Seuso ​mozaik 7 csillagozás

Kiss Ferenc: Seuso mozaik

A „Seuso mozaik” egy korszakokon átívelő képregény, mely a ké­­­ső római kori Pannóniától, a kiegyezés utáni békeéveken és a Waffen-SS „Tavaszi ébredés” hadműveletén át egészen a gu­lyás­kommunizmus langy­­me­le­gé­ig tart, megfűszerezve a Magyar Néphadsereg prominens képviselőinek vetélkedésével a szovjet titkosszolgálatokkal.
Nyugodtan elmondható, hogy nemcsak a történet korokon átívelő, ha­­nem maga az összefogás is, amelyben több nemzedék dolgozott együtt. Grafikusok több generációja vett részt az alkotásban, a történelmi opusok doyenjétől a fantasy könyvek lenyűgöző címlapjainak varázslójáig, a hiperrealista ábrázolás mesterétől az új magyar képregényes generáció prominens képviselőjéig.
A képregénynek nincs főszereplője, illetve ha van, akkor maga a kincs az. Tények, teóriák és fantázia hármasa ölelkezik ezeken az oldalakon.

>!
Vitanum, Budapest, 2019
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150068985 · Illusztrálta: Sarlós Endre, Sváb József, Szendrei Tibor, Tebeli Szabolcs

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Kiss Ferenc: Seuso mozaik

Bevallom őszintén, nekem ez sokszempontból nagyon nem jött be.
Hiszek abban, hogy mindenki másfajta narrációt ért meg jól, és másfajtát nem annyira, egyszerűen a gondolkodásmódja miatt. Nah én az első fejezetben szedegettem fel az információkat, a másodikba nagyjából már érettem, a harmadikba eluntam, a negyediket pedig olvasni se akartam. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy valamit nekem mondana el a szerző, sőt, néha furcsa is volt, mintha nem tudott volna mire fókuszálni (második fejezet: ki a főszereplő).
Ebben pedig a rajzok se segítenek, több fejezet is bár nagyon szövegdús, de nem a megértésre, hanem a (látszólag) nem is igazán fontos eseményekre hegyezik ki. Mintha nagyon sok adatot kellett volna nagyon kevés helyen átnyomni és ez lett volna a vége (én örültem volna, hogyha az első fejezet lett volna olyan hosszú, mint a kötet, sokkal jobban élveztem volna)
Alapvetően nem jött be, nagyon fura volt, de azt hiszem inkább azért, mert nem az én stílusom ez.

WerWolf>!
Kiss Ferenc: Seuso mozaik

A képregény érdekessége, hogy nem egyetlen művész rajzolta meg a történetet, hanem mindegyik mozaikot más-más készítette el, így stílusban és látványban is igen eltérőek, mintegy megadva ezzel a különböző mozaikok korának hangulatát.
Kiss Ferencnek nem lehetett könnyű dolga, hiszen 64 oldalon kellett elmesélni azt a történetet, amihez Fedina Lídiának több mint 600 oldalra volt szüksége, képek nélkül. Az igényesen összeállított, négy grafikus által megalkotott mozaikdarabkák nem csak a Seuso-kincs történetét ismertetik meg az olvasókkal, hanem szemet-gyönyörködtető illusztrációkkal tárják elénk az évszázadokon átívelő történetet és az azokban a korokban élő emberek világát.
Az biztos, hogy nálam kiemelt helyet kap a könyvespolcon a képregény, hiszen amióta megkaptam, nem győzök betelni a részletesen kidolgozott borítóval, és sokszor azon kapom magam, hogy jártamban, keltemben kézbe veszem a kötetet és belelapozok. Mivel nem vagyok egy nagy képregénygyűjtő, így elárulhatom, hogy bár Kiss Ferenc munkásságát valamelyest ismerem, a grafikusokét szinte egyáltalán nem.
Ez a képregény arra is jó volt, hogy a jövőben jobban odafigyeljek a magyar grafikusok, képregényrajzolók munkásságára.
Szóval, nekem nagyon tetszett :)

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/02/kiss-ferenc-seuso-mozaik/

mohapapa I>!
Kiss Ferenc: Seuso mozaik

Ismét egy értékelés, amivel szerintem sokkal jobban jársz a bejegyzésem eredeti megjelenésének a helyén, a blogoldalamon. Csak úgy mondom. Ahogyan szoktam. Azért mondom, hogy jobban jársz, mert ott tele van képpel, sokkal érthetbb amiről beszélek.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/05/30/kiss_ferenc_…

*
Az elmúlt hetekben került a kezembe a „Kockás” képregény-magazin 91. száma, s két képregény le is nyűgözött belőle alaposan. Nézegettem a kiadó honlapját, és ott figyeltem fel a „Seuso mozaik”-ra. Egész pontosan a lenyűgöző borítójára.

A témáról mintegy félfüllel hallottam már, de ha bármit részleteiben kellett volna mondanom róla, bizony nagy zavarba kerülök. Pedig a sztori felszínesen nézve annyira nem komplikált.

Adva van úgy kerekítve hetven kiló ezüst, tálalóedények formájában. A római birodalom korából. Amit valamiért, valamikor, valaki elrejtett, hogy aztán az egész a föld alatt pihizzen a XIX. századig. Akkor egy törtrésze előbukkant. A hetven kilós pakk többi része csak a XX. század dereka után nyújtózott egyet, de akkor sem nagy közönség előtt. Egy Sümegh József nevű segédmelóshoz kötődött néhány darabja, hogy aztán Sümegh elég gyorsan megöngyilkolja magát, s a kincs maradéka meg hosszú évtizedekre még az ismeretlenben maradjon. A kilencvenes években Angliában bukkant fel újra, de akkor már dömpinngben. A magyar állam 4,5 milliárd forintért vásárolta meg a komplett kincsmennyiség őrzési jogát.

Sokak fantáziáját megragadta a tálaló készlet sorsa. Eddig legalább nyolc könyv született róla. A nyolcból három ismeretterjesztő, a többi szépirodalmi megközelítés.

Vagyis erről szól a képregény.

*
A keményfedeles könyv előszavában az író, Kiss Ferenc elmeséli, hogy valakitől kölcsönkapta valamelyik szépirodalmi feldolgozást. Ami nem akarta őt elengedni, izgatta, bizgette a fantáziáját, írni kezdte a képregény forgatókönyvét, s közben megkeresett több rajzolót, akarnának-e részesei lenni egy ilyen többstílusú, egy témájú projektnek. Akartak.

A rajzolók, alfabetikus sorrendben: Sarlós Endre, Sváb József, Szendrei Tibor és Tebeli Szabolcs. Ilyen a fizikmiskájuk, ha az bármit mond is. A fotók sorrendje az alfabetikát követi, azzal a kiegészítéssel, hogy az első kép Kiss urat ábrázolja.
Tudod, itt láthatod őket:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2021/05/30/kiss_ferenc_…

Maga a könyv impozáns. Keménydelesnek kell elképzelned, így stabil, fűzött kiadványról van szó. A borító festménye kézben tartva még meggyőzőbb. A mérete valamivel nagyobb mint egy A4-es lap. Nem mértem le, de széltében, hosszában úgy két-két centivel. A belseje is szépen megálmodott, jól nézhető, gyönyörű a színezés és a nyomat is.

A történetet Kiss Ferenc feldarabolta. Ahogyan a Seuso-kincs (a Seuso név egyébként a kincs egyik darabjáról származik: a felirat ezzel a névvel illeti a tulajdonost, persze rómaiasan ebben a formában: Sevso) felbukkanásának a kronológiája adja. Ily módon négy részre bomlik a képregény sztorija.
* A Római Birodalomban történő események. (Szendrei Tibor)
* A XIX. századi események. (Sváb József)
* A második világháború ideje. (Sarlós Endre)
* A szocializmus Magyarországa. (Tebeli Szabolcs)

Az egyes részek mögötti zárójelben annak a grafikusnak a neve áll, aki az adott korszakról szóló történetet rajzolta.

Ideáig minden rendben. Vajon így is marad? Ennek megítéléséhez két dolgot kell megvizsgálnunk, egyet pedig szem előtt tartanunk. Lássuk az utóbbit. Kiss Ferenc is felhívja arra a figyelmet, hogy mivel a történet egésze korokon át ível, nincsen egy adott főszereplője. Illetve a főszereplő maga a kincs, de hát, ugye, az elég passzív jelenség.

Ami kérdéses:
1.) Az adott korokban történtek, a történet mozaikjai a végén kiadnak-e egy teljes, összefüggő képet?
2.) Az egyes részek képi megformálása mennyire plasztikus, érdekes, megkapó?

ÖSSZEÁLL A MOZAIK?
Össze. Hibátlanul. Csak az arányok csúsztak el, nem is picit.

* A római korról szóló rész egyfajta bevezető, amely értelmet minden későbbi történésnek. Nyolc oldal.
* A XIX. századi történet megrázó, s a kinccsel való kapcsolata ügyes, csavaros. Kár, hogy csak hat oldal.
* A második világháborús szösszenet kapcsolata a fő csapással számomra eléggé mondvacsinált és laza lett, a befejezése pedig teljes hökkenet. Az érthetetlen befejezetlenség miatt. Szintén hat oldal.
* A szocialista Magyarországon játszódó rész szervesen kapcsolódik az eddigiekhez, mégis, ezzel elégedetlen lettem. Negyven (!) oldalról van szó.

Itt lassítok egy picit, mert indokolnom kell. S hangyányit előre is ugranom a következő alcím témájára.

Mert negyven oldal, magától értetődik, hogy sokkal több szereplős és cselekményesebb mint az előző szakaszok. Ezzel, bár fura, tán még nem is lenne baj. A baj az, hogy nekem teljesen simán összekeveredtek a szereplők. Tudod, hogy ki kicsoda? (Itt ugrok előre egy cseppet.) Sajnos ennek kigubancolásában a rajzok sem voltak magától értetődőn a segítségemre. Ahogyan a történet túlbonyolítottá vált, úgy a rajzolt szereplők sem bírtak egyedi jelleggel. S ez viszont a megértés rovására ment, ráadásul ezen epizód hossza miatt nyalogatta a közömbösség határait. De mert a kincs történetének nincsen ott vége, ahol a képregény véget ér, így nem egy felvitt hangsúly, hanem csupán egy kitartott „mmmmm”-el ér véget a képregény.

A KÉPI MEGFORMÁLÁS
_(Na, ez az alcím, amelynek tartalma a képek nélkül vajmi keveset fog mondani! Komolyan mondom!)

– Ízlések és ficamok – szokta mondani Szerelmetesfeleségtársam, akivel a mai napon vagyunk tizenkét éve házasok.

(A tervünk szerint Debrecenbe mentünk volna egy hosszú hétvégére, de a védettséginek hazudott oltási balhé miatt a Római part lett belőle, hogy legalább ezen a napon ne otthon főzőcskéjjünk. De ott is ugyanúgy szerettem őt mint ahogyan a második pillanattól szakadatlanul.
– Tudod, tizennégy éve vagyunk együtt [mert nem azonnal vettem feleségül, a közös lakhatás volt a prioritás], de egy pillanatát sem bántam meg! Kritikus év ez a tizennégy: az összes előtted levő feleségem [egy] a tizennegyedik évben közölte velem, hogy abszolút szuper pasas és ember vagyok, de nem kellek neki. Tehát figyelj oda, mit mondasz idén!
– Hát Morzsám, tőlem ilyet nem fogsz hallani!
Ámen!)

Úgy általában is a magam véleményét szoktam írni, és egy pillanatig sem gondoltam, hogy azt kifejtve megmondom a visszavonhatatlan és megfellebbezhetetlen überfrankót, a rajzokra a szubjektivitás sokkal erőteljesebben, hatványozottan vonatkozik.

De még mielőtt, azelőtt az íróról néhány szót.

KISS FERENC 1966 óta képregény-gyűjtő. Majd elmondhatta, hogy tanítványa lett a magyar képregények ellentmondásos, egyeduralkodó írójának, Cs. Horváth Tibornak. CsHT halála után gyakorlatilag ő lett a magyar képregények írója. Staféta a kézben. Egy darabig.
Vagyis nem olyan játékos, akinek most magyarázzák a szabályokat, látott már focipályát belülről és semmi gondja nincsen sem az állóképességével, sem a labdakezeléssel.

SZENDREI TIBOR (római kor)
Szerelem első látásra. Mármint nem a grafikus, a férfi, hanem a művei. Annyira önmagukért beszélnek, hogy nagyon nincs is mit hozzátennem. Kidolgozott, precíz, dinamikus, kifejező rajzok, szempontok. Nem akarja senki stílusát követni, meg van a magáé, s ez nekünk, olvasóknak egyszerűen nagyon-nagyon jó.
Nem láttam/olvastam még más képregényét, csak a neten néztem körbe, mi mást csinált még, de konzekvensnek tűnik a minőségében az úriember.

SVÁB JÓZSEF (XIX. század)
Az ő munkája stílusában hajadzik Szendreiére, de, hm, hogyan is mondjam… Nem jó szó, hogy kevesebb a részlet, mert olyan épületeket, utcaképeket rajzol, hogy megszólalnak. De mégis, (tudod, nagyon-nagyon szubjektív vagyok!) egy hangyaférfinemiszervnyit nekem kevesebb volt benne az élet. A hangsúly hangsúlyozottan nem a kevesebb, hanem a hangyastb szón van. Az a kép, amely az apa fájdalmát mutatja be, nekem a valóságban is üvöltött, itt bent [a blogíró a koponyájára mutat], és az előző képkocka még inkább aláhúzza az elementáris, szívből jövő, állati fájdalmat. Minden, de minden benne van abban a képkockában. Az ábrázolás annyira megrázott, hogy abba kellett hagynom az olvasást, és le kellett kicsit tennem a könyvet.
Bravó, Sváb úr, kalap leemel, derék meghajol, hálás szív a tenyéren kinyújtva!

Sváb József munkáit tekintve is teljesen szűz voltam eddig.

SARLÓS ENDRE (második világháború)
Nos, ő az, akit nem kell bemutatni. A magyar képregény világának egyik, szerencsére ma is élő öregje, dojenje. A rajzaival gyerekkoromban nehezebben barátkoztam meg, Korcsmáros, Zorád, Dargay, Fazekas simán beelőzte, de azért mindig szerettem amiket csinált. (Most meg arra gyúrok, hogy összegyűjtöm az újra kiadott munkáit.)

Sarlósnak nagyon egyéni stílusa van. Kicsit ki is lóg ebből a könyvből. De egyáltalán nem rossz értelemben. Sarlós rajzai inkább festmények.

Akkor jöttem rá, hogy miért volt hiányérzetem ennek a szakasznak az olvasásakor, amikor lapozgattam, hogy melyik kockát fotózzam le. Az volt a baj, hogy mindegy melyiket. A mindegy volt a baj. Mert nincsen kiemelkedő, hangsúlyos, torkon ragadó, kiemelkedőn gyönyörködtető. Nem tudtam eldönteni, vajon a történet nem hozta ki a szerzőből azt a csettintésnyi pluszt, vagy a plusz hiánya tette laposabbá a harmadik történetet.

TEBELI SZABOLCS (szocialista Magyarország)
No, vele vagyok legnagyobb bajban. S vele leszek a legszubjektívebb. Már csak azért is, mert vele van leginkább tele a könyv. (Tudod, negyven oldal.)
Ahogyan fentebb írtam, a gabalyodó történet szereplőinek a jól elkülöníthetőségében nem nagyon segít a rajzoló ábrázolása, így a gabaly követhetőségében sem. Másfelől nekem nagyon Janus-arcú a stílusa. Voltak olyan képei, amelyek lenyűgözők. Ezekből fotóztam párat, dicséretül. Az utcák, a hátterek ábrázolása Tebeli esetében egyszerűen lehengerlők. Az emberábrázolások viszont vagy igen, vagy nem. A mozdulatok, mozgó testek, testrészek kifejezésében éreztem valami esetlegességet. Még csak nem is modorosságot, hanem inkább technika-hiányt. Hogyan is mondjam…? Talán az a legkifejezőbb, hogy számomra nem éltek a mozdulatok. Már majdnem, de a majdnem inkább nemet jelent, hiába ismerem a fél pohár víz szemlélésének a példáját.

Tebeli Szabolcs egyéb munkáit nem ismerem, belőle is műveletlen vagyok.

ÖSSZESSÉGÉBEN
nem nagyon tudok mit mondani. Egyáltalán nem bántam meg a rá szánt időt, s miközben kimondhatatlanul értékelem a generációk összefogását a cél érdekében, a végeredmény mégsem ragadott sem tokon, sem szíven, sem esztétikailag, sem érzelmileg, sem a kalandfaktort illetőn. S mert csettintéssel elismerhető a könyv mint kiadvány, ebben benne van az is, hogy bizony nem olcsó. Ezért annyira nem rohanok megvásárolni. De az első két grafikus teljesítménye miatt ha valahol szembe jön velem, félre nem állok, s mondjuk a jelenlegi árának a negyven százaléka már lehet alku alap.


Hasonló könyvek címkék alapján

Pilcz Roland: Kalyber Joe – Eső
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: A tizennégy karátos autó
Bíró Szabolcs: Akit háromszor koronáztak
Alan Moore: From Hell – A pokolból
Rejtő Jenő (P. Howard) – Korcsmáros Pál: Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
Magos Judit: Demény a kötsög Feat. Töpikapitány
Mészáros János – Németh Levente (szerk.): Hősök tere
Merényi Dániel: Napirajz 2. – Még tovább súlyosbítva a mindent
George Lucas – Cs. Horváth Tibor: Csillagok háborúja
Jókai Mór – Zórád Ernő: Névtelen vár