Kedves ​naplóm! 6 csillagozás

Egy munkásasszony emlékei
Király Erzsébet: Kedves naplóm!

„Csupa ​paradicsom az élet, csak ehetetlen. Ez a rendszer bogáncsot termel, fojtogató gyomokkal vagyok körülvéve, mely a halálba taszít. Szétmállasztanak, mint óceán hullámai az erős sziklát."

Páratlan értékű személyes vallomást tart kezében az olvasó.
A nagyobbrészt visszaemlékezésként, kisebbrészt naplóként papírra vetett írás szerzőjének zaklatott élete a 20. század második felének ismeretlen társadalmi világába nyújt betekintést.
Király Erzsébet, a törvénytelen születésével egy életre megbélyegzett elbeszélő aki csak sokára tudja meg, mi valójában az eredeti neve, ki az anyja és kik a testvérei, munkásnőként kezdi felnőtt életét, majd vendéglátói-pari alkalmazottként folytatja azt. Az 1990-es évek derekán kelt visszaemlékezésében Király Erzsébet megejtően őszinte, nemegyszer megrázó beszámoló keretében meséli el rendezetlen életét, amit a saját lakás és család tartós hiánya mindig összezilál. Nem hiányoznak hősünk életéből az apró örömök sem, melyeket ez a… (tovább)

>!
Corvina, Budapest, 2015
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631262534

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

schreibm>!
Király Erzsébet: Kedves naplóm!

Király Erzsébet: Kedves naplóm! Egy munkásasszony emlékei

Ismét egy olyan könyv, amit nem vettem volna a kezembe, ha nem hívja fel valaki rá a figyelmemet: végtelen egyszerű, szinte jelentéktelennek tűnő borítójával eltűnik a sok színes, harsány, már a külsejével is figyelemfelkeltő olvasnivaló között. Aztán a naplót végigolvasva rájöttem, hogy telitalálat ez a borító, tökéletesen illeszkedik a naplóhoz és annak írójához.
Naplót írtam az előbb, mert az szerepel a címben, de ha szigorúan vesszük, akkor nagyobbrészt visszaemlékezéseket olvashatunk, és csak kisebb részben naplót. Nem szépirodalom ez (noha a tanulatlan naplóírónak meglepően jó az íráskészsége), hanem látlelet a 20. század Magyarországán, a társadalom peremén élő emberek életéről. Olyan emberekéről, akiknek nem szokásuk az írás, olyan emberekéről, akik után a haláluk után nem marad fenn semmi, néha még családi emlékek sem. Azt hiszem, a szociográfusoknak kincsesbánya lehet ez a könyv.
Az előbb leírtam azt a mondatot, hogy egy egyszerű munkásasszony írta meg a saját önsorsrontó életét – aztán gyorsan kitöröltem. Számtalanszor éreztem úgy olvasás közben, hogy legszívesebben megráznám, hogy térjen már észhez, mert ennek nem lehet jó vége (szexuális kalandok hosszú sora, abortuszok, ital, öngyilkossági kísérletek). De be kellett látnom, hogy már megint a saját kényelmes életem felől ítélkeztem: Király Erzsébet sorsa nagyrészt már akkor eldőlt, amikor az édesanyja eldobta. Ettől kezdve csak sodorta az élet – csoda-e, ha megfelelő minta és szeretetteljes környezet nélkül nem volt ereje a megkapaszkodáshoz, nem volt képessége erős érzelmi megalapozottságú kapcsolatok, kötődések kialakításához?
Nem szerettem meg a könyv íróját az olvasás alatt, de hogy nagyon sokat tanultam a könyvből, elsősorban a saját előítéleteimről is, az biztos.

könyves_kákalag>!
Király Erzsébet: Kedves naplóm!

Király Erzsébet: Kedves naplóm! Egy munkásasszony emlékei

Mivel ez egy valódi napló, ezért nem sodor magával a cselekmény, de összességében csodálatosnak találtam, hogy egy valódi munkásnő életét olvashatom végig, aki nem tanult sokat, nem érezte magát írónak, de mégis könyv lett a naplójából. Mivel én nem éltem ebben az időszakban, sokat adott, hogy belepillanthattam a hétköznapjaiba és az igen nehéz sorsába. A személyes történetén keresztül sok rendszerszintű problémára és eseményre is rávilágít: kizsákmányolás, lakhatási szegénység, nők elleni erőszak, rendszerváltás.

Dudás_Natália>!
Király Erzsébet: Kedves naplóm!

Király Erzsébet: Kedves naplóm! Egy munkásasszony emlékei

Nem igazán lehet egy ilyen írást csillagozni, mégis valamiképp jelölni akartam az olvasási élményem, ezért adtam rá egy számot.
Fantasztikus ötlet volt egy hétköznapi munkásasszony naplóját kiadni, így amint megláttam, nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e. Ráadásul Király Erzsébet pont egy generációval volt idősebb a nagymamámnál, így pont abba a korszakba nyújtott betekintést, amiről már nem voltak közvetett információim. Azzal együtt, hogy egy hétköznapi emberről beszélünk, a napló írója mégis rendkívüli volt, legalábbis az én számomra mindenképp, hiszen nagyvárosi életet élt, és teljesen kilépett az akkoriban megszokott női szerepekből. Sokszor szörnyülködtem, hogy mennyire naiv volt, hányszor hagyta magát átverni és kihasználni.
Mindent összevetve megtisztelve érzem magam, hogy beleláthattam az életébe, a gondolataiba. Nagyon érdekes olvasmány volt. Oh, és majd' elfelejtettem, mennyire találó a borító. Pont olyan, amilyen maga a kötet.


Népszerű idézetek

schreibm>!

Történt egyszer, hogy klubdélutánt szerveztünk és a Szovjetunióból meghívtunk olyan fiatalokat, mint mi voltunk.Nagyon meglepődtem, mert nagyon egyszerű, szegényes ruhába voltak öltözve. Nem csoda, hisz a szovjet kormányzóságnak fegyvergyártásra, rakétára és űrhajóra kellett minden pénz, amit a polgároktól sanyargattak ki.

56. oldal

Király Erzsébet: Kedves naplóm! Egy munkásasszony emlékei

Kapcsolódó szócikkek: szovjet

Hasonló könyvek címkék alapján

Anonyma: Egy nő Berlinben
Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok
Pavel Vilikovský: Egy igazi ember története
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom
Tormay Cécile: Két forradalom
Marguerite Duras: Fájdalom
Körmendi Viktória: A titok
Lev Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság
Tormay Cécile: Bujdosó könyv
Sajó László: Írottkő