A ​fantasztikus film formái 2 csillagozás

Király Jenő: A fantasztikus film formái

A ​2009-ben a Kaposvári Egyetemen Művészeti Karán újonnan alakult Mozgóképkultúra Tanszék elhatározta, hogy A film szimbolikája címmel tankönyvsorozatban jelenteti meg a diákok számára Király Jenő legendás Frivol múzsa című művének eredeti, teljes verzióját.

Az 1993-ban megjelent kétkötetes Frivol múzsából félmondatok, sőt olykor féloldalak is hiányoznak, ami erősen csorbítja a kiadvány élvezhetőségét, közérhetőségét. Jelen bővített kiadás a szerző témában tartott egyetemi előadásainak teljes szövegeit tartalmazza. A most megjelent első három részt (I. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája; II. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A fantasztikus film formái; III. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A kalandfilm formái) a tervek szerint további két kötet követi majd, illetve várható egy új, bővített kiadás is, ami a további filmműfajokat mutatja be. A köteteket válogatta és sajtó alá rendezte Balogh… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A film szimbolikája Kaposvári Egyetem

>!
Kaposvári Egyetem, Kaposvár, 2010
1090 oldal · ISBN: 9789639821170

Kedvencelte 2

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

Kasztór_Polüdeukész>!

A zombi a legősibb istenek ide-
genségét idézi fel, akik úgy néznek vissza az emberre, ahogy legősibb ősünk néz a világra.
A zombi azt fejezi ki, ami az emberben a legprimitívebb, s ez nem az állat vadsága, hanem
a lét őseredeti tompasága és üressége. Iszonyatos, hogy az ember, oktalan erők, vakvéletle-
nek játékának terméke, maga is véletlen, s egyedül van egy halott vagy féléber világban. S ha
ébredni érzi magát, borzadva ébred rá, hogy társainak ébersége is ragadozó érzékekre korlá-
tozódik, a tudat nem emancipálódott a legprimitívebb ösztönök szolgálatából, nem jó kézre
került a világ öröksége. De hogyan is nemesedhetne ez a lény, kinek léte egészében véve is
látszatszerű és bizonytalan? A tudatos lét az elfolyó idő módján adott, a tudat nem tud meg-
kapaszkodni saját testi hordozójában, sőt, mintha ő maga
rothasztaná szét a vele
társuló tes
tet,
mert az élet, mint tudathordozó testiség, nem olyan folytonos és szilárd, mint az élettelen
anyag. A szellem ambíciói végtelenek, az élet erői végesek. Nincs idő elolvasni minden
könyvet, megnézni minden filmet, s ha ezt nem értjük, az élet látja kárát. Élet és szellem kon
flik –
tusánál is nagyobb és mélyebb azonban egy másik, élet és élőlény konfliktusa.

7. oldal

Kasztór_Polüdeukész>!

Az ember, ez az állhatatlan és múlékony képződmény, az érvény szilárdságának hiányát
az isteneknek felpanaszló, létért kiáltó múlékony ködképként, látszatformaként lázad saját
létmódja ellen. A szellem ismeri fel, az iszonyat katarzisában, az élet problematikáját, élet és
élő érdekellentétét, mert az élet az önmagát fenntartani tudó mozgásforma, az élő azonban
az önmagát fenntartani nem tudó entitás: élet és élő közé befurakodott a semmi, mely az élő-
vel együtt születik, tűnik fel a világban, de az élő nem sejti, csak a szellem sejti meg az élők
tragédiáját. A szellem ezért felháborodás. A szellem létformája az iszonyat katarzisa, az életé
az iszonyat békéje, a banális iszonyat, melyben a külső rettenetet nem kíséri belső. A szellem
találkozik az iszonyattal, az élet maga az iszonyat. Nem mindegy, szemlélni az iszonyatot,
vagy lenni az iszonyat. Amíg az élő az életet szolgálja, az egyed a fajt, a nemző a nemzedékek
sorát, addig az iszonyat is oldódik a szépségben, pusztán az egyed szellemi emancipációs
törekvései nyomán halványulnak el az élet szépségei, s kerül szemtől szembe, közvetítések
nélkül, az örökkévalóságot (azaz valóságot és nem ködszerű bizonytalanságot, szétfoszló lát-
szategzisztenciát) követelő szellem és a halott anyag.

