Ólomerdő (Ólomerdő 1.) 312 csillagozás

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne!

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
GABO, Budapest, 2014
360 oldal · ISBN: 9789636898878 · Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
>!
GABO, Budapest, 2014
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899004 · Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
ISBN: 9786155314063

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Rabonbán · Kótai Emese


Kedvencelte 68

Most olvassa 9

Várólistára tette 279

Kívánságlistára tette 214

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

>!
Bíró_Júlia P
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Hiába nem volt hozzá hangulatom, mikor elkezdtem, csinált magának. És óhatatlanul eszembe juttatta, mennyire szerettem kamaszkoromban a balladákat, úgy is mint a kevés szóval elmesélt nagy tragédiákat. Hál' égnek, elég kevés szereplő van ahhoz, hogy mindegyikükre lehessen külön is figyelni, megérteni és végigkövetni a történetüket spoiler, a képességeik határait és… igazából ha ezt mind tudjuk, akkor az általuk bejárt út lényegében az egyetlen lehetséges, mégsem válik sem unalmassá, sem egysíkúvá. spoiler Doromb.
A Héterdőtől a fémleveleivel meg a népmesei életérzésétől eleinte rázott a nem oly jó értelemben vett hideg, de jót tett neki, amikor több lett csapkodó faágak összességénél, ugyanakkor eszében sem volt lejátszani a színpadról Emeséék családi drámáját. A spoiler varázslás megint erősen kétesélyes húzás volt, láttunk már olyat, ahol nagyon nem működik, de itt sikerült megtartani hangulatosnak is, elronthatónak és erőteljesnek – szóval ha folyamodott is hozzá valaki, nem feltétlen lehetett automatikusan hátradőlni, hogy majd most jól megoldódik legalább az adott jelenet, de nem ám.
Szóval igen jó érzékkel nyúlt az amúgy nehezen kiegyensúlyozható spoiler portálfantasy-népmeseparafrázis gomolyaghoz: van benne ok-okozaton alapuló cselekmény, működnek a szereplők és a díszletek, mindehhez pedig szépséges és az épp nézőpontnak adott karakterre jellemző (!!!) nyelven íródott – Kleinheincz Csillának eddig csak fordításaival találkoztam eddig, de ugyanígy hatalmas élmény, amikor sajátot alkot.
Kétféle embernek ajánlom: aki szereti a mesealapokból gyúrt fantasyt, meg annak, aki nem. Ja, és a nem tudja/nem érdekli válaszadóknak is.

19 hozzászólás
>!
pat P
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Ez az olvasás újraolvasás volt. Nagyon szerencsés újraolvasás, méghozzá.
Mert öt és fél év alatt rengeteg minden történhet. Egy olvasóval biztosan. Néha pedig még a könyvvel is – itt például némiképpen átíródott, ami szerintem sokat használt neki.

Velem pedig nagyon sok minden történt mostanában, ami kicsit módosítja az optikát, amin keresztül most a könyvet nézem. Például olvastam egészen sok kortárs magyar fantasztikumot* – néhány nagyon rosszat, néhány nagyon jót, jópár közepeset, és pontosan látom, hogy ennél jobbat nemigen írnak errefelé. De még csomó világteteje-angolszász fantasztikumot is olvastam (Beagle, Gaiman, Valente szerepel itt a releváns és viszonyítási alapot kínáló szerzők között a jó oldalon, és bizony pl. Novik a szélesebb kitekintés rovatban), és pontosan tudom, hogy őket sem szoktam jelentősen jobban élvezni. És mondhatnám, hogy stílusban csak Beagle erősebb, de ez azért nagyon furcsa összehasonlítás lenne. :))

És persze nem kell párhuzamba állítani a történetet a „versenytársaival” ahhoz, hogy pozitívumokat mondhassunk róla. Igazán elképedtem, milyen árnyalt és lélektanilag hiteles karaktereket és motivációkat lehet elmesélni, ha csak egy csöppet is csavarunk a mesék jól bevált szimbolikáján. És olyan szép ez a szöveg, éppen csak nem túlírt és éppen csak nem nő túl a történeten, de pont jó így. És a vége, még mindig, a vége! KIcsit reméltem, hogy most más történik, mint a múltkor. De sajnos szerencsére sajnos szerencsére nem, minden azért nem lett átírva.
És most lássuk a folytatást.

