Ribillió ​a gyümölcsösben 16 csillagozás

Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​századvégi mindent elárasztó nagy spleent a keleti ember merőben másként éli meg, mint a nyugati. Milyen sors vár a fiúra, akinek az édesanyja enyhén terhelt családból származik? Az anya nem képes, de nem is akar beilleszkedni az indiai kisváros mindennapjaiba, szüntelenül egzotikus állatokból és virágokból készült életekről fantáziál, sóvárgása tárgyait a lakás falaira, sőt minden rajzolható felületére oda festi, s a fiát Szampathnak, azaz Jó szerencsének nevezik el… Szampath kegyetlenül únja mindazt, ami az életében vár rá, az iskolákat, a munkahelyeket, a nősülést, a leendő gyereket, a pénzkeresést, és mindazt a macerát, amelyet életnek nevezünk. Egy szép napon, főnöke lányának esküvőjén aztán kitőr belőle mindaz, ami húsz év alatt felgyülemlett benne: először nőnek öltözve táncot lejt, majd anyaszült meztelenre vetkőzik a megrőkönyödött ünneplő sokadalom szeme láttára. Ezt követően nem akar többé semmi mást, csak felmászni egy hatalmas gyümölcsfára, szemlélni az eget, s… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Helikon, Budapest, 1999
212 oldal · ISBN: 9632086147 · Fordította: E. Gábor Éva

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

tonks>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Még sosem olvastam indiai regényt, Kiran Desai-val pedig egy napon születtünk -> pont jó lesz ez a könyv a Reading Challenge-re.
Számomra volt egy mágikus realizmus felhangja (és utálom a mágikus realizmust – vagy még nem olvastam jót), és valahogy nem tudtam élvezni, Szampath-ot se szerettem meg.

1 hozzászólás
Mandragoria>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Elég messze áll a „vérbő humorú szatirikus regénytől”, nem „üdítően mulatságos”, noha az egész helyzet önmagában erre szolgáltatna okot, inkább jórészt kilátástalan, de néha sajnos kissé unalmas is volt. Azért nem bántam meg, hogy elolvastam, egy meglehetősen abszurd és szokatlan történet ez.
Jó távolról indul, a főhős, Szampath megszületésétől, már eleve az sem volt mindennapi. Óriási szárazság után végre eljött a monszun, és az éhezés is abbamaradt, helikopterek dobálták le az élelmiszer-csomagokat, és ekkor még egy fiúgyermek is születik, akit az események hatására „Jó Szerencsének” neveznek el, igazi áldás! Végül is, meghozza a családja számára a szerencsét, még ha ez nem is általánosan értendő.
A családja mindent megad a fiúnak, egy szerencsétlen esemény hatására ő mégis úgy dönt, hogy egy fán fog élni „Szent Remeteként”, ami eleinte kényelmes és örömmel tölti el, később a családi beavatkozás visszájára fordítja a helyzetet: ugyanúgy nem hagyják neki, hogy nyugodtan legyen, sündörögnek körülötte, teljesen kiszolgálják és segítik, hogy a zarándokok az áldását kérjék. Így végül meglesz a családi szerencse, de a majmok, akik Szampath-tal élnek a fánt, elrontják, mert egy napon megisznak több üveg rumot, még többet követelnek és folyamatos részegségükkel veszélyeztetik a zarándokok életét. Ennek felszámolására és a Szent Majomember életének megmentésére a tiszti főorvos és a városi rendőrök is lépésbe kezdenek, valóságos tervet eszelnek ki, hogy miként távolítsák el a majmokat. Szampath-nak ez persze nem tetszik, a fáról sem akar semmi esetre sem lemenni, mégis valamit kénytelen tenni bánatában. spoiler
Nem csak Szampath-ról van szó, hogy miként szenved a munkahelyén és otthon, hogy milyen magasztos/mélységes gondolatok járnak a fejében, amikor „áldásokat” osztogat, hanem szinte mindenkiről: a húgáról, ahogy szerelmes lesz, a nagyanyjáról, ahogy műfogsorért áhítozik, a Fagylaltos Fiúról, akit húga kiválasztott és aki 12 női családtagja nyomásától szenved, a tiszti főorvosról, aki beteg, mégis tőle várnak mindent, az ateista társaság kémjéről, aki le akarja leplezni, mint csalót, a rendőri szervek tagjairól (itt már nem tudtam követni, hogy ki kicsoda), apjáról, aki jövedelmező üzletet akar faragni a kialakul helyzetből és anyjáról, aki minél különlegesebb ételeket akar fiának főzni (terhessége alatt nagy volt az éhezés, így lerajzolta az ételeket, amiket meg akart enni, sőt, olyan gyümölcsöket és zöldségeket is, amik nem léteztek; az őrületre való hajlam egy családi átok volt náluk, ami mindkét gyerekénél is megmutatkozott). Így egy idő után nagyon eltértünk a tárgytól, érdemi események nem történtek, mondhatni, unalmas volt, pedig az elején (kb. a feléig), bár nem volt gyors, mégis lendületesen haladt az események tetőzése felé. A vége pedig pont ennyire lett lezáratlan és kifejtetlen. Szívesen elképzeltem volna részleteiben az egészet, feltette volna az i-re a pontot, de így nem egyértelműségében közel sem drámai.
Azért egynek elment.

