A ​tanulás szabadsága Magyarországon 3 csillagozás

Vekerdy Tamás:

Winkler Mártánál például (aki nem „Waldorf”, csak ösztönösen nagyszerű) nem akarták elhinni a szakemberek, hogy a gyerekek meg fogják tanulni az anyagot, ha egyszer nem felelnek jegyre, ha aki fáradt, hátra mehet a párnákra. „és mit csinálsz, ha mindenki hátra megy, és mit csinálsz, ha soha többet nem jönnek vissza?” Végül, amikor négy év után mindig kiderült, hogy a gyerekek többet tudnak a tananyagból kortársaiknál, miközben iszonyúan ráértek, és babot futtattak, ékszerteknőcöket tápláltak, agyagoztak és a János vitézt átírták színdarabnak, akkor azt mondták: „Márta, most már látjuk, hogy maga tud valamit…, de két dolgot jegyezzen meg! Az egyik: nehogy terjeszteni próbálja a módszerét, mert az a maga személyéhez van kötve… A másik: vegye tudomásul, hogy maga így is súlyosan árt a gyerekeknek, mert az élet nem ilyen, a magyar iskolarendszer nem ilyen! Ezek azt hiszik, hogy tanulni jó, hogy iskolába járni csupa öröm! Ezek a gyerekek el fognak pusztulni!”
Ma már tudjuk, hogy ennek a fordítottja az igaz. Ezek a gyerekek igenis helytálltak, holott Márta osztályában sok nehéz sorsú gyerek is volt. („Márta, vidd el tőlem ezt a gyereket, ti úgy is csak játszotok, én nem tudok vele mit kezdeni! – mondták nem egyszer a kollégák.) Ötödikesként először szenvedtek, mint a kutyák, az emeletről lejártak Márta nénihez sírni, de már az első félévben jobban teljesítettek, mint a többiek! Kiderült, hogy igaz az, hogy minél hosszabban sikerül egy gyereket olyan körülmények között tartani, ami az életkorának megfelel, annál erősebb emberként lép ki a későbbi sanyarú körülmények közé. Ezek a gyerekek kevésbé lettek boldogtalanok, és talán kevésbé neurotikusak is.

93. oldal

Barátnőm, akinek két gyermeke is Waldorf-iskolába jár, nevetve fogalmazta meg egyszer, hogy az iskolában iszonyúan jól érzi magát a gyerek, így hát nem baj, hogy nem fog tudni írni és pláne helyesen írni. Majd itthon megtanítja ő. A kisfiú most harmadikos.
Vekerdy Tamás: Megint a ló túlsó oldal. Mert igenis a Waldorfban kell tudni írni-olvasni harmadikra.
Helyesen?
Vekerdy Tamás: Nem helyesen. (De mi a helyesírás? Zsíroskenyér egybe, vajas kenyér külön vagy fordítva, ahogy öt évenként változik?) A helyesírás majd a tizenkettedik év után kellene, hogy jöjjön. De kell tudni írni-olvasni. A jól működő Waldorfban a harmadikosok elkezdenek önállóan és izgatottan regényt olvasni.

95. oldal

Vekerdy Tamás:

Van egy zürichi számítástechnikai főiskola, amelynek a professzora nagy híve volt a minél korábban – lehetőleg már óvodában, bölcsödében – elkezdett számítógépes gyakorlatozásnak. Várakozásnak megfelelően azt tapasztalta, hogy már a már óvodában számítógépes rutinfeladatokra szakosodott fiatalok valóban könnyedén indulnak neki a tanulmányaiknak az egyetemen, míg azok, akik a Waldorfból jöttek és csak 14-15 éves kortól számítógépeztek az iskolában, sokkal nehezebb. De csodálkozva látta, hogy másfél év múlva, amikor merőben új anyagok jöttek, a waldorfosok az élre vágtak. Elég becsületes volt ahhoz, hogy mindezt leírja, mint „döbbenetes élményt”. Aztán elgondolkodott azon, hogy miért lehet ez? Arra a következtetésre jutott, hogy a waldorfos gyerekek megőrizték az érdeklődésüket, a kíváncsiságukat, a kreativitásukat, a vállalkozó kedvüket. Ezért van az, hogy új helyzetekben ezek a gyerekek jobban helytálltak, mint azok, akik egy alacsonyabb szinten rutinosak lettek, de az új helyzetekhez nem szoktak hozzá.

94. oldal