív értelemben vett kakukktojások). De ez, Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológia megerősítette optimizmusomat: nagyon jó zsánerszerzőink vannak, és alig várom, hogy a kötetben található szerzők új regénnyel jelentkezzenek. Megjegyzéseim:
1: érdekes, hogy sok írás magyar szereplőkkel és helyszínekkel dolgozik, ettől kap egy sajátos ízt az adott írás. Hogy ez jobb vagy rosszabb, mintha a science fiction univerzálisabb, angolszász verzióját választották volna, nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy a magyar helyszínválasztás mindig indokolt – kivétel talán Baráth Katalin elbeszélése, az nem működne máshol.
2: a borítón science fictiont idéző képet látunk, de csak néhány novella sci-fi, a többi fantasy, weird/horror.
3: egy előszó nagyon jó lett volna, hiszen a két szerkesztőt dicséri a koncepció, amit a pályázati kiírásban közöltek is. A nem beavatott olvasóknak is jól jöhetett volna egy előszó.
4: kb. hetvenhét okot tudnék arra mondani, hogy nekem miért unalmasak már a meseátiratok és –újraértelmezések, de ez az én gondom.
5: nincs rossz írás a könyvben. Egy sem, pedig többségük nem sci-fi, és a magamfajta sci-fi sznobnak általában megterhelés a racionalitást valamilyen szinten száműző írásokkal azonosulnom. Mégis, ezek is jók voltak. Van színvonalbeli különbség a kötet novellái között, de az összkép nagyon-nagyon kedvező. Érződik a jó ízlés, a hozzáértés, az olvasottság.
6: mennyire egyszerű és nem kreatív címeket adtak a szerzők az egyébként kreatív novelláiknak: egyszavas címek, összetett szavak… a fantasztikus novellák jól elbírják a formabontóbb címeket (ld. a New Wave címadási tendenciáit). A címek alapján csak egy vagy kettőre lettem volna kíváncsi.
A kommentben beírtam az egyes novellákhoz az észrevételeimet. *-gal jelöltem, ami nagyon tetszett (a PW mintájára):

Moskát Anita: A mesterhazugság
A kötet első írása olyan magasra teszi a lécet, hogy a többinek azután már nagyon nehéz megugrania. (Érzésem szerint még egynek sikerül.) Egy képzeletbeli városban járunk, amelyet csak a kimondott hazugságok tartanak össze, de a vég elkerülhetetlennek látszik. Erős képek, szép mondatok, jó gondolat, ragyogó szövegfűzés és mondanivaló a civilizációnkról és a párkapcsolatokról. *

Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat
Ebben a fantasyban a csontvázak civilizációjának szemszögéből láthatjuk saját magunkat, a veszélyes, kincsre éhező embereket. Szórakoztató, ötletes darab (tinivígjáték néhol), könnyed, jó volt olvasni.

Sziács Viola: Eleven kék
A nászéjszakája előtt álló lányt még egy titokzatos és elképesztő éjjeli utazás várja. A mesét, falusi elbeszélést ötvöző, nem túl hosszú történet vége megdöbbentő és erős.

Rusvai Mónika: Égigérő
Mesenovella elvarázsolt kerttel. Kellemes, de nem nekem való.

Gaura Ágnes: Árnyék
Egy jólismert mese egy másik aspektusból való megvilágítása, továbbgondolása. Sötétebb és felnőttebb, mint a gyerekváltozat, és ettől érdekes.

Tallódi Julianna: Féligaz
Egy város, amelynek az egyik fele nem valóságos, de át lehet járni. Jó hangulat, jó szöveg, eleinte kicsit féltem a Mieville-áthallástól, de nem igazolódott be balsejtelmem.

Lőrinczy Judit: Macskakövek
Üdítő volt egy zsidó misztikával kevert elbeszélést olvasni az örökké vándorló hősről és az angyalról. (Csak a latin nyelvet hagytam volna ki belőle, az nekem nem illett bele.)

Baráth Katalin: Halzsíros legenda
Nagyon jól megírt, hangulatos, korabeli fantasy a második nagy háború idejéből. A vége, a megoldás különösen eredeti volt, a szereplőválasztás is parádés. *

Kiss Gabriella: Vendégség
Az „eidegenedett városlakók látogatása a hamisítatlan falusi rokonoknál, vidéken” séma érdekesen megcsavart változata.

Sepsi László: Brúsz
Ez nagyon-nagyon jó volt. Elképesztően szellemes írás, és a kötet legegyedibb narrációjával rendelkezik: egy monológból ismerjük meg a főszereplő furcsa világát, különös képességeit. *

László Zoltán: Világvégék
Szuper kis darab arról, hogy mit jelent belül szuperhősnek lenni. A szerző kreatívan tudott még egy aspektust bemutatni a rengeteg már ismert szuperhős-történet mellett: mi történik a szupertett előtt és után az eredetileg hétköznapi magyar emberekkel. *

Farkas Balázs: A nevetés íze
Egy standupos főszereplő? Jöhet, az egész írás kellemesen weirdes kifutású, sajátos hangulatú, Balázstól én bármit elolvasok, és ez sem volt kivétel. *

Sümegi Attila: Gúzs
Maradjunk annyiban, hogy a mágiával foglalkozó fiatal srác meséje biztosan nem nekem szólt, pedig jó ütemben, elegánsan összerakott darab.

