Ezüstkéz (Ólomerdő 3.) 10 csillagozás

Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Eltört ​a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek – és a félelem is.

Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit.

Kleinheincz Csilla Ólomerdője 2007-es megjelenése óta a magyar fantasyirodalom klasszikusa lett, a trilógia régóta várt… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2019
504 oldal · ISBN: 9789634069362
>!
GABO, Budapest, 2019
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069119

Kedvencelte 2

Most olvassa 11

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 84


Kiemelt értékelések

>!
Odett
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Olyan fennkölt és éteri a történet, mintha egy titkos misén cerebrálná egy elfeledett vallás főpapja, sok beavatáson átesett híveknek. Minden várakozásomat felülmúlta, sok könyv volt idén, ami lehozott az irodalomról, de ez a történet visszaadta most a hitem újra az olvasás és az írott szó erejében. Pont jó volt karácsonykor olvasni, így kicsit jobban megérintett ennek az időszaknak a misztériuma, maga Mese ( beszélőnév) története is megváltastörténet. Most meg „okoskodhatnék” egy sort, hogy milyen mesterien lett újraértelmezve a hős útja és szerepe, Joseph Campbell csettintene egyet, komolyan, de nem fogok, bízom benne, hogy nálam jartasabb fantasyolvasók majd megteszik ezt :)

>!
RandomSky
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Elég húzós belegondolni, hogy már 12 év telt el az Ólomerdő megjelenése óta. Akkoriban még újdonság volt, hogy valaki a magyar népmeséket keverje fantasyvel, de öt évvel ezelőtt az Üveghegy című folytatás is új gondolatokat és irányokat hozott. Az Ezüstkéz, mellyel trilógiává vált a sorozat, azonban így is meg tudott lepni – emellett úgy kiakasztott, mint kevés könyv életemben. De a vége számomra olyan katarzist jelentett, amihez hasonlóban szintén kevésszer volt részem.
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/12/13/kleinheincz-csilla-ezustkez

>!
theodora
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Azt mondhatom, hogy az eltelt évek alatt felnőtt a sorozat. Csilla azzal a szándékkal írta meg, hogy a magyar meseelemeket dolgozza bele egy izgalmas ifjúsági regénybe, egyúttal elkerülje azokat a kliséket és fordulatokat, amiket az angolszász szerzőknél látott (család és szülői szerepek kihagyása, minden ellen is lázadó kamasz). Különleges élményt adott ez a sorozat, a mondatai elringattak, a mesék és tettek elgondolkodtattak (főleg, hogy kicsit beleláttam azóta a mesék önismereti szerepébe is), csodáltam Csilla fantáziáját – nem csak a cselekmény bonyolításában, a helyszínek megálmodásában, hanem az ötletes névadásokban. (Emese – Mese, Lófia, RabonBán ;), Illangó, Lóna /Léda ;)).

>!
Fainthoar
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Valahogy ez előzmények után van egy olyan érzésem, hogy ez a történet eredetileg nem pontosan ide torkollott volna. Van ebben valami sokkal felnőttebb, mint ami az Ólomerdő világában elindult Emese történetével; valahogy az elmúlt években (évtizedben) felnőni látszott ez a történet is.

Nekem ez a könyv olyan, mint a felnőttlét. Tele olyan döntésekkel, amik közül az egyik sem igazán „jó”, csak „tény”, tele veszteségekkel, fájdalmakkal. Sok csillagos challenge-ekkel, amikre – úgy gondolja az élet – megértünk. Épp annyi és akkora kihívással, amennyit elbírunk.

Azt írtam egy barátnak olvasás után, hogy ez az a fajta könyv, ami kiszívja belőled a mágiát. Mert nem ilyen történetre számítasz, nem erre a végkifejletre. Sokkal boldogabban szeretnél kiszállni a könyvből, nem ennyire józanul, hogy igen, ez a lét.
És mégis ez a varázslatos benne, hogy annyira ismerősen igaz, amit olvasol, annyira zsigerileg szól minden félelmedről, minden kérdésedről, felelősségről, döntésekről, világmegváltásról, halálról. Utána nehéz nem magadra vonatkoztatni az egészet, és tükörbe nézni, hogy is állsz az életeddel.

Minden szava megérte.

>!
Izolda P
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Hát ez tényleg kegyetlen volt.
De persze, én spoiler.
Megvolt az idei év első siratása.

>!
SMesi P
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Nem kevésbe arculcsapás ez a történet, mint a második rész és maga az élet. Mert akármennyit küzdesz, ha elcseszed, akkor lehet már nincs visszaút. Mehetsz előre, vezekelhetsz akármennyit, megtehetsz akármit hogy helyrehozd, de nem tudod kitörölni a hibát, mindig lesz következménye.
spoiler
spoiler
Amúgy nagyon szerettem, de ijesztően kijózanító történet.

>!
ketrec
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Sóhaj.
Nagyon szép történet. Megérte éveket várni. Közben érzelmi hullámvasúton utaztam volt itt minden… Most úgy érzem magam mint a víz ami miután belezuhant egy hegy, szépen lassan kisimul a felszínen és megnyugszik a mélyben is. Nagyon köszönöm ezt a történetet.

>!
szatman
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Ahogy a két előző kötetnél, az Ólomerdőnél és az Üveghegynél, itt sem számítottam kiszámítható történetre és klisés happy end-re. De úgy ért véget, hogy a reményeket beváltotta: sötét és fájdalmas, de mégis gyönyörű.


Népszerű idézetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Pintér Bence (szerk.): A magyar fantasztikum helyzete
Kitty Bich Thuy Ta: A varázsecset és az elvarázsolt festmények
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség
On Sai: Szürke szobák
A. O. Esther: Kristályfény
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Gabriella Eld: Remények Jordan számára