A ​vulkán 4 csillagozás

Szép és megható regény volt hosszabb lélegzetben. Erre a könyvre rá kell hangolódni , megfelelő komolyság kell hozzá. Lassan csordogáló, de nem unalmas.

Ha nagyon röviden (és kissé reduktívan) kellene összefoglalnom a regény mondanivalóját, valami olyasmi lenne, hogy ha valaki azon gondolkozik, hogy emigrálna, de szeretné, ha lebeszélnék, ez remek megoldást jelent hozzá. Méghozzá azért, mert azzal foglalkozik, hogy a náci Németország kimenekülő, emigráns zsidóknak hogyan alakult az élete.

A történet kaleidoszkóp jelleggel mutatja be legalább egy tucat szereplő sorsát, akik Európa több országába, azon belül is több városba menekültek, és próbáltak új lehetőségeket keresni. Volt, aki egyszerűen csak dolgozni és élni akart, más próbált harcos antifasiszta lenni, megint mások pedig az elviselhetetlen problémák elől a drogok ölelésébe menekült. Nyilván egyik sem jó megoldás – de valljuk be, a problémának ilyenje már egyáltalán nincsen. Első érzésre a lehetséges rossz megoldások száma viszont meglepően magas, és ezekből jó párat látunk a műben. És szerintem ezt aspektust a mű olvasásakor nagyon érdemes észben tartani, ugyanis a szereplők logikája kifordult, a céljaik eléréséhez nem igazán választanak jó eszközöket – de ez nem is várható el tőlük igazából, amikor ennyire kifordult a világuk.

Különös aktualitást ad a műnek az utóbbi nagyjából egy évtized európai eseményei – ahogy az emberek a nyugati országokba menekülnek otthonról, és megindult a diskurzus arról (egyébként rohadtul nem konstruktív módon), hogy vajon jó-e, ha ennyien idejönnek. Nem mondom, hogy nekem van válaszom a kérdésekre – de nagyon meglepődnék rá, ha sokaknak lenne. Gyanús, hogy sokan még a kérdések feltételéig sem jutottak el – amiben ez a könyv viszont legalább segítséget tud nyújtani.

Csak csatlakozni tudok a büszke és meghatott papa fülszövegben idézett soraihoz… Ifjúkorom egyik meghatározó olvasmánya volt, és sokáig a kedvenc könyveim egyike.