Első ​kétszáz évem 35 csillagozás

Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Amikor megkérdeztük Királyhegyi Pált, miért adta humoros önéletírásának az Első kétszáz évem címet, így válaszolt: „Ha igaz, hogy a háborús évek duplán számítanak, még le is tagadok a koromból, ha azt mondom, hogy 200 éves vagyok, hiszen már a főnököm volt I. Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Szálasi., a nemzetvezető, sőt Hitler is, mert Auschwitzban is dolgoztam, mint egyszerű deportált, márpedig köztudomású, hogy ott elég lassan múlt az idő – már ameddig élt az ember.”
Vannak, akik szerint Királyhegyi a fehér asztalnál sokkal mulatságosabb, mint írásaiban, ahol humora továbbszalad olykor a kelleténél.
Ezek sohasem olvastak Királyhegyit.

>!
K.u.K., Budapest, 2015
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155361319 · Illusztrálta: Kaján Tibor
>!
Gondolat, Budapest, 1979
398 oldal · ISBN: 9632807774

Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Alapvetően ha a címkéket, témáit nézném, ez a könyv valószínűleg nem érdekelne. Szerencsére egy barátom, kollégám rábeszélt, és finoman szólva nem bántam meg.
Könnyed, humoros, mégis erős témákat is érintő történet, önéletrajz, ami minden humora ellenére is volt, hogy megrázott.
Auschwitzről sosem olvastam semmit, utálom ezt a témakört, a háborús regényeket, minden ilyesmit. Viszont sajnos K. Pál önéletrajzának ez is része, és talán most először szembesültem azzal „testközelből”, hogy hogyan is nézett ki ez a dolog.
Őszintén szólva kicsit megrázott. Képtelen vagyok felfogni, hogy történhet meg ilyen, hogy bánhatnak így az emberek egymással. Aztán persze ma is ugyanez van a világ egyes részein.
Ha lehet, most még az eddiginél is jobban utálom a „kopaszokat”, főleg az úgynevezett „hungaristákat” spoiler.
No, mindegy, nem konkrétan erről szól a könyv, de ez a része nagyon szíven ütött. Mindemellett ezt a témát is humorosan tudta megírni, átélni, amiről meg az jut eszembe, hogy bizony a humoristák agya máshogy működik. Minden szörnyűségben meglátják a humort.
spoiler

Akinek lehetősége van rá, olvassa el! Könnyed, gyorsan olvasható, és értékes.

>!
Farkas_Szonja
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Olvasmányos, szórakoztató adalékok Királyhegyi igencsak regényes életéből, elsősorban a művészvilág sok-sok anekdotájával fűszerezve. A humorista hitte és hirdette, hogy távolság nincs, csak sok pénz kell hozzá, pénze ugyan nem volt, de leleményességének és kitartásának köszönhetően egészen fiatalon eljutott az ígéret földjének tartott Amerikába, ahol dolgozott többek közt liftesfiúként és nyúlbőrgyári munkásként, mielőtt sorsa jobbra fordult és újságíró, illetve banki alkalmazott nem lett belőle. Detroitból Hollywoodba került, ahol statisztából forgatókönyvíróvá küzdötte fel magát, de mivel a honvágy erős, hon nélkül is, így hazatért, épp időben, hogy ne késse le az auschwitzi gyorsot. Szenvtelenül ír az őt érő megpróbáltatásokról, veleszületett humora sok életveszélyes helyzeten átsegítette. Elvégre, mindenütt jó, de a legjobb máshol!

>!
K.u.K., Budapest, 2015
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155361319 · Illusztrálta: Kaján Tibor
>!
MariannaMJ
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Nagyon jó könyv. El nem múló humorral ír örömről-bánatról Királyhegyi!
Számomra tetszetős, az a bátorság, amivel elhagyja Magyarországot és Amerikába megy – lesz, ami lesz; majd itt is vándorol városra – lesz, ami lesz.
A deportálásról nincs mit írnom; az azt követő adácsi élet pedig már egészen tragikomikus. Még jó, hogy Királyhegyinek kikezdhetetlen életkedve volt!

2 hozzászólás
>!
Őri_András
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Szörnyű megbízhatatlan egy csóka lehetett, egy kedves, szeretni való svihák. Ha csak úgy történt minden, ahogy írta, akkor piszok mázlija volt és az élet mindig a hóna alá nyúlt, amikor kezdett megfeküdni. Talán ha kevésbé szerencsés általában, akkor jobban átgondolja ezt az Európába/Magyarországra visszaköltözést is. Persze ismerve a későbbi történelmet könnyű bírálni az akkori döntését, de az feltűnhetett volna neki, hogy az értelmesebbje inkább meglógott, mint hazament. Bővebben itt: http://oriandras.hu/kiralyhegyi-pal-elso-ketszaz-evem/

>!
Kati3000
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Rengeteget nevettem, miközben tudtam, hogy sírni kellene. Királyhegyi olyan utánozhatalan humorral ír az Amerikában töltött nehéz, éhezéssel teli életéről, majd a koncentrációs táborban töltött időről, olyan könnyed stílusa van, hogy a könyv letehetetlen.

>!
Mizu
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Nem szabad semmit sem túl komolyan venni. Az életet sem.

>!
oross
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

nem annyira humoros, mint mondják…de érdekes. mindig lenyűgöz az emberi tűrőképesség…mint visszaemlékezést ajánlom mindenkinek..

>!
isolaster
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem

Ezt a konyvet imadtam. Halalkozeli elmenyekrol a koncentracios taborok tragediajarol ilyen konnyed, sokszor nevetteto, megis halalosan komoly uzenettel rendelkezo konyvet meg nem olvastam.


Népszerű idézetek

>!
MariannaMJ

…A rendező nagy jövőt jósolt neki. Érdekes, hogy mindenkinek van jövője, csak a jelenével vannak bajok.

109. oldal

>!
MariannaMJ

A vonat egyre lihegett és rohant, majd a dübörgés lassan szelíd muzsikává szelídült, és hirtelen, mintha függöny szaladt volna fel az agyamban, megértettem, hogy hibába vannak vonatok, hiába próbál az ember rohanni más városok, idegen országok felé, a sorsát, az életét mindig viszi magával mindenhova.

115. oldal

>!
MariannaMJ

Nehéz időket éltünk, mint mindig, amióta az emberiséget kitalálta valaki.

35. oldal

>!
MariannaMJ

Még szerencse, hogy tudtam a titkot: az élet alaptörvénye az igazságtalanság.

360. oldal

>!
Almost_Zed

A számtan sohasem volt az erős oldalam, a matematikától meg egyenesen irtóztam.
Ilyen előzmények után kérdezte meg tőlem Priváry tanár úr, mit tudok az egy ismeretlenes egyenletekről?
– Nem szeretek ismerkedni. Ha egyszer ismeretlenek, maradjanak is úgy.

>!
Mizu

– Jónapot, ne haragudjon, hová visznek minket?
– A megsemmisítő táborba.
– Végre egy jó hir! És meddig tart az út?
– Bizonytalan, háború van.

>!
Mizu

Az egyik keretlegény kijelentette, hogy aki szökni próbál, további intézkedésig agyonlövik, tehát úgy vigyázzunk magunkra.

>!
Rózsakő

– Jól nézd meg ezt a pasast. Baxternek hívják, ékszerész, kilencvenéves, és ezermillió dollárja van.
Elámultam. Ezermillió dollár! Még adósságnak is sok.
(…)
Ahogy leült, máris elkezdett panaszkodni:
– Kibírhatatlan ez a drágaság, megint felment a krumpli ára.
Hozzáfordultam:
– Él még az édesanyja?
– Dehogyis. Kilencvenéves vagyok. Miért kérdezi?
– Semmi. Nem fontos. Csak volt egy gondolatom, de az csak anyával valódi.

359. oldal

>!
Almost_Zed

Rádöbbentem arra, hogy hiába van infláció, hiába beszélnek annyit a jó pénzről és a rossz pénzről. Az igazság mégiscsak az, hogy az igazán nagy és fontos dolgok nem kerülnek semmibe.
A levegőért nem kell fizetni, a csók, ha pénzbe kerül, akkor már nem ér semmit, ingyen van az egészség is, és ha nincs, hiába megyek be bármilyen üzletbe egészséget vásárolni, még drága pénzért sem megvehető.
A nap is ingyen süt már mióta, és a rózsák édes illatát is ingyen hozza felém a teljesen díjmentes nyári szél.

Harminckettedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Havas Ágnes: „Elmondom hát mindenkinek”
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Robert Merle: Mesterségem a halál
Kertész Imre: Sorstalanság
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Debreczeni József: Hideg krematórium
Wiesław Kielar: Az auschwitzi halálgyár rémtettei