Tábornokok ​a magyar királyi honvédségben 1868–1914 1 csillagozás

Kiss Gábor: Tábornokok a magyar királyi honvédségben 1868–1914

Az ​Osztrák–Magyar Monarchia fegyveres erejéről, illetve a m. kir. honvédségről seregnyi irodalom látott napvilágot. A világháborút megelőző időszak néhány kutatási részterülete azonban még mindig feltáratlan. Így a „boldog békeidők” m. kir. honvédségének katonai elitjéről, legmagasabb rangú parancsnokairól készült életrajzi adattár is régi adóssága a magyar hadtörténetírásnak. Kötetemmel ezt az adósságot igyekszem törleszteni. Az Osztrák–Magyar Monarchia három elemből álló szárazföldi hadereje (a cs. és kir. hadsereg, a m. kir. honvédség és a cs. kir. Landwehr), valamint a háború esetén éltre hívott m. kir. népfelkelés és az osztrák Landsturm tábornoki kara egységes volt. Ez azt jelentette, hogy a két honvédségnek és a népfelkelésnek nem volt külön-külön tábornoki kara. A korszak osztrák–magyar szárazföldi haderejében alapvetően három tábornoki rendfokozat létezett: a legalacsonyabb a vezérőrnagyi, amelyet az altábornagy követett, végül pedig az ugyanazon csoportba tartozó három… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

>!
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637097775

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

VZ84>!
Kiss Gábor: Tábornokok a magyar királyi honvédségben 1868–1914

Kiss Gábor munkája hiánypótló mű. A „boldog békeévek” magyar királyi honvédségének legmagasabb rangú parancsnokairól korábban nem készült még életrajzi adattár, a magyar hadtörténetírásnak ezt az adósságát törlesztette a szerző. A 28 oldalas bevezető tanulmány alapos és hasznos az életrajzok áttanulmányozása előtt. Kiss Gábor röviden bemutatja az Osztrák-Magyar Monarchia szárazföldi haderejének három tábornoki rendfokozatát (vezérőrnagy, altábornagy, és a három fegyvernemi tábornok). Ezután a felhasznált munkák, levéltári források rövid ismertetése következik, valamint a kutatás során felmerült akadályok ismertetése jön (például sok tábornok esetében ismeretlen a halálozás helye, ideje). Majd az életrajzok szerkezeti elemeit ismerteti röviden a szerző: személyi, születési, halálozási adatok, vallás, családi állapot, gyermekek száma, az apa foglalkozása, iskolai végzettség, nyelvismeret, belföldi kitüntetések, külföldi kitüntetések, címek és rangok, hadjáratok, előmenetel, beosztás. Ezután következik 185 tábornok rövid életrajza. Számomra a legérdekesebb eleme az életrajzoknak a hadjáratok felsorolása volt, amelyekben az illető pályafutása során részt vett. Az idősebb generáció tagjai az 1848/49-es szabadságharcban szerezték első harci tapasztalataikat, a honvédseregben 15 későbbi tábornok szolgált, a császár oldalán 13 fő harcolt. Az 1859-es piemonti-francia-osztrák háborúban 18-an vettek részt. Az 1864-es porosz-osztrák-dán háborúban nyolcan szolgáltak. Az 1866-os porosz-olasz-osztrák háborúban 84 tábornok szolgált. Az 1869-es dél-dalmáciai felkelés leverésében heten vettek részt. Az 1878-as boszniai okkupáció során 35-en szerezhettek harci tapasztalatot. Az 1882-es dél-dalmáciai és hercegovinai felkelés elfojtásában 7-en vettek részt. Ketten még Miksa főherceg mexikói kalandjának is részesei voltak (Pókay János, Palkovics József). A 185 tábornok közül 137 fő rendelkezett háborús tapasztalattal. A kötetben szereplő 185 tábornok életrajza mellé 121 esetben sikerült a szerzőnek fényképet is mellékelni az adott illetőről. A könyvet 18 oldalnyi melléklet (a honvédzászlóaljak beosztása, elhelyezése, a honvéd lovasság beosztása, elhelyezése, a dandárparancsnokságok elnevezése, elhelyezése, a honvéd gyalogság 1886-os békehadrendje, a honvéd gyalogezredek állomáshelyei 1886–1914 között), rövidítések jegyzéke, angol, német nyelvű összefoglaló zárja. A könyv kivitelezése is igényes: időtálló, keménytáblás kötést kapott a mű.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Péter: Keleti front, nyugati fogság
Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett I-II.
Barczy Zoltán – Sárhidai Gyula: A Magyar Királyi Honvédség légvédelme 1920–1945
Sára Sándor: Pergőtűz
Imre Gábor: A pokol tornácán
Csonkaréti Károly – Benczúr László: Haditengerészek és folyamőrök a Dunán
Pintér Tamás – Rózsafi János – Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében
Szakály Sándor: A magyar katonai elit
Maruzs Roland: Tábornoki kar 1945–1956
Nagyváradi Sándor – M. Szabó Miklós – Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből