Mefisztó 86 csillagozás

Egy karrier regénye
Klaus Mann: Mefisztó Klaus Mann: Mefisztó Klaus Mann: Mefisztó Klaus Mann: Mefisztó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hendrik ​Höfgen mindent el tudott játszani: karácsonyi mesékben tréfás kedvű, szép hercegként a gyerekeket bűvölte el, Oscar Wilde vígjátékaiban a hölgyközönség szívét dobogtatta meg. Volt hősszerelmes, volt intrikus. A délelőtti próbán Hamlet vagy Mefisztó, a délutánin táncos komikus. „Tudott nagyvilágian elegáns, de tudott tragikus is lenni. Fel-felöltötte a komisz mosolyt, de halántékán, ha kellett, megjelent a fájdalmas vonás is. Sziporkázó szellemessége elbájolt, gőgösen felszegett álla, pattogó vezényszava és idegesen büszke magatartása imponált, alázatos, gyámoltalanul révedező tekintete, zárkózott, kedves zavara megindított. Jóságos volt vagy durva, dölyfös vagy gyöngéd, hetyke vagy megtört – pontosan a műsoron levő szerep szerint.” Szinte kacéran fitogtatta kaméleontehetségét.

Közben az életben eljátszotta a szerető, a barát, a férj szerepét, később a forradalmi színházcsinálóét, majd a Harmadik Birodalom kegyeltjeként az udvari bolondét is. Az Állami Színház… (tovább)

Mephisto címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1936

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2022
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045112 · Fordította: Lányi Sarolta
>!
Európa, Budapest, 2013
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795753 · Fordította: Lányi Sarolta
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
366 oldal · ISBN: 9789637253874 · Fordította: Lányi Sarolta

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

csillagka P>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Azt gondolom ez az a könyv amit valaki nagyon megszeret vagy gyorsan hajítja jó messzire. Nagyon megosztó és valljuk be, alapjaiban egy rosszul szerkesztett könyv, amire mégis gondolkozás nélkül adok magas csillagot. Klaus nagyon szeretet volna felnőni apja zsenialitásához (hát nem sikerült) az eleje iszonyúan vontatott, a felénél már csak a remény tartott életben, végre elkezdődik a történet. Nincs haladás csak pörgünk körbe-körbe minden szereplőt megismerünk, ilyen mélységig nem vagyok kíváncsi egy portás, vagy másodosztályú jellemszínész élettörténetére. (unalmas) Amikor megérkezünk Berlinbe a történet begyorsul és mintha elveszett volna a türelem, az író elkezd kapkodni, olyan szereplők, történetek nincsenek kibontva amire nagyon kíváncsi lennék. A könyv innen kezd érdekessé válni, zseniális pontossággal mutatja be a művész és műveletlen diktatúrák viszonyát. A legszörnyűbb, hogy pokolian ismerős a helyzet. Nagyon keményen elgondolkoztató és iszonytató, ahogyan a náci hatalom büszkén vállalja az olvasatlanságát és kulturálatlanságát. Mefisztó eladta magát kilóra, mit előtte vagy utána jó sokan, gerinc nélkül pedig nincs önmegvalósítás, a földön csúszva csak vegetálni lehet, alkotni nem. Egy pillanatig se tudtam vele együtt érezni.
Kötelező darab olyanoknak, aki szeretik a politikai vagy világháborús könyveket esetleg szeretetnek elcsodálkozni azon, hogy végül is nincs semmi új a nap alatt.

