Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Jó szelet, kapitány! 30 csillagozás
A Jó szelet, kapitány! egy nyári vízi táborozásról szól. Amit elmond, az valóban megtörtént, a sok kaland, játék, romantikus szórakozás mind-mind az úttörők életének része, az a szerencse, hogy mindig akad néhány még nem egészen felnőtt, aki hajlandó velük játszani – s közben vigyáz is rájuk. A szereplők sem költöttek – valódiak. Ma már nem hordják a matrózsipkát, mert mégiscsak furcsa lenne az üzemben, ahol Veréb kohómérnök, vagy a műhelyben, ahol Dűzni autót szerel, de még az iskolában is, ahol Cujás vagy Félkopasz tanár.
Eredeti megjelenés éve: 1971
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranykürt kiskönyvtár Móra · Sirály könyvek
Enciklopédia 2
Kedvencelte 4
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 5

Kiemelt értékelések


Vidám könyv, ami kicsit visszaidézi a gyerekkoromat spoiler. Kár, hogy gyerekként nem akadt a kezembe, ugyanúgy szerettem volna, mint most.
Főhősünk, Guszti (alias Félkopasz) kis csapatával irigylésre méltó nyári táborban vesz részt, és amihez az akkori szocialista elveknek megfelelően keményen meg kell dolgozniuk, szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Bölcs vezetőik, a Kapitány, de főleg a Másodkapitány spoiler természetesen nyakig benne vannak a buliban, de közben nem múlasztják el a srácok erkölcsi nevelését, tanácsadást, lelkisegély nyújtást.
Érdekes a kirándulás által érintett tájak leírása, bár ismeretterjesztésnek kevés, azért megtud az ember egyet s mást a növény- és állatvilágról, valamint az útvonal által érintett településekről. Kedvcsinálónak mindenképpen jó.
A történet lendületes, szórakoztató, kis időutazás a hatvanas-hetvenes évekbe. Nekem nagyon tetszett.
spoiler


Ezt a könyvet a férjem ajánlotta, neki nagy kedvence. Végül azt mondom, nekem is tetszett, azért a 4,5 csillag, mert számomra kicsit nehezen indult be a sztori vagy csak az agyam állt rá nehézkesen, passz. Úgy gondolom, régen szuper gyerekkönyv lehetett, manapság viszont inkább a felnőttek élvezik szerintem, jó kis nosztalgiázós történet. A gyerekek nagy része sok mindent nem is értene belőle talán sajnos, pedig hordoz sok mondanivalót is, értékrendet. Emellett az író humora is remek, lehet, hogy csak nekem, de az angol humor egyszerű sutaságára hajaz picit nálam, amit egyébként imádok, szerintem halálos! :D Egy szónak is száz a vége, ha valaki egy könnyed, mosolyogtató, aranyos történetet szeretne olvasni apró izgalmakkal, szerintem jó helyen keresgél, ha ezt a könyvet emeli le a polcról. :) Szerintem a másik kettőt is felteszem az írótól az elolvasandó könyvek listájára. Jó szórakozást hozzá!


A könyvet még 1979-ben jó tanulmányi eredményéért a férjem kapta, aki akkor 4. osztályos kispajtás volt. Most olvasva is szórakoztató, de nem a mai gyerekeknek. Nem sírom vissza a szocializmus korát, mégis jó volt olvasni egy diákcsapatról, akik élvezik a szabadtéri táborozást, akiknek kaland, ha horgásznak, és nincs mobiltelefonjuk, hanem képeslapot írnak haza. A történetek humorosak, és az előadás miatt is humoros a regény. A 70-es 80-as években ez igen jó olvasmány lehetett, a férjem még most is emlékszik sztorikra a regényből, ezért az öt csillag.


Az egyik legszórakoztatóbb, legizgalmasabb, legkalandosabb és legintelligensebb ifjúsági regény, amit valaha olvastam. Tábor egy dunai szigeten. Már a túrázó gyerekekhez intézett figyelmeztetés is zseniális: „Ne rohanj az elején, hogy mászni tudj a végén!”
Népszerű idézetek




A társaság takarodóhoz készült. Ez abból a vitából is észrevehető volt, ami a kajütjükből kihallatszott. Szerény személyem kivételével majdnem mindenki kivette belőle a részét.
– Az ajtót csukjátok be!
Becsukták.
– Az ajtót nyissátok ki!
Kinyitották.
– Csukjátok be, mert bejönnek a szúnyogok.
Becsukták.
– Nyissátok ki, mert meleg van, és rossz a levegő.
Kinyitották.
Mikor már többen ráncigálták az ajtót ki és be, teljes tekintélyemmel közbeléptem:
– Állj! Mert durva leszek. Az ajtót eresszétek különben hamarosan nem lesz mit becsukni vagy kinyitni! Leszakad az egész.
Eleresztették és vártak. De én se tudtam, mi a fenét mondjak nekik.
A helyzetet Veréb oldotta meg. Eddig nem vett részt a vitában. Előbb a raktárban járt, azután a kajütben bütykölt valamit a sarokban. Most előlépett. Széttolta a megcsendesedett vitatkozókat. A hóna alól kiterített egy gézcsíkokból összefércelt lepedőt. Fönt az ajtó fö-lött szépen odarajzszögezte, meg jobboldalt is végig. Takarta az egész ajtónyílást. Aztán beszédet tartott, pedig nem szokott.
– Gyengeelméjűek! Ez nem idegszanatórium. Ez ha-jó. Ne a jobb oldalon menjetek ki az ajtón, mert össze-tépitek a lepedőt. Akkor rúgok.
KILENCEDIK FEJEZET




— Van – mondtam határozottan. – Rendes ember táborban mindig hord magánál madzagot.
Tizenhatodik fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bogáti Péter: Az ágasvári csata 94% ·
Összehasonlítás - Dékány András: A fekete herceg 94% ·
Összehasonlítás - Nemere István: A várúr fia 91% ·
Összehasonlítás - G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején 89% ·
Összehasonlítás - Dékány András: Matrózok, hajók, kapitányok 89% ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: Szamóca-lányok 88% ·
Összehasonlítás - Demény Ottó: Révfülöpi nyár ·
Összehasonlítás - Kőszegi Imre: A kincstaláló ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár 87% ·
Összehasonlítás - Szentiványi Jenő: Fegyverdörgés és tengerár ·
Összehasonlítás