Kortársak ​és kimaradók – magyar próza (Nem kötelező 1.) 21 csillagozás

Szöveggyűjtemény középiskolásoknak
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

Az új középiskolai tanterv szinte teljes egészében kihagyja a kortás magyar irodalmat, illetve sok olyan alkotót is „kihajít”, akik korábban biztos alapját képezték az oktatásnak. Ez a szöveggyűjtemény több mint kilencven novellát tartalmaz, rövid ismertető szövegekkel, hogy az irodalom iránt fogékony tanulók megismerhessék belőle a 20. és a 21. század legfontosabb alkotóit – így remekül kiegészíti a „hivatalos” tankönyvet. És talán a szülők is kölcsönkérik majd: a sok ismerős szöveg mellett biztosan lesz számukra is néhány meglepetés vagy újrafelfedezés!

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A művek szerzői: Spiró György, Örkény István, Moldova György, Lackfi János, Tamási Áron, Molnár Vilmos, Grecsó Krisztián, Bödőcs Tibor, Karinthy Frigyes, Parti Nagy Lajos, Kornis Mihály, Bartis Attila, Háy János, Kiss Noémi, Kassák Lajos, Majoros Sándor, Vida Gábor, Fejes Endre, Lengyel Péter, Krusovszky Dénes, Tóth Marcsi, Finy Petra, Szvoren Edina, Csáth Géza, Babiczky Tibor, Füst Milán, Ottlik Géza, Mándy Iván, Hajnóczy Péter, Jónás Tamás, Szabó T. Anna, Nádas Péter, Tóth Krisztina, Mészöly Miklós, Dragomán György, Darvasi László, Cserna-Szabó András, Jászberényi Sándor, Gion Nándor, Csabai László, Németh Ákos, Kontra Ferenc, Kiss Ottó, Centauri, Bodor Ádám, Krasznahorkai László, Kertész Imre, Hamvas Béla, Sánta Ferenc, Móricz Zsigmond, Galgóczi Erzsébet, Sütő András, Szilágyi István, Tömörkény István, Tersánszky Józsi Jenő, Tar Sándor, Grendel Lajos, Kiss Judit Ágnes, Bánki Éva, Kötter Tamás, Gerőcs Péter, Esterházy Péter, Pallag Zoltán, Mán-Várhegyi Réka, Kiss László, Garaczi László, Maros András, Beck Tamás, Harag Anita, Szeifert Natália, Bán Zsófia, Egressy Zoltán, Berta Ádám, Hazai Attila, Láng Zsolt, Csobánka Zsuzsa Emese, Márton László, Krúdy Gyula, Szabó Magda, Szerb Antal, Lázár Ervin, Németh Gábor, Takács Zsuzsa, Berniczky Éva, Magyary Ágnes, Vörös István, Sári László, Győrffy Ákos, Potozky László, Kaffka Margit, Hidas Judit, Karafiáth Orsolya

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 2020
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631366686
>!
Corvina, Budapest, 2020
400 oldal · ISBN: 9789631366716

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

Ha van baj az irodalom jelenlegi oktatásának módszerével (persze, hogy van), akkor az az, hogy bár észlelhetően a gyerekek többsége egyszerűen nem hajlandó könyvet a kezébe venni, nem akar semmit sem olvasni, de mi még mindig ott tartunk, hogy ezen nem igazán akarunk (vagy nem tudunk) változtatni, hanem ugyanúgy próbáljuk ledarálni az irodalmat, ahogy már évtizedek óta. A már jól megszokott kronologikus sorrendben, a legnehezebbekkel kezdve (Homérosz és a görög drámák, ókor stb.), hogy a gyerekekhez legközelebb álló kortársakra majd mindenek végén – ha szerencsénk van – marad egy nyúlfarknyi idő. Aki pedig eddig nem szerette meg az olvasást, az valószínűleg később sem nagyon fogja…

Épp ezért is örültem meg annak, amikor megtudtam, hogy direkt a középiskolásoknak szánva érkezik egy szöveggyűjtemény Nem kötelező címmel, amely a hírek szerint csak a kortárs szerzőkre koncentrál. Magyar szakosként pedig úgy gondoltam, hogy ez nálam sem maradhat ki. Ez pedig, mint utóbb kiderült, jó döntésnek bizonyult.

A kötet talán legnagyobb erőssége, hogy óriási merítéssel bír (még ha itt-ott meglehetősen szabadon kezeli a kortárs fogalmát, gondolok itt mondjuk Örkény István, Hamvas Béla, Hajnóczy Péter, Tamási Áron vagy Karinthy Frigyes szerepeltetésére). Tényleg csak egy pár benne szereplő szerző: Krasznahorkai László, Bartis Attila, Bodor Ádám, Dragomán György, Szvoren Edina, Nádas Péter, Jónás Tamás, Jászberényi Sándor, Darvasi László, Hazai Attila, Láng Zsolt és még sorolhatnám. Azért ennyi és ilyen változatos stílust képviselő alkotóból mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, és legalább egy-egy novella erejéig (csak néhány esetben van több szöveg ugyanattól az írótól) betekinthet abba, hogy milyen mondjuk egy Németh Gábor-szöveg.

Természetesen nekem is voltak benne kedvenceim: a már korábban olvasottak közül Krasznahorkaitól „Az utolsó hajó”, Jászberényi Sándortól „Az ördög egy fekete kutya” vagy Szilágyi Istvántól „A mesterek balladája”, de olyanok is, amelyekhez még nem volt eleddig szerencsém. Ilyen volt például Kontra Ferenctől „A Fibonacci-sor”, amivel elérte, hogy szétnézzek az antikváriumokban, és rendeljek pár Kontra-kötetet…

Ebben a gyűjteményben (már ha kritizáltam a kronologikus sorrendben való oktatást) természetesen nem számít az időrendbeliség, hanem egy-egy téma körül csoportosulnak a történetek, legyen az a szerelem, a gyermekkor vagy a háborús időszakok. Azt hiszem, hogy ez nagyon jó ötlet, és így jobban is befogadható az egész a tizenévesek számára. Ha nagyon akarok negatívumokat keresni, akkor számomra talán a túl szabadon kezelt kortárs címke zavaró (ha már tényleg kortársakat akarunk szerepeltetni, akkor ne legyenek benne fél évszázada elhunyt alkotók, bármennyire is legyenek minőségiek az általuk írt szövegek), illetve az, hogy magukról a szerzőkről maximum egy-két sor olvasható. De ezek tényleg elhanyagolható problémák.

Szóval, akinek van gimnazistakorú gyermeke, vagy aki maga is érdeklődik a 20-21. századi magyar írók művei iránt, az ne habozzon, hanem vegye meg ezt a kötetet, mert garantáltan nem fog rosszul járni vele. Azt hiszem, hogy ez egy kimondottan példamutató vállalkozás, még ha a változásokhoz az is kellene (persze a minisztériumi intézkedéseken kívül), hogy a magyartanárok is ismerjék a jelenkor irodalmát, de ebbe már nem is mennék bele…

1 hozzászólás
anemona P>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

Én meg a kötelezők az híresen három, úgyhogy ennek a könyvnek a címe rögtön fel is keltette az érdeklődésemet.
Nem tudom azt mondani, hogy minden novella tetszett benne, sőt a legtöbb egyáltalán nem esik egybe az ízlésemmel, de körülbelül erre számítottam. Szerintem nehéz magyar íróktól olvasni, mert mindig a súlyos valósággal találja szemben magát az ember, abban van csak különbség, hogy mennyire humoros, tárgyilagos vagy épp tragikus az előadásmód.
Pár író munkája ment is egyből a várólistámra, mert annyira jó volt ez a rövid történet is, a többivel megmarad a két lépés távolság. Ezzel együtt nem bántam meg, hogy elolvastam, mert olyan ritkán veszek ilyesmit a kezembe, hogy úgy éreztem, egyszerűen szükségem van erre a „kitekintésre”, attól függetlenül, hogy tetszik.

gizmo6 I>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

A válogatás tehát rendkívül sokszínű, és valóban sok jelentős szöveget tartalmaz, azonban az írások témái, a szövegek középpontjában álló probléma, vagy maga az írásmód, a nyelvezet nagyon sokszor igencsak távol áll a mai kamaszoktól. Bár feltűnt, hogy Király Levente sokszor igyekszik olyan írásokat kiválogatni, melynek a főhőse kamasz vagy gyerek, vagy az elbeszélő ilyen nézőpontba helyezkedik (pl Kiss Noémi: Piócák, Mándy Iván: Egyérintő, Jónás Tamás: Sátán stb.), attól ezek az írások még nem válnak ifjúságivá. Hajnóczy Péter Ki a macska? című mélyen megrendítő, sokkoló novellájának szereplői gyerekek, de biztos vagyok benne, hogy senki nem nevezné az írást ifjúságinak. Vagy vegyük Tóth Krisztina A tolltartó című novelláját, ami egy visszaemlékezés egy iskolai esetre. Sem a gyerekkori én bemutatása, sem az iskolai környezet nem teszi ifjúságivá ezt a nagyon is felnőtt, egzisztencialista írást.

Hiányolom a kötetből azokat az írásokat, amelyek valóban a mai ifjúsághoz és róluk szólnak, az ő problémáikat helyezik a középpontba, az ő nézőpontjukat mutatják be, és számukra is könnyen érthetőek. (Talán Harag Anita Indigó című novelláját érzem ehhez a legközelebb állónak, és Kiss Judit Ágnestől a Feketemagyart.)

Sokszor egyébként a választott novellák nyelvezete is nehézkessé teszi a kötet olvasását a középiskolás korosztály számára. Egyébként a középiskolai oktatásnak is ez az egyik legnagyobb problémája. (A szövegek nyelvezete a diákok számára nehézkes, sok az ismeretlen, sokszor archaikus kifejezés számukra.) Ezt a problémát pedig ez a kötet sem orvosolja, hiszen Karinthy Móricz-paródiája, a Népiesch, vagy magától, Móricztól A birkaitató válú, de még Sánta Ferenc torokszorítóan szép novellája, a Sokan voltunk is a mai diákok számára nehezen olvasható a sok ismeretlen kifejezés miatt. Ráadásul itt lábjegyzetek, szómagyarázatok sem segítik a megértést, mint egy iskolai szöveggyűjteményben.
Bővebben: http://cornandsoda.com/kozepiskolas-fokon-kiraly-levent…

BBetti86 >!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

Kortárs – tágan értelmezve – szépírók: tény, nem sokat ismertetnek meg velünk az iskolában, még gimnáziumban sem. A nagy neveket – Örkény azért a tananyag része, szóba kerülhet Esterházy, esetleg Parti Nagy és Kertész Imre, Ottlik Géza.

Ezért lehet a jelen kötet középiskolásoknak szánva, és alcímben vállalhatja, hogy kimaradók és kortársak. Valóban az, és egyetlen kivétellel tartja is a koncepciót. A már emlegetett Örkény. Azért azt megtanítják, mi az a groteszk, mik az egyperces novellák és a jelen kötetbe is bekerültek között van egy, ami mintapélda Örkény kapcsán. In memoriam dr. K.H.G. Mai napig emlékszem, ahogy középiskolásként azt tárgyaljuk, miért beteg az, hogy a német, akinek a kultúrájáért a címszereplő szenvedélyes rajong, agyonlövi a férfit, amiért az iskolázottabb nála. Ma már az fog meg benne, hogy pár mondattal micsoda emberi jellemhibát tár fel Örkény: hogy az ember milyen pusztító dög tud lenni, ha úgy érzi, megalázzák. Még csak igaznak sem kell lennie. A doktor jelen esetben csak csevegni akart, semmi rossz szándék nem volt benne. Tanárember, aki a szakterületéről imádott beszélni. De rosszul mérte fel, kinek. Mert az a kis katona támadásnak vette, és megtorolta. Érezhető, hogy neki fogalma sincs a német romantikusokról, és szégyenbe hozta, hogy a rabjának igen – viszont, a hatalom nála volt. Hogy áll helyre számára az egyensúly? Egy lövéssel. Veszélyes, ha ostobák és dühös, sértett emberek kezében van a hatalom.