*Olyat is ám, ami pont ugyanígy kezdődik: anyátlan, apjával élő kamaszlány átkerül egy másik, csodás világba, és ott lovon ülő, deli fiatalemberrel találkozik… Igen, nagyon különböző lehet két, ennyire hasonlóan kezdődő könyv ám. :)

2 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Az Ólomerdő az idei évem egyik legnagyobb meglepetése volt.
Teljesen magával ragadott a könyv. Egyszerre modern és népmesei. Egyszerre napsütötte és borongós. Két világ határán egyensúlyoz: mese és családregény egyszerre.

Hihetetlenül fantáziadús és nagyon felkavaró. A Héterdő koncepciója nagyon tetszett. Ebben a különös tündérvilágban vannak sárkányok, csoda barackok, a szél fordultával változik a szereplők jelleme, a varázslatnak súlyos ára van és a felelőtlen ígéretek a halálnál is rosszabbak. A fák önálló életre kelnek, a Végzetnők pedig titokzatos minta szerint szövik a sorsokat.
Ebben a különös világban a szépséges királykisasszony kemény szívű és elcsábítja valaki más kedvesét, a megmentő lovag már elbukott egyszer, a főhős jó szívűsége nem nyeri el jutalmát.

Emese, vagy ahogy édesapja hívj Mese egy átlagos kislány, aki nem mindennapi helyzetben találja magát: gyerekkorának mesevilágában. A szülei boldogsága, sőt szabadsága a tét, felfedezi, hogy a folyton rajzolt irka-firkák hatalommal rendelkeznek. Útja során segítőkre és ellenségekre tesz szert, néha rosszul dönt, máskor jól. Nem csak a Héterdő különös ösvényein barangol, de a felnőtté válás keserves útján is. Felnőtt személyisége most formálódik. Nem csak Rabonbán, de én is kíváncsian várom ki lesz belőle ha felnő.

Csodálatos könyv a varázslatról és a mindennapokról. A szeretetről és annak áráról. A felnőtté válásról, a nehéz döntésekről, önmagunk és mások megmentéséről.

>!
AniTiger MP
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Szövevényes, olvasmányos és nagyon izgalmas történet! Jól megírt, kegyetlen mese arról, hogy milyen az, amikor mindenki a „szemet-szemért” elvet vallja… és majd’ mindenki önző, meggondolatlan és nemtörődöm.
Bánom, hogy nem olvastam el hamarabb, mert már nem tombol bennem a tündéres és Tündérvilágos könyvek iránti láz. Furcsa, torz tükre a tüneményes „Nagy, Gonosz Sárkány elrabol Pici, Védtelen TündérHercegnőt” -sztoriknak – biztos, hogy néhány klasszikus tündérmesei vonulatra másképp gondolunk az Ólomerdő után. A legjobban Rabonbán és az ő háttértörténete tetszett, a másik kedvencem Firtos-Tartód és a sztorija(-juk) volt. Szerettem az összetettségüket, jól kitalált karakterek.

Tetszett, folytatni fogom.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/03/kcs-olomerdo.html

>!
GABO, Budapest, 2014
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899004 · Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Az első, amire rájöttem az Ólomerdő olvasása közben, hogy mennyire szeretem a finoman magyar ízű regényeket, amikor a nyelvi szépség már önmagában érezteti velem, hogy nem fordítást olvasok – s akkor még el sem jutottunk Gödöllőig. Egyszerűen jó elmerülni a szavakban, lassan sodródni velük, hátha a végén elérünk valahova.
A második, amire rájöttem az Ólomerdő olvasása közben, hogy mennyire szeretem a nem tolakodóan leleményes ötleteket. Amikor nem akar hirtelen manipulálni, nem válik hatásvadásszá, nem akar rám erőltetni semmit, csak elegánsan meghúzódik a háttérben, hátha rátalálok a mese sorai között. Továbbá imádom a fémerdők koncepcióját, amiért olyan izgalmas módon lesz modern a tündérerdő (és mert tökéletesen rímel a betondzsungeles rögvalóságunkra).
A harmadik, amire rájöttem az Ólomerdő olvasása közben, hogy tulajdonképpen akkor is képes vagyok megszeretni egy könyvet, ha karaktereinek többsége nem túl szimpatikus, sőt, kifejezetten ellenszenves olykor. De talán csak azért, mert soha nem voltam tinilány.
Az utolsó, amire rájöttem az Ólomerdő olvasása közben, hogy a fennen világító „folytatása következik” felirat ellenére sem tudom, szeretném-e olvasni a folytatását. Mert félek az elkövetkező irányoktól. Mert ez így volt szép önmagában.

>!
KingucK P
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Végre egy alternatív mese, ahol nem mindenki csak fehér és fekete, a karakterek valóságosak, annak ellenére hogy tündérek vagy manók. Mivel ennyire hihető hétköznapi környezetbe van ágyazva a történet könnyen bele tudtam magam élni.
Ha esetleg valaki azt gondolja. hogy mivel tündérmeséről van szó és könnyed vidám kikapcsolódásra számít, az nagyot téved. A hangulata végig borús, feszült és zaklatott. Közben a családi szálak gabalyodnak, néhol elszakadnak.
spoiler De van folytatása!!! :)

>!
Oriente P
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Halogattam az értékelést, és hát gyorsan kopik ez a Rengeteg az emlékeimben, így nehezen szedtem most össze a gondolataimat. Pedig ez egy nagyon szépen megírt, érzékeny felnőttmese. Illetve amolyan felnőttmesének álcázott történet gyerekeknek, azt hiszem.
Az egyenletes, elegáns, gördülékeny stílus ellenére a könyv első fele nehezen csúszott, igaz, a második felét már le se tudtam tenni. Újabb sajátos hangulatú mágikus erdőre bukkantam, ami különbözött az eddig megismertektől. Messze nem olyan rémisztő, mint Naomi Novik Rengetegje, bár a fák itt sem nézik tétlenül a betolakodókat: ütlegelik, cibálják, akkor mérföldeken át dobálják is őket spoiler. Máskor a törzsek ijedtükben össze- és elhúzódnak egymástól. A színek, és erdei neszek átitatták a könyvet, kedvencem mégis az átmenet leírása volta, ahogy a Héterdő határa az emberek világával és Gödöllővel átfedett.

A cselekményt magát kicsit szűkre szabottnak éreztem, hiszen egyetlen család feszültségekkel és sértődésekkel teli történetét bontja ki egy kamaszlány felfedezésein keresztül. Csupán azért nem untam bele a tündér-szappanoperába, mert a szereplők mindvégig érdekesek maradnak és kellőképpen finoman rajzoltak. Az igazi tündérmesékkel ellentétben nehéz itt fekete-fehér karakterekre lelni, az anyák erősek, de elég félelmetesek, az apák bizonytalanok és néha önzők, aki rossznak indul, jó lesz, aki jónak tűnik, megbotlik. spoiler Mindemellett a legizgalmasabbra a legkiismerhetetlenebb karakterek sikerültek: a kisebbségi komplexusban vergődő mostohatestvér spoiler, illetve a disszociatív személyiségzavaros manó spoiler.

