Ezüstkéz (Ólomerdő 3.) 46 csillagozás

Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Eltört ​a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek – és a félelem is.

Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit.

Kleinheincz Csilla Ólomerdője 2007-es megjelenése óta a magyar fantasyirodalom klasszikusa lett, a trilógia régóta várt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2019
504 oldal · ISBN: 9789634069362
>!
GABO, Budapest, 2019
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634069119 · Illusztrálta: Cserny Timi Pookah

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Rabonbán


Kedvencelte 6

Most olvassa 8

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

_… majd mind boldogan éltek, amíg…_
Nem, ez nem az a mese!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem csak személyesen ismerem az írónőt, de részt vettem egy eseményen tavaly nyáron, ahol a már majdnem kész regény több részletét is felolvasta néhányunknak, úgyhogy most, mikor a kész könyvet olvastam, a szöveg gyakran az ő hangján, az ő hangsúlyaival csendült fel a fejemben. Ez pedig bizonyos értelemben zavarba ejtően intim élmény volt.

Bár az egyik legnagyobb fordulattal spoiler tisztában voltam, de ez mit sem vont le a szöveg átütő erejéből. Én a regény olvasása során javarészt el tudtam vonatkoztatni a korábban hallottaktól, és legalább annyira feszülten vártam, hogy választ kapjak a Hogyan és miért? és a Hogyan tovább? kérdésekre, mintha mit sem tudtam volna ezekről a részletekről.

Attól, hogy tudtam, mi következik, még nem lett kevésbé erős spoiler hatású az a bizonyos esemény. S az, hogy ebből a helyzetből milyen, még az eddiginél is mélyebb dráma bontakozik ki, és hogy milyen módon tudja spoiler Csilla feloldani a kínzó kérdéseket folyamatos feszültségben tartotta az olvasói énemet.
Aki eljutott az sorozatban idáig, nem fog meglepődni, hogy drámai helyzetekből a trilógia záró kötetében egyébként sincs hiány. Már az előző részek kapcsán is írtam, bármennyire is népmeseinek tűnnek az alapok, de valójában a sokkal komorabb hangulatú balladák adják meg ennek a történetnek a mágikus gyökereit. Az Ezüstkézben pedig a balladák szabályai szerint számos szereplő szembesül azzal, hogy a szándékaik és a tényleges tetteik következménye között milyen irgalmatlan mély a szakadék. Olyan szakadék ez, amelynek peremén egyensúlyozva és a mélységet bámulva nagy a csábítás, hogy bele is vessék magukat…

Az írói mondanivaló azt hiszem, hogy ebben a kötetben lett a legrétegzettebb és itt érett be igazán. A felnövés történetként induló, családi traumákat érzékenyen bemutató ifjúsági regény bábját már az Üveghegyben levetkőzte a történet: ott már kőkeményen központi szerepet játszott, hogy mindennek ára, és minden szónak súlya van. Azonban azok a megpróbáltatások, erkölcsi és morális dilemmák, amelyekkel az Ezüstkéz cselekményének bonyolítása során a szereplőknek meg kell birkózni már olyan kegyetlenek, hogy bárkit megtörnének.
De jobb, ha nem feledkezünk meg arról, hogy Tündérországban nem attól válik valaki hőssé, hogy bátran meg mer küzdeni a világot felzabálni kész elátkozott sárkánnyal, hanem attól, hogy képes szembenézni azzal az összetört tükörrel is, amelynek minden egyes szilánkjában egy-egy újabb hibája rajzolódik ki fájdalmasan.
Ebben a részben már szinte csak Tündérországban zajlanak az események és bár továbbra is tinédzser Emese marad az egyik főszereplő, de a többi szereplő is több teret kap. Nem csak Lóna, Firene és Kő kerülnek még inkább fókuszba, ahogy az várható volt, de Tündérország megszokott rendjének felborítását drámai módon elérő Hercsóknak, a szarvas-tündérnek a lelkét rágó vágyaiba és félelmeibe is bepillantást nyerünk, és végre töviről-hegyére megismerhetjük Rabonbán elátkozásának keserű históriáját, továbbá megtudhatjuk azt is, hogy ki és miért rabolta el tőle a szívét hosszú-hosszú idővel ezelőtt.

