Kleinheincz Csilla (szerk.) · Roboz Gábor (szerk.)

Az ​év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 96 csillagozás

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Hazugságokból emelt város, halála után vezeklő festő, újragondolt mesék, háborúzó mesterséges intelligenciák, fonák Magyarországok: tizenkilenc válogatott novella merész jövőképekről és bizarr álmokról ismert és új szerzőktől.

Eredeti megjelenés éve: 2018

A művek szerzői: Moskát Anita, Buglyó Gergely, Rusvai Mónika, Gaura Ágnes, Tallódi Julianna, Lőrinczy Judit, Baráth Katalin, Sepsi László, László Zoltán, Farkas Balázs, Sümegi Attila, Molnár B. Gábor, Veres Attila, Erdei Lilla, Dragomán György, Brandon Hackett, Takács Bogi, Sziács Viola, Kiss Gabriella

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO · Az év magyar science fiction és fantasynovellái GABO

>!
GABO, Budapest, 2018
336 oldal · ISBN: 9789634067443
>!
GABO, Budapest, 2018
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067108

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 13

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

pat P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

2018-at ezennel a magyar fantasztikus kispróza évének nyilvánítom. Hiszen ez már a második magyar szerzős antológia az idén, amit nagy lelkesedéssel olvastam és dicsérek lépten&nyomon. (És akkor még Veres Attila kötetéről nem is beszéltem.)

Szóval ez is egy remekül szerkesztett, egyenletes színvonalon (jól és jobban) megírt novellákkal teli kötet – témaválasztásából adódóan nyilván kevésbé egységes, ugyanakkor jóval színesebb, mint a szintén emlékezetes 2050.
A kötetben szereplő fantasy (~14) és sci-fi (~5) novellák aránya valószínűleg tükrözi a magyar fantasy- illetve SF-olvasók, sőt írók arányát is – nekem ez persze szívfájdalom, de fantasy rajongóknak valószínűleg annál jobb hír.
Ha nem láttam volna a szerzők nevét az egyes írások előtt, nem biztos, hogy meg tudnám mondani, ki az a három ifjú, aki a novellapályázat nyertese, és korábban nemigen publikált – kiváló írások azok valóban. Személy szerint kicsit sajnálom, hogy csak hármójukkal tudtam megismerkedni.
Gyenge írás tulajdonképpen nincs is a kötetben. Természetesen a novellák fele kevésbé tetszett az átlagnál, de nem azért, mert ezek „objektíven” nézve rosszabbak lettek volna, hanem csak így az ízlésem miatt. Magas színvonalon, szépen megírt darab mind (egyesek az én ízlésemnek túl szépek is) – bármelyik lehet abszolút kedvence a megfelelő ízlésű olvasónak.
A kötet íve is nagyon érdekes: klasszikus fantasyktől, újramesélt meséktől (tündérek, unikornisok, ilyesmi) jutunk urban fantasy és fura weird valóság-verziókon át az egészen elszállt poszthumán jövőlátomásokig. Még nem is döntöttem el, a kötet második vagy harmadik harmada jött be nekem jobban. Mindegyikben voltak nagyon ütős darabok.

A borító koncepcióját mondjuk abszolút nem értem. Nem tudom, mit tettem volna rá, ha nekem kell, de hogy nem űrhajóst, az biztos. Drónfelhőből összeálló unikornist, esetleg.

Az olvasónaplót idemásoltam a hozzászólásokhoz:

21 hozzászólás
vicomte P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Az elmúlt években szerencsére egyre több magyar szerzős SFF tematikájú novellaválogatás jelent meg, és ezek közül ez volt az, ami leginkább felkeltette az érdeklődésemet. Annak is nagyon örültem, hogy a számos ismerős, és számomra már garanciát jelentő név mellett legalább annyi eddig nekem ismeretlen szerző is bekerült a kötetbe.
A válogatásban, bár vegyesen szerepelnek benne SF és fantasynovellák, de a fantasy a weirddel karöltve azért erős túlsúlyt élvez – ez nekem személy szerint egyáltalán nem fájt, de azt is megértem, hogy akik inkább sci-fi rajongók, azoknak miért volt hiányérzete.
Az én problémám inkább a novellák egy részének elvarratlanságával és öncélúságával volt, illetve néha azzal is, hogy a mai magyar rögvalóság túl direkt módon jelent meg az egyes szövegekben.

