„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” – vallhatná a Fehér csend című kisregény hősnője, ha efféle irodalmi idézetek megfordulnának a fejében. Ő azonban sokkal egyszerűbb és érintetlenebb lélek, semhogy ilyen görcsoldó bölcsességek segíthetnék a kitárulkozásban. Csak az idézet első felét ismételgeti magában a doktornő unszolására, hogy beszélje el az életét, egy parasztasszony történetét (ahogyan a regény első címváltozata is hangzott). És inkább a hallgatást, a fehér csendet választja, ami egyben a végeges, kiúttalan magányt jelenti. Paraszti szemérmessége vagy inkább az ösztöne lehetetlenné teszi a „pszichoanalízist”, mert pusztán szakmai-személytelen viszonyulást érez az ilyenszerű érdeklődésben. Végletes elesettsége, áthatolhatatlan magánya avatja őt az író témájává, helyette, az ő nevében vall és emlékezik, beszéli el élete sebeit és kudarcait, kevéske örömét, mintegy azonosulva vele. ("Bovaryné én vagyok", jelentette ki Flaubert – hogy újabb idézettel… (tovább)
Fehér csend 0 csillagozás
Két kisregény
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz 98% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla 92% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Tizenhárom almafa 92% ·
Összehasonlítás - Gál Vilmos: Latrok ideje 93% ·
Összehasonlítás - Szántó György: A bölcső ·
Összehasonlítás - Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek 90% ·
Összehasonlítás - Balogh Gábor: A medve is ember ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: Holdharmat 91% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Aranysárkány 90% ·
Összehasonlítás - Bán Mór: Angyal a kapuk felett 89% ·
Összehasonlítás