S bár értettem Emese dühét, csalódottságát és kétségeit, átéreztem Lóna szenvedését, aki anyaként és feleségként is számos rossz döntést hozott, amelyek következményeivel meg kell tanulnia együtt élni, de vajon mit árul el az én törött tükörképemről, hogy a könyv szereplői közül Rabonbánnal, a szívtelen Fekete Herceggel találtam magam önazonosnak?

pat P>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Mert a fontos dolgoknak mélyük van. Mélye van az erdőnek, a kútnak, a szakadéknak. A történeteknek, meséknek, mítoszoknak. A léleknek. A szívnek.
Meg ennek a regénynek is. Talán több is…

A trilógia zárókötete bizony nagyon okos és érzékeny, nagyon bevállalós, nagyon felnőtt könyv lett. Szövegileg gyönyörű, története, mondanivalója ezerféle értelmezésre csábít, az érzelmi íve pedig egyenesen káprázatos, katarzis is van a végén. (Mondom mindezt úgy, hogy konkrétan engem ebben a két hétben pillanatban valami miatt annyira nem tudott bevonni.)

És nagyon régen lepődtem már meg olvasás közben olyan isten igazából. Hát most sikerült jó alaposan.

ViraMors P>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

A mesebeli menyegző nem garancia a boldogságra.

Eltörtük a világot és nem gondoltunk arra, hogy más is eltörik.

Tudod, a halálnál nincs őszintébb dolog a világon.

Sorsok. Jóslatok. Kiválasztottak. Torkig van az egésszel.

Felnőttünk.
Túllépve a csetlő-botló, önmagát kereső tinilányon, az egymást és önmagukat kutató, apránként meg-megismerő anyán és lányán – kettőjükön túl, mégis velük együtt belevágva az újabb utazásba: ezúttal Szépország sorsa a tét.
Az Üveghegy meghasadt, a változás végleges és visszavonhatatlan, és csak a hősön múlik, hogy ez végül mit is jelent. De ki a hős, és miben áll a feladata? És egyáltalán: képes lesz rá?

Ez a könyv egyszerűen gyönyörű: kívül, belül, kinézetében és történetben is. Váratlan, meglepő, megható és kemény. És én minden sorát imádtam, akkor is, amikor éppen alig akadt rá időm.
Visszagondolva az előző két részre, azt hiszem, valami sokkal mesésebbet vártam, mondhatnám úgy is, hogy kedvesebet. spoiler Amit kaptam, sokkal erősebbnek, de sokkal őszintébbnek érzem, és rengeteg gondolkodnivalót adott. Felelősségről, kötelességről, döntésekről, következményekről és elfogadásról.
Remek befejezés, csak ajánlani tudom.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Ólomerdő 3

Ez is nagyon jó rész volt, rendkívül tetszett, rég vártam már, hogy olvashassam.
Rengeteg izgalom volt benne, és bizony sokszor meg kellett könnyezni egy-egy részét.
Emese imádni való volt, remekül helytállt, sok veszedelmes helyzetbe került. Rabonbán már csak a vége felé kapott szerepet, de addig nagyon veszedelmes és vérfagyasztó dolgok történtek. Egyáltalán nem volt igazságos, ami Rabonbánnal történt, nem önzésből követett el 13 éves korában hibát, egyáltalán ne volt jogos megátkozni érte.
Az agancsosok teljesen idióták voltak, különösen a férfi, vélt jóslatok miatt majdnem világvégét okozott, amit másoknak kellett helyrehozni.
Azért vérzett a szívem a végén, bár a fülszövegben trilógia befejező részének írják, de mivel nem írja a moly, hogy lezárult a sorozat, reménykedem folytatásban, ami új utakat hoz létre kedvelt szereplőimnek.

Odett>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Olyan fennkölt és éteri a történet, mintha egy titkos misén cerebrálná egy elfeledett vallás főpapja, sok beavatáson átesett híveknek. Minden várakozásomat felülmúlta, sok könyv volt idén, ami lehozott az irodalomról, de ez a történet visszaadta most a hitem újra az olvasás és az írott szó erejében. Pont jó volt karácsonykor olvasni, így kicsit jobban megérintett ennek az időszaknak a misztériuma, maga Mese ( beszélőnév) története is megváltastörténet. Most meg „okoskodhatnék” egy sort, hogy milyen mesterien lett újraértelmezve a hős útja és szerepe, Joseph Campbell csettintene egyet, komolyan, de nem fogok, bízom benne, hogy nálam jartasabb fantasyolvasók majd megteszik ezt :)

RandomSky>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Elég húzós belegondolni, hogy már 12 év telt el az Ólomerdő megjelenése óta. Akkoriban még újdonság volt, hogy valaki a magyar népmeséket keverje fantasyvel, de öt évvel ezelőtt az Üveghegy című folytatás is új gondolatokat és irányokat hozott. Az Ezüstkéz, mellyel trilógiává vált a sorozat, azonban így is meg tudott lepni – emellett úgy kiakasztott, mint kevés könyv életemben. De a vége számomra olyan katarzist jelentett, amihez hasonlóban szintén kevésszer volt részem.
Bővebben: http://ekultura.hu/2019/12/13/kleinheincz-csilla-ezustkez

kvzs P>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Ez a könyv nagyon megkínzott engem. Túlnőtt ugyanis az első kötet mesés világán, és sokkal komorabb és kegyetlenebb lett, mint amit vártam. Mondhatni felőttebb, életszerűbb. És hiába játszódik a tündérek világában, sokkal realistább is.
Gyönyörűen bemutatja, hogy minden tettünknek következményei vannak, és néha csak a rosszak közül választhatunk. Hogy hiába a jó szándék és az elhivatottság, lehet hogy akkor rombolunk legjobban, ha jót akarunk tenni.
Ebben a részben valahogy az összes főszereplőnk felnő, és rájön, hogy nem vetkőzheti le a rá osztott felelősséget, nem menekülhet a régi hibák elől. És hogy a hibkat mindenkinek önmagában kell feldolgozni, és magában kell szembe nézni a következményekkel.
A történet gyöngyörűen megmutatja, hogy az önzés és az önzetlenség milyen közel állhatnak egymáshoz, mégis milyen távoliak. Hogy sokszor le kell mondanunk spoiler azért, hogy a világ kereke foroghasson tovább.
Megrázóan fájdalmas, mély, de gyönyörű a történet befejezése.

pinter_bence I>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

"…számomra ez a trilógia alapvetően jó eséllyel érdektelen lenne, mivel elég ritkán tudja igazán elnyerni a tetszésemet fantasy, még ritkábban a családtörténetek, és még a magyar mesekincs használata is inkább szakmai elismerést váltana ki belőlem.

Ahhoz, hogy a trilógia rajongójává váljak, számomra az kell, hogy Kleinheincz Csilla remekül ír, rendkívül szépen használja nem csak a népmesei kincsünket, de magát a nyelvet is. A regény végére érve arra gondoltam, hogy ha ezzel a remekül kimunkált nyelvi eszköztárral, és a fantasztikus irodalom áramlatait ismerő világépítési készséggel és empátiával Kleinheincz Csilla legközelebb valami olyan témához nyúl, ami még kifejezetten érdekel is, akkor egyértelműen az év számomra legjobb könyvét fogja lerakni az asztalra.

Azt nem fogom mondani, hogy ez a szöveg egy szépirodalmi ihletettségű fantasy, mert ilyen dolgokat badarság mondani – ez a szöveg remek fantasy és remek szépirodalom, ami az utolsó pillanatig sem fél a karakterek és az olvasó számára is igazán fájdalmas megoldásoktól.

Aki kihagyja, sokat veszít."

A teljes ajánló az Azonnalin:

https://azonnali.hu/cikk/20200726_a-magyar-nepmesek-epp…

LuciaBane>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

És a befejező kötet, nagyon-nagyon érdekelt, hogy mi lesz.
Nagyon izgatott lettem, hogy Rabonbánnal kezdtünk, hiányzott az előző kötetben és már nagyon kíváncsi voltam a múltjára is. A rész stílusa pedig nagyon tetszett.