Azok a novellák, amelyek igazán tetszettek:
Moskát Anita: Mesterhazugság
Egy 25 oldalas, weird-fantasy novellába három érzelmi tetőpontot, két csavart és egy katartikus lezárást is beleszőni – nos, mesteri? spoiler
Rusvai Mónika: Égigérő
Először ezt a novellát olvastam el a kötetből, mivel tudni szerettem volna, hogy a szerzőnő regényétől mire számíthatok. Elolvastam, majd megrendeltem a könyvét.
Sepsi László: Brúsz
Tavaly olvastam Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről című könyvét és abból az együgyű – ámde messze nem szent – főszereplő, s annak a mesélési stílusa köszönt vissza ebben a novellában, ami egy inkább még az ’50-es évek angolszász SF-jeire jellemző témát dolgoz föl, klasszikusan zavarba ejtő lezárással.
Molnár B. Gábor: Ne etesd a trollt!
Groteszk stílusjáték, amiben összetorlódik a múlt, a jelen és a jövő, az SF pedig az urban fantasy sarkára hág, miközben ráfordulunk a mi utcánkra, ami csikágóba vezet.
Veres Attila: Fekete talán
Úgy indul, mint a nagyvárosi ember ábrándja a vidéki élet romlatlan spoiler szépségéről és a kétkezi munka örömeiről. Valójában inkább zsigerekbe markoló és lelket trancsírozó mese a generációk közötti kegyetlenségről és arról, ahogy – tök mindegy mire hivatkozva – de megnyomorítják egymást.
Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem
Profi SF novella egy célját vesztett nanobot alapú mesterséges intelligenciáról, valahonnan a poszthumán jövendők kezdeteiből.
Brandon Hackett: Mesterséges istenek
Egy szintén profi SF novella – ez viszont már jócskán a poszthumán jövendő belátható időhorizontján túlról. Hangulatában inkább cybergót, léptékében galaktikus, méretében kompakt. Pont annyi, amennyinek lennie kell.

A többi novelláról dióhéjban:
Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat – humoros novella, Dungeon Keeper felállásból, de a hétperces verzió talán elég lett volna a poénhoz.
Sziács Viola: Eleven kék – soft fantasy a feminista vonalból, amit inkább lilának, mint kéknek éreztem.
Gaura Ágnes: Árnyék – a hangulata pazarul sötét, csak az írói mondanivaló maradt számomra homályban.
Tallódi Julianna: Féligaz – mintha ennek a regénynek a továbbgondolását olvastam volna, kár, hogy félig sem lett befejezve…
Lőriczy Judit: Macskakövek – hangulatos urban fantasy, ami nekem csak egy szilánk lett egy nagyobb építményből, nehezen értelmezhető kerettörténettel, és számomra logikátlan feloldozással.
Baráth Katalin: Halzsíros legenda – ahogy az tudott, a nyelvrokonság még nem jelent tényleges közös múltat, de ha mégis, akkor nem csak egy legenda a novella alapja.
Kiss Gabriella: Vendégség – Vidék-város, szülők és leszármazottak. Miért muszáj, hogy a családi köteléken fojtóhurok díszelegjen?
László Zoltán: Világvégék – szuperhősök magyar módra. Keserű és bevisz egy gyomrost, de azért ez így még nem az Unicum.
Farkas Balázs: A nevetés íze – Jokernek legalább tényleg lett valami groteszk és torz humorérzéke a traumáitól. A novella narrátorának nem. Szenvedni, azt tud.
Sümegi Attila: Gúzs – baromi jó ötlet, elnagyolt kidolgozás, a szálak inkább csak gabalyodnak és nem szövődnek, pedig egy regény potenciálja van az alapgondolatban.
Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi – ez valójában két novella: az első egy groteszk cyberpunk paródia, Lovestar stílusban, a második egy posztapu lila bölcsészkedés, ami totálisan hidegen hagyott.
Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla – SF egypercesek egy szépírótól. Kár, hogy az SF-nek nem áll jól az egyperces, mint műfaj, különösen, ha maguk a témák is legalább harmincévesek.