De ez csak egyetlen novella a sok közül, és nagyon sokról lehetne hosszasan írni. A kötet segít azzal is, hogy a történeteket téma szerint rendezi. Olyan fejezetek vannak benne, a gyereklét és kamaszkor, a paródia és a groteszk, háború, bűn, szerelem, történelem, rejtély. Tökéletesen lehet úgy is olvasni, hogy szemezgetünk belőle. Ok, én a hagyományosan nevelt, ’elején kezdem a könyvet és végigolvasom’ típus vagyok, de azt már most tudom, hogy ez olyan kötet lesz, amit majd leveszek még a polcról, és nem az egészet, de egy-egy történetét újra fogom olvasni. Mert megy a hangulatomhoz, mert jobban meg akarom érteni. Vagy, csak mert érdekel.

Mivel középiskolásoknak van szánva, és már a borítón van korhatár, azért leírom azt is, hogy nem csak könnyű szövegek vannak benne. Mind témában, mind formátumban széles a merítés és bizony volt benne olyan történet, amivel én sem tudtam mit kezdeni 30-on túl és 40-en innen, nemhogy 17-18 évesen. Ez az egyik oka is, hogy visszajáró olvasó leszek. Birizgálja az agyam, hogy mit kellene kiolvasnom egy-egy ilyen történetből.

Azt különben a folyamatos olvasás remekül hozta, hogy mennyire széles lehet az irodalmi stílus. Van olyan szöveg, ami minimalista és éppen csak a lényeget tartalmazza a történet. Más pedig egy szófolyam, egy oldalakig elnyújtott és végtelenített mondat, amibe bele lehet fulladni.
Izgalmas, hogy egy-egy szórakoztató zsánert, mint a krimi, mivé tud alakítani, ha szépirodalmi igénnyel nyúlnak hozzá. (Igen, van benne egy novella, ami egy sorozatgyilkosról szól, aki borotvapengét nyelet az áldozatokkal – de mennyivel másabb, mint egy bestseller krimi.)

Nem egy megrázó történet van benne, vagy olyasmi, ami annyira mainak érződik. Kötter Tamás a rablóhalakban mesél nekünk egy modern prostituáltról, meg az üzletemberről, aki pár hétért milliókat fizetett ki. Kiss Judit Ágnes magyarság tudatról és rasszizmusról szól húsba vágóan. Nem is csodálom, hogy a kortárs szépirodalomhoz én egyre jobban hozzácsatolom, hogy fáj. Mert rossz szembesülni azzal, hogy milyen a korunk meg az ember benne. De ez lenne a szépírók dolga, nem? Szembesíteni. Fájjon csak, akkor talán valamit megértünk és tanulunk is belőle.

