Betekintések ​a BDSM világába 7 csillagozás

Szerinted hol húzódik a határ normalitás és az aberráció között a szexualitásban?
Nem gondolom, hogy a szexualitásban van ez a határ. Hanem szerintem vannak olyan erőszakos emberek, akik a másik szabadságjogait nem veszi figyelembe. Na, ez aberráció. De vallási fanatikusok, vagy olyan politikusok is lehetnek aberráltak hatalmi mámorban szenvedők. Az aberrációnak lehetnek különböző fokozatai. Sokszor a normalitás is aberrált a mai világban.

135. oldal

Az egyik nemzetközi BDSM oldalon írta valaki egy fórumon, hogy mi BDSM-esek mennyire rosszak vagyunk, mert mi a BDSM-be menekülünk a való világ elől. Erre írtam válaszként egy jó hosszú kommentet, hogy rendben, de akkor mi van azokkal, akik a horgászásba, az autóversenyzésbe vagy az alvásba menekülnek?! A modern ember vagy megkattan, vagy valahova menekül. Nem hiszem, hogy ez probléma lenne.

81. oldal

Még maradandó sérüléseket is lehet okozni, csak megegyezéses alapon.

91. oldal

A féltékenység mit jelent? Van-e egészséges mértéke?
A féltékenység teljesen jó. Az egy érzelem, amely jelez, hogy hoppá, hoppá, hoppá, hoppá, hoppá, és nem is hagy békén. Valami van. Hogy mit kezdesz vele, az már a te tudatosságodat minősíti. A féltékenység jelzi, hogy veszély van. Miért van veszély? Mert te kevés vagy? Akkor legyél több! Milyen a viszonyotok? Mi az, amit etikus kérned? Kérheted azt, hogy ne beszélgessen többet azzal a férfival, mert te féltékeny vagy rá? Hát, ha ez tíz évben egyszer fordul elő, és csak egy férfira vonatkozik a kérés, akkor talán. A féltékenység inkább etika kérdése. Mit kérhetek jogosan, anélkül, hogy korlátoznám a másikat? Az én munkámat ne neki kelljen elvégeznie! Azért vagyok féltékeny, mert azt látom, hogy a másik okosabb, mint én, pedig azt hittem, hogy én vagyok a legokosabb a földön?! Vagy legyek okosabb, és tegyek érte, vagy fogadjam el, hogy nem én vagyok a legokosabb, és az egóm legyen kevesebb! Ezáltal megtapasztalva azt, hogy nem azért szeretnek, mert különleges vagyok, hanem azért szeretnek, aki vagyok! Azaz nem kell a legokosabbnak, a legszebbnek lennem! Vagy miért vagyok féltékeny? Azért mert láttam egy olyan oldalát megnyilvánulni a páromnak, amilyet velem nem él meg?! Persze, lecseszhetem, hogy velem miért nem kedves, de azon is el lehet gondolkozni, hogy hogyan jutott ide a kapcsolatunk? Ezek szerint alapból a páromban benne van a romantikus lélek, csak éppen közöttünk nem jön ki, ami egyikünknek sem jó. A jelzőfényt kioltani teljese felesleges lenne! Viszont, hogy mit cselekszem, etikusan és felelősen cselekszem-e annak az információnak a birtokában, hogy valami, úgy érzem, nem teljes, az már rajtam múlik. Nem teljes?! Semmi sem teljes. A féltékenység azt jelzi, hogy kiléptetek a komfortzónátokból, tanulni akartok.

292-293. oldal

A mi társadalmi éránkban a pszichológia tudományának nagy feladata az, hogy megmutassa, hogy lelki dolgok tudományos erőfeszítésekkel lefedhetőek és tudományosan megközelíthetőek. Az elméleti és gyakorlati pszichológia nagyon óvatosan bánik a szavakkal, és ez még hosszú ideig így is lesz. Azért csak a tárgyak által kiváltott érzést nevezi a pszichológia fétisnek, mert túl veszélyes lenne azt mondani, hogy egy testrész fontossága lehet fetisizmus, mert akkor minden fetisizmus! A pszichológiának ezt a dimenziót a patológia részről kell megfognia. Ebben az esetben a BNO és DSM a patológiáról szól. Összességében a pszichológia a testrészt nem tekintheti ilyen könnyedén patológiás dimenziónak. Ahogyan a tulajdonságot és a viselkedést sem, mert akkor bárki, aki szerepjátékot játszik, az innentől patológiás, Azaz innentől fogva csak misszionárius pózban szabad csinálni, és közben a gyermeknemzésre és például Angliára gondol. Arra még nem érett meg a társadalom, hogy a pszichológia az egészség pszichológiájával tudjon foglalkozni. Egyelőre a patológia felől, hogy mi a hiba, innen közelítünk, mert erre van igény, mert itt tart az orvostudomány. Az orvostudomány sem a prevenció- és az életmódorvoslás felől van felépítve. Nem így él a köztudatban. A pszichológiának is ennek alapján a betegséget kell vizsgálnia. Hogy az egészséges embereknek milyen apró elváltozásai lehetnek, erről a pszichológiának a jelen korszakban nem igazán szokása nyilatkozni. A pszichológia valóban az élettelen tárgyakkal foglalkozik a fetisizmus kapcsán, ott is főleg a szélsőséges esetekkel, amikor például csak élettelen tárgy jelenlétében vagy által tud valaki elélvezni, sehogy máshogy. Tehát nagyon szélsőséges eseteket vizsgálja. De ebben az a jó, hogy ha megnézzük, hogy valami hogyan tud elromlani, rengeteget elmond annak a valaminek a működéséről! Mivel nem tudunk élve boncolni, és nem találunk lelket a boncoláskor, így a hibákból következtetünk a helyes működésre. Ezért a pszichológia a hibákat gyűjti.

103-104. oldal

Jártam már sokat Amerikában. Nekem az volt rendkívül szembetűnő, amikor kint jártam, hogy nagyon hazugak az amerikaiak, de a hazugságot pozitívan élik meg. Mindenben a sikerességet, boldogságot és örömöt hazudják, még akkor is, ha az éppen nincs benne. Ezzel azonban teremtik is a valóságukat. Ez főleg a magyar pesszimista hozzáállással jól szembeállítható.

110-111. oldal

Már onnan a tanfolyamról két csajjal jöttem el. Az egyikkel össze is jöttem, mert rákos volt, pár hónapja volt csak hátra, és szeretett volna még megélni pár dolgot, meg egyébként jó fej is volt. Érdekes lány volt. Sokat együtt voltunk, akarta is, hogy lefeküdjünk, meg mindegy is volt már. Nagyon sajátos volt az életszemlélete. Amikor valakinek már csak pár hónapja van hátra. Például már nem olvasott könyvet. Mondván, hogy a saját történetét akarja élni és nem másét akarja olvasni.

115-116. oldal

Nagyon sokszor futottunk bele olyan régi BDSM-es partikba, amire azt mondtuk, hogy ezt így inkább nem!
[…]
Nitta: Meg én sokszor azt érzem, hogy ez nem eszköz, hogy jól érezzék magukat, hanem maga a cél. Hogy minél valódibb BDSM-ezőnek érezzék magukat. És szerintem ez hülyeség.
BDSM-ezők alatt kiket értesz?
Nitta: Akik érdeklődnek a téma iránt, aktívan a részesei, és akár közösségi életet is élnek.
Értem. És mi a különbség a cél és az eszköz között?
Nitta: Az, hogy a BDSM az egyik eszköz arra, hogy igazából jól érezze magát. És egy élvezetes estét töltsön a partnerével. Vagy partnereivel.
Patrik: Felszabadult szórakozás.
Nitta: Igen. Hogy öröm legyen. És az egyiknél ez eszköz, a másik meg maga a cél. Hogy minél tökéletesebb D/s viszonyt alakítsanak ki. És nem jó, hogy ha az eszközből cél lesz.
Ez érdekes gondolat. De még ezt vigyük tovább! És a másik esetben, amikor cél lesz a BDSM, akkor mi sérül?
Nitta: Ha maga a cél a BDSM, hogy például minél inkább megvalósítsák az ő fejükben élő tökéletes D/s viszonyt, akkor igazából szerepekbe kényszerítik magukat. Pedig valamennyire az lenne a lényeg, hogy kilépjenek a meglévő szerepekből. […] amikor az ember elkezdi felfedezni a szexualitását akkor remélhetőleg kitör ebből és utána nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy új kis dobozokba próbálják beleszuszakolni a többi embert. Ez így nagyon nem jó. Szerintem nagyon sokan azt csinálják, hogy végre rájönnek, hogy ők nem vanillák, nem heteroszexuálisak, vagy bármi, és akkor megtalálják a közösségüket, mert nagyon fontos, hogy az ember körül legyen egy elfogadó közösség, és utána megpróbálnak a szó szerint vett közösségi normáknak megfelelni. Annyira, amennyire nem kéne. És igazából olyan szerepeket vesznek fel, amelyek csomószor már nem is szerepek, hanem karikatúrák. Például él a fejében, vagy a körülötte lévő BDSM-es emberek fejben egy szerepfelfogás arról, hogy milyen a jó domináns, vagy milyen a jó szubmisszív, és annak a szerepnek pontosan milyennek kéne lenni. És akkor megpróbál minden elemében megfelelni annak. Akkor is, ha az ő személyiségével vagy vágyaival nem egyezik. És ez szerintem nem egy jó dolog.

240-241. oldal

Aha. Tehát volt benne kötözés és …
Meg csúnya beszéd, fenyítés, kényszerítés…
Mit gondolsz arról, hogy ez hogyan született meg egy nyolcéves fejében?
Igen gondolkoztam rajta, és volt olyan terapeuta ismerősöm, aki ezt elmagyarázta.
És ő mit mondott?
Azt, hogy az össze szexuális fantázia a szó előtti tartományból építkezik. És ez az a tartomány, ahol azok az élmények vannak, amelyek akkor jöttek létre, amikor a gyermek még nem tudott beszélni. És a gondolkodását nem a szavak formálják, hanem képekben és érzésekben vetítődnek le az élmének és a gondolatok. Ezek nagyon mélyen vannak, és nem annyira kiforrottak és kimunkáltak, mint a szóban való gondolkodás. Az akkori történések nem feltétlenül traumák. A trauma mindig az egyén szempontjából kap egy ilyen minősítést. Tegyük fel, hogy a kisbabát agyon szeretgették és puszilgatták, de az anyukájának éppen el kellett ugrani valahova, akár WC-re, akkor azt az igen rövid kis időt is megélhette a kisbaba elfordulásnak, azaz óriási traumának, amelynek lehettek később mindenféle következményei is.

119-120. oldal