Kelet-Afrika ​vadonjaiban 28 csillagozás

Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

KELET-AFRIKA ​VADONJAIBAN

Könyvét a szerző három évvel halála előtt állította össze, élményeiből kiemelve legizgalmasabb vadászkalandjait, legértékesebb megfigyeléseit. Kittenberger 1902-től – rövid megszakításokkal egészen az első világháborúig – földünk legdúsabb és legváltozatosabb vadászterületén tartózkodott. Akkoriban még Kelet-Afrika a nagy vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt. Legnagyobb vonzóereje, a nagy és veszélyes vadak – még a tökéletes fegyverek korában is – kockázatos vadászata volt. A kötet történeteinek középpontjában mindig egy-egy nagyvad (oroszlán, elefánt, a kafferbivaly különböző fajtái, leopárd és az orrszarvú) elejtése áll. Külön fejezetekben mesél a kelet-afrikai fauna más nevezetességeiről – köztük a vízilóról, a hiénákról, antilopokról, madarakról, krokodilusokról és kígyókról. (Ez utóbbiak közt is akadtak hírhedt emberölők, mint például egy fekete mamba, amely három év alatt 11 embert ölt meg.) A könyvet… (tovább)

>!
Móra, Budapest, 1981
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631127389 · Illusztrálta: Pfannl Egon
>!
Móra, Budapest, 1976
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631107809 · Illusztrálta: Pfannl Egon
>!
Móra, Budapest, 1966
264 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Pfannl Egon

4 további kiadás


Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Afrika


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Amrita I>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

A tanítvány túlszárnyalta mesterét. Fekete István stílusát jobban szeretem, ezt meg kell állapítani. De nagyon izgalmas olvasmány volt az életrajzi könyv után kicsit „meghallgatni” Kittyt is, ahogy ő mesélte el a történetet. Kamaszkori egyik kedvenc könyvem, és apukám egyik kedvenc könyve is volt. Meglepően sokáig tartott az olvasás de nem sajnálom. A vadászatok nem zavartak, abban a korban ez része volt a természetkutatásnak, utólag ezért hibáztatni szerintem értelmetlen. Egyébként is a régi vadászírók nagyon de nagyon messze vannak szemléletben a mai gazdag vadásztól, aki elmegy zebrát lőni Afrikába ma, csak mert megteheti. Na az valóban elég furcsa lelkület szerintem.
Kittenberger nekem abszolút szerethető, erőt adó és motiváló példa.

3 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Ezt a könyvet először még gyerekkoromban olvastam, és mivel jó emléket hagyott maga után, gondoltam ideje újrázni, megnézni mit szólok hozzá felnőtt fejjel. Nos, azt kell mondjam, hogy teljesen más élmény volt most és nem is értem, hogy nem maradt egy kis keserű szájízem a könyv után anno.
Kittenberger Kálmán az egyik leghíresebb magyar természettudós, zoológus, aki afrikai gyűjtőútjai során rengeteg új fajt fedezett fel, ezek közül kb. negyven viseli is a tudós nevét. Személyiségét tekintve csendes, magának való ember volt, ami érződik is írásai távolságtartó, tényközlő stílusán. Humoros történeteket, megjegyzéseket csak nyomokban tartalmaz.
Ezt a könyvet, három afrikai útja után, élete végén állította össze, a legizgalmasabb kalandokból és megfigyelésekből. Ez a része tökéletesen meg is felelt az igényeimnek, még akkor is, ha az elmúlt közel 100 évben, az élővilág is változott annyit, hogy ma már egyes megfigyelések bizony nem állják meg a helyüket. Ide tartoznak például az oroszlánok vadászati szokásai, akik egyes helyeken bizony bepróbálkoznak (sokszor sikeresen) az elefántokkal is. Kittenberger idejében ez még elképzelhetetlen volt. Vagy, hogy mondjak másik példát, K. az innen-onnan hallott történetek és saját tapasztaltai ellenére is, majdhogynem ártalmatlannak tartja a vízilovat. Ma már, az afrikai kontinens 5 legveszélyesebb állata között tartják nyilván. Ezekhez persze kellettek az évek, a tapasztalatok, amik bebizonyították az állítások ellenkezőjét és persze az ember munkássága sem elhanyagolható, mint kártékony tényező.

De Kittenberger nem csak megfigyelő volt, hanem vadász is, egy időben a Nimród vadászújság főszerkesztője. Na és innen kezdődtek a problémáim a könyvvel, ami nem értem, hogy gyerekkori énemet miért nem zavarta. Szerencsére csak ritkán részletezi egy-egy állat levadászását, annak kimúlását, preparálását, viszont amikor ez a történetszál van soron, akkor bizony hosszan olvashatunk róla. S ugyan K. nem hobbivadász volt és nem helikopterről lőtte a házi rénszarvast, de én bizony végig a vadaknak szurkoltam és nagy elégedettséggel töltött el, amikor vadászunkkal a bolondját járatták.
Egy szó mint száz, úgy jártam ezzel a könyvvel, mint anno az állatkert látogatással. Csak egyszer kell látni a hatalmas elefántot, vízilovat, vagy jegesmedvét egy kis területen nyomorogni, ez utóbbit meg mondjuk egy kellemes 40 fokos nyári kánikulában két csoffadt jégtömb körül őgyelegni, és az embernek máris elmegy a kedve a bámészkodástól, meg úgy általában az élettől.

Igazságtalanság lenne viszont tőlem, ha nem emelném ki azt a fáradtságos munkát, amivel önmagát nem kímélve gyarapította az itthoni múzeumi és állatkerti állományt, illetve a tudományos világot, sokszor ingyen, saját testi épsége kárára. Kittenberger a tehetséges, törekvő ember, aki lehetetlent nem ismerve és némi szerencsével megtámogatva, kitört a szegénységből és megvalósította álmait, miközben felbecsülhetetlen értékű tudományos munkát végzett.

Bazil P>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Kittenberger Kálmánt Fekete Istvánon keresztül ismertem meg, a róla írt életrajzi regényéből, meg számtalan másik írásából. Mindben nagy tisztelettel és elismeréssel írt Kittenbergerről, aki a legnagyobb magyar Afrika-vadász.
Régebben sok vadászkönyvet olvastam, afrikai vadászatokról, elsősorban Széchenyi Zsigmond írásait, nagyon tetszettek. Kittenberger azonban elég száraz stílusban ír, néha olyan érzésem volt, mintha szakmunkát, egyetemi dolgozatot olvasnék. Pedig a könyv elején művét a természetkedvelő ifjúságnak ajánlja. És amikor az adott vadat abból a szempontból osztályozza, hogy elejtésének mekkora a sportértéke, akkor az, hát… nem igazán tetszik. Persze száz évvel ezelőtt még másképp gondolkodtak sok mindenről…
Ebben a könyvben is végigveszi sorban a nagy afrikai vadakat, majd a többi vadászati szempontból érdekes állatot, de csak a könyv végén a két mtotóról (gyerekről) szóló rövidke fejezetben jelenik meg az író emberszeretete, és meleg, érző szíve.

Gáborr_Nagy>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Gyermekkorom meghatározó írása, de felnőttként is nagyon tetszett. Alapos, részletes, személyes, izgalmas. Nemcsak a sláger nagyvadakról szól (oroszlán, elefánt, bivaly), hanem a ritkábban vadászott állatokról is (pl. madarak, majmok, kígyók), sőt az állatbefogásról és a preparálásról is. (A szerző múzeumok és állatkertek megbízásából tartózkodott Afrikában.) Nagyon sok háttérismeretet közöl. Fiatal olvasóknak is remek, a szerző is nekik ajánlja.

oross>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

sok érdekességet meg lehet tudni az állatvilágról. nyilván egy több mint 100 éves szövegnél azért nem vehetünk mindent készpénznek napjainkra vonatkozóan…bár „hivatalból” tetszenie kellene, de valamiért a stílus nem az enyém.ettől még olvasásra ajánlom..

Fermina>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

5 csillag,mert én is Kenyában "voltam vele,"míg olvastam.
Utálom a vadászokat,de Afrikát ők írják le a legszebben,és a legrészletesebben.
Ő nem egészen vadászati célból ment ki,hanem gyűjtött a Természettudományi múzeum számára,és a Budapesti állatkertnek fogott be fiatal állatokat.

lepetitlys P>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Édesapám egyik kedvenc könyve, sokszor emlegette, hogy mennyit olvasta gyerekkorában, és hogy ebből a könyvből tanult meg mindent az afrikai vadállatokról. (Olyannyira, hogy egyszer rávágta, miért téves egy tévés műveltségi vetélkedő kérdése.)
Érdekes volt olvasni a rengeteg állatról, érződik, hogy egy összefoglaló könyv, jó volt forgatni. A leírás alapján szinte leugrottak az állatok a lapokról. Az ember Afrikában érzi magát. Tanganyika, Kelet-Belga-Kongó, Kilima-Ndzsáró… Milyen más világ volt az…

ritazsofia>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Mikor tavaly hozzám jutott ez a könyv, valamiért rögtön azt gondoltam, hogy ezt majd nyáron fogom elolvasni. Végül így is lett, nagy hőség volt itt is, amikor a vadászkalandokat olvastam a forró Afrikában, s talán emiatt is lett olyan maradandó élmény. Nem gondoltam, hogy ennyire elmerülök majd benne, de kellemesen csalódtam. Nagyon informatív, érdekes könyv, annak ellenére, hogy a vadászat távol áll tőlem, a személyes élettörténeteket mindig szerettem, még akkor is ha egy kicsit ki kell mozdulnom miatta a komfortzónámból.

>!
Móra, Budapest, 1981
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631127389 · Illusztrálta: Pfannl Egon
2 hozzászólás
Gáspár_Norbert_Pál>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Gyermekkorom egyik szintén meghatározó olvasmánya volt. Apám (RIP) ebből olvasott nekem esti mese gyanánt…

viizo>!
Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban

Gyerekkorom meghatározó könyve, melynek anno igen nagy szerepe volt benne, hogy megszeressem az olvasást, a természetet, az állatokat, és természetesen magát Afrikát. Kittenberger Kálmán élményszerű leírásai visszarepítik az erre fogékony olvasót a vadászat azon hőskorába, amikor még valóban vérrel-verejtékkel kellett küzdeni egy-egy elejteni kívánt vadért, amikor a saját élete kockáztatásával igyekezett a szülőföldjét minél szebb természettudományi gyűjtéshez hozzásegíteni. Rendkívül érdekes és izgalmas bejárni vele azt a vadromantikus, helyenként még szinte feltérképezetlennek ható Afrikát, amely száz évvel korábban még jellemezte a kontinenst, elképzelni azt a vadbőséget, és a modern fehér embertől akkor még távolinak ható világot.
A könyvet néhány évente előveszem és újraolvasom: hogy a nosztalgiafaktor, vagy egyszerűen a históriák hangulata szippant be, azt magam sem tudom, de hogy minden alkalommal elvarázsol, az egyszer biztos.


Népszerű idézetek

Olympia_Chavez P>!

Mászai barátaim (a mászaiak harcias, nomád pásztornép) érdekes mesét mondtak el nekem, hogy mi okból kapar ennél az aktusnál a „amuny” (mászai neve az orrszarvúnak).
"A rinók valamikor régen is gonoszak voltak, sokkal gonoszabbak, mint most. Támadták az embereket szétzavarták nyájaikat, úgyhogy az emberek megsokallták a dolgot és elindultak,hogy végezzenek velük. De akkor az emberek még nagyon ostobák voltak (mesélőm bevallása szerint még a mászaiak is), mindig összetévesztették az elefánt nyomát a rinóéval, és így gyakran felverték délutáni szunyókálásából a nyugalmat szerető elefántot. Az elefánt ráunt a zaklatókra, és arra kérte az orrszarvút, hogy vagy javuljon meg, és ne kellemetlenkedjék, az embereknek, vagy ha nem akar megváltozni, akkor hagyjon maga után valami jelet, amiről a ostoba emberek is felismerik a nyomát. Persze az orrszarvú rá sem hederített, s még inkább alkalmatlankodott az embereknek, akik megint az ártatlan elefántot verték fel nyugalmából.
Az elefánt erre megsokallta a dolgot, a bozót sűrűjében elcsípte a rinót, és egy frissen kicsavart faderékkal olyan huszonötöt vert a fenekére, hogy az „amuny” minden nemzetsége bizonyos dolga végeztével az elefánt kívánsága szerint azóta is szorgalmasan kikaparja hátsó lábával a jelet, és messzire elkerüli az elefántot."

135. oldal, Az afrikai orrszarvú (Móra kiadó, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · elefánt · orrszarvú
2 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!

Hosszabb vadászatról hazatérve néha rettenetes bűz zavart ki házamból. Kérdezősködésemre előállt a jó Najsebva munyamparám, és elmagyarázta, hogy kénytelen volt csontokat és patákat égetni a házamban, hogy kizavarja az ott látott fekete nyakú kobrát, amelyet nem tudtak megölni.
Najsebva különben híres kígyódoktor hírében állott. Egyszer a szerencsétlen „egeres gyereket” (egereket fogdosott menazsériám kígyászkeselyűinek) szemen köpte egy kobra. Még félig vakon haza tudott vergődni, ahol mindjárt kezelésbe vettem. A gyulladásos szemet langyos tejjel mosogattam. Ez némi enyhülést hozott fájdalmára. A negyedik napon teljesen felgyógyult, és megint mehetett egérfogni, üregmókusokat, ugrónyulakat csapdázni. Embereim később megmondták, hogy a tejkimosás nem sokat ért volna, de Najsebva maga vette kezelésbe a gyereket, mikor én eltávoztam hazulról. A kezelés abból állt, hogy szétnyitotta a gyulladásos szemhéjakat, s azután szembeköpte a fiút. Najsebva különben is kígyóvarázsló hírében állott. Hogy azután melyikünk kezelése volt hatásosabb, azt nem akarom vitatni.

238-239. oldal, Kígyók

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · gyógyítás · kígyó
1 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!

A páviánról sok bennszülött monda járja. Az egyik szerint a páviánok tulajdonképpen emberek voltak, de mivel sohasem akartak dolgozni, csak lopni, a vadonságban ütötték fel tanyájukat és „nyanyi” -vá (nyanyi = pávián) változtak.
(Ha valamelyik emberem ügyetlenkedésén felmérgelődve, bivalynak, rinocérosznak tituláltam az illetőt, csodálkozással vettem észre, hogy az némi büszkeséggel vette ezeket a jelzőket. Ha azonban nyanyinak vagy tumbirinek* címeztem bennszülött barátomat, az önérzetes ember mindjárt megsértődött).

209-210. oldal, Majmok

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · pávián
1 hozzászólás
Fermina>!

De egyszerre csak könnyű lett a nehéz teher: az én halott rinóm felkapta a fejét és pár pillanatig rám meredt.Nem valami szellemes arcot vágtam ehhez a meglepetéshez,és nagyot ugorva menekültem a felelevenedni szándékozó állat veszélyes közelségéből.
Pauló és az embereim a nagy széjjelszaladásban egyre csak azt ordítozták:"Lődd agyon!"
Könnyű volt ezt kiabálni,de annál nehezebb megtenni,mert puskámat az előbb a rinóhoz támasztottam,és jól elugrottam tőle.

145. oldal

Fermina>!

Olyan nagy volt a lándzsa,hogy mifelénk megkérdezték volna:"Hallod,lándzsa,hova viszed azt a gyereket?!"

264. oldal

1 hozzászólás
MissWenut P>!

Kelet-Afrika a korlátlan vadászati lehetőségek és kiszámíthatatlan vadászesélyek hazája volt, és némileg még most is az.

15. oldal (Móra, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Kelet-Afrika
Fermina>!

Csodálatos szerencséje volt emberemnek, hogy a feje búbján csúszott le a rinó lábának hátsó "pneumatikus"része,és a talaj az előző napi záportól mocsarassá ázott.

143. oldal

Attila_Moldovai>!

Afrikának mégsem a kobrák a legveszedelmesebb, mondhatni leghírhedtebb mérges kígyói, hanem rokonaik, a mambák.

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · kígyó · kobra · mamba

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Gerald Durrell: A bafuti kopók
Fekete István: Vuk
Széchenyi Zsigmond: Csui!…
Széchenyi Zsigmond: Hengergő homok
Széchenyi Zsigmond: Denaturált Afrika
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Fekete István: Tüskevár
Fekete István: Lutra
Maderspach Viktor: Páreng-Retyezát