A ​tündérkeresztanya 73% 28 csillagozás

Rendben van ez a könyv. Az illusztrációk gyönyörűek, az értékrendje normális, valós problémákat vet fel, melyeket a célközönség közel érezhet magához, és leereszkedés nélkül ad rájuk értelmes választ. Íme, nem kellenek csillámpónik és szivárványos, egyszarvú pillangócicák az 5-6 éves kislányok megszólításához, amiként a cukrozott grillázsos-csokis fagyitorta sem való főételnek, mert igazából fölösleges, és nincs semmi értelme. Család, kortárscsoport, háziállatok (ami nincs, csak szeretnénk), különórák (amit szeretünk, csak néha nem annyira) – ezen elemek bízvást ismerősek lehetnek az olvasók számára. Több meg nem is kell.

Aranyos kis történetek, ahogy Kiki megosztja a problémáit Kerivel óvodából hazafelé menet, és persze keresztanyja mindig tud neki segíteni, hogy megoldja azokat. Jó volt olvasni. :-)
Jóóóó, néha a verseket átugrottam, bevallom, de azért nagyon szerettem a sztorikat. :-)

Voltak benne jó felvetések, meg jó válaszok is, de sántítóak, meg furcsák is. Olvasható volt, de egyben könnyen felejthető is. A rajzok tetszettek, Stian Hole Garmann könyveire hasonlított a stílusuk, ami számomra egy új vonulat Szulyovszky Saroltától, de nem rossz irány. Ehhez a könyvhöz illett.

Az a baaaj… hogy én ezt a könyvet kicsit untam.
Minden mese ugyanúgy kezdődött, még pedig, hogy … az a baaaj… majd mondott valamit a kislány, erre mesélt valamit a keresztanyja, majd gyorsan eldalolt egy verset. (Esküszöm láttam magam előtt amolyan Disney-feelingben, hogy dalra fakad a tündérkeresztanya két perdülés között. Na!)
Egyébként a kislány felvetései nagyon jók (fél a póktól, nem szeret sétálni, puszit kell adni boldog-boldogtalannak ha vendégség van, verekszik az ovistársa stb.), viszont rá a válaszok időnként sántítanak… egyik-másik vers meg elégé csetlik-botlik.
… és be kell vallanom őszintén, hogy az illusztrációk sem ragadtak magukkal.

Ahogy a fülszövegben ajánlják; a Babaróka után olvastuk, de senkinek a tetszését nem nyerte el. A kicsinek fájt a feje a meséktől (?), a nagy pedig megállapította, hogy ezeket a varázsverseket nem tudja megjegyezni. Nekem csak simán furcsa volt az egész.

@krlany már mindent leírt, amit gondolok, egyet kivéve:
Én is egyke voltam, és irtóra vágytam egy testvérre. Kötöttünk is anno ilyen szövetséget – vér nélkül –, hol van már az két ember, akivel ez megtörtént…

Az a baj, hogy unalmasra sikeredett ez a könyv. Mert igazából semmi nem történik benne. Az elgondolás, mint segítő könyv, jó, de a kivitelezés nem nyerte el a tetszésemet. A versbetéteknek örültem volna. Sajnos azomban sok helyen elmaradt a fülbemászó dallamosság, és erőltetett lett a szöveg is. Ahhoz képest, hogy megjelenése után szerettem volna egy példányt hazára… Még jó, hogy előbb elolvastam. S még jó, hogy az illusztrációk a könyvesbolti belelapozáskor nem igazán tetszettek. Nos: most meg úgy érzem, élvezhetőbb volt az illusztráció, mint a szöveg.

Jó ez a repetitív gondolkodás, biztonságérzetet ad. Azzal, hogy Kiki, a főhős mindig ugyanúgy kezdi a „problémáit” felsorolni, és Keri, a keresztanya segít neki megbirkózni a nehézségekkel, tulajdonképpen megnyugtató és kedves megoldás. Kicsit ugyan unalmas, de sebaj. Esti mesének nagyon jó, mert azzal a tudattal alszik el a gyermek (és a szülő is persze) hogy minden nagyon rendben van a világban Nagyon jók az illusztrációk, kár hogy más könyvben még nem láttam Szulyovszky Sarolta rajzait.