1 hozzászólás
Cukormalac P>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

“A Forradalmi Színház nem árthat nekünk, egyáltalán nem, higgye el, Schmitz bácsi! Ami igazán jó, az nem kompromittálhat senkit, soha. És a Forradalmi Színház jó lesz, ragyogó lesz! Ha egy produkció mögött igazi hit, valódi lelkesedés érezhető, az mindenkit meggyőz, még ellenségeink is elnémulnak a mi izzó elvhűségünk megnyilatkozása előtt.” (nem Alföldi Róbert, és még csak nem is Eszenyi Enikő)

Ha Mefisztó, akkor a legtöbbeknek – sőt, valószínűsíthetően mindenkinek, aki hallotta már ezt a címet – Szabó István (feltételezésem szerint, ugyanis egyelőre nincs ott nálam a “kötelező” 303 magyar film közül már látott 72 listáján, ejj…) kiváló, Oscar-díjas filmje jut eszébe (és csak utána a Faust egyik kulcsfigurája), mely teljes joggal és mind a mai napig örvend népszerűségnek Magyarországon és Európában egyaránt, de érdemes figyelmet szentelni az alapjául szolgáló, azonos című regénynek is, amely Klaus Mann (igen, annak a Thomas Mann-nak a fia…) műve.

Jól megírt könyv? Igen.
Remek alapötletű? Igen.
Aprólékosan kidolgozott? Igen.
Jól választott helyzetű? Igen.
Gyönyörűen fájdalmas? Igen.
A huszonegyedik század ezen éveiben is aktuális? Mi az hogy, nagyon is!

De akkor mégis miért “csak” 70% nálam? Erről beszéljenek inkább a számok: link Igazából a viszonyom egy durva közepes a művel, azonban az átlagolás, ami ennyire összetett és sokrétű, azt hozta ki, hogy inkább négyesnek kéne lennie. Aztán Barátnőm megkérdezte, van-e esélye annak, hogy újraolvassam? Azt feleltem, nem az egész könyvet, csak bizonyos részeket – a legerősebben sikerülteket. Akkor három és fél, mondta Ő, s igaza is volt. Mert ez tényleg egy roppant erős, kifejezetten aktuális – és pont ezért annyira késforgató hatású – olvasmány, de nem tudta végig fenntartani az érdeklődésemet. A felvezetés tökéletes, de ahhoz képest meg hamar elfárad, amiért borzasztó nagy kár. Aztán félidőnél ismét remekül beindul és valósággal végigszáguld az emberen, de amíg nem következik be az igenis várt katarzis, megint csak elszáll, terjeng, lehetne húzni rendesen – és itt vannak is olyan szándékok, amiket nem feltétlenül értek. off

Akár láttuk Szabó István mozgóképes alkotását, akár nem, a könyvet mindenképpen érdemes elolvasni: Hendrik Höfgenn, a törekvő színésztehetség, szinte bármilyen szerepben sziporkázik, az ígéretes életútra azonban árnyak vetülnek, ahogy a hatalom egyre szorosabb köteléket fon köré, miközben ő is egyre jobban süllyed a nemzetszocializmus bűzös mocsarába. (A mai magyar viszonyokkal való párhuzam csupán a Véletlen és a szentséges Rigolya műve!) Hamarosan a berlini Állami színház intendánsává nevezik ki, karrierje a csúcsra jut, azonban rá kell döbbennie: a saját lelkét elemésztő piszkos alkut kötött az ördöggel és a hatalom csúszó-mászójává vált. A Mefisztó bizonyos részeit illetően több szempontból is örökérvényű műnek tekinthető: kiváló példája annak, hogy a hatalom hogyan képes megroppantani a művész gerincét. Ahogy pedig már említettem, aktualitása a mai magyarországi kulturális közállapotokat tekintve megkérdőjelezhetetlen, szóval csak óvatosan közelíteni…

>!
Európa, Budapest, 2022
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635045112 · Fordította: Lányi Sarolta
2 hozzászólás
Lady_Hope I>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Ez engem lenyűgözött.
Buszmegállóban olvastam, és nem vettem észre hogy az orrom előtt van a busz öt perce. Szünetekben olvastam, és nem vettem észre hogy már rég óra van. Tanulás helyett olvastam, tanulás közben, után, evésnél, álmodtam róla, nagyon szerettem.
Hihetetlen milyen erős atmoszférája lehet egy könyvnek!
HenDrik tényleg remek színész volt. A karakterek nagyon jól meg lettek alkotva. Szerettem. Ajánlom. Remek. :)

7 hozzászólás
ujhelyiz P>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

A XX. századi irodalom egyik visszatérő kérdése, hogy azon emberek, akik befolyásolják a jövőt, akár például új tudományos eredményekkel, akár azzal,hogy döntéseikkel példát mutatnak másoknak, mi a pontos felelősségük. Klaus Mann Mefisztója is ezt a témát járja körül, ahol főhőse egy színész, aki a Weimari Köztársaság korában csinálja a karrierjét.

A korszak politikai szempontból borzasztóan összetett volt, messze nem volt egyértelmű, hogy milyen rendszer fog belőle kinőni – és részben emiatt volt (legalább elméletben) lehetősége az embereknek befolyásolni a többieket, hogy merre menjenek. Főhősünk, Hendrik Höfgen (a D fontos!) ehelyett egy másik irányt választott: nem válaszott, hanem megpróbált minden féllel nagyjából vállalható viszonyban maradni, és a színészetre összpontosítani.

Ez sok szempontból egy értelmes döntésnek tűnik, hiszen ha mindent effajta forradalmaknak rendelünk alá, akkor végletekig megosztjuk a társadalmat, de ahogy a politikai helyzet egyre feszültebbé válik, ez a nem-választás egyre problémásabb kérdéseket tud felvetni. És a könyv fő mondanivalója számomra az, hogy ez a nem-választás is egy választás.

A színész főszereplő abból a szempontból is jó választás, hogy megmutatja, mi történhet, ha az ember a színpadon megtanulja a színészetet, a hétköznapi életben is tudja űzni, és kis érzékkel (meg persze némi gátlástalansággal) nagyon sokáig tud hintázni a látszólag kibékíthetetlen oldalak között is. Vagy éppen egy ismerten antifasiszta, a kommunista eszmékkel legalább részben szimpatizáló színészből hogyan lehet a hatalomra jutott fasiszta pár egyik kedvenc művésze…

Számomra külön érdekes, hogy ugyan Klaus Mann explicit jelzi, hogy nem egy személy, hanem egy típus alapján mintázta főhősét, eléggé hasonlít a leírt életpálya egy színészére, hogy tiltakozzon a regény ellen, miszerint rossz színben tünteti fel őt. Valahol az, hogy ez ellen minden jogi eszközzel tiltakozik, egyfelől érthető, másrészt nagyon erősen reagál egyes emberek reakciójára (amire a könyv utolsó gondolata is reagál): spoiler És ez az, ami számomra most, majdnem 100 évvel az elkészülte után is aktuálissá teszi a könyv által feszegetett gondolatokat.

4 hozzászólás
tgorsy>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Nekem a film sokkal-sokkal-sokkal jobban tetszett.

Kozmikus_Tahó>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Belehelyezkedtem. Néha azon kaptam magam, hogy Hendrik cinikus mosolya ül az arcomon.
Nyomasztott. Rettenetesen. Mégis olvastam, mert magával ragadott a végletekig megkomponált karakterábrázolás, az a hangulatkeltés és fokozás, amire Klaus Mann képes.
Ördögi egy utazás volt ez, de nem bántam meg, mert ráébresztett igen fontos dolgokra.

