Városmesék 14 csillagozás

Kiss Zsuzsa: Városmesék

Jártatok már az Álmok Tengerén túl, a Valóság szigetén álló városkában?
Láttátok már az aprócska parkot a város szívében, ahol az öreg kandeláber áll?

Azon a helyen csuda dolgok történnek! Megdobban a hóember szíve, táncra perdül a park közepén álló bronzszobor, az öreg postahivatal is világot láthat, s a csobogó szökőkút elmeséli titkait Hold apónak. A kis karácsonyi csengettyű is életre kel, hogy segítsen rátalálni a helyes útra.

Mesék álmokról, szeretetről, barátságról, nem csak gyerekeknek!

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Underground, Budapest, 2013
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630874281 · Illusztrálta: Kovács Kíra

Most olvassa 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Olyan igazi, szívhez szólóan szép, hagyományos mesék. Jól szórakoztam, kikapcsolt és feltöltött. Kedvenceim a Sünmese, Varázscsengyettyű voltak. A jó és rossz örök párharcára a Két sas remek példamese. Az éjszaka táncra perdülő szobor is tetszett. Andalítóan szépek, elvarázsolt, köszönet érte!
A városka és a park, a fásult, fáradt, unott emberekkel bárhol lehetne.

4 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Kiss Zsuzsa: Városmesék

A lokálpatrióta énem táncot lejt. Városunk meséket ihletett. Sosem gondoltam volna, hogy az a park, ami mellett nap mint nap elmegy az ember, ennyi megkapó történetet rejt…
Mesét kapott büszkén álló vénséges vén kocsányos tölgyünk, kiderül, hogy a postának lelke van, és utazni vágy. Emitt éjszaka táncot lejt egy szobor, amott titok-kövek gyűlnek.
Kedves és szép mesék. A borító pedig engem teljesen lenyűgözött. Visszaadja mind a mesék, mind pedig az egész tér hangulatát.
http://kulturleny.wordpress.com/2014/01/10/kiss-zsuzsa-…

7 hozzászólás
>!
Bélabá P
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Először is köszönöm a lehetőséget @Kiss_Zsuzsa írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet. Ilyen esetben mit is mondhatnék, mint csupa jót és szépet. Nos, így is teszek, de nem ám csak udvarias gesztus gyanánt hanem, mert tényleg elnyerte tetszésem a kötet!
Azt mondtam magamban olvasás közben: kellemes hangnem, kedves történetek tehát nem az erőszakos boszorkás, egyéb gonosz szereplős mesék ezek. Képzeljünk el egy várost, a parkot szobrot, kutat, a madarakat, kis vadakat. Minden előkerül a történetek folyamában. Nagyon kedves, aranyos mesék. Nyugodtan olvashatók kisgyermekeknek, szélesebb körben is el kéne jussanak a Városmesék. Azért, mert megérdemli az írónő. Jólestek így felnőtt fejjel is, s biz isten késztetést érzek ezt követően több mesét olvasni. A mesék jók, gyógyítják a lelket, elűzik a gondot pár percre, egy-két órára. Az ember kikapcsol közben. Örülök, hogy olvastam és jó szívvel ajánlom gyerekes szülőknek.

>!
Sárhelyi_Erika I
Kiss Zsuzsa: Városmesék

„Mesék álmokról, szeretetről, barátságról, nem csak gyerekeknek” – olvasom a könyv hátlapján. Nos, én koromnál fogva túl vagyok már az első csodálkozáson, mégis azt gondolom, igazi „nem csak gyerek” vagyok. Amolyan szájtáti-mosolygósi-szipogósi, ahogy éppen egy-egy mese hatott rám. Az irigylésre méltó fantáziával megáldott szerző „nem csak gyerekeknek” írt mesekönyve valóban szerintem minden korosztályt képes megtalálni. Valódi meseparkban járunk, egy város közepén, és mire becsukjuk a könyvet, már-már ismerősnek tűnik az a park. Szerintem felénk is van egy ilyen, de legalábbis hasonló :)

>!
Szávitrí SP
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Szép, kedves, klasszikus meséket idéző történetek, melyekben megelevenedik az egész város. A szökőkutak, szobrok, kandeláberek a fákkal és állatokkal társalognak, és olyan jó tudni, hogy mindez Debrecenben van. Melegséggel töltenek el ezek a mesék, és ha kicsit elgondolkodunk, rájövünk, hogy nem tárgyakról és állatokról szólnak, hanem rólunk, emberekről.

7 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Igazán aranyos történetek, engem levett a lábamról. Rögtön kedvem is támadt megnézni a parkot, úgyhogy arra vettem az irányt mivel a postára be kellett ugranom, hogy újabb csomaggal és (méghozzá egy igen távoli városba igyekvő) karácsonyi lappal vidítsam fel a Postát. (bár a fekete kandúrral nem találkoztam) Szóval jöttömben-mentemben megcsodáltam A Parkot az ős-öreg fával, és a kandeláberrel, hallgattam a szél susogását és szinte vártam, hogy megelevenedjen valamelyik szobor.
A kedvenc történetem A szobor tánca volt. Összességében egyébként mindegyik történet tetszett, 1-2 volt talán aminél vagy maga a történet vagy a befejezés kicsit sutára sikeredett, de még így is szerettem őket.
Fel is raktam a kívánságlistámra, ezt egyszer feltétlenül be kell szereznem a (még csak terveink között szereplő) Szabikának/Bogikának. (akit nem utánunk fogunk elnevezni a látszat ellenére :D)

>!
Nyctea
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Élvezet volt olvasni ezeket a varázslatos, szívmelengető, édes-bús meséket. „A szobor tánca” volt a kedvencem… Nem is gondoltam volna, mennyi csoda bújhat meg egy hétköznapi(nak tűnő) városi parkban! De most már én is szemfülesebb leszek, hátha a mi parkjainkban is felfedezem a varázslatot! :)

>!
Melia
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Nagyon örültem mikor megláttam, hogy van egy mesekönyv Debrecenről. A történetek néhol édesek, néhol elgondolkodtatóak voltak, de mindenképpen varázslatosak. Nagyon tetszett, hogy olyan helyszínek voltak benne ahol én is nap mint nap járok. Egészen más így olvasni egy könyvet.

>!
Véda MP
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Igazából az fogott meg benne legjobban, hogy hiánypótló könyvnek tartom. Igenis jár a felnőtteknek is a mese! :)

>!
szucsiani P
Kiss Zsuzsa: Városmesék

Bár már messze vagyok a gyermekkortól, mégis elvarázsoltak ezek a gyönyörű mesék. Jó volt a kis parkban elidőzni, ahol szinte minden élőlénynek, tárgynak saját története van. Remélem egyszer személyesen is felfedezhetem ez a helyet.
Köszönet az írónőnek a szívmelengető olvasmányért.


Népszerű idézetek

>!
Kiss_Zsuzsa I

– Találd meg magadban a sárkányt! – intett búcsút neki a Fa.

110. oldal - Az eltévedt leány (Underground, 2013)

3 hozzászólás
>!
robinson P

Felébredt a kis molylepke, s felsóhajtott: „Szép az álomvilág, de mindenkinek azt kell elfogadnia, amiben él.”

89-90. oldal

>!
robinson P

Egyszercsak így szólt hozzá az egyik könnycsepp:
– Bánatban szültél, s mint jó fiad, én most utat mutatok Neked, kiutat a bánatod mélységes völgyéből.

86. oldal

>!
robinson P

A város olyan volt, mint minden város: szürke, nyüzsgő, fásult és rideg. A fények kopottak voltak, az emberek között a közöny emelt méteres vastagságú falat.

3. oldal

>!
robinson P

– Milyen a tél? – folytatta a kis sün a kíváncsiskodást. – Brrr. – Nagyon hideg – borzongott össze a sünpapa.

27. oldal

>!
Kiss_Zsuzsa I

A cinke kíváncsian várt. Álmos volt, de nem mert elaludni. Félt, hogy lemarad a csodáról. Várt–várt, gombszemei majd' leragadtak. És egyszercsak elérkezett az, amire várt. A város egét szürkére színező felhő hatalmas sóhajtással megszabadult terhétől. Sűrű hóesés szakadt a parkra, már nem a ködtől, hanem a hópelyhektől nem lehetett a szomszéd fát látni. A cinke nem volt egészen biztos benne, de később, amikor kérdezték, így mesélte: angyalokat látott a hóesésben, akik egy hatalmas szövőszék mellett a hópelyheket egyenként szövik bele egy habfehér csipketakaróba, amely reggelre a városra terült.

94. oldal - Az első hó (Underground, 2013)

>!
Kiss_Zsuzsa I

– Ők is kaptak ajándékot. Nézz rájuk! Az ő ajándékuk most ez a mese, amit apjuk mesél.
– És akkor a felnőtteknek mi az ajándék? – értetlenkedett Bence.
– Nekik a gyerekek mosolya az ajándék – magyarázta az angyal türelmesen.

17. oldal - A varázscsengettyű (Underground, 2013)

>!
Bélabá P

A fények kopottak voltak, az emberek között a közöny emelt méteres vastagságú falat.

A Fa és a kandeláber

>!
Gerhard

A csiga megrémült, elengedte a teknős páncélját és legurult a hátáról.
A teknős megállt.
– No! Mi a baj?
– Nagyon gyors vagy – válaszolta a csiga.
– Már csak egy óra és ott vagyunk a célnál.
– Félek a hátadon. A nyúlén is féltem, a macskáén is féltem.
– Mitől féltél?
– Hogy leesek és összetöröm magam.
– Leestél?
– Igen.
– Miért?
– Mert féltem és elengedtem a szőrüket.
A teknős elmosolyodott.
– Ha nem féltél volna, nem estél volna le. Gyere mássz vissza! Egy óra múlva elérhetjük a rokonaidat.
A csiga azonban megmakacsolta magát. Nem és nem volt hajlandó visszakapaszkodni a teknős hátára.
– Akkor járd végig az utat a magad tempójában – javasolta a teknős. A csiga nemet intett a fejével.
– Túl hosszú. Soha nem érnék oda.
– Talán így van – válaszolta elmélázva a teknős. – Talán igen. De talán nem. Az is lehet, hogy bár oda nem érnél, de találnál egy olyan helyet, ahol jól érzed magad.
– Nem! Nem! Jó lesz itt! – kiáltotta a csiga, és behúzódott a házába.
– Akkor szervusz! – köszönt el tőle a teknős.
A csiga egy órányi járóföldre az állatok történeteinek csigáitól megállt, és többé nem mert elindulni. Korhadt ágakon, lehulló avaron, gyíkok és bogarak között, távol az övéitől ott él talán még ma is.

116. oldal - Csigamese (Underground, 2013)

>!
Bélabá P

– Mi a baj? – kérdezte Nagypapa.
– Nem tudom – vont vállat Bence.
– Csak valahogy ez a karácsony nem az igazi. Nem tetszenek az ajándékok, amiket tőletek kaptam, és ez a fa is csúnya.
Nagypapa összevont szemöldökkel nézte.
– Hiszel te még a Jézuskában? – kérdezte.
– Ugyan Nagypapa! Hiszen a Jézuska nem létezik! Nem tud ajándékot hozni! Ezt a sok vacakot itt mind tőletek kaptam! – kiabált Bence.
– Csendesebben kisfiam, mégiscsak karácsony van – próbálta csitítani Anyu.
– Tojok rá! Az egész karácsony nem ér egy kalap mogyorót sem!

A varázscsengettyű


Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Pom Pom meséi – Festéktüsszentő Hapci Benő
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Paulon Viktória: Kisrigók
Szabó Magda: Tündér Lala
Berg Judit: Rumini kapitány
Csukás István: Süsü, a sárkány
Berg Judit: A Nádtenger télen
Nagy Natália: A Nap születésnapja
Dániel András: Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából
Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete