Délibáb 7 csillagozás

Kjell Westö: Délibáb

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1938-at ​írunk. A második világháború fenyegető árnyéka tornyosul Európa felett, amikor egy finnországi svéd értelmiségiekből álló kis baráti kör, a Szerdai Klub, havonta egyszer a hazai társadalmi és politikai kérdésekről, a náci Németország és Finnország viszonyáról vitatkozik. A klub elnöke és motorja Claes Thune helsingforsi ügyvéd, aki a maga szkeptikus, alapvetően liberális módján szemléli a történéseket. Nemrég vált el, magányos, és sok inzultus éri, szerencsére, kitűnő munkatársra tett szert Matilda Wiik, új titkárnője személyében.
Csakhogy Wiikné múltját jótékony homály fedi, és amikor egy klubdélután során az asszony meghallja a társaság egyik tagjának a hangját, fölmerülnek benne a múlt árnyai. Wiiknét tizenhat évesen olyan traumák érték egy, az 1918-as polgárháború után létrehozott éhségtáborban, amire nem akart, de most egyszerre kénytelen visszaemlékezni. Óhatatlanul megelevenednek benne a valaha átélt megaláztatások és szenvedések, cselekedni kezd, az események… (tovább)

Eredeti cím: Hägring 38

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2015
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155479083 · Fordította: Jávorszky Béla

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

knutomix P>!
Kjell Westö: Délibáb

1938. A Helsinki Olimpiai Stadion megnyitóján rendezett játékokon Abraham Tokazier finn rövidtávfutó a 100 méteres síkfutásban bár elsőnek ért célba, a meghívott prominens politikusok, köztük Harmadik Birodalom delegációja előtt tartott eredményhirdetésen mégsem állhatott dobogóra: a hivatalos eredmények szerint a zsidó származású helyi futó csak negyedik lett.

Az epizód – a fikcióhoz szabva – bekerült Westö 1938-ban játszódó regényébe*, mely a 18-as polgárháborút csak látszólag kiheverő és az egyre mélyebben polarizálódó finn társadalmat mutatja be egy kevert ideológiai hátterű, de jellemzően felső-középosztálybeli baráti társaság széthullásán keresztül. Már önmagában is borzongató, ahogy az elfojtott múlt traumái és az egyre egyszerűbb világmagyarázatok hogyan mérgezik meg a város és a klub levegőjét, de mindehhez jár egy pszichológiai thriller köntös és egy alkalomhoz illő, rendkívüli femme fatale is. A thrillerhez elengedhetetlen rejtély az utolsó oldalon oldódik fel, ám az utolsó harmadban azért már megfejthető, viszont az embert jobban izgalomban tartja a folyamat, ahogy értelmiség tehetetlen szemlélődővé korcsosul a kataklizma kapujában.

Lenyűgöző és elborzasztó könyv.

* mi több, valószínűleg nem véletlen, hogy épp a regény megjelenését követően rehabilitálta sportolóját és ismerte el a versenyen elért első helyét a Finn Atlétikai Szövetség (nemtom, ez-e a hivatalos nevük, de a rövidítés találó).

Magyaróra_olvassvelem>!
Kjell Westö: Délibáb

„(…) a férfiak mindig mindentől túl sokat várnak. Maguktól, az élettől, a forradalomtól. Miközben a nők – legalábbis a munkásasszonyok – semmit, legalábbis semmi különöset.”

Hát igen, abban az időben, amikor a regény játszódik (1938) én nem feleltem volna meg Matilda nőképének.

Egy különleges „handmade” borítójú könyvem van, @divinyianna munkája. ♥ De azért beillesztettem egy képet az eredeti magyar kiadásról, és igen, Annának adok igazat, jobb így. A finn kiadás kell ide, mellesleg jelzi főhősnőnk (vagy nőink?) filmrajongását.

Nehéz spoiler nélkül beszélni a történetről. Mindenesetre ismét bővítettem a történelmi ismereteimet, nagyon nem volt rálátásom a finn polgárháborús időszakra, kicsit utána is olvastam. 1918-ban ennek áldozata Klabben titkárnője is, s mint a legtöbb szörnyűség, ez is nyomot hagy Wiikné életében, lelkében, gondolataiban.

„Amikor Wiikné reggel nem jött be dolgozni, Thune először csak bosszankodott.” Így indul.

Aztán visszaugrunk az időben nyolc hónapot, és szépen kibontakozik, miért nem jelent meg Wiikné a munkahelyén.
Kiderül, hogyan gondolkoznak a finnek és a svédek ebben az időben, az Európában terjeszkedő náci eszmék milyen hatással vannak rájuk, miközben családi, baráti és munkahelyi kapcsolatok alakulásának is tanúi lehetünk.

És ahogy halad előre a történet, néha felötlik egy-egy kérdés bennünk, amit meg sem fogalmazunk igazán, csak az a bizonyos „Mi?!” hallatszik, amit egy ideges fejrángással kísérünk. Egyre többször. Gyanús volt nekem is egy-két dolog, de igazán a regény utolsó harmadánál döbbentem meg. És bár akkor már számítottam a végkifejletre, mégis elkerekedett a szemem többször.

Nehéz olvasmány volt. Egyrészt a történelmi háttér miatt (többször rákerestem erre-arra), másrészt a finn és svéd nevek, helynevek miatt, bár a könyv végén van néhány történelmi adat a regényhez. Nehéz volt a kiadás miatt is, nekem kicsit apró és sűrű a szedés.

Volt benne bőven #lélektan jellemváltozások, szeretem az ilyet.
És milyen találó a cím!

Bolondkandúr>!
Kjell Westö: Délibáb

Helsinki (a svédeknek Helsingfors) 1938 novembere: egy ügyvédi iroda titkárnője nem jelenik meg a munkahelyén. Így kezdődik a regény, amely bizony nem a kedélyes északiak képét erősíti vodkával és szaunával. Húsz évvel a polgárháború után a finn társadalom tele van még feldolgozatlan sebekkel és gyűlölettel, amikor újabb megosztottsággal kell szembesülniük. Vannak, akik lelkesednek a náci Németország eszméiért és „sikereiért”, és vannak (kisebbségben), akik a jelszavakon átlátva egyre jobban szoronganak a jövő, az újabb háború előjelei miatt. Ráadásul erősödik az országban élő kisebbségek (svédek, zsidók) iránti ellenszenv, hátrányos megkülönböztetésük egyre nyilvánvalóbb. A két főszereplő megpróbál tisztességesen élni és túlélni, majd amikor úgy döntenek, hogy a kezükbe veszik sorsuk irányítását, annak súlyos következményei lesznek. Sötét és elgondolkodtató történet ez, különböző idősíkok között ugrál, és ahogy a nyárból az ősz felé tart a cselekmény, úgy lesz egyre komorabb (ezt zseniálisan csinálta Westö). Talán csak a regény lezárása sikerült – szerintem – túl gyorsra, rövidre.
A könyvet nem könnyű beszerezni, ez a tény a jellegtelen borítóval és az itt-ott felbukkanó szerkesztési hibákkal együtt sajnos nem fogja elősegíteni az író ismertségét, pedig megérdemelné. A szöveg (a fordítás) gördülékeny, helyenként azonban találkoztam értelmetlen mondatokkal, valamint a múlt és jelen idő egy mondaton belüli keveredése sem tetszett (bár ez utóbbi valószínűleg az eredetiben is így volt).


Népszerű idézetek

Nazanszkij>!

– […] csodálkozom rajta, hogy azt hiszi, hogy az igazság magától értetődő dolog. Az igazság elérése privilégium.

110. oldal, 11 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: igazság
Nazanszkij>!

Tőle néhány méterre egy asszony ült a földön és a laktanya falának támaszkodott.
Zaida. Mint két kiapadt kút, olyan fekete és üres volt a tekintete.

88. oldal, 9 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Nazanszkij>!

Két marhavagonba terelték be őket. Szűk pad, rongyszőnyeg és szalma nélküli vagonokba, ahol nem volt egy csepp víz sem. Csak a rabok árnyszerű alakjai töltötték meg a vagont, és a sűrű, bűzös levegő, egyre többen szellentgettek ugyanis rémületükben, nem tudva, hogy hova viszik őket.

87. oldal, 9 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Nazanszkij>!

– Én nem védem a zsidóüldözést – szólt közbe Arelius. – És semmi bajom a zsidókkal. Már a mi kedves Jogink is elő bizonyítéka annak, hogy a zsidóság tehetséges nép. De az is tény, hogy amikor fiatalon Berlinben dolgoztam, minden második orvos és minden második ügyvéd zsidó volt. Arról nem is szólva, hogy milyen helyzet volt az egyetemeken.

30. oldal, 4 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Berlin
Bolondkandúr>!

Ütlegelés közben az egyik férfi odasziszegte Thunének:
– Mocskos svéd! Piszkos hazaáruló!

250. oldal

Nazanszkij>!

– […] Az egyik folyóiratban egy fénykép az új fegyvert, a harckocsit ábrázolta. Iszonyatos kép volt. A páncélos egy lövészárok peremén egyensúlyozott, az árokból pedig szürke ruhás, sisakos katonák bámultak föl rá megdöbbenve. Valósággal megbabonázta őket a szörnyeteg. Olyanok voltak, mint az állatok, amelyeket megbénít az óriáskígyó tekintete. És a kép alatt, már nem tudom, milyen nyelven, ott állt a szöveg: Vajon ez lesz a Jelenések Könyvének szörnyetege?

56. oldal, 7 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Jelenések könyve
Nazanszkij>!

– […] Bennünket a világ, az embertársaink nevelnek fel, nem a haza.

56. oldal, 7 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Bolondkandúr>!

A Szerdai Klub az alapító okirat tanúsága szerint abból a célból jött létre, hogy „hozzájáruljon a helsingforsi svéd nyelvű politikai és kulturális párbeszéd fenntartásához és elmélyítéséhez”, ám valójában azt a célt szolgálta, hogy a tagságnak legyen alkalma alaposan leinnia magát.

19. oldal

knutomix P>!

A nacionalizmus és a fajelmélet szívós betegségek. Leginkább olvasással és utazgatással lehet őket orvosolni.

209

Nazanszkij>!

Vasárnap reggel végre úgy érezte, hogy fölkeresheti a budit. Thunének mindig szorulása volt, amikor Ullánál és Sigurdnál vendégeskedett, ő úgy vélte, azért, mert eltitkolja előlük politikai nézeteit: a szellemi szorulás fizikai szorulást eredményez. Ezen a vasárnapon megállapította, hogy a budi déli falát új kép díszíti: Mussolini friss sztárfotója. A képen a Duce cserkész jellegű szabadidőruhát viselt, melyet kiegészített egy tolldíszes tiroli kalappal. A vezér szögletes, sziklához hasonló álla dacosan és császárian ugrott előre, tekintetét pedig a sashoz hasonlóan az égre szegezte. Attól való félelmében, hogy valaki félreérti a szimbólumot, a fényképész Mussolini mellé egy leszállni készülő, kitömött sast helyezett: a madár kiterjesztette szárnyát és karmaival belekapaszkodott a tekintélyes márványtalapzatba. Utóbbiba a Due Aqile, Két Sas, szavakat véste valaki, és hogy teljes legyen az élmény, a képet más, valószínűleg Ulla, szép, aranyozott keretbe foglalta. Thune kéjesen nyögve préselt ki egy kemény és túlontúl kis produktumot a beleiből, miközben az arcképre meredt és próbálta eldönteni, hogy melyik sas tűnik inkább kitömöttnek, a tiroli kalapos vagy a másik.

105-106. oldal, 11 (Széphalom Könyvműhely, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Mussolini

Hasonló könyvek címkék alapján

Ulla-Lena Lundberg: A marcipánkatona
Petra Rautiainen: Hamuba rajzolt föld
Ulla-Lena Lundberg: Jég
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam
Auður Ava Ólafsdóttir: Hegek
Agneta Pleijel: Lord Sohamár
Max Seeck: Harag
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek