Én ​meg az ének 6 csillagozás

Behúzott szárnyú felfelé zuhanás
Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének

már átlátok rajtam de nem látok belém én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton boldogabb akar lenni, és nem érti meg, hogy ez nem így működik nem ilyen egyszerű és folytatnám még tovább is van de félbeszakít és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerű (hiperkarma – ?)
A Hiperkarma zenekar énekesének-frontemberének-szövegírójának pályája igen tanulságos: az idén negyvenhárom éves Bérczesi Róbert élete egy poklokat megjárt, erősen magának való fiatalember sajátságos küzdelmeinek története. Nem csupán a kábítószerekkel démoni csatát vívó tehetséges művész élettörténete bontakozik ki, de korrajzot is kapunk. Egy alföldi kis tanyától a Mecsekig, majd a pezsgő Budapestig utazunk, háttérnek pedig ott a kései Kádár-kor, majd a rendszerváltás környéki és utáni Magyarország. Rengeteg szórakoztató, sokszor meghökkentő anekdotát olvashatunk filmekről, zenékről, zenészekről, miközben bepillantást nyerhetünk egy nagyra hivatott zseni alkotóműhelyébe. Nem csak rajongóknak!

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
338 oldal · ISBN: 9789632939100
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789632938158

Kedvencelte 1

Most olvassa 12

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
DoraCraiban IP
Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

Amíg olvastam, szinte végig ez ment a fejemben aláfestésként – pedig ehhez nem is írtál szöveget, nem készültél el vele időben. Szerintem jobb is így.
https://www.youtube.com/watch…
Odaadtad nekünk magadat teljesen, kiterítve, lemeztelenítve, és a soraidat olvasva láttalak magam előtt, ahogy tágra nyílt szemmel, pislogás nélkül keresed a közönséged mosolyait, reakcióit, a tapsot egy egyszálgitáros fellépésen, amikor három-négy méterről, veled szemben énekeltem végig a dalaidat. Megfoghatatlan, leírhatatlan élmény vagy, úgy, ahogy vagy, aki vagy. Egy átok az, ha soha sehová nem illesz be – és egyben áldás is. Minden koncerted, amin jártam, meghatározó élmény volt számomra, valahogy mindig akkor jöttem rá valami nagy dologra. Segítettél, segítesz, amióta ismerem a zenédet. Elmondhatatlanul örülök, hogy még közöttünk vagy, és tudom, hogy még sokáig közöttünk leszel. És soha nem felejtem el, ahogy magadhoz szorítod, öleled a könyvemet, miközben egyfolytában arról hadoválsz, hogy imádsz olvasni, rengeteget olvasol, és nem fogod odaadni senkinek, vigyázol rá, ez a tiéd, el fogod olvasni. Nem tudom, elolvastad-e, de az emlék örökre az enyém marad, hogy hálából mindazért, amit adtál, megölelhettelek. Szeretünk, Robi!

1 hozzászólás
>!
rheinfuss
Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

A hiperkarma együttessel semmilyen kapcsolatom nem volt korábban, hallani hallottam róla, de a dalaikat nem ismertem, vagy ha meg is hallgattam egyet-kettőt ismerőseim facebook-os megosztásainak hála, nem gyakoroltak rám hatást, nem tetszettek. A zenekar alapítójának, Bérczesi Róbertnek az élettörténete két dolog miatt érdekelt. Egyrészt nagyon szerettem az író, Kiss László Outcast című kötetét az Ektomorf együttes frontemberének életéről, másrészt kíváncsi voltam arra a küzdelmes „szenvedéstörténetre”, melyen Bérczesi keresztülment és amely a kötet születésének is az apropóját adta.

A könyv a zenész gyermekkorától követi végig életének fontosabb eseményeit, sarokpontjait, lényegében a 2019-es új album, a napsütötte rész megjelenéséig. Részletesen olvashatunk a gyermek- és fiatalkori élményekről, zenei ébredésről, magánéleti nehézségekről, a sok költözésről, édesapjához fűződő problémás időszakokról, a korai éveket meghatározó komlói hétköznapokról, szerelmekről és természetesen az első tudatmódosított pillanatokról.

A kötet legnagyobb részét a drogmámorban töltött évek és az ezek során, gyakran ezek segítségével megalkotott zenei anyagok születése körüli események töltik ki. Megrázó őszinteséggel mesél a droggal folytatott ismerkedésről, a könnyebb kábítószerektől a keményebb anyagok felé vezető lecsúszás stációiról. Nagyon kemény történetek hangzanak el, melyeket hitelesít hogy Bérczesi olyan átgondoltan, éles látóan, az eseményeket értékelve és utólag értelmezve vezet végig élete eseményein, hogy biztosak lehetünk benne, nekünk is szembe kell néznünk a valósággal, hogy ezek pontosan így történtek. És feltehetően saját emléktöredékei és környezete, barátai, családtagjai segítségével később összerakott eseményeket oszt meg a közönséggel, melyeket egyébként az ember szégyenében mélyen elrejtene magában. Közben persze rengeteg információ hangzik el a lemezek születéséről, az egyes dalok keletkezésének körülményeiről, kinek írta, mikor írta, miért fontos az életműben.

A szöveg rendkívül sodró lendületű, olvasmányos, okosan szerkesztett, az események lineárisan haladnak előre, miközben vissza-visszatérnek egy-egy életeseményre, mintha egy spirális (spirituális?) utazáson vennénk részt. Az előszóban említett „kedvesség” egyébként átszövi a cselekményt, amikor Bérczesi szívszorítóan beszél az édesapjához fűződő, meghatározó, de rossz viszonyról, vagy az elveszete(ge)tt baráti, szerelmi, emberi kapcsolatairól. Ezen kis személyes tragédiák egy rész ismét csak a kábítószerek káros hatásának melléktermékei, ugyanakkor érezhető az az emberi viszonyulás, hogy bár sokakról elmondja az akár pozitív, akár negatív véleményét, azt mindig kísérik az elismerés szavai is, ha az illető valamiben számára kiemelkedőt tudott produkálni. Az embereket igyekszik teljes mivoltukban ábrázolni, nem pusztán egy-egy élmény alapján megítélni. Ez fokozottan igaz a zenésztársakra, akikről kimondottan szépen, elegánsan nyilatkozik, rengeteg olyan személyt, zenekárt, dalt említ, akik hatással voltak emberi vagy zenei életére, közülük is újra és újra visszatér Lovasi András figurája.

Az olvasás során igyekeztem rákeresni néhányra a kötetben említett dalok közül, így lényegében sosem hallgattam meg annyi hiperkarma-számot, mint az elmúlt napokban. Azt nem mondom, hogy rajongója lettem, vagy közelebb került a szívemhez az alternatív rock, de megkedveltem a hiperkarmát, és bár a szövegeit továbbra sem mindig értem vagy szeretem, a zenei háttér vitán felül profi munka, és szívesen hallgatom még úgy is, hogy a szövegre nem figyelek, az a háttérben marad.


Népszerű idézetek

>!
Lupin 

Szépirodalmat nem is igazán olvastam, talán Salinger Zabhegyezője volt az egyetlen kivétel. Megértettem belőle, hogy ami művészet, az valahol megjátszás is, és ezért az egésznek igazából semmi értelme nincs. Nagyon őszinte könyv, leszámol minden pózzal. Bár én nem voltam soha annyira cinikus és keserű, mint Holden, a főhős, mégis sok mindenben igazat adtam neki.

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

1 hozzászólás
>!
adricca P

(…) imádom a délutáni alvást, kikapcsol és feltölt, a mai napig kérek rá engedélyt a Szundikátustól, amit mindig meg is kapok (…)

64. oldal, IV. (Athenaeum, 2019)

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
adricca P

Írtam ezenkívül sci-fi regényeket is, vagyis inkább csak regénykezdeményeket. Mindössze egyetlen mondatra emlékszem az egyikből: „világmindenség – milyen kicsi szó, és mégis milyen nagyot jelent!”. Amikor leírtam, és magamban visszaolvastam, arra gondoltam, hogy hát ez egyáltalán nem is olyan kicsi szó, mármint a világmindenség, az egy tök hosszú szó.

17. oldal, I. (Athenaeum, 2019)

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
adricca P

Félelmetes, hogy az Ószövetség Istene néha mennyire kegyetlen és bosszúálló tudott lenni, ez már-már összeegyeztethetetlennek tűnik az Újszövetség megbocsátó, jóságos Istenével. „Kutyák fogják fölnyalni innen a véred!”, mondja egy helyen a próféta. Ezek nagyon kemény szavak. És ugyanaz az Isten a forrás. Hiába, mindenki változik.

21. oldal, I. (Athenaeum, 2019)

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
Lupin 

Én is csak később figyeltem fel rá, hogy gondolkodás közben kifejezetten mérgesnek tűnök: összehúzom a szemöldököm, ráncolom a homlokom, amikor meg mosolyogni próbálok különösen két-három alvás nélküli nap után –, gúnyos vigyor ül ki az arcomra. Nem elég az amúgy sem egyszerű természetem, még a mimikám is félreérthetővé teszi a viselkedésem.

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
Lupin 

Kevés igazán jó barátom akadt Komlón, velük beszélgettem, képregényeket rajzolgattunk, bandáztunk, különböző játékokat találtunk ki, később eljártunk a tinidiszkóba, de volt mindig egy határ, amelyen belülre soha nem engedtem másokat. Akárhonnan nézzük, mindig, minden tekintetben kílógtam a sorból.

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
balloontheory

Az életnek örülni kell, és én annak is örülök, hogy egyáltalán eljutottam oda, ahol most vagyok. Ezt pénzért nem lehet megszerezni – más kérdés, hogy kaját venni belőle szintén nem lehet.

86. oldal

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
balloontheory

Attól fogva olyan érzésem volt, mintha a saját fejemben ülnék egy lezárt szobában, és tehetetlenül nézném, ahogy hülyeségeket csinálok.

115. oldal

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
cickány

Egyszer, amikor a boltban kinyitottam a szám, hogy kérjek tíz deka tarját, akkor jöttem rá, hogy már egy hete nem szóltam senkihez.

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás

>!
cickány

Ma már tudom, hogy pont a csodálkozás az, ami megakasztja a csodák természetes áramlásának a folyamatát az életben.

321. oldal

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének Behúzott szárnyú felfelé zuhanás


Hasonló könyvek címkék alapján

Zoltán János: Szikora Róbert
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Mike Oldfield: Amarok – Önéletrajz
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Max Cavalera – Joel McIver: My Bloody Roots – A Sepulturától a Soulfly-ig és azon túl
Barát Endre: Boszorkánytánc
Székely Júlia: Schubertiáda
Sztevanovity Zorán: Zorán – Az elmúlt 30 év…
Cserhalmi Imre: Törlesztés
Mac Montandon: Tom Waits – Álmodban ártatlan