Az ízlésvilágomban a történetközpontú történetek, amelyek a tetszéssel párosulnak. Így talán nem véletlen, hogy amelyek most leginkább megragadtak bennem, történeteket mesélnek és sok tekintetben hagyományos novellák, Mikszáth és Móricz nyomdokain járva. Mészöly: Jelentés öt egérről. Hogy racionalizáljuk a kegyetlenséget és gyilkosságot. Pedig milyen hétköznapi eset – egerek kerültek a házba, ki kell írtani őket. Én magam is tettem már ki egérragasztót meg állítottam kolbászdarabkát kipöckölt üveg alá. Nem gondolok bele az egér nézőpontjába. Mészöly meg rátesz egy lapáttal, és nagyon kicsit megszemélyesíti az egereket. Azt nem tudom elképzelni, hogy spoiler De itt pont annyi emberi vonást ad az egereknek, hogy sajnáljam őket, és az a megfagyás, az szíven döfött. Pedig nem hiszem el.
Sánta Ferenc: Sokan voltunk. Szegény család, sok gyerek, éhezés. Meg a 70-en túli nagyapa, aki a helyi módszert választja, hogy segítsen a családján. Sütő András Misije, akinek annyi volt a bűne, hogy egy úr fattyának született. Szilágyi mestereinek balladája – ami a címnek megfelelően éppen annyi balladai homályt tartalmaz, hogy kicsit a sorok mögé kelljen látni, hogy megértsük az építkezés tragédiáját és a földesúr kegyetlenségét.
Tudnám hosszan sorolni, bőven volt benne olyan történet, amelynek komfortos számomra a formátuma, és a tartalma kapcsán történelemről, kegyetlenségről, emberi bűnökről lehet merengeni.

De nem csak ezt tudja a kötet. Lírai színek, más témák is bőven vannak. Annak ellenére, hogy a szerelmi és gyerekkor történetek kevésbé tudtak megfogni, mégis jó, hogy benne vannak. A már emlegetett szemezgetés: ebben meg lehet találni azt a történetet, ami a pillanatnyi élethelyzetünkhöz és hangulatunkhoz passzol.

zonga>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

Ez nekem kevésbé tetszik, megmondom őszintén. Sok fontos szöveg kimaradt, van, amit nem találok annyira jónak. A kortárs fogalmát tágan értelmezi, Csáth Géza, Mándy, Ottlik szerintem kevésbé kortárs. Mint szöveggyűjtemény, jól működik a könyv, de én hiányoltam némi elemzést- értelmezést. Nem sokat, nem hosszan, de 1-2 oldalt mindegyik szerzőről, műről. A rövid ismertető szöveg kitétel a könyv ismertetőjében erős túlzás (Kb. 2 sort ír: íme egy humoros novella.- ez mitől ismertető?) Azért lehetett volna a szerzőkről is röviden írni + az egyes művekről RÖVIDEN. A másik problémám, hogy nehezen használható, jó lett volna hátul egy névmutató, nehéz keresgélni. Egy szerző több helyen is előfordul, ugyanis témánként csoportosítja a szerkesztő a szövegeket. Ez nem baj, de segítene hátul egy névmutató, tárgymutató, ha én kíváncsi vagyok pl. Háy összes szövegére, így nehéz megtalálni. Ha kíváncsi vagyok, van-e pl. Tóth Krisztina-szöveg, végig kell bogarásznom az egész tartalomjegyzéket, hogy rátaláljak. Összegezve: szöveggyűjteményként hasznos, de a tartalomhoz képest drága, kevesebbet nyújt, mint amit vártam.

Draskovics_Edit>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

Én sok izgalmas, nekem ismeretlen novellát találtam ebben a kötetben. Különösen tetszett: Mán-Várhegyi, Berta Ádám, Bánki Éva, Magyary Ágnes. Bár nincsen benne rossz szöveg, azért abban biztos vagyok, nem minden való középiskolásoknak. Idegesítettek a szerkesztő nyegle összekötő szövegei.

Kávé_könyv_katedra>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

A Nem kötelező c. alternatív szöveggyűjtemény már címével felkeltette a figyelmemet. Bár nem egy szuszra olvastam el, hiszen rengeteg novellát tartalmaz, nekem az egyik kedvenc kötetemmé vált. Egyszerűen zseniális. Igen, így képzelem el az irodalom tanítását: a klasszikusok mellett ott vannak a kortársak is. És nem, nem kronologikus sorrendben, hanem témakörök szerint (gondoljunk bele, a mai tanulóknak először a legrégebbi, legarchaikusabb szövegekkel kell megismerkedniük, és csak az utolsó évben olvasnak 20. századi szöveget!)
https://kavekonyvkatedra.blogspot.com/2021/08/nem-kotel…

Daniel_Landstainer>!
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza

„Ott lebegtek a vízen hosszú sorban, a kezük kötéllel összekötve, az első a folyó lápos hínárjába keveredve, a háta, mint a teknős páncélja, felpúposodott a vízen, itt állította meg a sort, amely lebegve, magatehetetlenül himbálózott a felszínen, mint az egymáshoz kötözött csónakok. Hátukra fehér festékkel számokat mázoltak.
A Fibonacci-sor. Ennek sosem lesz vége.
Az idegen fogta a saját kötelét, begázolt, és kiszabadította hínárból az összekötözött, sort vezető testet, körültekerte a kötelével. Visszament a partra, a kötél végét a lovakhoz kötötte, és lassan húzta az iszapon, sáron át kifelé az egész sort, mint a halászok a zsákmányt, aztán kioldozta a köteleket. Mint aki zsákol, egyenként rakni kezdte őket a szekerére. Közben észre sem vette a kocsmárost. Ott térdelt a sárban. Az idegen rájött, hogy a folyamatos fogcsikorgatás nemcsak a gyűlöleté, hanem a fájdalomé is volt. A kiszáradt szemek semmit sem árultak el, miközben csontos ujjaival megemelte válluknál a sáros testeket. A ruhájukról valóban nem lehetett felismerni már egyiküket sem. A kocsmáros a folyó vizébe mártogatta a rongyát, és egyenként megtörölgette az arcukat.
A fiamat keresem.”

Kontra Ferenc: A Fibonacci-sor
(részlet)
A novellát a szerző Angyalok regénye című kötetéből vette át Király Levente a Nem kötelező című antológiába.


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez kihallgatáson, és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutasvekkerrel. Éveknek méri a percet, ezért lehet ilyenkor megöregedni.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: némaság
anemona P>!

Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

Örkény István: Információ

anemona P>!

A magyar nemzetet azért támadják, mert nem bírják elviselni, hogy egy ennyire tehetséges nemzet is élhet a Földön.

Spiró György: Ötödikes tankönyv

anemona P>!

Végül is, a betervezett határidő utolsó másodpercében – épp a prémiumzárlat előtt – elkészült az állami atombomba is. Valami néptelen helyen szerették volna kipróbálni, mivel nekünk nincsenek sivatagjaink, a budapesti Helytörténeti Kiállítás nagytermét választották.

Moldova György: Magyar atom

anemona P>!

A sok szerény Suzuki között akadt néhány csicsás BMW is, de Bentley például egy sem. Az élőket szokta izgalomba hozni az ilyesmi, alulról nézve nincs jelentősége.

Molnár Vilmos: Mese a nagyszájú halottról

anemona P>!

„Guggolós islert sütöttél, anyukám”, mondta apám. Szerinte guggolva jártak a népek az ablakunk előtt, nehogy anyám behívja őket.

Grecsó Krisztián: Anyám első süteménye

anemona P>!

Ha talán hazudik, akkor is úgy hazudik, hogy tetszik nekem, ennyi elegendő ahhoz, hogy jóban lehessünk egymással. Egyszer majd úgyis magától rájön az ember, hogy hol az igazság, addig pedig minden úgy van a legjobban, ahogyan elképzeljük.

Kassák Lajos: Tengerek


A sorozat következő kötete

Nyáry Krisztián (szerk.): Nem kötelező 2. – Tiltott irodalom Klasszikus irodalmi művek az azonos neműek közti szerelemről

Nem kötelező sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dávid Ádám – Gaborják Ádám (szerk.): Jelen!
Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első
Pósfai János (szerk.): Gyöngyhalászok
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Karácsony gyémántjai
Csak mi ketten!
Bodnár Alexandra – Monos Anett (szerk.): Szilveszteri mesék
Péczely Dóra (szerk.): Budapest off
Csapody Kinga (szerk.): Szívek dallama
Riley Baker: A boldogító nem!