Árnyas ​utcai szép napok 3 csillagozás

Kiss László: Árnyas utcai szép napok

Kilépve ​a redakció ajtaján, nyelvünk lila színre vált, orrunk csatornáiból zöld patakocska csordogál. Az oldaltáskából előkerül a kabát: krúdys, forralt boros, kandalló mellett olvasgatós idők jönnek. A messziségben: alvó kék erdők. Hideglelős, kurta napok elé nézünk.
A tótok fővárosa és Gyula közt ingázunk, heti két alkalommal, elég is ennyi, vagy ahogy a bölcs (Attila) fogalmaz: semmit se túlságosan.
A 44-es főút farvizén, akár egy megvert sereg, le-szegett fejjel szédeleg a mattsárga kukoricatábla. A tarlók bús düledékein varjak tanyáznak.
Egy kanyarban horgásztavat ás portáján a tehetős gazda, mutogatok boldogan, de Attila lepisszeg: sírhely. A busz hátuljában valaki hisztérikusan felnevet.
A húskombinát széles futballpályáját üzletközpont nőtte be, alatta, a mélyben, öregfiúk melegítenek, pacal-meccs sörrel; a benzinkutat elhagyva még hallom, ahogy nagyapám kétcsíkos melegítőben fújja a sípot, arca ezüstös suhanás. Előtte Attila, Roli, Zolika és ki… (tovább)

>!
Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2008
152 oldal · ISBN: 9789638496683

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

>!
Dora P

Egyre inkább olyan ez a világ, magyarázza Attila, hogy enfarkába harap, elejéhez kunkorodik a vége. Apró szőrök násza a kád szűrőjében. Nejlontasakba tekergő csontkukacok. Hamutartóba nyomorgatott csikkek diszkrét bája.

134. oldal

>!
Dora P

Hónaljkutyás Venusok özönlik el a megyét. Szép apokalipszis. Nyár, jöhetel.

139. oldal

>!
Dora P

Másnap a buszpályaudvar felé tartva fecskedresszes pincérlánykába botlunk. Vajon tudja-e, hol lakott itt Ottlik Géza.
Non est volentis, sed currentis.

[saját megj. Az Iskola a határon c. regény három fő részből áll: „Non est volentis”, „Sár és hó”, „Sem azé aki fut”. Az első és utolsó cím egy bibliai utalás Pál apostol rómaiakhoz írt levelére („Non est volentis, neque currentis, sed miserentis dei.”, vagyis „Nem azé, akinek arra akaratja vagyon, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”]

142. oldal

>!
Dora P

(Drága Hakapeszimaki, minderről nekem egy prózaművész ötlik eszembe, aki valahogy imígyen fogalmazott egy határsértő prózaművész rajzai kapcsán, a szomorúmanókat nézve, tehát hogy ez minden valószínűség szerint, sőt minden bizonnyal: művészet. Amit onnan tudunk, nem pontosan idézem, onnan tudsz, tudol, hogy nézed, nézed – és akkor egyszer csak fáj.)

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Háy János
>!
Dora P

A villamos sárgán kanyarog, a troli pirosan pufog, a buszok oldalán az ég kékje tükröződik. Ez egy boldog város, mosolyogja a kéregető, aki három hónapja tegnap jött Erdélyből, pedig három hónapja minden kedden felvilágosítjuk Attilával, hogy Arad nem pontosan ott van. Kenyérre kell, bora van.

137. oldal

>!
Dora P

Örömhír: felnőni látszik egy generáció, amelyik, nem engedve egy szótag csábításának, rendesen énekli a himnuszt. Hozz rá víg esztendőt.

140-141. oldal

>!
Dora P

– Pista bátyám, mi a katéteres gyíkot jelent az, hogy iparkodik? – lihegte Pálinkás Gabó, míg a cukorrépás felé loholtak az öreggel, aki minden erejét megfeszítve egyensúlyozott a színig rakott talicskával a hepehupás dűlőn.

32. oldal

>!
Dora P

Nagyapán száraz állapotában is (vö. kor-hely) könnyedén csúsztatta hüvelybe a kardot: nagyanyám ilyenkor nektárt csepegtetett vesszejére, ámbátor hébe-hóba panaszkodott: több nap, mint kolbász. (Vö. sine cura).
Esténként, rongyos mécses lánginál, fehérszáraz óbort nyeldekelt (nagyapám), majd meztélláb hancúrozott a parázson. Nagyanyám nem. Különös, rendkívüli emberek voltak.

74. oldal

>!
Dora P

Öt utcával arrébb azért voltunk kénytelenek szedni a sátorfánkat, mert ránk terelődött a gyanú, hogy ürüléket helyeztünk a bejárati ajtónkkal szemközti lépcsőfordulóba, amint a fölöttünk lakó hölgy vak kutyája az esti sétára igyekezvén fölszippantott. Tekintettel rossz tapasztalatainkra, melyekre az emberekkel bánás különféle fokozatain volt szerencsénk szert tenni, meg sem kíséreltük az ellenállást, jóllehet azt, amin a fölöttünk lakó vakkutyás hölgy a lakógyűlésen felpaprikázta magát, semmiképpen sem gondoltuk az általa hangosan emlegetett szar tartományában utalhatónak. Vendel édesanyjának bravúrosan kikavart barnasüteményét pusztán azért szivacsosítottunk át vízzel, azért nyomkodtuk meg alaposan, és adtunk neki formát, hogy a pórul járt eb addig se nélkülözzön, míg fagyos tekintetű gazdája a játszótérre vonszolja, ahol egyébként is csupán magokkal és gyermekláncfűvel csillapíthatja szembetűnően pokoli éhségét.

104. oldal

>!
Dora P

Ki kellett már menni, régen voltunk. Attila a Vukból idéz, fejből mondja a stáblistát. Rókaszomj.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Ottó: Javrik könyve
Kőris Emil: A katedrális
Értavy Baráth Kata: A háromfejű sárkány
Dercsényi Balázs: Gyula – Műemlékek
Lipták Gábor: Délibáb
Czeglédi Imre: Gyula
Dusnoki József – Bencsik János – Mészáros Vince: Gyula
Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Csukás István: Sün Balázs
Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr