Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jó szelet, kapitány! 31 csillagozás
A Jó szelet, kapitány! egy nyári vízi táborozásról szól. Amit elmond, az valóban megtörtént, a sok kaland, játék, romantikus szórakozás mind-mind az úttörők életének része, az a szerencse, hogy mindig akad néhány még nem egészen felnőtt, aki hajlandó velük játszani – s közben vigyáz is rájuk. A szereplők sem költöttek – valódiak. Ma már nem hordják a matrózsipkát, mert mégiscsak furcsa lenne az üzemben, ahol Veréb kohómérnök, vagy a műhelyben, ahol Dűzni autót szerel, de még az iskolában is, ahol Cujás vagy Félkopasz tanár.
Eredeti megjelenés éve: 1971
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranykürt kiskönyvtár Móra · Sirály könyvek
Enciklopédia 3
Kedvencelte 4
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Vidám könyv, ami kicsit visszaidézi a gyerekkoromat spoiler. Kár, hogy gyerekként nem akadt a kezembe, ugyanúgy szerettem volna, mint most.
Főhősünk, Guszti (alias Félkopasz) kis csapatával irigylésre méltó nyári táborban vesz részt, és amihez az akkori szocialista elveknek megfelelően keményen meg kell dolgozniuk, szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Bölcs vezetőik, a Kapitány, de főleg a Másodkapitány spoiler természetesen nyakig benne vannak a buliban, de közben nem múlasztják el a srácok erkölcsi nevelését, tanácsadást, lelkisegély nyújtást.
Érdekes a kirándulás által érintett tájak leírása, bár ismeretterjesztésnek kevés, azért megtud az ember egyet s mást a növény- és állatvilágról, valamint az útvonal által érintett településekről. Kedvcsinálónak mindenképpen jó.
A történet lendületes, szórakoztató, kis időutazás a hatvanas-hetvenes évekbe. Nekem nagyon tetszett.
spoiler
Ezt a könyvet a férjem ajánlotta, neki nagy kedvence. Végül azt mondom, nekem is tetszett, azért a 4,5 csillag, mert számomra kicsit nehezen indult be a sztori vagy csak az agyam állt rá nehézkesen, passz. Úgy gondolom, régen szuper gyerekkönyv lehetett, manapság viszont inkább a felnőttek élvezik szerintem, jó kis nosztalgiázós történet. A gyerekek nagy része sok mindent nem is értene belőle talán sajnos, pedig hordoz sok mondanivalót is, értékrendet. Emellett az író humora is remek, lehet, hogy csak nekem, de az angol humor egyszerű sutaságára hajaz picit nálam, amit egyébként imádok, szerintem halálos! :D Egy szónak is száz a vége, ha valaki egy könnyed, mosolyogtató, aranyos történetet szeretne olvasni apró izgalmakkal, szerintem jó helyen keresgél, ha ezt a könyvet emeli le a polcról. :) Szerintem a másik kettőt is felteszem az írótól az elolvasandó könyvek listájára. Jó szórakozást hozzá!
A könyvet még 1979-ben jó tanulmányi eredményéért a férjem kapta, aki akkor 4. osztályos kispajtás volt. Most olvasva is szórakoztató, de nem a mai gyerekeknek. Nem sírom vissza a szocializmus korát, mégis jó volt olvasni egy diákcsapatról, akik élvezik a szabadtéri táborozást, akiknek kaland, ha horgásznak, és nincs mobiltelefonjuk, hanem képeslapot írnak haza. A történetek humorosak, és az előadás miatt is humoros a regény. A 70-es 80-as években ez igen jó olvasmány lehetett, a férjem még most is emlékszik sztorikra a regényből, ezért az öt csillag.
Az egyik legszórakoztatóbb, legizgalmasabb, legkalandosabb és legintelligensebb ifjúsági regény, amit valaha olvastam. Tábor egy dunai szigeten. Már a túrázó gyerekekhez intézett figyelmeztetés is zseniális: „Ne rohanj az elején, hogy mászni tudj a végén!”
Népszerű idézetek
Kihordtunk belőle több vagon koszt, salakot, port, pókhálót, két törött széket, egy őskori kávédarálót, egy múmiává döglött patkányt, néhány téglát és egy olyan kefét, amit a kéményseprők vállán látni. Összecsavart, hosszú drótnyele van. Emlékszem, akkor ez okozott nekem legtöbb problémát. Mit kereshetett a kéményseprő ebben a szemétdombban, és miért hagyta ott a kefét? Még egészen jó volt. Haza is vittem. Anya ki is dobta.
Második fejezet
– A sátrakat minden kajüt legénysége fölveri a szokott módon. A konyhát majd közösen. Indulhattok!
Ami ezután következett, azt a bajai társaság egyáltalán nem értette. Ők nem tudták, hogy a sátorverés nálunk mindig verseny. A csöndes “indulhattok" úgy hatott a matrózokra, mintha startpisztoly durrant volna.
A bajaiak az elején még segíteni akartak nekünk, de aztán látták, hogy ez verseny, és így nem avatkoztak bele. Csak néztek, és csak csodálkoztak. Az úgynevezett “parancsnoki" típusú sátrat nyolc és fél perc alatt vertük föl. Stoppoltam az időt.
Mikor készen voltunk, kihoztuk a negyediket közösen, és fölütöttük a negyedik oldalra a parancsnokság részére. Még tíz óra előtt azzal is elkészültünk
KILENCEDIK FEJEZET
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza 94% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok 93% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Csukás István: Nyár a szigeten 92% ·
Összehasonlítás - Baár Tünde: A mezítlábas grófnő 91% ·
Összehasonlítás - G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején 89% ·
Összehasonlítás - Kőszegi Imre: A kincstaláló ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: Szamóca-lányok 87% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Random 87% ·
Összehasonlítás - Thury Zsuzsa: Zalai nyár 86% ·
Összehasonlítás