A kiadásról: Az gyorsan leesett, hogy a második kiadást kell olvasni, mert összehasonlítva a korábbi verzióval, már az elején komoly tartalmi eltérés van a két kötet között. Szép egyébként a felújított verzió, végül azt választottam, de meg kell jegyeznem, hogy amíg a Delta Vision kiadó borítójába valahogy belesűrűsödik az egész könyv hangulata, az új borító kissé értelmezhetetlen – pedig mindkettő Sánta Kira munkája. A belső illusztrációk az árnyjátékot idéző panelekkel kifejezetten illenek a könyvbe, csak valahogy nem értem én az ilyen szerkesztői munkát: kiválogat valaki 4-5 igazán igényes, remek illusztrációt, majd szisztematikusan az ábrázolt jelenetnél hozzávetőleg száz oldallal előbbre fűzi be őket. A képek konkrétan spoilereznek. :(

>!
h_orsi P
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Nagyon tetszett az írónő stílusa, ahogyan elmesélte nekünk az egész történetet. Szinte azonnal magával rántott a könyv hangulata. Annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy észre sem vettem, hogy vége lett a történetnek és nincsenek már lapok, amiket olvashatnék.
A szereplők nagy része a szívemhez nőtt, ahogyan az egész világ is, amit az írónő alkotott. Jól esett azt látni, hogy milyen sok számomra ismert meséből és történetből merített. A legjobb mégis az volt, hogy mindezt érdekessé és izgalmassá alakította át.

Emellett egy könyvtári élménnyel is gazdagodtam, amiről itt olvashattok :)
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/03/kleinheincz-csil…

>!
wzsuzsanna P
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Az egyik szemem sír, a másik nevet: nevet, mert úgy gondolom, hogy ez egy nagyon különleges hangulatú és stílusú fantasy regény (engem pl. több helyen emlékeztetett Beagle könyveire), és sír, mert az olvasás közben sajnos sokszor nem kerültem olyan állapotba, hogy ezt igazán átérezzem. Ez mondjuk az én tökkelütöttségem, mert be kellett volna látnom, hogy ez nem az a regény, amit a buszon/metrón tízoldalanként érdemes olvasni, hanem az, amivel ki kell ülni a kertbe, akár egész napra, teljesen kizárva a külvilágot.
Tetszett a karakterek összetettsége, és az az alapmotívum, hogy mindennek ára van, mindenért meg kell fizetni. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
krlany I+SMP
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Már egy ideje lógok ezzel az értékeléssel, amit nem is olyan könnyű megírni…
Szerettem ezt a könyvet, mert érdekes, izgalmas, tele van jó ötletekkel (Dr. Jekyll és Mr. Hyde mindent visz;) és olyan nyelven íródott, amelyet egyenesen imádok…

Mégis jó néhány aprósággal volt egy kis bajom.
– „Kuss!” ez a szó nem illik a könyvbe, a stílusához, főleg, hogy nincs is előzménye. Emese nem beszél szlenget, nem beszél trágárul… nagyon kirí, és nagyon alpárinak hat ott és akkor abban a környezetben. A következő kiadásnál én átírnám egy Hallgass!-ra.
– Emese és István ész nélkül, időnként hisztizve rohangálnak egy olyan varázsvilágban, amiről fogalmuk sincs. Játsszák a sértődöttet mindenkivel szemben, elfeledve a célt, holott az lenne a normális, ha inkább információt gyűjtenének az ismeretlenről, ha keresnének egy „kalauzt”, főleg ha ott áll előttük. Hogy egyiküknek se legyen egy cseppnyi esze sem, elég fura.
– A karakterek lehetnének kicsit árnyaltabbak. Mindenki önző és figyelmetlen a másikkal szemben, tele vagyunk negatívumokkal, ami nem baj, de én hiányoltam, némi ellenpontot. Ezek után furán hat Emese és Firene tette. spoiler
– István is fura egy szerzet. Az nem derül ki, hogy miért szereti Lónát, az viszont igen, hogy uralkodni akart egy tündéren, úgy, hogy már évekig együtt éltek (és azt gondolta sikerülni fog neki). Mégis mit csinált az alatt az idő alatt, mert hogy nem a feleségére figyelt, nem ismerte ki, az biztos. De akkor hogyan szerette? Azt vette el tőle, amiről tudta, hogy a legnagyobb örömforrása ebben a számára idegen, emberi világban. És mit képzelt, ezek után hogyan fog vele évekig még együtt élni? Az volt az érzésem, hogy a bűntudat hajtja, nem a szeretet. Arról nem is beszélve, hogy eléggé béna is. spoiler

Tisztába vagyok vele, hogy nem lehetett könnyű átírni egy már meglévő regényt. Sokszor valami újat létrehozni egyszerűbb, mint egy már meglévőt kipofozgatni. Szóval gondolom egy-két apróság ennek is köszönhető.
De mindezekkel együtt is, ez a könyv egy üdítő színfolt az ifjúsági irodalom színpadán… Tudom, tudom… nem ifjúsági. De szerintem az. (Ezt onnan tudom, hogy a mai ifjúsági könyvek tini szereplőinek „picsogása” borzolja az idegeimet:), mint itt is Emeséé. Mintha kötelezően hisztisnek és dacosnak kellene lennie egy fiatal karakternek. Hol vannak már a Fecskék és Fruskák, vagy a többi békebeli idők hisztimentes tinikarakterei? (sóhaj)) Még pedig azért is üdítő színfolt, mert ilyen szépen írt regényt ebben a műfajban régen vettem a kezeim közzé. Köszönöm, jól szórakoztam!:)
https://kulturleny.wordpress.com/2015/04/29/olomerdo/

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis

Félelmetes, ha a felnőttek sírnak – azért vannak, hogy a gyerekeket vigasztalják, de ki vigasztalja őket ?

7. oldal

>!
Shanara

A meséket érteni kell; nem megélni.

300. oldal (Delta Vision, 2007.)

17 hozzászólás
>!
Bence AP

A gyerekeknek, akik voltunk; a felnőtteknek, akik lettünk.

Ajánlás

2 hozzászólás
>!
Paan

Minden ott kezdődött, a Rengetegben, az ezüstfényű fák alatt, a kék árnyékokban, azzal a hollóhajú lánnyal és az ígérettel, amely mögött nem volt ott a szíve, és amelyet soha nem lett volna szabad megtennie.

62. oldal

1 hozzászólás
>!
Shanara

Az emberek is fizetnek minden tettükért. Ha másként nem is, hát úgy, hogy együtt élnek a következményekkel.

302. oldal (Delta Vision, 2007.)

1 hozzászólás
>!
Lahara ISP

– Én hős bátyám – mosolygott rá csúfondárosan. – Oké, seggfej volt, de ezt az első randin nem lehetett tudni. Mi lesz, ha a te lányod is fiúzni kezd?
– Mit tudom én… Szögesdróttal veszem körül a házat és veszek egy irdatlan nagy mordályt.

37. oldal

2 hozzászólás
>!
Shanara

A sors nem arra való, hogy közvetlenül belebabráljanak; ki-ki életével irányíthatja azt. A szívet is csak szavakkal simogatja az ember, nem a kezével.

167. oldal (Delta Vision, 2007.)

>!
tataijucc P

Hogyan keressen szívet másnak, ha a sajátjával sincs minden rendben?

344. oldal

>!
AniTiger MP

A szerelem csak a nemtőknek és tündéreknek való. Meg az embereknek. Származik is bajuk belőle épp elég.

198. oldal, IV (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Shanara

(…) ha valaki életében csoda történik, nem szabad elszalasztania, még ha nem is tudja, mi lesz a következménye.

60. oldal (Delta Vision, 2007.)


A sorozat következő kötete

Ólomerdő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Cinder
Holly Black: White Cat – A Fehér Macska
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Cassandra Clare: Üvegváros
Julie Kagawa: The Iron Queen – Vaskirálynő
Charlaine Harris: Por és hamu
Melissa Marr: Veszélyes játék
Rachel Hawkins: Hex Hall
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve