Kiss András (szerk.)

Boszorkányok, ​kuruzslók, szalmakoszorús paráznák 3 csillagozás

Kiss András (szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák Kiss András (szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Téka Kriterion

>!
Kriterion, Kolozsvár, 2004
394 oldal · ISBN: 9732607599
>!
Kriterion, Bukarest, 1998
394 oldal · ISBN: 9732604999

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Dés


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Kiss András (szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák

Érdekes, de fárasztó levéltári gyűjtemény. A paráznasággal és boszorkánysággal kapcsolatos törvényekből, ítéletekből és peranyagokból szemezget, erdélyi források alapján, a XVI. századtól a XVIII. század végéig. Ami szembetűnő, az a városi magisztrátusok szigora a paráznaság kapcsán (néha halálbüntetésig menően) a régi királyaink (I. László, Könyves Kálmán) törvényeiben rögzített elnéző magatartáshoz képest. Amíg László és Kálmán úgy rendelkeznek, hogy a parázna asszonyt férje visszafogadhatja, de ha nem, akkor éljenek külön életük végéig*, addig a XVI. századi erdélyi (s nyilván más magyarországi) gyakorlat minimum pellengérrel és megvesszőzéssel sújtja a házasságtörő nőt, de előfordul a halálbüntetés is. Hasonlóan súlyos büntetés vár a leányanyákra is. A férfiak irányában részrehajló magatartás az ítéletek jó részében észrevehető, de a megszégyenítést (esetleg számkivetést) ők sem kerülhetik el.

Két nagyobb peranyag is bekerült a kötetbe, az egyik a Dengeleghiné Török Kata ellen folytatott koncepciós per, mely – vérfertőzés vádjával – nem csupán a célszemélyt, hanem a korábbi fejedelmet, Báthori Gábort is igyekezett denunciálni; a másik pedig a Dés városában a XVIII. század végén lefolytatott széleskörű erkölcsi vizsgálat, melyben ugyan elsősorban a paráznaság volt a fő téma, de – ennek folyományaképpen – szó esik benne a hatalommal való visszaélésről is. (Érdekes az 1584-ből származó, III. számú peranyag is, amely egy volt kolozsvári főbíró, Nyírő Kálmán szolgálólányaival folytatott törvénytelen viszonyait tárgyalja (80-95. oldal) – a volt főbírót elmarasztaló ítélet ugyan hiányzik, de a tanúvallomások pontosan leírják a bíró mesterkedéseit, hogy terhes szolgálóit – némi hozomány kíséretében – arra vállalkozó vőlegények nyakába varrja).

Ami a peranyagokból kiderül, az egyrészt a férfiszempontú ítélkezés, másrészt viszont a boszorkánykodással kapcsolatos szkepszis – míg a vádemelésben az egyszerű, babonás nép indulatai kapnak helyet, addig a vizsgálat és az ítélethozatal során már érvényre jut a magisztrátusok józanabb szemlélete: a XVII. századtól kezdve a boszorkányokkal szembeni súlyosabb ítéletek megritkulnak, a XVIII. században – a központi kormányzat törekvéseivel összhangban – szinte teljesen megszűnnek; és gyakori a bizonyítékok hiányában született felmentő ítélet is.

Változatos anyagok (összesen húsz darab), Erdély több tájáról, de főleg Kolozsvár környékéről. A sok latin kifejezés miatt gyakran lapoztam a szómagyarázatokhoz, és némelyik boszorkánypraktika részletezése a tanúvallomások között untatott, de egészében véve érdekes erkölcsi-társadalmi látlelet a régi időkből. Ezzel együtt csak a történelem részletei után érdeklődő, és az archaikus magyar helyesírástól, meg korabeli prókátor-latintól nem idegenkedő olvasóknak ajánlom.

* Mondjuk, a szimmetria nagy királyaink törvényeiből is hiányzik. Míg egy feldühödött férj rajtakapott parázna feleségét megölheti, és nem kap érte büntetést, addig szó sem esik arról, mi annak az asszonynak a sorsa, aki parázna férjét üti agyon? És a visszafogadás vagy kirúgás is a férj jogköre – hogy egy megcsalt feleség is dönthet erről szabadon, az szintén nem kerül említésre.

1 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!
Kiss András (szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák

Roppant érdekes mű, és hiánypótló is. Bár nem egy tanulmánykötet, amelyből van jó pár magyar nyelven is, hanem egy tanulmánnyal bevezetett szövegkiadás, amely mégis nagyon-nagyon tanulságos.
Legelőször tisztázandó, hogy Erdélyben sosem volt olyan inkvizíció, amilyen Európán végigsöpört. Kamillateáért nem lehetett máglyára jutni. És én erre roppantmód büszke vagyok!
De üldözték a kuruzslókat, „boszorkányokat”, paráználkodókat… (A közreadott szövegek között van felmentés is, ami alaptalannak mondja ki a boszorkányvádakat, hiába a sok tanú…)
Kiss András tanulmányának egyik fontos eleme, hogy tiszta vizet önt a pohárba annak kapcsán, amiről még Magyaroszágon is tévednek enyingi Török Kata és Báthory Gábor erdélyi fejedelem története kapcsán. Míg magyaroszági szakemberek a jegyzőkönyveket figyelmen kívül hagyva boszorkányperként tartják számon az eljárást, ez esetben „csak” vérfertőzés miatt állt Török Kata a vádlottak padján, és emiatt ítélték fő- és jószágvesztésre. Báthory Gábor ugyanis az unokatestvére volt. Mellékes, hogy ebben a korban ritkán csaptak ekkora perpatvart rokoni kapcsolatok miatt… Török Kata pere is koncepciós volt, mint Báthory Erzsébeté. A könyvben olvasható a teljes jegyzőkönyv, hogy aki netán nem hinné, járhasson utána.
A könyvben sokféle periratot olvashatunk, és elég érdekes képet alkot az erdélyi (főleg Kolozsvár környéki) társadalomról magáról. Nyilván nem teljes a társadalmi „keresztmetszet”, de ügyek és ügyek, felfogások és elvek elég jól körvonalazhatóak. Amúgy tudtátok honnan jön, hogy szégyen, ha egy leány gyermeket szül? Hát onnan, hogy a 17. században még ezért simán kivégezték a lányanyát, ha nem vette feleségül a magzat apja (vagy valaki).
Ami a leginkább megdöbbentő volt, hogy prostitúcióért (meg még egy s másért) általában nyilvános megszégyenítés után egy szál ruhában kimuzsikálták a városból az érintetteket, és soha többé nem volt szabad visszatérniük oda. Manapság ez olyan egyszerűen hangzik.. de a 17–18. században milyen lehetősége volt egy egyedülálló nőnek? Milyen esélye volt, hogy bárhová befogadják, és nem küldik el a város kapujától?
Számos kérdést felvető, ugyanakkor jó pár problémát tisztázó kis könyv ez, nagyon élveztem a jegyzőkönyveket olvasni.

Dodorka>!
Kiss András (szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák

Akiket érdekelnek a boszorkányüldözésekkel kapcsolatos történetek, azoknak érdemes beszerezni. Jól összeválogatott periratok, Erdély minden tájáról. A régi nyelvezet pedig külön pluszt jelent.


Népszerű idézetek

Dénes_Gabriella>!

Azokban az ügyekben, amelyekkel kapcsolatban Désen elrendelték a vizsgálatot, különböző büntetéseket szabhatott ki a bíróság. Nem egyben halálos ítéletet is (mint például a visszaeső káromkodó vagy a paráználkodó házas személyek, de leginkább a férjes asszonyok esetében), volt olyan, amiért súlyos testi fenyítést szabhattak ki (például a paráználkodó nem férjes asszonyokat nyilvános megvesszőzéssel büntették), de volt olyan is, amelyért csak eklézsiakövetés vagy közigazgatási jellegű büntetés járt. Az, akiről bebizonyosodott, hogy igaz, akit róla vallottak, a közösségen belül mindenképpen megbélyegzett ember volt, függetlenül a büntetéstől, amit kiszabtak rá.

186. oldal, XVII. Akik "nagy alkalmasságot adtak a gonoszra" (dési vizsgálat 1771-1772-ben az isteni és emberi törvények megszegéséről)

Kapcsolódó szócikkek: Dés
kaporszakall >!

Kolozsvár város fő- és királybírájának ítélete a paráználkodással vádolt Vásárhelyi Borbély András és Adoni Andrásné ügyében: a férjes asszony teste töressék meg, majd feje vétessék; a nőtlen legény veretessék meg vérig és űzzék ki a városból.

Anno 1654. die 28. Februarii actum coram dominis iudicibus*, Vasarhely Borbely Andrást és Adoni Andrásnét kihozatván direktor uramék…
… azt mondotta az asszony, hogy nincsien abban mód, hogy ők egymástól megváljanak, az fegyver az perengér alatt választya el őköt egymástól, őneki az ura nem kell … ez legényen kívül senkivel nem paráználkodott…

Kihez képest, mivel az asszonynak ura van és paráznaságra adván magát frangenti fidem frangatur corpus eium**, az pellengér alatt in tenorem aliorum*** feje véttettessék. Az legény mivel ő soluta persona**** szabad személy, az cigányoktól kötöztessék az perengérre és úgy megveretessék, hogy a vér menjen alá az inán és űzettessék el az városról.

* Az 1654. február 28. napján elvégeztetett a bíró urak előtt
** a hitszegőnek törettessék meg a teste
*** mások okulására
**** egyedülálló

71-72. oldal

1 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!

Látám, hogy nagy nyavalyában vagyon, fetreng, erősen kínlódik. Látám, hogy felette igen megrémült, az italtól felette iratozott. Baczy István uram egy üvegpohárban hoza gyöngyvirágvizet, abban sem akara innia.

142. oldal

2 hozzászólás
Dénes_Gabriella>!

Nevezet szerént ezek az személyek könyergettek és feleltek felőle, úgymint három férfiember és tíz asszonyállat.

129. oldal - VI. "A derék factumért [az egeresi csordapásztor feleségének megerőszakolásáért] pedig meghaljanak mint olyan hatalmas tolvajok és házasságtörők, erőszaktevők"


Hasonló könyvek címkék alapján

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
C. J. Cooke: A világítótorony boszorkányai
Stacey Halls: Familiárisok
Balogh Béla: Nagybányai boszorkányperek
Mercedes Lackey (szerk.): Harry Potter világának feltérképezése
Péri Györgyi: Aki hétszer született
Margit Sandemo: Halálos bűn
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Fritsi Péter: A székkészítő
Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum