Koncentrikus ​korok 43 csillagozás

Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

„Keresek valamit a mélyben, valami magot, magamban és magamon kívül
(magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé haladva,
ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag,
talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a
magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá
minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet?
Keresem” – írja legújabb, immár negyedik verseskötetéről a legmaibb magyar költészet egyik vezéregyénisége, François Villon és Bolond Istók közeli rokona, a minapi “Irgalmasvérnő”, a szerepjátékok népszerű mestere, Kiss Judit Ágnes. Az új kötet talán “komolyabb”, talán szomorúbb az eddigieknél. Végső választ azonban – szerencsére – ezúttal sem kap az olvasó. A keresés folytatódik.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2012
122 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794015

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ennyire plasztikus ábrázolását az emberi létnek. A lényeg nem a témákban rejlik, azok – mondhatni – a szokásosak: szerelem, halál, születés, magány, vágy, meg ami még köztük eltelik. A kivitel viszont olyan filigrán, mint azok az ábrák, ahol például egy fa ágai rajzolnak ki valamilyen alakzatot. Mondhatni: indirekt. Modestus. A halandóság főbb állomásai, picit érintve az „előtte” és az „utána” létállapotokat is.
Vigasztalhatatlan, de pazar.

olvasóbarát>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

A kortárs magyar lírának vannak figyelemfelkeltő alkotói, mindenképpen ő az egyik. Ez a kötet az elengedő, búcsúzó versek összefoglalója, remélhetőleg nem mindig ilyen szomorú hangon szólal meg, de ez a hang is nagyon mély, nagyon jó, magával ragadó. Komor kötet, a borítója is nagyon kifejező, a sötét árnyalatait mutató.
11 nagyobb részre tagolódik.
Az anyaversek Kaddis , Esti ima, Az utolsó nap, ikerversek [Lett volna tesóm…] nagyon tragikusak. Friss fájdalom írathatta őket.
A Ragasztott szonettkoszorú klasszikust idéz: „Az emberélet útjának felén” … „sodródom csak a sűrű semmiben.” – de saját életélményeket dolgoz fel. 14 vers, és van egy 15. is, az addigiak összegzésére, a kezdő és utolsó sorokból összeáll egy új vers, nyomatékosan.
Nincsenek boldog dalok, a szerelmes versei is búcsúzásról, Szerelemről, utoljára újbóli (de nem boldog) Találkozás egy régi szerelemmel találkozásról szólnak.
Se megírni, sem elhallgatni is egy búcsúzó összegzésféle:
„Mint keretéből a képet, próbálom
Ezt a verset a formából
Kifeszegetni, ne legyen se rím,
Se mérték, ha ilyen mértéktelen
A kötődés, talán a szerelem,
de hiába. Úgy visszaránt a jambus,
mint ebet a lánc (így tán nem harap) –
a szabadság nekem túl nagy falat.”
Különböző versformák és többféle téma szerepel a versek között, de az utazás élménye sem felszabadító, boldog élmény Drezdai napló
„Drezdára őszi köd szitál,
Reménytelen, mint én magam, …”
A végén, apró reményként már csak a macska marad.
Macska télire
"Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
Ketten könnyebb kivárni a tavaszt.”

3 hozzászólás
gazibla IP>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Csillagos ötös. :) Nagyon tetszik a költőnő stílusa. Hidegen, valóságosan leírja a tapasztalatait, érzelmeit. :) Új kedvenc költőm lett. :) :)

csucsorka IP>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Mondhatjuk, hogy a Koncentrikus koroknak könnyű dolga volt velem, mert mindent tartalmaz, ami számomra fontos, és aminek örülök, ha visszaköszön az irodalomban. A kötet ugyanis az anyátlanság kérdésköreivel indít, ezek a versek pedig – tartalomra és formára is – olyanok voltak, mintha egy végtelenül tehetséges kamasz írta volna őket.
Érdekes módon mégsem ezzel a résszel, hanem egy szonettkoszorúval nyert meg magának végleg a szerző.
Nagyon jólestek a szerelmesversek– azok is, amik az elengedésről, azok is, amik a görcsös kapaszkodásról, és azok is, amik a tétova megérkezésről szóltak.
Szerettem a hatalomról, az életről és a halálról szóló verseket, és valahogy egyáltalán nem ülte meg a napjaimat az a mélabú, ami bőségesen árad ebből a kötetből.

Nem állítom, hogy tökéletes, hogy egyetlen vers sincs, ahol megbicsaklik a mondat végi rím, vagy hogy mindegyikbe sikerült hazatalálnom. Azt sem állítom, hogy elsőtől az utolsó oldalig egyenletes színvonalon csorognak a versek (ezt egyébként egy kötettől sem várnám el, mert képtelenség).
Csak azt mondom, hogy számomra pontosan így fest a kortárs magyar női líra, és hallatlanul büszke vagyok rá, hogy több szerzőt is (no nem sokat!) felmutathatunk, aki ezt ilyen szinten űzi. Nagyon örülök, hogy egy kolosszális véletlen folytán rátaláltam Kiss Judit Ágnesre.
Sokszor vissza fogok térni még ehhez a kötethez. Koncentrikus körökben.

bagie P>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Örülök, hogy idén vettem a bátorságot, hogy minél több kortárs verses kötetet vegyek kézbe. Megérte… a pár majdnem tökéletes után jött ő/ez… zseniális.
Fájt, mosolyogtatott, nagyon betalált, kimondta gondolataimat, érzéseimet, amiket én nem tudok így megfogalmazni…
Most utazókönyvként járt nálam, de nagyon szeretném, ha a polcomon lenne, így repül is a kívánságlistára … és ide nekem a többi kötetet is!
Kedves @Ciccnyog és @virezma (és bárki, aki magára veszi a kérésem), egy következő alkalmon legyen vendég Kiss Judit Ágnes is! [bár már nem leszek annyira felkészületlen mint Babiczky esetén:)]

3 hozzászólás
Futtetenne I>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Nagyon erős. Vékony kötet, nagy súllyal. Nagyon szépen bánik a szavakkal. Vagy épp kegyetlenül. De az igazság nem mindig tetszetős. Kevés olyan költő van, akinél többször elfog az aggódással vegyes kíváncsiság, hogy vajon mennyire mélyről jönnek ezek a sorok? Mennyi az őszinte és a szerinte-őszinte, a nem-őszinte? És még ennél is kevesebb, akinél úgy érzem, hogy a válasz a kíméletlen őszinteség. Mindenben. A meztelen költő. Aki megmutatja magát, de nem várja el, hogy sajnálják. Ő így s ezzel ad. KJÁ az egyikük.
Nem minden versét tudtam átérezni, de szinte kivétel nélkül találtam ezekben is erős sorokat, képeket.
És most már tudom, hogy a szonettkoszorú kifejezést kerestem. Ez az egyik életcélom. Írni egy ilyet.

5 hozzászólás
encsy_eszter>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Végigcsinálni,
abbahagyni
egyformán retteg az ember,
minden, mi egyszer
elkezdődött,
veszélyes, halálos fegyver.

Kiss Judit Ágnes lírája olyan közel áll hozzám, mint Szabó Magda prózája. (SzM lírája is csodás, csak ez most más téma.) Legutóbb a legeslegelső verseskötete, az Irgalmasvérnő került a kezembe, és az némileg csalódást okozott. Írtam is róla egy buta értékelést, amit nem törlök ki, hogy tanulság maradjon a számomra, viszont ennek az értékelésnek a linkjét majd a végére biggyesztem. A Koncentrikus korok újra meghozta a KJÁ-élményt. Sok verset ismertem már belőle, ezeket jó volt látni, újraolvasni. Néhányat szinte fejből tudtam már, annyiszor elővettem olyan helyzetekben, amikor segíteni tudott rajtam. Jó, hogy megvan nekem ez a kötet is, bármikor levehetem a polcról.
Kiss Judit Ágnesről olvasok, de csak részben, csak látszólag. Magamról olvasok, a Nőről olvasok, magamat látom pongyolában és régi szeretők emlékén merengve (pedig nincsenek régi szeretőim). A Nőiség évezredekkel ezelőtt kódolt üzenetei ezek a versek, ott vannak mindannyiunkban. KJÁ mesteri módon tudja felszínre hozni őket.

[A levonás a „rap” miatt, azt nem kéne erőltetni.]

Sárhelyi_Erika I>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Nem szokás verseskötetet „kiolvasni” egyből. Én is kettőből tettem, mert így dobta a gép az időmet. Lényeg, hogy KJÁ kötetben szereplő verseit szinte egytől egyig szerettem. Nekem ír, rólam ír, hozzám beszél, értem amit és ahogy mond. Hiteles és mai, ugyanakkor nem tartja cikinek sem a rímeket, sem a formát. Igênyesen elégíti ki az igényes olvasót. Érzés, értelem és költészet remek egysége. Kedvencemmé az édesanyjához írt versei és a szonettkoszorúja lettek.

WolfEinstein>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Kiss Judit Ágnes a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója! Korábban is olvastam már tőle, de ez volt az első kötet, amit végigolvastam. Nem arra törekszik, mint a sok posztmodern üdvöske, hogy a lehető legbizarrabb képeket villanásszerűen egymás mellé dobálja, és versnek nevezi, hanem tényleg konzekvens, határozott formákban bont ki valami konkrét gondolatot. Van néhány olyan vers a kötetben, ami rendesen gyomorszájon vágott, különösen az anyjáról szólóak. A Ragasztott szonettkoszorú pedig egyszerűen zseniális! Eleve igen nagyra tartom azokat a költőket, akik meg tudnak írni egy szonettkoszorút, de hát erre nem találok szavakat… Akarok még olvasni Kiss Judit Ágnestől! Sokat! Mindent…

3 hozzászólás
korkata>!
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok

Erős, nehéz kötet. Túl sok a halál benne. Nem szabad nagyon belemélyedni, mert akkor az olvasó ott van a történetben, érzi, átéli és az fáj.
Volt amit egy kicsit magamra vettem. Ez nem volt jó. Talán mert szembesített olyannal amit nehéz megfogalmazni, beismerni.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

Kapcsolódó szócikkek: macska
7 hozzászólás
AeS P>!

Se megírni, sem elhallgatni

Ha már közhely, végképp közhely legyen
meg- vagy körülírni, mit jelent nekem,
hogy belém szivárogtál a repedéseken
át, és ha magamban, benned lépkedek.

Érintésedet, mint szájpadlás a nyelvét,
jól ismerem, nedvesen és vakon
jársz bennem, s ha változnék, éppúgy megéreznéd,
mint nyelv a szájban
a láthatatlan, apró hólyagot.

Amíg az őrület fejem fölött kering,
mint a hold a föld körül (bele akar
zuhanni, csak folyton melléesik,
egyszer te magyaráztad így nekem),
nem tart meg más, csak vers és szerelem.

Bár szeretnélek jobban vagy kevésbé,
ne így, ne ilyen kiszolgáltatottan.
Aki kötődik, mindig az a gyengébb,
én meg, mint a fagyöngy, úgy rá szoktam
nőni arra, akit szeretek,
hát veled szemben sosem győzhetek.

Se megírni sem elhallgatni nem megy,
hogy rád feszítve, rád szögezve lenni
milyen megadás, milyen küzdelem;
a vergődést, mint a vadállat
a csapdában, és amit semmi
nem csillapít: vágyat és bosszúvágyat.
Meztelen vagyok és fegyvertelen.

Mint keretéből a képet, próbálom
ezt a verset a formából
kifeszegetni, ne legyen se rím,
se mérték, ha ilyen mértéktelen
a kötődés, talán a szerelem,
de hiába. Úgy visszaránt a jambus,
mint ebet a lánc (így tán nem harap) –
a szabadság nekem túl nagy falat.

Hát leszek rab, és leszek áldozat,
még látszat sincs, még meg se tudlak csalni,
mélyemben zakatolsz, mint a vonat
az alagútban. Hallgatom, hagyom.
Belülről ismersz, mint edényt a víz,
és nem tehetek semmit ellened,
csak függök rajtad, akár egy kereszten,
ahogy a versem függ a rímein.
Lázadni vagy feladni egyre megy,
aki vagyok, az győzött, én elestem,
fegyvertelen és meztelenül állok,
s a mindig felbuggyanó kívánságot,
hogy elfelejtselek örökre, sem
megélni, sem megírni nem merem.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jambus
encsy_eszter>!

Eszter balladája

Eszter igazi, rendes asszony,
Eszter jámbor és istenfélő,
A világban, mint egy apáca,
Az ágyban meg akár egy kéjnő.

A gazda szépen tartja őt is,
Ügyel, mint minden más jószágra,
Mit érdemel, megkapja mindig,
Büntetést is, ha nem szolgálna.

Eszter nem beszél, csak ha kérdik,
Lepelbe bújva teste-lelke,
Eszter nemet még sosem mondott,
Nem sejti senki, mi van benne.

Eszterben belül nincsen semmi,
Eszter üres lett, mint a méhe,
Ahányszor újabb gyereket szült,
Azt is a férj dicsőségére.

Eszter a lányát is tanítja
Lapulni csöndben, semmi másra,
Eszter kipereg, mint a magvak,
Eszter készül a meghalásra.

Akkor majd Eszter meztelen lesz,
Csak önmaga, kilép a fénybe,
És akkor Eszter elkezdődik,
Mikor már azt hiszik, hogy vége.

1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Először a színek fakulnak el,
mint mikor túl korán sötétedik,
aztán a kontúrok, végül a hang,
az érintés tart csak ki reggelig.
Ha van reggel, ha van feltámadás,
testnek, léleknek hogyha van,
talán megéri méltón menni el.
Még nem ordítok. Még tartom magam.

Egyirányú (részlet)

3 hozzászólás
encsy_eszter>!

Egy élethez egy élet is kevés.

Ragasztott szonettkoszorú (részlet)

virezma>!

[HONNAN TUDHATNÁ EGY ANYA…]

Honnan tudhatná egy anya,
hogy melyik ártatlan szava
robban fel, mint a kézigránát,
s hogy melyik repesz hogyan vág át
létfontosságú szerveket,
hogy melyik vétlen pillanat
szövődménye, mi megmarad,
hogy idióta legyen tőle
az a nyomorult kiskölök,
és félrészegen vagy belőve
az önsajnálattól keressen
gyógyírt arra, amire nincsen,
mert a sérülés örök;
honnan tudhatná előre,
melyik másodperc lesz az éppen,
mit majd a lénye közepében
hord, mint egy gennyes tályogot,
s a fájdalom ad rá jogot,
hogy vonyíthassa szakadatlan
és vakon, hogy valami baj van,
míg csak él, vagy bereked?

Sosem akarok gyereket.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
encsy_eszter>!

[…] karcsú ív
feszül aközt, hogy mit neveznek kínnak

és mit gyönyörnek. […]

Ragasztott szonettkoszorú (részlet)

Brigi007>!

Haláltáncdal

A compiègne-i révnél borozgat a halál.
Most rákacsint egy nőre, ki éppen arra jár.
Egy pillantás, s az asszony azonnal földre rogy,
A test, mi vágyat ébreszt, csak ócska szürke rongy.

A compiègne-i révnél borozgat a halál.
Épp rátekint egy ifjú, ki szolgájára vár,
Szemhéja fennakad, és úgy dől el, mint a zsák,
A hű szolga hiába élesztgeti urát.

A compiègne-i révnél borozgat a halál.
Egy gyermek ránevet, mert üveggyöngyöt talál.
De elkékül az arca, a hang hörgésbe fúl,
Markából az üveggyöngy koppanva földre hull.

A compiègne-i révnél borozgat a halál.
Kilenclovas hintóján arra megy a király.
Utolsó görcsbe rándul a fejedelmi kéz,
S a fenség már csak nyers hús, mi rothadásra kész.

A compiègne-i révnél berúgott a halál.
Ám arra jő egy bölcs, és a vállánál megáll:
„Felismerlek, te részeg, magad vagy a halál.
Még el kell vinned engem, többet ma ne igyál!”

Hazáig támogatta a bölcs a zord kaszást.
Meg is hánytatta szépen, s főzött egy gyógyteát.
A compiègne-i révnél a kocsma rég bezárt,
De arra többet senki nem látta a halált.

encsy_eszter>!

Valse nostalgique

Csak egy történet volt,
mi félbeszakadt,
csak egy sor közben fél-
betört dallam.
Élünk azóta
más sztorikat,
senki se mond-
ta, hogy baj van.

Csak félig, csak félig,
csak félig, csak fél,
mitől fél jobban az ember?
A torzó, a kész,
a rész, az egész,
mindkettő veszélyes fegyver.

Csak ne jutna néha
eszünkbe meg,
hogy is szólt vol-
na a vége,
vidám lett volna,
vagy szomorú,
ha nem hagytuk
volna félbe?

A torzó, a kész,
a rész, az egész,
mitől fél jobban az ember?
Végigcsinálni,
abbahagyni,
mindkettő veszélyes fegyver.

Azóta nincsen
elég jó dal,
unalmas min-
den történet,
hallani véljünk
mindegyikben,
keressük a
töredéket.

Végigcsinálni,
abbahagyni
egyformán retteg az ember,
minden, mi egyszer
elkezdődött,
veszélyes, halálos fegyver.

1 hozzászólás
madárka>!

Meghátrálni nem vagyok elég gyáva,

és győzni nem vagyok elég erős.

59. oldal (Európa, 2012)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Schilli Tímea: Szívtükrözés
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről
Baranyi Ferenc: Anti-Orfeusz
Holczer Dávid: Felívelő Lejtmenet
Baranyi Ferenc: Kielo
Szilágyi Sándorné (szerk.): Kedves
Vasadi Péter: Szerelem és szerelem
Ari Fabbro: Szívemből
Baranyi Ferenc: Visszaigéző