Üdvtörténeti ​lexikon 14 csillagozás

Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

Kiss ​Judit Ágnes bámulatosan rövid idő alatt nemzedéke egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát, aki követőkkel is büszkélkedhet már. „Irgalmasvérnő”-verseinek tanúsága szerint női költő a javából. De szerepjátékainak fölényes virtuozitása ismeretében tegyük hozzá ehhez: a zsigerekig mélyen, érzéki és angyali, anyás és gyermeki, befogadó és kitárulkozó értelemben átélt nőiség az ő számára azért végső soron csak egy a lehetséges számtalan szerep közül.
Új kötete az ősrobbanás vajúdó Alapkérdés-ével kezdődik, és Zaj-jal végződik, melyben „az Istent nem hallani”. A kettő között – adóniszi sorokban és makedón ritmusban, magyar népdalban és hexameterben – Bolondistóktól a Xanaxig, gyerekférfiaktól a szőke nőig, A-tól Z-ig „írja magát a nagy / üdvtörténeti lexikon”.

„Ezek a versek 2006 és 2008 között, egy nehéznek érzett időszakban születtek. Akkori küzdelmeimet látva egy barátom azt mondta: 'Az ember dönthet: vagy egész életén át a démonjaival küzd, vagy egész életében az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2009
98 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630788243

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

pomesz>!
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

A lexikon G-ig felejthető. Na de aztán!!! Hú, engem nagyon-nagyon megtalált ez a kötet. Persze ehhez biztosan az kellett, hogy harmincas nő, anya, feleség legyek.

encsy_eszter>!
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

Nem ragadott magával annyira, mint a „nincs új üzenet”, de még mindig Kiss Judit Ágnes a kedvenc kortárs költőnőm . Szeretem a módszereit, amikkel megközelíti a nőiség kérdését. Néha finomat kerülgeti a témát, máskor viszont bumm!, és betalál. A közepébe.

cseszlovák>!
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

Ismét kiváló kötetet kaphattunk kézbe az Európa Kiadó jóvoltából és KJÁ „tollából” természetesen.
A versek komorak, egyben olvasva szomorkodásra okot adó, sírva nevetős játékos könyvecske ez. Kiváló darabokkal egyenként és egyben is!

mihrek>!
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

Nem sok mindenre emlékszem belőle, újra kéne olvasni, jelenleg így kevéssé meghatrozó volt számomra.

csobi P>!
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

H-ig mintha csak a bemelegítő köröket futná a költőnő, alig-alig érintenek meg a versek, utána felgyorsulnak a kar(d)csapások és KJÁ egészen Z-ig, feszített tempóban – néha lenyugodva picit – de ki nem fullad.


Népszerű idézetek

csobi P>!

Hans Castorp levele

Az arcod lassan szilánkokra omlik,
széttört fényfolt egy pohár víz színén,
mint hibás tetoválás, elmosódik
az érintésed. Tavaly volt? idén?
A kis ugrás a lázgörbén mikor volt?
Hol vesztettem el azt a régi sorsot,
hogy a megtörtént történet gyötörjön,
ne a kitalált, aztán tollba mondott?

A fikció egyszerre kórház, börtön,
egyszerre véd, egyszerre fogva tart.
Beteg vagyok, vagy büntetésem töltöm?
a kint s a bent egyszerre fojtogat.
Már a vonásaidat köhögöm föl,
míg kúszik bennem, kúszik a higany,
a meg nem élt, csak vágyott örömöktől
lázasodom én is, mint annyian.

Torkomon felszalad a keserűség,
ezüst szalag a hőmérő falán,
és nem borul rám más, csak a felhős ég,
mely most a lemenő naptól talán
vöröses fényben izzik, mint a katlan,
de végtelen és áthatolhatatlan,
mint szeretkezés után a magány.

madárka>!

Bolondistók találgat

Lehet, hogy itt vagyok még,
Lehet, hogy másutt,
Az ember néha lelkes,
Néha már fásult,
De ha már megszülettem,
Jó képet vágok
Az egész kócerájhoz,
Amit itt látok.

Lehet, hogy várnom kell még,
Lehet, hogy mennem,
Emlékszem, műtét előtt
Tilos volt ennem,
A kés a bőrbe metszett,
S akármit vágott,
Hús voltam, hús maradtam,
Bár csontig rágott.

Lehet, hogy apám nemzett,
Lehet, hogy ő szült,
Nem vagyok fényes elme,
Nem vagyok őrült,
Tudom, hogy álmaimból
Les rám egy árnyék,
És néha utánam szól:
Ne fuss el, várj még!

Lehet, hogy megsebeztek,
Lehet, hogy öltem,
Sebhelyes ez a világ,
Mit örököltem,
Találtam poklot is bár,
Míg mélyre ástam,
De most már tudok hinni
A gyógyulásban.

5 hozzászólás
csobi P>!

Kozmosz a hálóban

A fotelok olyan magasra nőttek,
Hogy támlájukra ült a mennyezet.
Én ringatom csak magam az ölükben,
És néha magammal fogok kezet.

Nem búsulok a kelleténél jobban,
Hogy mikor sírom el magam, titok.
A fejem fölött csillagok keringnek,
A kávémban spirálgalaxisok.

Mért sírnék, hisz a nap lemegy és fölkel,
És éjjel fekete minden tehén,
Hát hinnem kell, hogy jó kezekben voltam,
Míg itt híztam az istenek tején.

Most megtanulom befogni a számat,
Belül rohadjon átok és szitok,
Most van kiért hanyatt dőlnöm az ágyban,
A lábam közt spirálgalaxisok.

A fotelok tán kerubokká váltak,
Mert mindkettőnek két pár szárnya van,
Ha sokáig ringatnak az ölükben,
Előbb-utóbb megkedvelem magam.

2 hozzászólás
Bogas>!

miért kell így is, halálra ítélve
fölkelni reggel, lefeküdni este,
dróton rángani egyre csak azt lesve,
láncunk a gazda mily hosszúra mérte.

Fordulat

csobi P>!

Xanax

Az öntudat élet, mely önmaga
körül a világ lágy szöveteit
véresre sebzi, hogy lehet kibírni?

Fehér fényét, melyben a rejtett bűnök
kis szarkalábai sötét ráncokká
mélyülnek a bőr sima felszínén.

Inkább hazudj még, észrevétlen, könnyű
kezeddel emeld le az irgalom
súlyát vállamról, édes kábulatot,

kússz végig rajtam észrevétlenül,
mint délutáni árnyék a falon,
ringasd árvád, közönyös mostoha,
ringass, előregyártott nyugalom.

1 hozzászólás
Bogas>!

Úgy élek itt a földön, mint egy kölcsönlakásban,
kaptam ugyan egy kulcsot, de csak néhány órám van,
hogy élvezzek, szeressek szorongó idegenben,
ha józanul nem megy, hát félig önkívületben.

Kölcsönlakás

pomesz>!

Q. e. d.

Mert mindannyian oda jutunk végül,
a százforintos könyvek dobozába.
Mindegy, hogy egykor mennyibe kerültünk,
kinek hogy volt fölverve az ára,

mind ott végezzük, s nem jön értünk senki,
(talán valami könyvmoly? bolond gyűjtő
lesz hajlandó leperkálni a százast
néhány valaha úgy nevezett költő

írásáért?) és mindegy lesz már akkor,
kötés, fűzés, borító, kemény tábla,
puha fedél, bibliofil, paperback –
ez az elfekvők demokráciája.

Nincs versengés. és nem jöhet bukás sem,
s nem lesz többé, ki tetszelegni lásson,
egy vagy két nap túlélés úgysem számít,
mint sorstársak heverünk egy rakáson.

Rég olvasatlan, sárgult lapjainkon
a részvét párája cseppekbe gyűl még,
s a szavakat értelmetlenné mossa,
mielőtt végleg szemétre kerülnénk.

Q

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
Melinda_Makkai>!

Nem vársz már. Idegen vagyok
Éppúgy, mint te nekem, s már nem is érdemes
Fürkésznünk, hova tűnt a kép,
Mit sárgás papíron felnagyított a múlt.

Fényérzékeny az életünk,
Egy-egy perc szerelem, s nézd, ahogy oxidál
Felszínén az ezüstklorid,
S azt hinnéd, hogy örök lesz az a rajzolat.

Nem várlak, ne keress te sem.
Őrizgetni minek azt, ami elkopott?
Pénztárcádban a pillanat
Kontraszt nélküli, matt, színehagyott fotó.

Glükóni sanzon

madárka>!

alapkérdés

az éles fény, mely talán égetett is,
vagy még előbb maga a gondolat,
a visszhangok faltól falig csapódva,
aztán a tömör, fekete anyag,
a szétfeszített térben az idő,
mit egy gyöngéd kéz darabokra vágott –
fájt-e akkor az Istennek vajon
világra vajúdni a világot?

3 hozzászólás
pomesz>!

Ha fölösleg, ha hiány

Neccharisnya feszül a vádliján,
fönt mély dekoltázs, lent nyitott cipellő:
a nő tetőtől talpig csak hiány.

Szobája rumli, zsebe kupleráj:
fél zokni, aprópénz, taknyos zsebkendő –
a férfi csupa fölöslegből áll.

"Hol van az anyu? Hol a tántikám?
Hol a barátnőm? És te? Éjjel kettő!"
A nő tetőtől talpig csak hiány.

A sok haver, kivel együtt pisál,
böfög, szellent, mihelyt megivott egy sört,
a férfi csupa fölöslegből áll.

A test, amit az ember megkíván,
tele van lyukkal, gyönge és esendő.
A nő tetőtől talpig csak hiány.

Két mellbimbó, mi semmit sem kínál,
egy önkényesen viselkedő vessző:
a férfi csupa fölöslegből áll.

Kirakós játéknak kicsit silány,
de jól elszórakozott a Teremtő:
a nő tetőtől talpig csak hiány,
a férfi csupa fölöslegből áll.

H


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Szabó T. Anna: Elhagy
Rupi Kaur: Tej és méz
Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt
Orbán Ottó: Orbán Ottó összegyűjtött versei I-II.
Varga László Edgár: Bejárónőm: isten
Pál Dániel Levente: Álmaink piros sportladája
Schilli Tímea: Szívtükrözés
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről
Baranyi Ferenc: Anti-Orfeusz