Összeszorult a szívem, de szinte faltam a sorokat. Erre voltam kíváncsi, erre vágytam és nem csalódtam. Szegény, szegény Rabonbán. Imádtam a részt.

Ezt követően pedig csavaros és rettentő izgalmas, nagyon olvastatta magát és egyre jobban szerettem Emese kalandjait. Nagyon érdekes és magával ragadó.

Eddig nem írtam de imádom a fejezet eleji illusztrációkat, annyira illenek hozzá.

A többi szál is nagyon érdekes, de akkor is Emeséé a kedvencem.
Mindent egybe vetve remek élmény volt.

Az utolsó rész valami elképesztő. Nem boldogan éltek, amíg meg nem, de gyönyörű.

theodora>!
Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz

Azt mondhatom, hogy az eltelt évek alatt felnőtt a sorozat. Csilla azzal a szándékkal írta meg, hogy a magyar meseelemeket dolgozza bele egy izgalmas ifjúsági regénybe, egyúttal elkerülje azokat a kliséket és fordulatokat, amiket az angolszász szerzőknél látott (család és szülői szerepek kihagyása, minden ellen is lázadó kamasz). Különleges élményt adott ez a sorozat, a mondatai elringattak, a mesék és tettek elgondolkodtattak (főleg, hogy kicsit beleláttam azóta a mesék önismereti szerepébe is), csodáltam Csilla fantáziáját – nem csak a cselekmény bonyolításában, a helyszínek megálmodásában, hanem az ötletes névadásokban. (Emese – Mese, Lófia, RabonBán ;), Illangó, Lóna /Léda ;)).


Népszerű idézetek

K_A_Hikari P>!

„Csitt, csitt, minden rendben lesz.” A nők legősibb varázsigéje ez.

NewL P>!

És Hercsók mesél. Könyvekbe és dobozokba zárt, képeket mutató táblákba rejtett történetekről és leigázott természetről, óriás városban együtt élő milliónyi elméről, akik mindegyike egyedi és megismételhetetlen, és bár sokuk korán és végérvényesen ellobban, vagy meddőn világít csak, a fény kedvéért, mások korábban sosem létezett ötleteket ragyogtatnak fel. Ott bárki meg tudja változtatni a világot, mondja Hercsók, és szíve megsajdul.

De ők emberek, gondolja. Nekik könnyebb. Az, amit én teszek… olyan még nem volt soha. Még nem volt tündér, aki összetörte volna a világot, hogy újra felépítse.

K_A_Hikari P>!

De a tündérek – és az emberek – nagyon gyakran kevesebbnek mutatják magukat, mint amennyit szerintük érnek.

NewL P>!

Van, ami megfordíthatatlan. Nem azért, mert ne lehetne megpróbálni megfordítani. Hanem mert nem maradhatsz meg önmagadnak.

NewL P>!

Emese a szobában maradt, de talán neki is ugyanúgy szüksége van arra, hogy egyedül legyen, nekitámaszkodjon a hűvös falnak; furcsák az emberek, mindennél jobban vágynak arra, hogy valakire rátámaszkodhassanak, néha mégis inkább a köveket választják. Azok elbírnak mindent, irdatlan nyomáson préselődtek ilyen kemény tömbökké, mit sem számít nekik a kérészéletűek indulata.

theodora >!

Anyámat soha nem ismertem igazán.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Rabonbán
K_A_Hikari P>!

Az életben minden hármasával jár, minden baj, minden nehézség.

K_A_Hikari P>!

A vándorév az útról szól. Mindegy, merre indulsz, melyik csillagképet követed, a végén el fogsz jutni oda, ahol lenned kell, és megtalálod azokat, akikkel közös lesz a sorsod.

K_A_Hikari P>!

Vannak, akiknek erősségeihez csak a saját gyengeségeik kifürkészésén át vezet az út, és erre akkor még nem álltam készen. A kiválasztott a jövőbe néz, nem önmagába.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaura Ágnes: Túlontúl
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Nyulász Péter: Helka
Kitty Bich Thuy Ta: Leonardo Morelli kalandos története
L. J. Wesley: Hetedhét birodalom
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Krencz Nóra: A hófehér másvilág
J. Goldenlane: Isteni balhé