7. oldal 1.1.3. A gonosz imperatívusza és az élet iszonyatos alapterve

Kasztór_Polüdeukész>!

A horrorfilmbe visszavonult csodavárás csak a rettenetes csodában tud hinni. Az ördög
hozza a csodát, nem az Isten. A horror iszonyatszimbolikájába rejtett csodaigény lelki alku
kifejezése: a néző felajánlja az iszony elviselését, s cserében elvárja, hogy kiszabadítsák a
próza szemantikai börtönéből. Lemond a mysterium fascinans csodáiról és vállalja a
myste
rium tremendum csodáit, csak legyenek csodák. Lemond az igény feléről, nem kell,
hogy jó csoda legyen, csak legyen legalább csoda. A próbára tevő transzcendencia régibb,
mint a munkavégző transzcendencia, a terhelő transzcendencia ősibb, alapvetőbb, mint a
tehermentesítő transzcendencia. A triviális igénytelenség és tolakodó hatásvadászat mögött
olykor teológiai mélység, vulgáris és ősi bölcsesség is van.

374. oldal 1.10.3. Megszállottság és ördögűzés (William Friedkin: The Exorcist, 1973)

Kasztór_Polüdeukész>!

A nyugati tekintetet vonzza az ezeregyéjszakai világ, melyben azonban csak az esemény
lekésett tanúja lehet. Ez a világ el tudja altatni, palackba tudja zárni, féken tudja tartani a
démont, megfékezésére olyan eszközei vannak, melyeket a nyugati kultúra nem ismer, ezért
az utóbbi sterilizálja vagy likvidálja az előbbi által megőrzött erőket, a nagyság eszméjét
vagy a hit rajongását stb. A sterilizált kultúra inkább élmény- mint tudásszomja, a nyugati

kíváncsiság okvetetlenkedése keleten üldözi a démont, az általa keleten felébresztett démon
azonban a saját hátországában üt rajta. Mindenki fut a keleti démon után, állítólag azért,
hogy megfékezze, ő azonban utánunk fut, hogy démonizáljon. Így válnak az állítólagos
gonosz megfékezésére indított vállalkozásaink a leggonoszabb erők újjászületési formáivá.
Miközben azt hisszük, hogy megöltük, valójában mi szüljük meg a gonoszt, amit pedig meg-
öltünk, nem a gonosz volt, hanem az idegen, melyet megtámadtunk, mielőtt megértettük
volna. A piszok olyan anyag, amely nincs a maga helyén, pl. a szőnyegen piszok, a kertben
azonban termőföld lenne. Nem lehet-e vajon, hogy az állítólagos gonosz is csak olyan szel-
lem, amely nincs a maga helyén? Megjátsszuk, képmutatóan prédikáljuk a türelmet, de ha
megnéznénk, mi az, amit kultúránk türelmetlenként, fanatikusként, obskurusként és ki tudja
még milyen stigmákkal ellátva – nehéz követni az iramot – elutasít, kiderülne, hogy mind-
ez, amit megzsarolnak, blokád alá helyeznek, üldöznek és megbélyegeznek, valójában nem
más, mint az összes többi kultúra, melyek külön-külön elfogadhatatlanok a nyugati ember
számára, azaz elfogadhatatlanok, amíg önazonosak, csak a new age giccses véglevesébe
vagy a nevetséges és hígvelejű multikulti-turmixba hamisítva békél meg velük a nyugati kul-
túrzsandár birodalmi szelleme. A nyugati ember folklórként, babonaként vagy fanatizmus-
ként tekint minden más szellemet, az elvetett szellem azonban bosszút áll, megszáll bennün
ket.
Kulturális paranoiánk működésének lényegéhez tartozik, hogy a magunk elé festett hazug
rémképek védekezés címén valóban felébresztik és realizálják bennünk pontosan azokat az
erőket, melyeket hazug propagandánk, érdekorientált elfogultságuk, kulturális és faji előíté –
leteink tulajdonítanak az ellenféllé stilizált idegennek.

369. -369. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij
Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
Tóbiás Áron (szerk.): Filmkönyvek könyve
Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés
Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek
David Bordwell: Elbeszélés a játékfilmben
Bárdos Judit (szerk.): Eisenstein – Válogatott tanulmányok
Böszörményi Gábor – Kárpáti György (szerk.): Zsánerben