Molnár B. Attila: Ne etesd a trollt!
A közhelyes cím ellenére egy rövid, pergős, egyedi sztorit kapunk alternatív történelemmel, különös lényekkel és egy jópofa Dosztojevszkij-utalással.

Veres Attila: Fekete talán
Azt hiszem, ezzel a Veres-novellával alapvetően az a bajom, mint a novelláskötetében az elsővel: nekem az nem elég, hogy egy sablonos történetben kicseréljük az elemeket. Ez egy jól megírt ujjgyakorlat, amit az (általam is) méltán dicsért szerző abszolvál, de semmi több. Cserébe viszont nagyon kellemetlen elolvasni.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi
Klímaváltozás, okosotthon, indiai istennő – szépen összekevert novella a klímaváltozással megvert közeljövőből. Figyelemreméltó írás, jó gondolatok. *

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla
Szerzőnk quibites írásaival úgy vagyok, hogy egyrészt nagyra tartom a stílusukat, másrészt megmosolyogtat a science fiction értelemben vett invenciók hiánya. Néha olyanokról ír, amelyeknek az ötletét már nagyon régóta, nagyon sokan megírták előtte. Itt azt csinálja, hogy a sci-fiből ismert sablonokat kimerevít, és egy másféle szempontból megvizsgálja: a Kőasztalban a hosszű űrhajóutak hatását, a Valhallában a virtuális valóságét. A Híd viszont a rendkívül rövid terjedelme ellenére telitalálat, egy Black Mirror-részre is ki lehetne húzni, ennek az egynek jár a *.

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem
Hazánk külföldön legsikeresebb / ismertebb szerzője ragyogóan tömörített science fiction történetet prezentált egy háború következményeiről, egy mesterséges lény és egy fiú szövetségéről. *

Brandon Hackett: Mesterséges istenek
Botond írta az egyik legambíciózusabb történetet, méghozzá jól. A nagyon távoli jövőben játszódó, MI által uralt Világegyetemben az uralkodás és az alávetettség kérdése a legfontosabb. A helyenként stapledoni sztori igazi hard SF, de érthető és elgondolkodtató, egy a lehetséges jövők közül. *

>!
Teetee
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Nem azt kaptam, amit vártam.
Nem akarok szigorú lenni, mert nagyszerűnek tartom a kezdeményezést, és azzal is tisztában vagyok, hogy a novellák hatása nagyban függ attól is, én épp hogyan érzem magam (és most kb. az űzött vad is nyugodt és relaxációval teli életet él hozzám képest), de ez a könyv most nem annyira jött be. Ahogy már sokan írták is, sokkal (sokkal!) több benne a fantasy, mint a sci-fi, és én sokkal kevésbé szeretem ezt a műfajt. Persze voltak az antológiában gyöngyszemek is (bővebben majd az egyes novelláknál).
Sok történet nagyon magyar, a hétköznapi valóság van benne egy kicsit megcsavarva, csakhogy azt is gondolom, hogy pl. az „idős emberek hiába keresik a kapcsolatot a gyerekeikkel, unokáikkal” témakörhöz nem biztos, hogy weird horror kell, mert ez teljesen realistán tálalva is borzalmas.
Nem tudom, simán lehet, hogy bennem van a hiba.
Tényleg nem akarok túl szigorú lenni, mert a szerzők, szerkesztők is olvassák ezt az értékelést, és nem ők tehetnek róla, hogy az életem egy nagyon zaklatott fázisba érkezett.

S akkor lássuk az egyes novellákat:

Moskát Anita: A mesterhazugság A kötet legerősebb darabja, 10/10. A Horgonyhely nekem nem jött be, mert vontatottnak találtam, de a rövid műfaj igazán betalált. Nagyszerű az alapfelvetés (egy város, amelyet hazugságok tartanak össze), igazán pontos és kegyetlen a megvalósítás. Zseniális szöveg, ami túlmutat a műfajon, és sokféle értelmezési lehetőséget kínál.

Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat Szórakoztató epizód a csontvázak iskolájából. Könnyed szöveg, ami erőlködés és minden didaktikusságtól mentesen beszél barátságról, tiszteletről, hősiességről, és még nevetni is lehet rajta. Nekem bejött.

Sziács Viola: Eleven kék Beavatástörténet, de ez a szöveg nekem több sebből vérzett, egy-két logikai összefüggést meg lehetett volna kapargatni, kicsit öncélúnak éreztem.

Rusvai Mónika: Égigérő Mesebeli motívumok újragondolása, sokkal több oldalon, mint hogy az érdeklődésemet fenn tudja tartani.

Gaura Ágnes: Árnyék Ez is egy újragondolt mese, sötét hangulatú Hófehérke, de ennél keményebb is lehetett volna.

Tallódi Julianna: Féligaz Maga a történet nem nyűgözött le, de a világ, ahol játszódik, megbabonázott. Ez egy urban fantasy egy városról, amelynek csak a „fele igaz”, de van átjárás a két rész között. Erről a városról egy történettől teljesen mentes útikönyvet is szívesen olvasnék, úgyhogy ebben a szövegben jó volt elmerülni.

Lőrinczy Judit: Macskakövek Hogyan vezekel egy öngyilkos és milyen süteményt fogyaszt egy angyal? Ez is kiderül ebből a szövegből, de nem tehetek róla, itt is alig vártam, hogy túllegyek rajta.

Baráth Katalin: Halzsíros legenda Többen a kötet egyik csúcspontjaként jelölték meg ezt a novellát. Nem szállok velük vitába, csak megjegyzem, hogy a monarchia kora nyilván nem az én korom, mert engem nem kötött le.

Kiss Gabriella: Vendégség „Autóban utazunk a nagymamához, vagy viszünk a sírra virágot.” (Republic: Így lesz majd) Ez a téma sajnos annyira szörnyű, hogy nem kell hozzá weird horror. Szerintem a zsánerelemek nélkül sokkal erősebb szöveg lett volna. (Bár akkor nem kerülhetett volna be az antológiába.)

Sepsi László: Brúsz A szellemileg visszamaradott narrátor sok lehetőséget kínál az írónak, mindannyian olvastunk már olyan szöveget, ahol ez mesterien meg volt valósítva (gondoljunk Csárlira vagy Samko Tálera). Brúsznál viszont vártam, hogy érjen már a végére ennek a dumának.

László Zoltán: Világvégék Fel van-e készülve a világ a szuperhősökre? Mi történik, ha megvalósul egy gyerekkori álom? Jó-e egyáltalán hősnek lenni? Érdekes kérdésfelvetések, az ízlésemhez képest túl didaktikusan megválaszolva.

Farkas Balázs: A nevetés íze A főhős egy standupos. Rettenetesen unom a standup műfaját. Nagyon rossz pozícióból indult eleve a szöveg nálam, és nem is tudta megnyerni ezt a meccset.

Sümegi Attila: Gúzs Ööö… Nem emlékszem.

Molnár B. Gábor: Ne etesd a trollt! Minden lépcsőházban élnek nagyon rosszindulatú és kevésbé rosszindulatú alakok is. Ez a téma is erősebb a zsánerelemek nélkül.

Veres Attila: Fekete talán Gyomorforgatónak gyomorforgató, de mi marad a szövegből, ha kivesszük belőle a hányingert keltő részeket? Őstermelők kontra turisták, idióta szülők, lázadni kezdő kamaszok. Ennél többet várok.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi Mire idáig eljutottam, kb. úgy éreztem magam, mint a nyuszika a viccben ("tudod, mit medve, cseszd meg a létrádat"), pedig ez egy elég jó szöveg volt, érdekes felvetésekkel egy globális felmelegedés utáni világban, ahol a gazdagok okosotthonokban élnek, a szegények meg sülnek meg.

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla VÉGRE!!! Három zseniális szöveg. Így dolgoznak a profik: néhány mondattal komplett fajok tragédiáját vázolják fel, pontosan tudják, mire kell ráközelíteni, és mit kell nagytotálban mutatni, és minden vérprofi összerakottság ellenére ezek a szövegek zsigerig hatnak, szíved-gyomrod összeszorul. Egy kőasztal emlékétől. Így kell ezt csinálni.

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem Ez is nagyon jó volt. Nehéz is megfogalmaznom az esszenciáját, hogy miért tetszett annyira. Egyszerűen csak akartam tudni, hogy ki ez az erdőszellem, ki ez a gyerek, aki megszólítja, és hogyan lehet egy 3D-s nyomtatót bevetni egy erdő megvédése érdekében. Volt benne finom humor és izgalom is, remekül megírva.

Brandon Hackett: Mesterséges istenek Már félig aludtam, amikor olvastam, mert már az vezetett, hogy hadd csukjam be ezt a könyvet, és reggel már ne legyen vele semmi dolgom.

Újra hangsúlyozom, a fentiek többet mondanak az aktuális lelkiállapotomról, mint magáról a könyvről. A kezdeményezést üdvözlöm és támogatom.


Népszerű idézetek

>!
zsebkosz 

– Én szifiliszre gyanakszok, uram – pödörte meg a bajuszát Mesznerics. – Az okoz ilyen súlyos lázt, hogy az ember fia napokig félrebeszél.
– Honnét tudja, Mesznerics? – hőkölt hátra Kémeri Nagy.
– Mesélték – vágta rá a helyettes késlekedés nélkül.

146. oldal (Halzsíros legenda)


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
On Sai: Esővágy
Stephen King: Rémálmok bazára
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Szabó István Zoltán – Takács Gábor (szerk.): Arany 200 – Balladaremix
G. B. Hellebrandt – Zsila Ágnes – Macskássy Attila (szerk.): Univerzum antológia
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek