Szusi apó, a bölcs erdei remete egy napon álmot lát: az álom azt sugallja neki, menjen a fővárosba, ott hirdesse a bölcsességet az embereknek. Felkerekedik hát, még uzsonnát is csomagol magának, de már a vonaton kiderül, hogy könyvekből származó bölcsességének nem mindig látja hasznát. Azokban sosem esett szó elektronikus könyvről meg okostelefonról, metróról és jegyellenőrről. Szusi apó elveszetten téblábol a nagyvárosi tömegben koldusok, taxisok és utasok között, amíg egyszerre csak megpillantja saját képmását az ezerforintos bankjegyen. Hirtelen minden világos lesz… Vagy csak ő hiszi azt?
Szusi apó álmot lát (Szusi apó 2.) 27 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2014
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.
http://konyvutca.blogspot.nl/2017/01/gyerekeknek.html
Én ezzel, a második résszel ismerkedtem meg Szusi apóval, de szerencsére nem éreztem úgy, hogy lemaradtam valamiről. Az első résszel ellentétben ebben kevesebb a filozófia, a keleti rizsa off, van viszont kedves öregember, aki messzi vidékről a fővárosba látogat, a vonatút alatt megszólít elfoglalt, beszélgetésre nem számító utasokat; és giccsesnek messze nem mondható, ám annál valóságosabb budapesti kalandokba keveredik a hazaút előtt.
Csomó praktikus dologra megtanít. Például legutóbb volt szerencsém Brúnóval kirándulni Budán, és könnyesre röhögtem magam az elképzelt költségvetésen, ami a nagycsalád kiruccanásaihoz szükséges. Ehhez képest Kiss Ottó Szusi apója egészen reálisan mutatta be, mit jelent 10 ezer forinttal a zsebünkben útnak indulni vidékről egyetlen napra. (Ő nem fagyizott a Szamosban, de több kéregetőn is megesett a szíve útközben.)
Ha tehát a történet értelmét keressük (nem mindig kell), talán ez lehet.
Illetve megtanítja azt is, hogy szorosan fogjuk a szüleink kezét a Keletiben.
Részeg hajléktalanokról és öregembereket kirabló fiatalokról írni egy gyerekkönyvben ugyanaz a kategória, mint ágy alatt lakó szörnyekről: csinálhatunk úgy, mintha a gyerek nem tudna és nem tudhatna ezekről a dolgokról, de nem könnyebb egy mesén keresztül felvértezni őt az őt körülvevő valóságra…? Na ugye.
Bírom ezt a Szusi apót, ez most valahogy még jobban is tetszett, mint az első rész, másokkal ellentétben én érthetőbbnek találtam a történetet, akár egy gyereknek is követhető. Persze, fura ezt így leírni, hiszen ez mégis csak egy gyerekkönyv, de ez utóbbiban meg mondjuk még mindig nem vagyok annyira biztos. Mindenesetre elgondolkodtató, és ez jó gyereknek, felnőttnek egyaránt. A képi része meg nagy összhangban van a szöveggel, tetszik az is.
Élvezettel ismerkedtem Szusi apó újabb gondolataival és történetével, mígnem… vége lett. Valami bölcs befejezést vártam, szerettem volna megtudni, hogy az álom miért vezette a nagyvárosba az apót (mert az álmok nem hazudnak). És sajnálom, hogy a bölcsesség nem győzte le a városi bölcstelenséget. Valami frappánsat vártam, naivitást kaptam… Én hiszek a bölcsesség erejében!
Esetleg magyarázhatom ezt azzal is, (hogy bölcseket írjak én is), hogy maga az út a lényeg, a többi nem számít…
Apó, apó, de kár!
Szusi apó tán asziszi, hirtelen minden világos lett számára (ld. a könyv fülszövegét), én kb. pont ellenkezőleg vagyok ezzel a könyvvel, de úgy látom, az én elmémnek több idő kell a befogadásához. Akkor sem biztos, hogy értem, de annyi szent, hogy ez egy rém sajátos és furcsa könyvecske, amit minden abszurditása mellett is lehet szeretni. Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-05…
Már nagyon régóta el akartam olvasni a Szusi apót. Azt mondjuk, most sem sikerült, mert még nincs meg a könyvtárnak, de a Szusi apó álmot látott megvan, úgyhogy gondoltam kikölcsönzöm. (ha már bementem a munkahelyemre, holott nem is dolgoztam ma…de örültek nekem!). hazafelé a buszon sikerült is elolvasnom a könyvet, és azt kell mondanom, hogy igen tanulságos, bár elég negatív képet mutat Fővárosunkról, a BKV ellenőrökről, és a mai gyerekekről. Ennek ellenére tetszett, és a rajzok is tetszettek benne :)
Népszerű idézetek
Hetvenhét évének utolsó harmadát az erdőben töltötte, százszámra olvasott könyveket, ám a rigófüttyöt mégis képtelen megfejteni.
Szusi apó elgondolkodott.
Mi végre hát a könyvek, mi végre hát a sok bölcsesség, ha még a legegyszerűbb rigófütty is titok marad előtte?
Pedig a legegyszerűbb dolgok egyben a legnagyszerűbb dolgok is.
Ezt már jól tudta Szusi apó a könyvekből.
Az igazi bölcsesség akkor kezdődik, amikor beismerjük, hogy nem tudunk mindent.
A bácsi miért van zsákba öltözve? – kérdezte a kislány, alighogy elindultak.
– Az nem zsák – felelte az anyukája.
– Hanem? – kérdezte a kislány. – Hálóing?
– Nem tudom – mondta az anyukája.
– Álruha – segített készségesen Szusi apó. – Mint Mátyás királynak – mosolygott a kislányra. – Hallottál már róla?
– Még soha – felelte a kislány.
– Mátyás király is sokszor járt álruhában – kezdte Szusi apó. – Tudod, hogy olyan legyen, mint a többi ember. Nehogy felismerjék, hogy ő a király.
– De a bácsi ebben az álruhában pont nem olyan, mint a többi ember – mondta a kislány.
– Erre valóban nem gondoltam – tűnődött el a mester. – De hidd el, amúgy tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Mátyás királynak is legalább annyi könyve volt, mint nekem, ő is sokat olvasott, mint én, ő is igen bölcs és igazságos volt…
– Mint a bácsi! – vágta rá a kislány.
Szusi apó elgondolkodott.
– Ahol hasonlóság van, ott bizony különbség is – mondta aztán igen bölcsen.
Ebben a pillanatban fogatlan, középkorú asszony termett előtte, s ő kizökkent a gondolatmenetből.
– Adjál pénzt ebédre! – mosolygott az asszony, és egészen közel hajolt Szusi apó arcához. Rettenetes lehelete volt, és valószerűtlenül gyűrött arca. Mély ráncok és barázdák szabdalták, akár a régi könyvek lapjait.
„Mint egy kódex” – gondolta Szusi apó, de mivel most nem volt kedve olvasni, és a szerelem se érintette meg, úgy döntött, inkább cselekszik.
– Én is sokat olvasok – kezdte, mire a fiatalember meglepően közlékeny lett. Elárulta a mesternek, hogy egy ilyen szerkezetbe akár több ezer hagyományos könyv is belefér, és nem is muszáj megvennie, mert ha elég jó a szeme, telefonon is olvashat.
– Huh! – huhhantott Szusi apó, akár egy bölcs bagoly, és már vette is elő a táskájából a mobilt.
– De hát ez nem is okostelefon! – nézett rá a fiú.
– Annyira tényleg nem okos – ismerte el Szusi apó. – Azért tanítani lehet. Vagy nem? – kérdezte.
Mert mit ér akár a legokosabb bölcsesség is, ha örökre egy fejbe zárva él?
Semmit.
Ezt is jól tudta Szusi apó a könyvekből.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Takács Viktória: Luca mese 95% ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó – Farkasházi Réka: Igazi karácsony 90% ·
Összehasonlítás - Vajda Éva: Anup és a csodálatos tűzhely 90% ·
Összehasonlítás - Kőszegi-Arbeiter Anita: Strucc a könyvtárban ·
Összehasonlítás - Erdei Zsolt: A bátor Tűzmadár és a kis Üstökös 81% ·
Összehasonlítás - Turi Lilla: A ló 77% ·
Összehasonlítás - Mechler Anna: Doma és a család 70% ·
Összehasonlítás - Vajda Éva: Szása, a szibériai kistigris 61% ·
Összehasonlítás - Nagy Natália: A Nap születésnapja 95% ·
Összehasonlítás - Dániel András: Matild és Margaréta, avagy boszorkányok a Bármi utcából 94% ·
Összehasonlítás