Az ​elmerült kert 3 csillagozás

Kiss Ottó: Az elmerült kert

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Körös könyvtár

>!
36 oldal · ISBN: 9637141723

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Kiss Ottó: Az elmerült kert

Egy nagyon vékony könyv, harmincnégy oldal. Japánhajtással van csinálva, hogy vastagabbnak tűnjön, a sorok meg jó szellősek. Kétszer is elolvastam hirtelen.
Lehet, hogy ezek az írások versnek indultak, csak végül kispróza lett belőlük. Jók nagyon.
Jó, nem mind, de általában van bennük egy kis csavar, esetleg vicc, amitől minden csiszolatlanság megbocsáttatik.


Népszerű idézetek

>!
sophie P

A megénekelt virág

Sándor apa ma már biztos abban, hogy a költészet nem hiábavaló. Sőt.
A cserepes virág, amelyet körülbelül egy éve kapott az unokáktól, az utóbbi hetekben erősen megbetegedett. Pedig Sándor apa öntözte, és többnyire mindent úgy tett, ahogyan a lánya egy esztendővel ezelőtt javasolta. Három hónapja, amikor eljött hozzá az unokákkal, még meg is dicsérte Sándor apát, amiért ilyen szépen gondozza a növényt.
– Szerencse, hogy nem érzékeny fajta – mondta akkor szerényen, mintegy válaszként Sándor apa.
De tévedett. A virág levelei nem sokkal később sárgulni kezdtek, három hete pedig le is hullott közülük néhány. Sándor apa átültette a növényt egy nagyobb cserépbe, ám a próbálkozás hiábavalónak bizonyult. Sőt, mintha a levelek még jobban pusztulásnak indultak volna.
Ekkor a szoba egyik sarkából átvitte a virágot a másik sarokba. Három napig figyelte, de semmi sem változott.
Később eszébe jutott, hogy valahol azt olvasta: a növények is éreznek. Napokig simogatta hát a virág leveleit, de hogy nem tapasztalt javulást, végső kétségbeesésében úgy döntött, megénekli egy versben.
Bement a szobájába, leült az asztal elé, és egészséges, kövér betűkkel rótta egymás alá a strófákat a virág valaha volt szépségéről. Amikor készen lett, háromszor felolvasta neki a költeményt.
Már másnap elkezdődött a változás. A száraz levelek lehullottak, és friss hajtások indultak meg. Két hét múlva pedig, mire a lánya és az unokák megérkeztek, a növény virágba borult.
A fiatalasszony ismét megdicsérte Sándor apát, amiért ilyen szépen gondozza a növényt.
De ő most csak ingatta a fejét, aztán bezárkózott a szobájába. Azt mondta, estig ne is számítsanak rá, mert nagy mulasztása van. Egy csomó verset meg kell még írnia.

19. oldal

2 hozzászólás
>!
sophie P

Hét babszem

Amikor a csoda megtörtént, K. Géza konyhájába már csak oldalazva lehetett bemenni, annyi mosatlan edény gyűlt fel. K. Géza nem szeretett mosogatni, ezt a munkát mindig aktuális barátnője végezte. Azt a napot megelőzően azonban már néhány hét óta K. Gézán kívül senki nem járt a lakásban.
– El kellene mosogatni – mondta mindig K. Géza, ha benézett a konyhába, ám ahogy teltek a napok, s egyre több lett a mosatlan, K. Géza egyre kevésbé hajlott arra, hogy elkezdje a munkát.
Aznap délután azonban K. Géza lakásába becsengetett egy gyönyörű lány, s azt mondta:
– Fogd ezt a hét babszemet, helyezd a szőnyegre, s meglátod, kívánságod teljesül.
K. Géza úgy cselekedett, amint azt a fiatal lány tanácsolta.
Amikor a nő elment, K. Géza gondosan elhelyezte a nagyszoba szőnyegére a hét babszemet, aztán bekukkantott a konyhába, de a mosatlan edényekből talán még többet látott ott, mint annak előtte.
– Ez a világ sem a régi – mondta lemondóan K. Géza, és beoldalazott a konyhába.
Másnap a lány visszajött, s azt kérdezte:
– Kívánságod teljesült?
– Tegnap csoda történt: elmosogattam – mondta keserűen K. Géza.

12. oldal

>!
sophie P

Nehéz a búcsúzás

Özvegy Borekné korán érkezett Epreskert apró vasútállomására. A vonat, ami beviszi őt a városba, még nem jött meg, ezért leült az állomás egyetlen padjára, újságot vett elő, és olvasni kezdett.
Közel félórát várt, mire megérkezett a szerelvény. Ő volt az egyetlen felszálló. Éppen csak behúzta maga mögött az ajtót, a vonat már indult.
A kocsiban, ahová benyitott, egyetlen utas üldögélt, egy magakorabeli nő. Odalépett hozzá, és megkérdezte:
– Szabad ez a hely?
– Csak tessék – felelte a nő.
Özvegy Borekné letette a táskáját, de nem ült le, kihajolt a nyitott ablakon, a távolodó állomásépület felé nézett, és integetett. Aztán kissé feljebb húzta az ablakot, és útitársával szemben leült.
– Nehéz a búcsúzás – mondta a nő, és egy papír zsebkendőt nyújtott Özvegy Borekné felé, aki elvette a zsebkendőt és azt felelte:
– Nehéz.
Aztán megtörölte a szemét, és hozzátette:
– Tudja, a férjem.
A nő néhány perccel azelőtt, amikor megállt a vonat, jól látta, hogy Özvegy Boreknét nem kísérte ki senki az állomásra, ezért azt mondta:
– Nekem a fiam. Már három éve.
Hallgattak, míg a vonat be nem ért a városba. Amikor leszálltak, Özvegy Borekné azt mondta:
– Köszönöm.

21. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bíró Kriszta: Fércmű
Réz Pál (szerk.): Körkép 2000
Csaplár Vilmos: Semmit, örökké
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 94
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2002
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2001
Király Levente (szerk.): Körkép 2013
Darvasi László: Szerelmem, Dumumba elvtársnő
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2005
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2007