1 hozzászólás
Ferenc_Molnár_3>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Az mondjuk túlzás, hogy letehetetlen, meg hogy ellenálhatatlanul humoros, de az igaz, hogy különlegesen egzotikus a maga növényeivel, fűszereivel és számunkra talán kissé érthetetlen de szerethető viselkedési formákkal. A nők hölgyek, a férfiak urak, még ha tudjuk is a szűken mért környezeti leírásokból, hogy bizony nem a gazdag negyedben járunk, hanem a napi megélhetés nehézségeit apró-cseprő ügyekkel feledtető, fantáziavilágba menekülő szerényebb közegben, ahol események vannak, érzelmek, meg sértődések, konokság és pillanatnyi gyönyörök. Csipetnyi India, ahonnan megtudjuk, hogy bizony a nők is durván kezdeményeznek a párkapcsolatokban (és ez nem vicc, mert egy leharapott fül nem az) és ahol a férfiak is érezhetik magukat elnyomásban, ahol bárki képes szentté válni, ha elég lusta bármihez is, na és persze magánleveleket olvasgat postatisztviselő korában.

ppeva P>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Volt ribillió, volt gyümölcsös, volt szatíra. Nagyon vidámnak, pláne vérbő humorú szatirikus regénynek, letehetetlenül izgalmasnak viszont véletlenül se mondanám. Paródia volt, sok mindent jócskán kifigurázott, de mikor már lement fenékmutogatós bohózatba, akkor sokallottam a ribilliót. Szentemberség, idejétmúlt szokások, megélhetés és ügyeskedések, állami állások és állami hivatalok – India görbe tükörben. Volt benne érdekesség is. Kicsit jobb a jó közepesnél.

márti>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Nagyon szeretem Indiát, szóval ha innen nézzük, gondolkodás nélkül öt csillagot adnék, de ha kicsit mégis gondolkodnék, akkor csak három és felet. Tetszett Kiran Desai stílusa, szereplői ismerősnek tűntek a már eddig olvasott indiai regényekből, de összességében hiányzott az üdítően mulatságos történet, amit a fülszöveg ígért.

11 hozzászólás
kratas P>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Olyan ez a könyv, mintha Rushdie és Roald Dahl közös szerzeménye lenne – valahogy végig kell vigyorogni, pedig valójában egyetlen 'igazi' poén sincs benne.

almosehes>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Már régen olvastam viszonylag, de határozottan tetszett. Nagyon abszurd, sok helyen humoros, de kicsit el is gondolkodtatott.

Hence>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Az elején nagyon tetszett, jókat mosolyogtam rajta. A könyv közepénél már éreztem, hogy túl lesz nyújtva a sok szereplővel és a sok történeti szállal. A könyv vége pedig már nem kötött le. A befejezés meg nagy csalódás volt.
Magába véve nagyon jól megírt India kritika. Kellően cinikus, kellően humoros, kellően zavarba ejtő. Úgy kritizálja Indiát, hogy a valóságot írja le egy enyhén kifacsart szituációban. Tényleg nagyon jó az alapötlet.
Fél csillagot a túlírás miatt le kell vonnom sajnos.

siors>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Érdekes világba kalauzok a könyv, mely számomra újdonság volt. Kellemes és olykor megmosolyogtató történet, mely teljesen máshogy hatott rám, mint az európai irodalom alkotásai.

Csabi P>!
Kiran Desai: Ribillió a gyümölcsösben

Ez egy Booker díjas könyv. Ez a fülszöveg első mondata: „Üdítően mulatságos, magával ragadó stílusú könyv.”
Ezek után nagy várakozásokkal kezd neki az ember. Én csalódtam. Valóban ez egy szatirikus regény, elvileg mulatságos is, elképzeltem, hogy egy jó rendező kezében fergeteges vígjáték lehetne belőle. Mégsem nevettem egyet sem olvasás közben. Talán a két kultúra közötti különbség az okozója, hogy ez így van, nem tudom.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Hence>!

– Ne haragudjon, amiért zavarjuk. A fiunkat nagy csapás érte.
– Miféle csapás?
Megbolondult.
– Hogy bolondult meg? Ordibál?
– Nem.
– Rohamai vannak?
– Nem.
– A haját tépi?
– Nem.
– Megharapja a szomszédait? Vagy saját magát? Talán alvajáró? Kiötli a nyelvét és forgatja a szemeit? Durván viselkedik idegenekkel?
– Nem. Rendesen eszik és alszik, és a haját is ápolja. Nem ordibál és nem harapja meg magát. Idegenekkel pedig sohasem volt goromba.
– Akkor pedig semmi jel nem utal arra, hogy őrült lenne.
– De hiszen fönt ül egy fán!
– Házasítsátok meg! Akkor aztán nyugtotok lesz. Nem lesz több bajotok vele!

62-63. oldal

Hence>!

– És a majmok most épp nem részegek. Csak játszanak.

128. oldal

Hence>!

Lehetséges lenne, hogy a fia születése egybeesne a világvégével?

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Biff evangéliuma
Pavel Vilikovský: Az élet örökzöld hátaslova
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Martin Amis: Időnyíl
José Saramago: Az embermás
Ignacy Karpowicz: Csoda
Norman Manea: Odú
Flann O'Brien: A harmadik rendőr
Erlend Loe: Fvonk
Szécsi Noémi: Finnugor vámpír