Ébredés 87% 17 csillagozás

Határozottan tetszett!
Ugyan az elején kicsit nehezen indult be, a legénység tagjainak a leírásánál kicsit soknak éreztem az információkat spoiler. De aztán beindult a „buli”, elkezdődött a rettegés a földön és az égben is, nem is tudom, hogy melyik volt izgalmasabb. Na jó, ha választanom kell, akkor a bolygón kalandozó csapat eseményei kötöttek le jobban.
Az is jó volt, hogy az izgalmas cselekmény mellett voltak elgondolkodtatónak szánt beszélgetések is spoiler.
Néhol ugyan éreztem egy-két következetlenséget, de mivel remekül szórakoztam, így ezeken most nem lovagolok, kárpótolva lettem értük.
Szóval örülök és köszönöm, hogy olvashattam, remélem minél előbb jön a következő rész :)

Az író ismételten megmutatta, hogy hatalmas képzelőerővel bír. A műben szokatlan, ugyanakkor sajátos lényekkel találkozhatunk, mint például az eremos, octorid vagy ivoik. Mindezek annyira észrevétlenül lettek bele csempészve a cselekményleírásokba, hogy szinte fel sem tűnik az olvasónak, hogy idegen szavakkal találkozik.

Maga a mű izgalmas, az egész történet során fennmarad a kezdeti feszültség, ami egy pillanatra sem engedi el az olvasó érdeklődését.
Alapvetően részemről a sci-fi vagy akár a horror zsáner nem tartozik a nagy olvasottságú irányzatok közé, mégis rendkívüli élményt szereztem a mű elolvasása után. Ráadásul az utolsó oldalakon szereplő illusztrációk nagyon tetszettek!

Kirsch Ákos regényei mindig is lekötöttek, szórakoztattak és rendhagyó utazást nyújtottak. Mindez az Ébredés című könyv kapcsán sem volt másként. Ajánlom a regényt a kitalált, lidérces világ kedvelőinek, mert számukra kihagyhatatlan olvasmány lehet eme alkotás!

A teljes értékelésem itt olvasható:
https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2022/01/kirsch-…

Az a probléma a sci-fi-horrorokkal, hogy nagyon nehéz újat, egyedit alkotni ebben a műfajban; – amennyiben a szereplők tervszerű létszámcsökkentéséért egy idegen lény a felelős, abban az esetben pedig szinte lehetetlen. Rengeteg módon kerültek már földönkívüliek konfliktusba az emberekkel, kezdve a „testrabló” izétől az űrszörnyek koronázatlan királyáig, a tökéletes ragadozóig (közte meg lehetne sorolni szép számmal).
Annak ellenére, hogy egyik-másik hasonszőrű történet kevésbé volt sikeres, én szeretem, sőt kerestem/keresem az ilyeneket, így akadt meg a szemem az Ébredés című regényen is, melynek fülszövege ígéretes sztorival kecsegtetett.
Végül nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam, de ne szaladjunk előre…

Embereink, egy kutató expedíció keretein belül, ismeretlen csillagrendszerbe utaznak egy korábbi, sikertelen felfedezőút nyomdokain; egyrészt, ha lehetőség van rá, kideríteni, mi történt az előző csapattal, másrészt folytatni/befejezni az általuk megkezdett melót. Amíg megérkeznek a kiszemelt planétához, addig szépen megismerünk mindenkit: ki, honnan, hogyan, minek került az űrhajóra. Célhoz érve aztán a csapat két részre oszlik, az egyik megy bolygó-szafarira, a másik marad a hajón, mert ott is kell lenni valakinek. Na, az utóbbiaknak lesz részük némi túlélő-horrorban, míg a leszálló kompániának inkább a kaland jut. Azért nekik sem lesz egyszerű az életük, de kevésbé lesz horror, mint az űrhajón maradóknak.

A sztori elég jól pörög, amiben nagy szerepe van a rövid fejezeteknek, és a fejezetenkénti nézőpont-váltásnak, és persze mindig történik valami, ami a továbbhaladásra sarkallja az olvasót. Sajnos a horror vonal (az űrhajó) nekem nem volt annyira para, és nem kevés áthallást véltem felfedezni a „nagy elődök” irányából (pl. az Alien összetákolt mozgásérzékelője egy az egyben átjött egy dimenziókapun, a párhuzamos univerzumból; asszem, még az is elhangzik, hogy érzékeli a levegő sűrűségének változását). spoiler De, ahogy említettem volt, nem könnyű újat mutatni a témában.
A kalandos vonal (a bolygó) ellenben jól idézi a régimódi sci-fi-kaland történetek minden báját, baját, szerethetőségét. Van itt minden; különös flóra-fauna, ellenséges idegenek, ősi civilizáció, misztikum meg romantika…
Ugyan a történet kerek egész, de a végkifejlet ordít a folytatásért, érezhető, hogy ez egy nagyobb dolognak az előszele.

A szövegen látszik, hogy nem profi munka, de nem is teljesen amatőr, valahol a kettő között. Kellemes, jó volt olvasni (nem sok hibát véltem felfedezni), de inkább volt filmszerű, mint komoly nagyregény jellegű.
Ami a végére már zavart, hogy mindenkinek az érzékei, az ösztönei „riadót fújtak” egyöntetűen, ezt lehetett volna valahogy más szavakkal is prezentálni, de oda se neki.

Minden esetre én jól szórakoztam olvasás közben, de gondolom ez is volt a cél (nem csak Ákosnál, hanem minden írónál): a szórakoztatás. A hibái ellenére tetszett, bár lehetett volna benne több horror. :)

Komfortos sci-fi kezdőknek és haladóknak.
Ez a regény úgy tudott érdekes és izgalmas lenni, hogy a szerző szemmel láthatóan nem akart műfaji forradalmat végbevinni. Már az első lapokon jóleső érzéssel helyezkedtem bele ismeretlenül is ismerős világába. Bevallom, nehezemre esik olyan sci-fit olvasni, amelyekben oldalakon keresztül azt sem tudom, éppen milyen technológiát emlegetnek, a szereplő kiféle miféle, egyáltalán ember-e. Ebben a könyvben minden egyértelmű volt. A techno-szöveget egy laikus is azonnal vágja, a gépeket mintha a Star Trek Csillagflotta mérnökei tervezték volna, az űrhajón játszódó jelenetek az Alien legszebb pillanatait idézték és a bolygó fantáziadús élővilágának leírása során is azonnal megjelent a szemem előtt az adott növény vagy lény.
A több szálon futó cselekmény is kellően sodró lendületű. Én még fokoztam volna a feszültséget azzal, hogy spoiler.
A karakterek nincsenek túlzottan kidomborítva, viszont sokan vannak, és amikor feltűnnek, rögtön kapunk róluk egy rövid életrajzot, ami kissé megakasztja a dramaturgiát. Helyette jó néven vettem volna a kötet elején egy legénységi névsort vagy pofás személyzeti kartonokat, akkor nem kellett volna a fejezetek között keresgetnem.
A szöveg egész korrekt módon gondozott. Helyenként ugyan bent maradt egy-két töltelékszó vagy szórendi anomália, de összességében olvasóbarát, választékos szóhasználattal, szemléletes leírásokkal, alig fellelhető elgépelésekkel.
Ajánlom a könyvet tapasztalt sci-fi olvasóknak, ha szép könyves vagy filmes emlékeket akarnak megidézni, és kezdők is bátran kézbe vehetik.

Egyre több sci-fi zsánerű könyvet olvastam az elmúlt egy évben magyar szerzőktől. Igazából nem is vonzott ez a világ a Star Wars meg az ehhez hasonló űrhajós sztorik miatt. Na de, amiket eddig olvastam, nem számítottam rájuk. Kellemesen csalódtam bennük.

Nekem nagyon tetszik a borító, megint csak borzongósra sikeredett. A fülszöveg is elég izgalmas, és szinte minden sci-fi rajongónak felcsillan a szeme :)

Az írót leginkább a kaland és krimi zsánerű könyveiről ismerem, de nem féltem tőle, mert nagyon szeretem a stílusát. Itt is teljesen eltudtam veszni a tájleírásokban, filmként peregtek előttem. Egyre kidolgozottabb és izgalmas könyveket ír nekünk; jobban előtörnek az érzelmek és beleláthatunk a gondolataikba. Most több szereplőt vonultatott fel, vagyis több nézőpontból követhetjük az eseményeket.

Sokszor alig akartam letenni, de az írás erősen lekötötte az időmet, így kevéske időt tudtam ráfordítani. Amikor pedig olvastam, akkor teljesen kikapcsolt és magával ragadott. A történet tele van izgalmakkal, akcióval és kiszámíthatatlan eseményekkel. Én nagyon élveztem a 'brutális' jeleneteket, szerintem bírom őket. Jöhet még! ;)

A történetet a már ismert Kolónia folytatásaként vehetjük. A Meridian kutatóhajó az eltűnt Akhilleusz hajó után ered, de egy lakatlan bolygóra tévednek. Mindenféle furcsa, hátborzongató lényekkel és helyekkel kell szembesülniük, miközben a hajón maradottak sincsenek könnyebb helyzetben.

Jóval több szereplői voltak a történetnek, mint eddig, így volt esély, hogy gyanakodjunk, ugyan ki is a bűnös. Mindenki szimpatikus volt, de Zara-t tudnám jobban kiemelni.

Ákos ismét egy remek könyvet alkotott, és várom az ehhez hasonló történeteit. Bár nem lenne olyan, amit ne szeretnék tőle! Egy élmény volt olvasni.

Szeretném ajánlani a sci-fi rajongóinak, biztosan nem fognak csalódni benne! :) Azoknak is kellemes kikapcsolódást nyújthat, akik nem vannak oda ezért a zsánerért.

Az ALIEN – PREDATOR-ok óta nem olvastam ilyen jó sci-fi horrort. A pláne, hogy magyar szerző tollából. Minden elismerésem, ugyanis egy nagyon jól felépített történet, szabatos, szépen tagolt, nagyon olvasmányos. A szörnyek nagyon jól kitaláltak, maga a történet vezetés is szuper. Most már van magyar Alienünk, magyar Predatorunk. Gratulálok az írónak, fergeteges, ezért minden sci-fi rajongónak ajánlom, mert kötelező irodalom. ☺️

El kell mondanom, hogy nem olyan régen kezdtek érdekelni a sci-fi jellegű történetek, így kevés ilyen sztorit olvastam eddig. Ez miatt pedig nem érzem azt, hogy tudom milyennek kellene lennie egy sci-finek, mert nem. Fogalmam sincs. Így amikor egy ilyen könyvről írom le a véleményem az inkább egy kezdő sci-fi olvasó élményeit jeleníti meg. Elmondom mi tetszett, vagy mi nem tetszett benne. Mesélek arról milyennek találtam a történetet, de ez nem szakmai szemrevétel, és nem is egy műfajban jártas olvasó kritikája. Nem. Én csupán a könyvvel való találkozásomról beszélek.

Nehéz behatárolni ezt a könyvet, mert voltak benne olyan momentumok, amelyek számomra mondjuk azt, hogy a negatív tartományba estek, mert érthetetlenek, furcsák voltak, és nem értettem miért is vannak úgy a dolgok ahogy. Mindemellett tulajdonképpen nem volt rossz ez a történet, a nehézségek ellenére is szerettem olvasni.

A fülszöveg alapján titokzatosság és rejtélyesség lengte be Kirsch Ákos: Ébredés című könyvét, ami egy érdekes és izgalmas olvasmány ígéretét hordozta magában, így felkeltette a figyelmem. Aztán ahogy utána néztem a regénynek, kiderült, hogy van egy előzményi kötet, a Kolónia, így erősen gondolkodóba estem, hogy mi legyen. Aztán olyan információt kaptam, hogy az Ébredés a másik könyv ismerete nélkül is bátran olvasható, mert elég információt tartalmaz a korábban történtek vonatkozásában. Ezek után nem haboztam tovább, éltem egy lehetőséggel, ami által kedvezményesen tudtam beszerezni a könyvet, így a polcomra került az Ébredés. Nem vettettem bele magam azonnal az olvasásba, mert több kötet is várakozott, hogy elkezdjem. Végül pár hét után előszedtem.

Talán abból is adódóan, hogy igyekezett úgy szőni a szálakat a szerző, hogy a Kolónia ismerete nélkül is érthető legyen ez a kötet, számomra sok az infó az elején, ettől lassan haladtam az olvasással. Fel kellett dolgozni, elraktározni azt a sokmindent, ami az olvasó tudomására hozott az író az első oldalakon.

Be kell vallanom, hogy a szereplőkkel bizony bajban voltam. Fura volt nekem, hogy olyan könnyedén kijöttek egymással, nem igazán voltak surlódások. Túlságosan nagynak tűnt az összhang közöttük. Valahol nem tűnt természetesnek, mert mindig mindenhol akadnak összezördülések, nézetkülönbségek.
Számomra valahogy olyan egyforma volt a szereplők jelleme, mintha mindenki ugyanolyan lenne, hiába lett mondva róluk, hogy ilyenek, vagy olyanok. Talán ez miatt lehetett, hogy nem fogott meg egyik karakter sem. Nem találtam különössebben érdekesnek senkit.

Felvetődhet akkor a kérdés, hogy mi volt érdekes számomra ebben a történetben? Nos, maga a sztori, a titkok, rejtélyek, a borzongató jelenetek voltak azok, amelyek vittek előre az olvasásban.

A másik dolog, ami különösnek hatott számomra, hogy szinte mindig minden könnyen ment. Könnyen megoldtották a hajón a technikai problémákat. Volt valami gond, semmi baj, pillanat alatt megoldódott, mert pont rendelkezésre állt minden, mert a kis kütyüjük (holopadjuk) természetesen minden kellő adathoz hozzáfért, mert úgy készültek.

Mutatom, hogy például mire gondolok:
„ – Meg tudja csinálni?
– A holopadom még korábban összekapcsoltam a hajó rendszerével. Adjon egy percet!”

Oké, hogy expedíció, amire felkészültek, meg minden, de kicsit meseszerűnek tűnt egy idő után, hogy szinte mindig mindenre pillanatok alatt akadt megoldás, mintha szinte sosem lennének nehézségek.

Ebből következik egy másik dolog, ami nekem érthetetlen volt. Kutatóhajó rendben, de nincsenek katonák a fedélzeten? Csak csupa tudós, technikus meg orvos?
Szerintem bármennyire kutatóhajó, akkor is kellene legyen a fedélzeten pár katona, aki a védelemben játszana fontos szerepet. Mert hát ugye csak meg kellene védeni a tudósokat, hiszen ki tudja mi várhat rájuk, amikor egy fontos küldetésre mennek.

A negatív dolgok után jöjjön most az, amit szerettem az Ébredésben.

Minden furcsaságon, minden érthetetlen dolgon túl azt mondhatom, hogy én bizony élveztem az olvasást, mert kiszámíthatatlan volt a történet. Sosem tudhattam kivel és mi fog történni a következő pillanatban.

Habár lassan haladtam kezdetben a könyvvel, lassan indult be a sztori, de ahogy nem bombázott az író a rengeteg információval, onnantól éreztem azt, hogy kezd oldalról-oldalra érdekesebbé, izgalmasabbá válni a regény.

A szereplők iránti érdektelenségemet ellensúlyozta az, hogy a környezet, a jelenetek úgy lettek leírva, hogy szinte filmként láttam peregni magam előtt az eseményeket. Amióta a könyv végére értem, néha magam sem tudom biztosan, hogy olvastam, vagy filmen láttam az Ébredést.

Az miatt, hogy ennyire megelevenedett számomra a történet, olykor a frászt hozta rám egy-egy jelenet. Ugyanis voltak kimondottan horrorisztikus részek, amikkel kapcsolatban azt éreztem, hogy jobb, hogy olvasom a sztorit (még akkor is, ha megelevenedtek is a jelenetek, mert még a képzeletem sem tűnt annyira riasztónak, mintha az agyamba ég egy brutálisabb jelenet, amit láttam).

Habár voltak negatívumai (számomra) a történetnek, de érdekes volt. Nem az az eldobom az agyam pörgős sztori, inkább az a kicsit elgondolkodtató, csendesen izgalmas, amin agyalhat az ember. Amikor azt hittem, hogy tudom miről van szó, hogy csak egy egyszerű olvasmány az Ébredés, akkor a könyv végén kiderült, hogy itt bizony többről van szó, mint gondoltam. Úgyhogy most várom a folytatást, hogy megtudjam hogyan alakulnak az események a továbbiakban. Remélem lesz folytatás.

Gyakran félve állok neki a magyar könyveknek filmeknek. Nem tudom, hogy az értékelésnél túl szigorú, vagy túlságosan elnéző leszek a művel kapcsolatban. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember a saját gyerekének a munkáját próbálja értékelni, vagy a saját anyjának a főztjét. És sajnos futottam már bele olyan negatív élménybe, amit szégyen szemre nem írtam/mondtam ki magamból. Ez miatt nem merek magyar íróktól sem olvasni, félek, hogy az egybehangzó, jókomáskodó értékelések miatt túl nagy lesz az elvárásom. Majd egy olyan csalódást párolok le magamban, aminek következtében lesújtóbb lesz a véleményem, mint alapvetően megérdemelt lenne.
Hála a magasságos egeknek, Kirsch Ákos Ébredésénél nem volt semmilyen csalódás. Persze érhet az a vád is, hogy elfogult vagyok a sci-fikkel kapcsolatban, de nálam ez tényleg működött, és egy izgalmas túlélő kalandot kaptam, sci-fi elemekkel körítve. A túlélés két fronton is zajlik egyszerre. Nem spoilerezek azzal, ha leírom, hogy az egyik a bolygófelszínen, a másik pedig az űrhajón zajlik. Az űrhajós szál erősen merít Ridley Scott örök klasszikusából, az Alienből. Mind az atmoszféra teremtés, mind az idegen leírása, viselkedése. Ezek a benyomások persze nem negatívumok. Olyan sci-fi klasszikusokról beszélünk, amik a filmgyártásra és a szórakoztató irodalomra is olyan mély hatással voltak, hogy a mai napig felismerhetők a nyomaik rengeteg alkotáson.
A könyv pörgős és szórakoztató. Ráadásul a háttérvilágból is kapunk információkat. Egészen szépen épít egyfajta rejtélyt is a végéig, amelyet nagyon jó ütemben épít be a túlélő szálakba is. A karakterek pont annyira mélyek, amennyire egy ilyen horror dramaturgiához illik. Az író nem fél beáldozni őket, nagy megkönnyebbülésemre. Halálom, mikor egy történetben félni kéne egy szörnytől, vagy robottól, vagy idegentől, de csodák csodájára a szereplők valahogy mindig kikeverednek a kalamajkából, mint egy tinifilmben. És ha jól tudom az egyik szereplő fontos karakter az író egy másik könyvében is, úgyhogy remélem egy folyamatosan táguló és bővülő univerzumhoz van szerencsénk.
Sci-fi settingbe helyezett, pörgős akció-horror kedvelőknek melegen ajánlom. Az oldalszám kicsit csalóka lehet, elég kevés karakterszám jut egy oldalra, szóval ne ijesszen el senkit a 430 oldal, ha valaki tényleg egy könnyed olvasmányra vágyna. Senkinek sem fog a torkán akadni.

Letehetetlen volt, és fordulatos, izgalmas. Minden megtalálható benne, aminek egy sci-fiben lennie kell. Biztos fogok még az írótól olvasni.