WolfEinstein>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Azért nehéz értékelni ezt a könyvet, mert ahogy ír Klaus Mann, az nem olyan igazán jó, a könyv felépítése sem igazán jó. De az egész összhatása igazán nagyon jó! Az egész könyvet átlengi az a nyomasztó érzés, amit nem is old fel a szerző. Igazi szörnyűség nem történik, igazából nem is nagyon történnek benne események, inkább jellemek ütköztetése az egész kötet. Nehéz volt olvasni, mert nehéz átérezni, felfogni a szereplők, különösen Höfgen cselekedeteinek indítékait. Azonosulni nem lehet vele, amikor pedig mégis sikerült megragadni a karaktert, a rettenet és az undor áradt szét bennem. Höfgen számomra azért végletesen undorító karakter, mert végig tisztában van azzal, hogy miért gazember, miért visszataszító a viselkedése és elveinek feladása a karrierje érdekében. Ezt pedig az utolsó néhány oldal sem tudja jóvá tenni, nem tudtam megsajnálni. Komplexebben érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a nemzetiszocialisták hatalomra jutásában és politikai „sikereikben” mekkora szerepe volt az ilyen elvtelen párttagoknak, vajon akkor is így történt volna-e minden, ha milliók hajlandóak lettek volna korábban kialakult elveikhez ragaszkodni… Sok hibája van a könyvek, mégis méltán említhetjük a világirodalom legnagyobb műveivel egy sorban.

Boglarina>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Az utószót olvasván értelmetlen megemlítenem*, de nekem szinte végig az járt a fejemben, hogy milyen fura úgy olvasni egy regényt, hogy alig vannak párbeszédek, a cselekmények meg tényszerűen vannak felsorolva. Höfgen karaktere pedig tényleg típus, nem pedig egy személyiség lelkivilágának teljes bemutatása, pedig egy ilyen negatív-fejlődésregényben és a könyv hátoldalán Szabó István általi írás alapján mást vártam.
Azért a filmre kíváncsi leszek (elsősorban emiatt olvastam el a könyvet, meg mert Alföldi színpadra dolgozta – de azt sajnos úgysem láthatom). Jé, Klauss Mann Thomas Mann fia! *Klaus Mann 1936-ban írta meg a történetet, és Höfgen figuráját mintázta valakiről, így érthető(bb) a mesélősebb stílus

Estocada P>!
Klaus Mann: Mefisztó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

E regény a korfüggetlen, megalkuvó jellem lélekrajza. Klaus Mann zseniálisan vezeti le azt a folyamatot, hogy a főszereplő az érvényesülésre törekvés oltárán hogy áldozza fel az elveit, majd nyer dacos önigazolást az elért sikerek által. Persze a lelkiismerete – már akinek van – előbb vagy utóbb mindenkit utolér; Mefisztó eredendően nem gonosz, csak esendő és gyáva, mint oly sokan a vészkorszak idején. A történet valós történelmi karakterekre épül, de ma is aktuális: hány és hány Mefisztó építgeti dédelgetett karrierjét napjainkban is, kicsiny hazánkban? Mert a korok változnak ugyan, de az emberek annál kevésbé. A könyv egyetlen negatívuma az első harmadban található, a hamburgi időszak részletekbe menő leírása feleslegesen túlírt és vontatott (főleg a későbbi pörgős és szemléletes berlini leírásokhoz képest), ezért fél csillag levonás. A történeten és az írásmódon túl feltűnik még, hogy Mann szinte váteszi előrelátással tárgyalta a náci rezsim lényegét és jövőjét (a könyvet 1936-ban adták ki, tehát jóval azelőtt, hogy de facto lángba borították volna egész Európát), valamint az a személyes gyűlölet, amelyet az író érzett a rendszer iránt. Figyelemre méltó könyv, már csak a későbbi filmfeldolgozás magyar vonatkozása miatt is; mindenkinek ajánlom elolvasásra, akit érdekel az emberi jellem esendő mivolta.

>!
Európa, Budapest, 2013
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795753 · Fordította: Lányi Sarolta

Népszerű idézetek

kkata76>!

A hall hűvös félhomályában Hendrik megilletődve szívta be a ház levegőjét: az asztalokon és a kandallópárkányokon elhelyezett virágok illata azzal a tiszteletet parancsoló és súlyos aromával keveredett, amelyet csak könyvek áraszthatnak: a falakat egészen a mennyezetig könyvek borították.

112. oldal, IV. fejezet - Barbara

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

kkata76>!

Habent sua fata libelli – a könyveknek is van sorsuk.

375. oldal, Utószó

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Bélabá P>!

– A Forradalmi Színház nem árthat nekünk, egyáltalán nem, higgye el, Schmitz bácsi! Ami igazán jó, az nem kompromittálhat senkit, soha. És a Forradalmi Színház jó lesz, ragyogó lesz! Ha egy produkció mögött igazi hit, valódi lelkesedés érezhető, az mindenkit meggyőz, még ellenségeink is elnémulnak a mi izzó elvhűségünk megnyilatkozása előtt.

1. fejezet H.M.

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Mariann_Czenema P>!

Höfgen, a színész egyik bemutatótól a másikig, egyik filmtől a másikig él; számlálja a „felvételi” napokat, a „próbanapokat”, de alig veszi észre, hogy olvad a hó, hogy a fákon, bokrokon rügyek, lombok sarjadnak, hogy a szél illatokat hordoz, hogy van föld, virág és folyóvizek.
Becsvágyába börtönözve telhetetlen és fáradhatatlan; örökösen a hisztérikus feszültség állapotában él, olyan sorsot élvez és szenved, amelyet rendkívülinek vél, holott nem egyéb, mint hitvány, hamis csillogású dísze egy halálra ítélt, lélektelen, katasztrófába hajszoló gépezetnek.

205. oldal (VI. fejezet: "Hallhatatlan és elmondhatatlan...")

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Andukaphar>!

– […] kirekesztette magát korunkból és annak valóságából.

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

kkata76>!

Csaknem valamennyi modern mű, amely ezerkilencszázharminchárom januárjáig minden igényes német színház repertoárjához tartozott – mint például Gerhart Hauptmann korai s még erőteljes darabjai, vagy Wedekind, Strindberg, Georg Kaiser, Sternheim drámái – bomlasztó kulturbolsevista szellemük miatt éles és felháborodott elutasításba ütközött.

317. oldal, X. fejezet - A fenyegetés

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

kkata76>!

Egy pár fekete hattyú! Az újságírók magukon kívül voltak ennyi eredetiségtől, csak néhány nagyon öreg ember – mint például a tábornokné – emlékezett arra, hogy régebben egyszer a szépművészetek egy magas rangú barátja szintén így ajándékozta meg pártfogoltját: nevezetesen II. Lajos bajor király Richard Wagnert, a zeneszerzőt.

346. oldal, X. fejezet - A fenyegetés

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

Kapcsolódó szócikkek: fekete hattyú · Richard Wagner
Evangeline>!

Nálunk otthon az emberek barátságosabbak és szabadabbak. Nevetni is másként nevetnek ott fenn, északon. Ezeknek a nevetésében gúny és kétségbeesés, arcátlan kihívás, de valami reménytelenség, borzongató szomorúság is érződik. Nem így nevet az, aki jól érzi magát a bőrében. Tisztességes, értelmes életet élő férfiak és nők nem így nevetnek.

10–11. oldal

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

1 hozzászólás
Andukaphar>!

A sötétség enyhe volt és illatos.

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye

kkata76>!

Minthogy Schiller az ő örökös szabadságrajongásával nem jöhetett szóba, az intendáns Shakespeare-hez folyamodott, akit a mérvadó sajtó kitűnő germán szellemnek, népi géniusznak nevezett ki.

318. oldal, X. fejezet - A fenyegetés

Klaus Mann: Mefisztó Egy karrier regénye


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Kästner: Amikor én kissrác voltam
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Gárdos Péter: Hajnali láz
W. G. Sebald: Austerlitz
Bíró Zsuzsa: Mallarmé macskái
Frank McCourt: De!
Erich Kästner: Mikor én kisfiú voltam
Lion Feuchtwanger: Balgák bölcsessége
Paula McLain: Szerelmünk romjai