4 hozzászólás
phetei P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Elég sok kérdést kaptam, hogy na milyen volt, akarok róla írni? : )
Alapvetően nem akartam, de így röviden akkor közkívánatra. A novellákat külön nem értékelném, rengeteg más helyen van róluk információ, csak így általánosságban néhány random gondolat.
A legfontosabb megállapítás, hogy a kötetben nem volt olyan írás ami vállalhatatlan lenne, nyilván nem lehet objektív mércét felállítani, de az én standardom szerint majdnem mindegyik írás elért egy olyan színvonalat, ami fogyaszthatóvá tette őket.
Természetesen az egyéni ízlés nagy úr, nem fog mindenkinek mindegyik tetszeni (nekem se tetszett mind), de mindegyik olvasható volt. Ez most ilyen nagyon primitíven hangzik, de egy rendkívül fontos dologról beszélünk, az ilyen antológiák egyik rákfenéje ugyanis az ingadozó színvonal amitől az egyszeri olvasó szélsőséges esetben úgy érezheti, hogy a könyv felére feleslegesen áldozta az idejét és a pénzét. Nagyon örülök, hogy ezt itt sikerült elkerülni és ez rendkívül biztató a továbbiakra nézve.
Jó volt látni, hogy ha már magyar antológiáról van szó a novellák többsége valamilyen formában próbált illeszkedni a magyar közeghez, ugyanakkor én itt nagyobb bátorságot is el tudtam volna képzelni, hiszen többnyire csak az elnevezések magyar mivoltáig terjed ez az elem.
Másik nagy fájdalmam volt, hogy viszonylag kevés eredetiséget véltem felfedezni az ötletekben, nagyon sok az újrahasznosítás, átértelmezés, újramesélés és recycling; úgy általában elmondható, hogy nagyon hiányzott a történetek többségéből az eredetiségre való törekvés, hogy legyenek valamilyenek, nehezen tudom ezt körülírni, de talán itt összeérünk a fentebb említett bátorság kérdésével.
Alapvetően az irány jó, a színvonal rendben van és remélem, hogy az idei gyűjtemény már előre tud lépni ezekben a hiányosságokban.

gesztenye63 P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Végre egy nekem (is) tetsző zsánerválogatás szép Magyarhonból. Ráadásul kifejezetten orrnehéz a fantasy javára, ami nekem még inkább testközeli. A scifi szerelmeseinek viszont meglehetősen foghíjas a kínálat.
A szerzők közül számomra a (nem is annyira titkos) favoritjaim futottak be, ahogy azt vártam is. A Moskát-Veres-Hackett trió messze száguldott a mezőny előtt, de a válogatás általános színvonalát is kifejezetten magasnak éreztem. Találtam néhány olyan szerzőt, mint pl. Sziács Viola és Takács Bogi, akiktől nagy örömmel látnék még alkotásokat a jövőben.
Mindenképpen üdvözlendő kezdeményezés, bízom benne, hogy ezután évente találkozunk majd magyarjainkkal a rövidpróza pályáján is.
Az egyes novellákat így láttam, menet közben:
https://moly.hu/olvasasok/6882465

Oriente>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

A kötet nyomokban science fictiont is tartalmaz. :)

Tudom, nem én vagyok az első, aki némi csalódottságot fogalmaz meg a két zsáner aránybeli megjelenése kapcsán. Azt hiszem, nem is a puszta tény zavar, hogy ez most ilyen lett, hiszen az arány tulajdonképpen lehet reprezentatív és ezért kifejezetten érdekes a kortárs magyar alkotókra vetítve. Zavar viszont a kötet kissé félrevezető pozicionálása: a borító egyértelműen hangsúlyos sci-fi tartalmat ígér, a cím pedig minimum egy kiegyenlített zsánerarányt. Talán a novellák összekeverése segített volna elkerülni, hogy zsinórban az ötödik meseátirat-fantasy után egy olyan gonosz, hideg gyanakvás kússzon a szívembe, miszerint engem itt megvezettek. Azért is fájlalom ezt a tálalási és sorrendezési koncepciót, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon jól megírt novellák befogadási élményét rontotta le a méltatlankodásom. (Azóta olvastam ezt az utó-előszót a kiadó blogján, és értem én, értem én, továbbá nagyon imponál hogy a szerkesztők ennyire figyelik az olvasói visszajelzéseket, de ez sajnos már nem változtat a fent vázolt élményemen.)

Összességében pedig nagyon jó válogatás lett, viszonylag kevés mélyponttal, bár annál több fura vagy érthetetlen befejezéssel – egy részükön még napokig töprengtem. Cím szerint ezúttal csak a kedvenceimet emelem ki: A mesterhazugság, Vendégség, Brúsz, Fekete talán, Mesterséges istenek. De szinte mindegyik novellában találtam megragadó részleteket, jó ötleteket, nagyon szívesen olvasnék ilyen válogatást minden évben. spoiler Remélem ez a kötet nem marad puszta kísérlet, hanem hagyományt teremt, és nemsokára már elvárás lesz az olvasók oldaláról is.

