Régmúlt ​napok fénye 86% 109 csillagozás

„ A könyvek meghódítandó dolgok voltak számára, ha egyszer elolvasta őket, fájt megválnia tőlük. ”

Már a fülszöveg alapján voltak olyan előérzéseim, melyek azt mutatták, ez a regény hatalmas élmény lesz számomra – nem tévedtem.

Kiss Nikoletta német nyelven írt regényét most magyarul köntösben is elolvashatjuk, könnyed soraival nehéz mondanivalókat vázol le, gyönyörű szavakkal kifejezve azokat, stílusa egyedi, magához láncolja a könyv olvasóját.
A történet három generációt ível át, a szerkezete két idősíkon játszódik, megismerhetjük az 1900-as évek Rákosi diktatúráját, az 56-os forradalmat és az elsöprő szerelmet, majd 2017-ben szintén fontos döntések elé érkezünk a szereplőkkel és számtalan dolgot kell feltárnunk, melynek kulcsa a múltban keresendő.
Az én szívemnek nagyon kedves volt ez a regény, minden sorát élveztem, és bátran tudom a kedvenc regényemhez, az Elfújta a szél c. könyvhöz hasonlítani. Történelmi romantikus köntösben mutat be emberi sorsokat és sorsdöntő pillanatokat, melyek hatással vannak egy egész életre. A szöveg végére nagy élettapasztalattal gazdagodtam, ahogyan egyik főhősnőnk, Anna is, megértve és megtanulva nagymamája, Rebeka életének legnagyobb hibáját.

Köszönöm a könyvet a Libri kiadónak és az írónőnek, akinek izgatottan várom a következő regényét.

Bővebben itt: https://www.youtube.com/watch…

A könyv eleje nálam nehezen indult, de ezt annak tulajdonítom, hogy rossz időpontban kezdtem el. Nem tudom mikor tanulom meg, hogy hétfőn sosem kezdünk el új könyvet, mert akár mennyire is „lazának” ígérkezik a hét, a vége úgy sem lesz az…
Viszont! Amint ezen túllendültem és jött a péntek, úgy tudtam belemélyedni a történetbe is és nagyon tetszett! Végül még azon a hétvégén be is fejeztem…
Valahogy különösen szeretem a két szálon futó történeteket. Kiváltképp, ha még az idősíkok is el vannak tolva. Az egyik szál 1949-ben kezdődik, majd kíséri végig az 1950es évek Magyarországának idejét egy család szemüvegén keresztül. Míg a másikon 2017-ben, a jelenben Berlinből indulunk. Az ’50es évekbeli történet Bárdossy Rebeka nem mindennapi történetét, életét mutatja meg, addig a jelenben játszódó részeknél, Rebeka unokájának, Annának egy döntő, sorsfordító élethelyzetébe csöppenünk.
Családregény, sorsok és alkalmazkodás egy diktatórikus rendszerhez, választás szerelem és szabadság között. Társadalomkritika. Párhuzam a múlt és jelen között, melybe belefér egy cseppnyi nyomozói szál , ahol a vívódások közepette felszínre törnek a valódi érzelmek és történések, titkok.
Rabul ejt, beszippant! Nagyon olvasmányos, cselekményes, hiteles történetet. Valódi helyszínekben(Bp, Berlin, Bécs), és egy írói fantázia ihlette faluban kalauzol. Művészi szál, lenyűgöző cselekmény, amely bebizonyítja, hogy egyszer minden titokra fény derül, a történelem tanítja a jelent és sokszor ismétli önmagát. Életek és az egymásra ható döntések regénye. Olvassátok!

Erre a könyvre is azt kell mondjam, hogy hiánypótló és annyi minden jut róla eszembe, hogy nem is tudom, elég összeszedetten tudom-e „elmondani”?
Családtörténet, történelmi regény és két szerelmi háromszög elbeszélése egyben.

Két idősíkban indul a történet: az ’50-es években és napjainkban; és természetesen mindkettő visszafelé, hogy szépen összeálljon apránként a kirakós. Szeretem az ilyen
módon szerkesztett írásokat!

Az egyik szál főszereplője, Anna galériatulajdonos és egy kép kapcsán kezd el nyomozni családja emlékei után.
A másik szál főszereplője pedig Rebeka, aki tulajdonképpen Anna biztatására emlékezni kezd. (Az ő karaktere nekem az Elfújta a szél Scarlettjére emlékeztetett, és meg kell mondjam, nem volt túl szimpatikus.)
Az emlékezés elvezet egészen az ’56-os forradalom-és-szabadságharc történéseiig, unoka és nagyszülő egymásra találásáig, nem utolsó sorban a múlt megértéséig, ami – ugye, tudjuk – örökölt! Talán segít Annának abban, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, melyet nagyanyja anno.

Számomra kiugró volt a különbség a történetben szereplő asszonyok és férfiak ereje-, dominanciája közt; lehet, ez is cél volt?

Kíváncsi lennék arra, hogy milyen emlékek illetve kinek az emlékei táplálták Kiss Nikoletta nagyszerű írását, hiszen magyar felmenőkkel rendelkezik az írónő, a könyv fordítás német nyelvről. Vagy csupán kitalált történet? Mindenesetre nagyon tetszett. A fél pont mínusz azért, mert (nekem) szükségem lett volna még egy pici érzelmi töltetre.

Egy félreértés áldozata lettem, mert a cím alapján vettem kézbe a @Pannónia_Könyvtár újdonságok polcáról, ugyanis rímelt egy régen kedvelt fantasztikus novella címével. Aztán rájöttem a fülszöveget elolvasva, hogy egészen másról van szó, s egy családtörténeti nyomozás keretében szól a Bécsben élő és dolgozó magyar író a nők választásainak nehézségeiről. A korszak világháború utáni negyvenes-ötvenes évek és a jelen már jó néhányszor megörökített történelmi kulisszák, s a nemesi származású szereplő családjának kitelepítése sem újdonság, pl. Bacsó Péter „Te rongyos élet c. filmjében emlékezetesen megjelenítették. Furcsa volt az eredeti németből magyarra fordítás helyenkénti modorossága, valamint a jószerint elmaradó befejezés. Bennem valahogy vegyes érzelmeket keltett a könyv, mert helyenként tetszett, másutt meg okkal nem.

Nagyon megfogott ez a könyv. Három generáción átívelő történet, ami a nagymama, Rebeka, és az unoka Anna életén keresztül mutatja be, az 50-es években és napjainkban átélt, sorsfordító, igaz szerelem történetét. Azt a szerelmet, ami nemcsak felhőtlen boldogságot ígér, de mélységes önfeláldozást is követel. Mindeközben Rákosi diktatúrája, kitelepítés, Rajk per és az 56-os forradalom zajlik Magyarországon. Az események sűrűjében követjük figyelemmel István és Rebeka sorsát, mialatt, olyan magasságokba és mélységekbe taszít a szerelmük és a sorsuk, hogy több ember életének is elég lenne. Anna már egy mai, békés, kiegyensúlyozott szabad világ gyermeke, akit Nagymamája sorsa és hibája ébreszt rá, hogy élete helyes döntését meghozza.
A könyv gyönyörűen mutatja be, hogy az élet folyamatos jó és rossz döntésekből, azok következményeiből áll, nem lehet kitérni előlük. Valamint, hogy a történelem vihara, milyen komoly hatással van/volt az emberek sorsára, azzal, hogy megszabja a választható lehetőségeket.
Érdekes volt az 50-es évek budapesti és a kis falu, ellenőrzésekkel és korlátokkal teli életébe betekintést kapni, miután 2017-ben vonattal, szabadon száguldozunk Berlin, Bécs és Budapest között. Az életkörülmények ugyan mások, de a szerelem és a döntéseink fontossága, nem változott.

Őszintén szólva én egy picit többet vártam ettől a regénytől. Az ’50-es években játszódó szál tetszett, kifejezetten örültem, hogy ehhez a nehéz korszakhoz nyúlt a szerzőnő, a könyv lapjain nagyon erőteljesen elevenedik meg a jómódú értelmiségi család helyzetének kilátástalanná válása, az üldözés, a kisemmizés és végül a fiatal lány kitelepítése és az ő sajátos alkalmazkodása a számára elfogadhatatlan körülmények közepette. Tetszettek a jellemábrázolások, az, hogy az írónő fel merte ruházni a főszereplőt hibákkal, már-már kiállhatatlan természettel, olyannal, amilyen egy elkényeztetett lányhoz illik.
A jelenben játszódó szál viszont számomra semmitmondó volt. Általában nagyon szeretem a több idősíkban játszódó történeteket, ez a regény viszont szerintem működött volna enélkül is.
Összességében jó olvasmány élmény volt, a nyelvezete könnyen olvashatóvá tette és a múltban játszódó részek tényleg nagyon érdekesek és pörgősek voltak.

A könyv megfogott a borítójával és a címével. Aztán jöttek az első sorok, és már be is szippantott a történet. Később, ahogy haladtam vele, valahogy mégis vesztett kicsit a varázsából. Ez amiatt lehetett, mert a jelenben lévő szál nem tetszett annyira, nem volt olyan jó, mint a múltbéli. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy olvastam.

Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Meg kell állapítanom, hogy nagyon szépen összerakott történet, engem az atmoszférája elvarázsolt. A történelmi háttér és a szenvedélyes szerelem elegye Jojo Moyes egyes regényeit idézte bennem, aki a kedvenc írónőim közé tartozik. A múlt és a jelen váltakozásával derül fény régi sorsfordító eseményekre, amik a karakterek jelenét is megváltoztatják.

Ahhoz képest, hogy Kiss Nikoletta közgazdász, és vállalati tanácsadóként dolgozott, elég klassz első regényt hozott. Kicsit stílusában Fábián Jankához tudnám hasonlítani. Tetszett a történet, mert nagyon jól kidolgozott karakterek voltak benne, emberi érzésekkel és dilemmákkal. Ezen kívül a II. világháború utáni magyarországi helyzet életérzéseit is kiválóan leírja. Az ÁVO és a vagyoni elkobzás borzalmait ma már el sem tudjuk képzelni. Rebekának, a főszereplő nőnek óriási ereje van, és az utolsó oldalig fenntartotta érdeklődésemet az élete. Éva jóval kisebb szerepet kap a könyvben, de ugyanolyan fontos és erős, mint Rebeka. Valójában a történelmi háttér mellett, ez inkább egy szerelmes regény, sokfajta félreértett érzelemmel és igazi szenvedésekkel. Nagyon erős első regénynek tartom.
Külön tetszett benne, hogy a vonat, amelyen Rebeka utazik egyszer megáll Mezőkövesden, ahol én lakom. Egy kivétellel, nem találkoztam még regényben a saját városommal.

Kiss Nikoletta regénye sajnos nem tudott levenni a lábamról. A regény nagyon olvasmányos a sok történéssel és a rövid fejezetekkel, de számomra olyan semmilyen maradt. Nem rossz, de nem is jó. Rengeteg ilyen történet van, ez pedig nem adott semmi újat, vagy kiemelkedőt.