A nyugati tekintetet vonzza az ezeregyéjszakai világ, melyben azonban csak az esemény
lekésett tanúja lehet. Ez a világ el tudja altatni, palackba tudja zárni, féken tudja tartani a
démont, megfékezésére olyan eszközei vannak, melyeket a nyugati kultúra nem ismer, ezért
az utóbbi sterilizálja vagy likvidálja az előbbi által megőrzött erőket, a nagyság eszméjét
vagy a hit rajongását stb. A sterilizált kultúra inkább élmény- mint tudásszomja, a nyugati
kíváncsiság okvetetlenkedése keleten üldözi a démont, az általa keleten felébresztett démon
azonban a saját hátországában üt rajta. Mindenki fut a keleti démon után, állítólag azért,
hogy megfékezze, ő azonban utánunk fut, hogy démonizáljon. Így válnak az állítólagos
gonosz megfékezésére indított vállalkozásaink a leggonoszabb erők újjászületési formáivá.
Miközben azt hisszük, hogy megöltük, valójában mi szüljük meg a gonoszt, amit pedig meg-
öltünk, nem a gonosz volt, hanem az idegen, melyet megtámadtunk, mielőtt megértettük
volna. A piszok olyan anyag, amely nincs a maga helyén, pl. a szőnyegen piszok, a kertben
azonban termőföld lenne. Nem lehet-e vajon, hogy az állítólagos gonosz is csak olyan szel-
lem, amely nincs a maga helyén? Megjátsszuk, képmutatóan prédikáljuk a türelmet, de ha
megnéznénk, mi az, amit kultúránk türelmetlenként, fanatikusként, obskurusként és ki tudja
még milyen stigmákkal ellátva – nehéz követni az iramot – elutasít, kiderülne, hogy mind-
ez, amit megzsarolnak, blokád alá helyeznek, üldöznek és megbélyegeznek, valójában nem
más, mint az összes többi kultúra, melyek külön-külön elfogadhatatlanok a nyugati ember
számára, azaz elfogadhatatlanok, amíg önazonosak, csak a new age giccses véglevesébe
vagy a nevetséges és hígvelejű multikulti-turmixba hamisítva békél meg velük a nyugati kul-
túrzsandár birodalmi szelleme. A nyugati ember folklórként, babonaként vagy fanatizmus-
ként tekint minden más szellemet, az elvetett szellem azonban bosszút áll, megszáll bennün
ket.
Kulturális paranoiánk működésének lényegéhez tartozik, hogy a magunk elé festett hazug
rémképek védekezés címén valóban felébresztik és realizálják bennünk pontosan azokat az
erőket, melyeket hazug propagandánk, érdekorientált elfogultságuk, kulturális és faji előíté –
leteink tulajdonítanak az ellenféllé stilizált idegennek.
369. -369. oldal