3 hozzászólás
Qedrák P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

2018 magyar fantasztikuma olyan, mint a kortárs magyar szépirodalom: annyi depresszió van benne, mint egy házi pálinkában és kevesebb öröm, mint egy füstölni való herbálban. Ezért az elkövetkezendő évtized feladata, és itt most a PIM-re kacsintok, hogy megteremtse az optimista nemzeti fantasztikumot, amelyben a jövő fényes, a haladás megkérdőjelezhetetlen, a nemzet pedig erkölcsileg és szellemileg is gyarapodik, ahogy Jókai Mór és Verne Gyula fantasztikuma idején.
A viccet félretéve: nagyon jó, hogy létezik ez a válogatás, és az is, hogy a szerzőket részben nyílt pályázaton válogatják ki a szerkesztők.
Az így elkészült kötet nem mentes minden hibától (még helyesírásit is találtam benne), de hiánypótló.
Nem vagyok a zsánerirodalom szakértője, szóval senki ne dobja be ezt az értékelést egy irodalmi szemináriumon dolgozatnak, de három csoportra tudnám bontani az olvasott műveket, hangsúlyozottan nem alzsáner szerint.

1.) Újhullámos fantasy
Ide alapvetően hangulatnovellák tartoznak. A hangulat maga alá gyűri a történetet, és domináns elemmé válik benne. Ezt elsősorban a feltűnően gyakran alkalmazott hangfestő és hangutánzó szavak használatával és rövid, pattogó párbeszédekkel érik el. Látszik rajtuk, hogy valamikor kreatív írás tanfolyamon vettek részt, vagy legalábbis sok online anyagot néztek róla.
Bevallom, én ambivalensen állok ehhez az új hullámhoz. Számomra úgy tűnik, mintha az így megszületett novellák megelégednének a pillanat uralásával, és nem törődnének azzal, hogy az eszközeik tíz vagy ötven év múlva is értelmezhetők legyenek. Az általam idesorolt szerzők között több az egyedi hang, de én tartok tőle, hogy közülük többeket maga alá fog temetni ennek a stílusnak a következetes követése. A legtipikusabb példa az újhullámos fantasyre Sziács Viola novellája, de ide sorolom még Buglyó Gergelyt, Rusvai Mónikát, Gaura Ágnest, Tallódi Juliannát és közülük is a legjobbat, Moskát Anitát. Rám nézve amúgy érdekesség még, hogy a szöveges értékelésemben irgalmatlanul lehúzott Buglyó Gergely novellájára emlékszem a legjobban, jól mutatva azt, hogy nem tartozom a legkövetkezetesebb értékelők közé.

2.) Zsánerturisták
Azért neveztem ezt a csoportot turistának, mert őket olvasva az a gyanúm, hogy alapvetően más zsánerekből merítik az eszközeiket. (Pl. krimi, történelmi regény). De nevezhetném őket régi stílusú fantasynek is. Éppen ezért rájuk nem jellemző a pillanat uralása, éppen ellenkezőleg, többüknél a más zsánerekből beszüremkedő történet az, ami elviszi a hátán a novellát. És nyilván ide került a beválogatott weird történetek többsége is. Cserébe a többség kevésbé színes-szagos, mint az újhullámos fantasyk, és ott, ahol a történet nem volt elég, bizony az olvasók elégedetlenkedhettek. Bevallom, hogy ez a csoport módszerét tekintve közelebb áll a szívemhez, már csak azért is, mert itt szerintem sokkal jobb és több esély kínálkozik arra, hogy magyar témákat is behozzunk a fantasztikumba.
Ide sorolom Lőrinczy Judit, Baráth Katalin, Sepsi László, László Zoltán, Farkas Balázs, Sümegi Attila, Molnár B. Gábor művét. A legjobb ebből a csoportból Veres Attila, de mivel elég változatosak az egyes művek, és nem a hangulati elemre mentek rá, ezért itt az összehasonlítás sokkal képlékenyebb.

3. ) Sci-fi novellák
Ez egy elég laza csoport, úgy is fogalmazhatnék, hogy ide került mindenki, aki nem az első kettőbe. azaz Erdei Lilla, Dragomán György és Takács Bogi is, bár Bogi részben mehetett volna az előző csoportba, onnan pedig Molnár B. Gábor lóg át egy kicsit ide. A legjobb innen a zárónovella, Brandon Hacketté, de itt az összehasonlítások végképp értelmüket vesztik, egyedül Dragomán Györgynél éreztem azt, hogy egy olcsó megúszással találkozhatunk. Az itteni művek szövegüket tekintve közelebb állnak a kettes csoporthoz, a témájuk sci-fi, de egyik sem a klasszikus értelemben vett hard sci-fi, inkább táplálkoznak Philip K. Dick vagy Dan Simmons szövegeiből, semmint Asimovéból.

Ez az értékelés amúgy néhány nappal azután született meg, hogy kiderültek a 2020-as pályázat eredményei, ahová az általam küldött írás nem került be, bár megemlítették a figyelemre méltó pályázatok között. Részben szomorúan állapítom meg, hogy nem véletlenül, szövegszinten rám fér a fejlődés, de jövőre legfeljebb majd összegyúrok valamit az egyperces nyóckeres szocióimból. :)

Olvasásaim listája:
Moskát Anita: https://moly.hu/reszolvasasok/95883
Buglyó Gergely: https://moly.hu/reszolvasasok/95893
Sziács Viola: https://moly.hu/reszolvasasok/95991
Rusvai Mónika: https://moly.hu/reszolvasasok/96164
Gaura Ágnes: https://moly.hu/reszolvasasok/96260
Tallódi Julianna: https://moly.hu/reszolvasasok/96608
Lőrinczy Judit: https://moly.hu/reszolvasasok/96952
Baráth Katalin: https://moly.hu/reszolvasasok/96965
Kiss Gabriella: https://moly.hu/reszolvasasok/97183
Sepsi László: https://moly.hu/reszolvasasok/97276
László Zoltán: https://moly.hu/reszolvasasok/97278
Farkas Balázs: https://moly.hu/reszolvasasok/97390
Sümegi Attila: https://moly.hu/reszolvasasok/97542
Molnár B. Gábor: https://moly.hu/reszolvasasok/97543
Veres Attila: https://moly.hu/reszolvasasok/97575
Erdei Lilla: https://moly.hu/reszolvasasok/97683
Dragomán György: https://moly.hu/reszolvasasok/97786
Takács Bogi: https://moly.hu/reszolvasasok/97927
Brandon Hackett: https://moly.hu/reszolvasasok/97932

Marcus P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Mérföldkőnek tekinthető ez a kötet a magyar fantasztikus könyvkiadásban, mert aktuálisan (nagyrészt direkt ebbe a kötetbe) írt elbeszéléseket válogat, nemcsak adott írói körből, és két komoly szerkesztő is ott van a projekt élén. Az eredmény egy egyenletesen magas színvonalú válogatás, ami tényleg a mai magyar spekulatív novellatermésének az élvonalát mutatja be. Pár kritikám azért akad majd, de ha ez megér még további két-három évet, akkor onnantól kezdve intézménynek tekinthetjük.

Moskát Anita: A mesterhazugság – Első olvasásom Moskát Anitától, és hát ez alapján értem, hogy mi ez a nagy rajongás irányában. Először nem értettem a mögöttes jelentését annak, hogy ebben a világban a hazugság épít, az igazság rombol – pedig nem nehéz, csak gondoljunk bele, mennyiszer mosolygunk, amikor igazából nincsenek rendben a dolgok, és mi történne, ha mindig igazat mondanánk, és őszintén viselkednénk. Erős kezdés. 5/5

Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat – Egy éles váltással a humor irányába megyünk el, avagy az egy hit dice-os csontvázak titkos életébe nyerünk bepillantást. Nem forradalmi ötlet, de pont jól van összerakva. 4,5/5

Sziács Viola: Eleven kék – Egy speciális, menyegző előtti rituálé részese lesz a lány, ami után másképp néz a világra. Mondhatni, másképp veszíti el az ártatlanságát, mint ahogy arra számított. 4/5

Rusvai Mónika: Égigérő – Népmese másképp. Annyira elcsépelt, hogy ebből csak úgy lehet jól kijönni, ha nagyon jól van megírva. Amit nem mondanék. 3,5/5

Gaura Ágnes: Árnyék – Mese-kifordítás. Szeretne nagyon (sötét) hangulatos lenni, de inkább zavaros és erőltetett. 3/5

Tallódi Julianna: Féligaz – Leginkább a City and the City-hez tudnám hasonlítani az alapszituációt, hogy két eltérő dimenzió olvad össze, és ez néha konfliktust jelent az átlagembereknek. Főhősünket viszont nagyon érdekli a másik világ, és meggyőződése, hogy a két világnak együtt, egy dimenzióban kellene léteznie, így elkezd a dolgok mélyére hatolni – ennek viszont megvannak a maga veszélyei. Miéville-hez képest Tallódi Julianna sokkal érdekesebben építi fel magát a világot is, és mind a történet, mind a mögöttes filozófia erősebb. Szóval erős darab volt ez is. 4,5/5

Lőrinczy Judit: Macskakövek – Van Gogh szellemként járja a világot, és eltévedt szellemeket kalauzol a túlvilágra. Az írónő kő (vagy macska?) fetisizmusán kívül a címben szereplő macskaköveknek nincs sok értelmük, és hát a történet sem túl nagy szám. 3/5

Baráth Katalin: Halzsíros legenda – Második világháború, Finnország, mitikus (?) lény gyilkolászik. És ennek köze van a finnugor-magyar kapcsolathoz. Az a baj, hogy amikor a lényeg történne, akkor megszakad a történet, és csak egy megúszós mismásolásra telik. 3,5/5

Kiss Gabriella: Vendégség – A novella nagy része egy szimpla vidéki látogatás a (nagy)szülőknél, a kínos-szomorú érzést a maxra pörgetve. Aztán erre építve, ezt fokozva jön a csattanó, ami megpróbál egy gyomrost bevinni, de ez nem annyira sikerül, mert túl erős a megelőző (nem fantasztikus) rész. 4/5

Sepsi László: Brúsz – Beszámoló az értelmi fogyatékos szempontjából egy furcsa, fél-apokaliptikus világból, amiben a narrátort nem szeretik, és ennek komoly oka van. Volt mondanivalója is, ebben a formátumban nem voltak eléggé mélyek azok az ütések. 4/5

László Zoltán: Világvégék – Amikor eljönne a világvége, a közelben lévő emberek közül néhányan szuperhőssé válnak pár percre, amíg elhárítják a veszélyt. De a magyarok (vagy mindegy, kik?) sosem tudnak összefogni, mindenki saját maga hősködik, ráadásul utána a normálissá visszaváltozott embereket csak egy ideig emelik piedesztálra, utána inkább bajuk lesz belőle. Úgy éreztem, kicsit céltalan a történet, szétesik a mondanivaló. 3,5/5

Farkas Balázs: A nevetés íze – Az első fele olyan Stephen King-es horrorsztori, utána viszont túl direkt lesz, és már nem túl érdekes. 3,5/5

Sümegi Attila: Gúzs – Van mágia a világunkban, csak éppen függőséget okoz. Ez a baj ezzel a novellával: hogy a mágikus aspektussal igazából nem kezd semmit, ez egy szimpla függőség-történet, és annak is középszerű. Feleslegesnek éreztem. 3/5

Molnár B. Gábor: Ne etesd a trollt! – Sok érdekes elem volt egy egymásra dobálva, számok, fantasztikus lények, furcsa események, csak aztán nem állt össze egy működő egésszé. Lehet, hogy weird akart lenni, de az nem abból áll, hogy nem magyarázunk meg dolgokat. 3/5

Veres Attila: Fekete talán – Van egy nagyon részletesen kitalált, agymenés-jellegű, tapicskolós-horror folyamat leírása, amihez társul egy kis mondanivaló is (gyermekünk kényszerítése). Én utóbbit tekintem novella alapanyagnak, az előbbit annak, ami: folyamatleírásnak. Így nekem ez kicsit kevés volt. 3,5/5

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi – Magyarország évi középhőmérséklete 14 fokra kúszik néhány évtized múlva (jelenleg 10-11 körül van). Ez nyáron szinte folyamatosan 40 fok feletti hőséget jelent, és ebben a környezetben az okosotthonok, azokon belül is a légkondi megoldása kulcsfontosságúak lesznek a túléléshez. Itt voltak hitelességi problémáim (a hőszabályozásra van ezer más módszer), ráadásul van egy sejtésem, hogy az én hőség-elképzelésem messze esik az írónőétől (szeretem a hőséget), de mint biopunk koncepció, teljesen jó volt. Aztán jött egy törés a történetben, és szinte értékelhetetlen a többi rész. 3/5

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla – Három, nem összefüggő egyperces. Változó színvonal, de a jövőben szívesen látnék több ilyet, más íróktól is. 4/5

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem – Renegát MI nanofelhő védi az erdőt. A gender-kérdés szerintem kilóg a szövegből, maga a történet pedig lóg egy kicsit a levegőben, de egynek elment. 3,5/5

Brandon Hackett: Mesterséges istenek – Egy kibergót beütésű világban MI-k alakítanak ki vallásokat, és azon keresztül kontrollálják-alakítják a fennhatóságuk alá tartozó embereket. Csakhogy az MI-k is jöttek valahonnan… Jó kis elszállt sztori, mármint távlataiban. 4,5/5

Néhány kritikai észrevételem:
– A női írók stílusa szinte megkülönböztethetetlen egymástól. Ha összeöntenénk a szövegeiket, nem tudnám megmondani, csak stílus alapján, hogy melyiket ki írta, vagy hogy egyáltalán más írta-e. Ez még a legjobbra, Moskát Anitára is igaz, hiába az ötcsillagos írás.
– Az urban fantasy megúszós műfaj, hiszen csak a (nagyjából) mai világba be kell tenni egy fantasztikus elemet. Csak akkor írjon valaki ilyet, ha a mű valamelyik eleme szélsőségesen jó.
– A mese kicsavarás szintén megúszós, bár egy hajszálnyival jobb. Ettől függetlenül igaz rá a fenti kitétel.
– A „mindennek az ellenkezője az igaz” egy idő után nagyon unalmas ötlet/világépítési technika tud lenni.
– Persze-persze, magyarok vagyunk, depisek vagyunk, de ez nem ment fel az alól, hogy a depizés is megúszós módszer. Vidám, pozitív novellát sokkal nehezebb írni, de hát ha valaki jónak érzi magát, annak be kell vállalnia. (Már látom is, hogy a 2021-es válogatás színes-lufis borítóval jelenik meg. :) )
– Nincs olyan, hogy csak egy novella. Minden egyes írásba bele kell tenni a maximumot, több okból is, de talán a legerősebb az, hogy az olvasó egy-egy írót ebből ismer meg, akkor is, ha egyébként ismert szerzőről van szó. Márpedig egy gyenge darabbal simán örökre elvághatja magát az illető, hiába van a háta mögött akár tucatnyi, népszerű könyv.
(+1 Nekem a fantasy-sf-weird-horror aránnyal nem volt gondom, de egyeseknek ez így csalódást okozhat.)

1 hozzászólás
ViraMors P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

”Életemben először mesélni kezdtem az igazságról.”

Nekem ez egy igazi csemegézőkönyv volt, lassan olvasós, hosszan ízlelgetős, naponta-kétnaponta egy-egy novellával. Lévén vegyes antológia, nem tudom egyformán szeretni mindegyik írást, egy-kettőről úgy érzem, nem nekem szól, egy-kettőről úgy érzem, inkább vázlat, mint novella, de összességében nagyon megkedveltem a gyűjteményt. Próbáltam kedvencet választani, de nem sikerült. Azt hiszem, magáért beszél a tény, hogy a 19 novellából 8-at értékeltem 5/5-re, és további 5-öt 4-re vagy 4,5-re, ami nálam már azt jelenti, hogy tetszett.
Összességében egy olyan válogatás, amit szerintem abszolút érdemes elolvasni. Remélem, még sok hasonló gyűjteményben lehet részünk.

Bővebben az egyes novellákról:
https://moly.hu/olvasasok/6875582

marschlako P>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Egyrészt csatlakoznék azok sorához, akik több sci-fit vártak, s ezért nagyon csalódottak. Másrészt, a kedvencem a kötetből egy fantasy novella lett, az Égigérő Rusvai Mónikától. Kifejezetten tetszett még (4,5 csillag): Moskát Anita: A mesterhazugság és Farkas Balázs: A nevetés íze. Élveztem még (4 csillag) a következő novellákat is: Tallódi Julianna: Féligaz, László Zoltán: Világvégék és Brandon Hackett: Mesterséges istenek. A többi között voltak novellák, melyeket szívesen olvastam, voltak, melyeket nem bántam, egynek elmentek, s akadtak olyanok is, melyek nagyon nem az én világomnak bizonyultak. De hát ez minden válogatásnál így van. Az viszont mindenképpen jó, hogy ez a kötet megjelent, s ígéretes új nevekkel ismerkedhettem meg (a régi arcok mellett) a magyar fantasztikum palettájáról.

abstractelf>!
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Mielőtt belevágnék az értékelésbe, szeretnék hatalmas köszönetet mondani a Gabo SFF kiadónak, hogy megvalósítottak egy ilyen színvonalas hazai SFF válogatást. Remélem, ezzel egy új hagyomány kezdődik, s jövőre ismét olvashatom az év magyar fantasztikus novelláit.

Ennek a kötetnek három nagy előnye van:
1. Megismerkedhetünk olyan szerzőkkel, akikről korábban még csak hallottunk (vagy még azt sem).
2. Újabb esélyt adhatunk olyan szerzőknek, akiknél az első olvasás nem volt pozitív élmény.
3. Olvashatunk a kedvenc szerzőinktől egy novellát, míg várjuk a következő nagyobb lélegzetvételű kötetüket.

Úgy gondolom, Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor nagyszerű novellákat válogattak össze a kötetbe. Nem tetszett ugyan mind, de még a kevésbé kedvelteknél is látható volt, hogy kiválóan megírt történetek (csak az egyéni ízlésem gátolt a teljes élvezetükben).
Ugyanakkor úgy vettem észre, hogy a történetek műfajilag sokszínűbbek voltak, mint ahogy a cím indikálja, és alapvetően inkább fantasy orientált lett a kötet. Ezt személy szerint nem bánom, szívem mindig is ebbe az irányba húz, de a sci-fi rajongóknak lehet csalódást okoz a kisszámú sci-fi novella. Mondjuk azok minősége kárpótolhatja az olvasókat – különösen Brandon Hackett novellája, ami remek zárása lett az egész kötetnek.

Kedvenc novellát nem is tudnék választani, annyi elgondolkodtató, ütős, izgalmas, néha bizarr történetben volt részem. Moskát Anita: A mesterhazugság nagyon erős felütése volt a kötetnek. Az általa megteremtett világ elborzasztó és lenyűgöző volt egyszerre, a történet pedig sokkal összetettebb, mint az oldalszám indokolná. spoiler
Gaura Ágnes: Árnyék novellája volt a következő, amely mély nyomot hagyott bennem. Az írónő nagyon meglepett ezzel a sötét hangulatú novellával, amely a Hófehérke történetét változtatja valódi rémálommá. Hihetetlen, hogy egy mesefeldolgozást ilyen módon is meg lehet csinálni.
Kiss Gabriella: Vendégség története egyszerűen csak szívbemarkoló volt, fájt olvasnom mindegyik sorát, főleg, mert túlságosan is mély gyökerekkel kapaszkodik a valóságba.
Sepsi László: Brúsz más volt, de a szó legpozitívabb értelmében. A narrátor stílusában semmi lírai nem akadt, de az ártatlansága sokkal ütősebbé tette a mondanivalót.
László Zoltán: Világvégék pozitív csalódás volt, mert egy számomra nem túl érdekfeszítő témát (szuperhősök) rángatott le a valóság talajára, és tette hitelessé. Az egyik legütősebb mondanivalója ennek a novellának volt.
Veres Attila: Fekete talán novellájával kapcsolatban csak ennyi: ❤ spoiler

Összesítve ez a kötet nagyszerű volt, és jó pár szerző további kötetei felkerültek az amúgy is végtelen várólistámra. Biztos, hogy a jövőben visszatérek még a kedvenc novelláimhoz.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Aki mást sem ismer, csak a foszlásnak indult vásznat, az mindig selyemkelme után vágyódik; nekem meg nincs szívem elárulni, hány hernyó halála hoz szépséget ebbe a világba.

Gaura Ágnes: Árnyék

ViraMors P>!

Nincsenek illúzióim. Tudom, hogy a komédia valójában nem a vidámságról szól, hanem a félelmeinkről.

Farkas Balázs: A nevetés íze

ViraMors P>!

– Nincs áthidalhatatlan szakadék természet, ember és gép között. Csak talán mi vagyunk a természet önmegsemmisítő gombja.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi

2 hozzászólás
ViraMors P>!

Új varázslat megalkotása a főzéshez hasonlít: az nem elég, ha megvannak az alapanyagok, érzék is kell hozzá, és főleg kreativitás, hogy azokat megfelelő módon tudd vegyíteni. És nem lehet kóstolgatni közben, hogy vajon mi hiányzik belőle.

Sümegi Attila: Gúzs

11 hozzászólás
ViraMors P>!

Információk tömkelege zúdult az elmémbe egy Föld nevű, kitalált világról.

Brandon Hackett: Mesterséges istenek

ViraMors P>!

Liekkónak a mosolya is éppen olyan drága és ritka volt, mint a kávé.

Baráth Katalin: Halzsíros legenda

Kapcsolódó szócikkek: kávé · mosoly
>!

Leromboltuk a bolygóvédelmi ütegeiket, aztán kieresztettük a Prófécia drónjait, és telepumpáltuk a légkört vallásvírusokkal.

320. oldal, Mesterséges istenek

ViraMors P>!

Kávét isznak, keserűbb, mint kellene, a szívószál miatt a szájpadlás hátsó részére jut a folyadék, ott kicsit más az ízérzékelés, meg lehet szokni.

Dragomán György: Kőasztal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
ViraMors P>!

A város álma repedezett betonból, málló kövekből és susogó kertekből állt. Az ember megérinthette és megszagolhatta, de attól még álom maradt. Lozsára rátelepedett az érzés, hogy minden csak kulissza, és maga az idő is csupán alibiből telik.

Tallódi Julianna: Féligaz


Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
George R. R. Martin (szerk.): A Fekete Lap napja
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Vancsó Éva (szerk.): Halhatatlanok
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Farkas Balázs: Embertest
Stephen King: A Setét Torony – Susannah dala
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét