Ne ​félj, apa! 88% 29 csillagozás

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.
http://konyvutca.blogspot.nl/2017/01/gyerekeknek.html

Három könyvtárban elolvasott gyerekkönyv közül egy szupert is sikerült kikapnom. Mi, a kislányommal, nem nagyon olvastunk verseket, inkább meséltünk és énekeltünk, eddig, mostanában elkezdték érdekelni a versek, néha magától is kitalál egyet-egyet, és ez a kötet tökéletesen jó lesz majd, ha a kezébe akarok adni valamit. Bár nem azok a rímekkel teli gyereknek szóló versek, amiket kántálva lehet mondani, hanem inkább életfilozófia, életbölcsességek, sokszor két-három sorban. Nagyon megható, a versekből kirajzolódó apa-lánya kapcsolat. És hát a kivitelezés, a rajzok! Olyan szép könyv, hogy jól esik kézbe venni!!!

Nem mondom, hogy zseniális, de kifejezetten kellemes, aranyos. Kedves, szellemes kis szösszenetek, nekem szórakoztató volt. Az illusztrációk meg szintén helyesek, az egész könyv nagyon ízléses.

Tegnap séta közben bekukkantottunk Jancsival és az anyukájával a kerületi könyvtárukba. Ez volt Jancsi első könyvtárlátogatása, hat hónaposan. :)
Hát persze, hogy a lányommal rávetettük magunkat a gyerekkönyvekre. Gyorsan ki is kölcsönzött néhányat, köztük ezt is.
Ezt a könyvet én emeltem le a polcról, mert még jól emlékeztem a Csillagszemű Márió-ra, amit annyira szerettem. Beleolvastunk, és nagyon tetszett mind a kettőnknek. A lányom megnézte, hátha van ilyen kisfiúkönyvben is, de nem volt. Így hát ezt vittük haza.
Miközben néztük a foci vb-t*, közösen kiolvastuk a könyvet, egymás kezébe nyomva a kötetet, ha találtunk valami nagyon aranyosat. És találtunk, oldalról oldalra vándorolt a könyv ide-oda.

https://moly.hu/idezetek/703026 – náluk még szerencsére nem marad el a foci-vb, a Forma-1 se :) – sőt, apuka alig várja, hogy végre együtt nézhessék!

Kedves, „gyermeki” megállapítások, nagy – egyszerű igazságok szólnak e verseskötetből. Többségük belopja az olvasó szívébe magát :) Az Apa-szeretet sugárzik soraiból.

Kiss Ottó 2016-os friss megjelenéseivel válságba sodorta az eddig harmonikusnak mondható viszonyunkat. Kezdve ezzel , ami a belső borító apróbetűs szövege szerint korábbi regény (A terepasztal lovagjai 2007) egyik fejezetének eredeti változata, így eleve kissé az „üzleti átverés kategória”. A Ne félj, Apa! becsülnivaló rajongásból született verseit semmicske élmény volt olvasnom. A helyes illusztrációkat újra megnézegetve jöttem rá, miért is: Kismarty-Lechner Zitának van egy remek rajza, már-már portréja a szerzőről (73. oldal), szóval ez az apa-lánya szerelem Kiss Ottóé és a belőle írt versek is inkább családi emlékfélék, legendáriumba való lenyomatocskák, amik engem, kívülállót nem igazán tudtak megmozdítani.

Hirtelen felindulásból elkövetett könyvtári kölcsönzés eredménye, ráadásul csak negyedsorban saját olvasásra szánva. Mégis nekem tetszett a legjobban; gyerekek nem annyira értékelték, viszont a hóember és a porhó (ami teljesen új szó volt) alaposan megfogta a fantáziájukat, azóta is a havat várjuk. :)))
Azt hiszem, amúgy a szerző sem gyerekeknek írta elsősorban, egy aranyosan illusztrált, rímbe szedett családi emlékkönyv ez, ami úgy van megírva, hogy mégis mindenkinek szól, nem csak rokonainak, ismerőseinek. Szerettem benne, hogy mire a végére értem, olyan volt, mintha rengeteg történetet mesélt volna, még egy 3 soros szösszenetet mögött is millió más le nem írt mondat volt. Bár azok már a sajátjaink.

Ha nem lennék egy 3,5 éves kislány anyukája biztosan nem adnék ennyi csillagot. De az vagyok. Rólunk, nekünk szól ez a könyv. Nagyon aranyos, gyermekien őszinte és bölcs. Az illusztrációk szépek, kedvesek. Szeretem ha egy könyvet mosolyogva olvasok és ez pont ilyen volt.

Hát én ezt nagyon imádtam! Igazi gyerekszájak, némelyik egyszerűen csak aranyos, némelyik nagyon bölcs meglátás. Az illusztrációk is illenek hozzá. Szép, színes, de nem túl harsány. (Belül nem ennyire rózsaszín, mint a borító. :))

Aranyos versikék a gyerekkorról, és az Apa-korról Apakórról. Az illusztrációk stílusosak és nagyon tetszettek.