Semmi ​pánik! 29 csillagozás

Király Anikó: Semmi pánik!

Leának az is nehezére esik, hogy hot-dogot kérjen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban, Dani pedig elszánt harcot vív mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával. Ők Diósvámhatár balszerencsés babái, akik éppen akkor születtek, mikor meghalt a falu babonás polgármestere, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak hogy kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége is ahhoz, hogy megváltoztassa mind a négyük életét.
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője újra letehetetlen, szívfacsaró és vicces regényt írt, nemcsak vonaton ingázóknak.

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rólad - Neked Könyvek Menő Könyvek

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2020
342 oldal · ISBN: 9789634038061
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2020
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037927

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Hulk (Bruce Banner) · Kókusz · Lukács Dániel (Dani) · Szabó Lea · Jakus Gabriella (Gabi) · Szalay András (Andris) · Szent Pál


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

A Strand, papucs, szerelem után teljesen másra számítottam. Nehezen tudom szavakba önteni, hogy mit gondolok erről a könyvről. Az írónő remekül csűri-csavarja a mondatokat, sokszor számomra túlzásba is viszi a hasonlatokat. Az időbeli ugrásokkal és a lassú történetvezetéssel nagyon nem voltam kibékülve. Valamiért azt vártam ettől az ifjúsági könyvtől, hogy pörögjön, hogy cselekménydús és vicces legyen. Jóllehet a humor, az irónia ezt a könyvét is átjárja és már komolyabb témákba is belemászik, de egyszerűen nem kapott el a hangulata, vontatottnak éreztem végig. Nem igazán tudtam mit kezdeni a balszerencsés babákkal se, egyikük se lopta be magát a szívembe. A négy szemszög (szereplő) teljesen különálló könyvként talán jobban megállta volna a helyét, így csak a Kókusz nevű szereplő segítségével fűzte össze a szálakat az írónő. Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettek egyre jobbak a szereplők. Az első baba számomra totál érdektelen volt, az utolsó kettő már egészen élvezhető volt. Vacilláltam a 3,5 valamint a 4 csillag között és végül azért adtam mégis 4-et neki, mert alapvetően nem én vagyok a célközönség és az én ítéletem nem biztos, hogy mérvadó. Mindazonáltal kíváncsian várom a folytatást. Mert igazán csak most kezdene beindulni a történet… ez csak egy előzménynek tűnt nekem.

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2020
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634037927
Niitaa P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/08/kiraly-aniko-se…

"Minden irodalmi besorolásnak megvannak a húzónevei. Az ifjúsági irodalom kategóriában pontosan ilyen Király Anikó is. A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó klasszissal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot. Egyszerűen imádom a stílusát, azt a játszi könnyedséget, amivel alkot. Történeteiben valós problémákkal foglalkozik, de úgy, hogy az ne menjen a laza, szórakoztató stílus rovására. Megmutatja, hogy a személyiségfejlődés nem csak fájdalmas tapasztalatok árán érhető el, hanem lazán, egyszerűen is. Az eddig megjelent három regény közül a Semmi pánik! című könyv vált az egyértelmű kedvencemmé. Az egész megvalósítás a helyén van. A falu, amit pirulva bevallok, megpróbáltam térkép segítségével beazonosítani, hol fekszik; az ott lakó emberek, akik a maguk kis világával elfoglalva, mégis a legkisebb rezdülést is észrevéve tengetik az életüket; a közvetlen helyszín, mint a színes egyéniségeket felmutató és a maga tökéletlensége által is szerethető vonat és a főszereplők, akik a történet fő mozgatórugóit képviselik.
Egyetlen apróság van, ami miatt kicsit visszább vettem a könyv végére a lendületből: sehol nincs jelölve, hogy ez egy sorozat első része lenne. Mivel a szerzőnek eddig is különálló történetei voltak, valamint a borítón sem jelent meg semmi egyébre vonatkozó utalás, így meg sem fordult a fejemben, hogy most erről lenne szó. Ez pedig a történet előrehaladtával, főként az utolsó fejezetekre gondolva már kérdéseket vetett fel bennem, amit végül az záró mondat, valamint a köszönetnyilvánítás oldott fel. Én úgy gondolom, hogy fontos, hogy az olvasó ezzel a ténnyel tisztában legyen már a legelejétől kezdve, hiszen így az elvárásai is átalakulnak.
Mindösszesen elmondható, hogy roppant mód jól szórakoztam, míg részt vettem én is a srácokkal együtt ezen az utazáson. Sokszor mosolyogtam, nevettem, miközben értékes gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Ez a könyv semmit nem erőltet. Hagyja, hogy az olvasó döntse el, mi legyen: egy laza délutáni kikapcsolódás, egy kisebb problémamegoldó történet vagy éppen egy tanító jellegű olvasmány. Alig várom már a balszerencsés babák további kalandjait – na és persze a szerző következő ötletét. Mert ennyi még közel sem volt belőle elég. "

1 hozzászólás
meseanyu P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

Zseniális volt ismét, nem csalódtam Király Anikóban. Szuper az alapötlet, imádom az ilyen több szálon futó történeteket. Szerettem a falusi környezetet, a néha kicsit abszurd, de nagyon friss, ötletes humort, a problémák empatikus tálalását. Kókusz egyszerűen imádni való, és a többieket is egytől egyig megkedveltem a könyv végére. Nagyon kíváncsian várom a folytatást, szorítok nekik, hogy rendbe jöjjenek a dolgaik.

Chöpp P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

Nem szeretnék csupán arról írni, hogy mennyire klassz, mennyire vicces, mennyire elképesztően okos és laza ez a többszörösen összetett történet. De arról is szeretnék szót ejteni, hogy mennyire fontos és értékes dolgokat tanít magunkról és másokról, és kapcsolatainkról és a barátságokról, és a Szeretetről, amiből ugye ritkán van elég. Sőt, szinte soha. Állandósult a szeretetéhség eltárgyiasult világunkban. Még nehezebb az életed, ha „sikersztoriként” azt magyarázod be magadnak, hogy te csak örök balszerencsés, meg semmirevaló vagy, amit aztán nagy buzgón el is hiszel és eszerint szenveded át az egyébként is durván hormonlabilis kamaszkorod. Pedig ez a nagy helyzet azzal a négy balszerencsés babával, aki szerencsétlen időben és körülmények között látta meg a napvilágot Diósvámhatár kis közösségében. Egy-egy nehéz sors, egy-egy elszigetelten élő, magányos ám roppant értékes emberpalánta. Meg ami/AKI összeköti őket, egy nem kevésbé értékes spoiler fiú, a furcsán öltöző, és bolondos Kókusz, aki ugyanakkor mindig megtalálja a megfelelő szavakat. Segít, terelget és közben kibontakozik előttünk négy öt csodálatos történet.
Rengetegszer hangosan felnevettem és teli szájjal egymás után mondtam (meg írtam) a jobbnál jobb, viccesebbnél viccesebb idézeteket a Szerelmemnek, aki csak – elnézően – mosolygott.
Egyszóval: élveztem. Nagyon. Azt hiszem keresni fogom Király Anikó könyveit, mert nekem gyönyörűséget okozott a stílusa, a szövege, a humora, az embersége! Ajánlom olvasni nemcsak fiataloknak!

2 hozzászólás
kratas P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

Ez már döfi!
A szereplők akár valóságosak is lehetnének, éltek – mit éltek! – nyüzsögtek a lapokon. Tetszett az alapötlet, a nyelvezet, a stílus, a humor és Kókusz for president! :))))

Caledonia_Valley P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

"A Semmi pánik! egy lebilincselő ifjúsági regény, mely pillanatok alatt magába szippantja az olvasót. Anikó ismét zseniálisan építette egymásra a történet mozaikdarabkáit, melyek – ha figyelmesen olvasunk – szépen felépülnek a fejünkben, mielőtt a végkifejlet bekövetkezne.
Az alapötlet zseniális, a regény mondhatni nekem, és a világban mindenhol rejtőzködve élő balszerencsés babának íródott, hiszen számtalan olyan ember él a földön, aki igazán balszerencsésnek érzi magát.

A Semmi pánik! rabul ejtett a történetével, zsenialitásával és visszafogottabb humorával, de Anikótól nem is vártam kevesebbet. :3 A történetet átitatja a melankólia, amin a fény minduntalan igyekszik áttörni Kókusz személyisége és tettei segítségével, ám a regény végén a sűrű, sötét felhőkön még nem jutnak át a napsugarak. Úgy vélem, hogy a fény és a sötétség egyensúlyba kerülése csupán a történet (a majdani folytatás) végén érkezik majd el – szivárványt rajzolva a szereplők feje fölé… ❤
Most pedig következik az izgatott, idegtépő és őrjítő várakozás a befejezésért…"

Bővebben:
https://sadaboga.blogspot.com/2020/06/kiraly-aniko-semm…

Oláh_Zita P>!
Király Anikó: Semmi pánik!

Bár kissé nehezen rázódtam bele, végül mégis magával ragadott Király Anikó új története, ami nemcsak vicces-szarkasztikus, de pörgős és élet-illatú is. Az egész alapötlet kellően abszurd, épp ezért tetszik, és jól lehet a négy „peches” főhősre, meg a központi Kókuszra építeni a történetet. Szívesen fogok olvasni még róluk, mert a szívembe zártam őket.

Heni_s_BookBar>!
Király Anikó: Semmi pánik!

Bevallom őszintén, hogy az első lapokon meglepődtem, mert a bevezetés igen különlegesre sikeredett. Igazán meglepő volt, hogy időben sok évet visszautaztunk. A bevezetés után már egy igazi ifjúsági történetet mesélt el nekünk az írónő, aki komolyabb témákat dolgozott fel. Igazán tetszett, hogy a főszereplő lány, Lea kissé különc volt. Érdekes szereplőnek tartottam és kíváncsi vagyok arra, hogy vajon Király Anikó kiről mintázhatta a lány karakterét. Vagy esetleg csak úgy a képzeletéből született meg a hétköznapinak semmiképpen sem mondható tini személyisége.
Közel állt hozzám Lea karaktere, mert a suliban én sem beszéltem sokat. Csendes voltam, ezért sokan furának is tartottak. Beszélgetés helyett jobb szerettem a könyvek világába utazni, ahol varázslatos kalandok várták rám. Ha nekem mondták volna azt, hogy a suliban egy beszédet kell mondanom az egész iskola előtt, nos biztosan remegtem volna, mint a nyárfa levél és izgalmamban, tuti, hogy valami szerencsétlenséget csináltam volna. Mint pl.leestem volna a színpadról. Amely egyébként megtörtént eset.
Leán kívül még nagy kedvencem volt Kókusz, aki a pozitív személyiségével és barátságos, közvetlen viselkedésével hamar belopta magát a szívembe.

Összességében engem meglepett a komolysága miatt a regény és talán pont ezért egy picurkát szomorú is vagyok, mert egy nagyon vidám történetre vágytam, de ennél jóval mást/többet kaptam. Bízom benne, hogy Király Anikó még sok-sok fantasztikus történettel fog minket megajándékozni! Köszönöm szépen az élményt és a lehetőséget a Menő Könyvek Kiadónak!

Könyvajánlóm: https://henisbookbar.blogspot.com/2020/09/kiraly-aniko-…

Andee_Sis>!
Király Anikó: Semmi pánik!

Könyvtárból kölcsönöztem a könyvet, közös olvasásra szántuk a lányommal. A címe, a borító, a fülszöveg és végül a tartalom majdnem tudathasadásos állapotot okozott nálam. Így jár az, aki „impulzus-kölcsönzésre” vetemedik. :)
Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a kezdés utáni Mi kis falunkba oltott Drága örökösöktől egy kicsit mélyebb a mondanivaló.
Nagyon tetszik a humora, aminek a megértése azért feltételez némi általános műveltséget, nagyon szövevényes és a végéig nem tudod kikövetkeztetni, hogy mi lesz a következő lépés, vagy hogy hová is fogunk kilyukadni.
Szeretem az ilyen olvasmányokat, amikor különböző szemszögekből látjuk az eseményeket, más-más szereplő nézetéből látunk rá a történésekre.
A végére kicsit el is fáradtam a nagy figyelésben. :)

BBetti86 >!
Király Anikó: Semmi pánik!

Tetszett is, nem is, de sok olyasmi van benne, amiért jó ifjúsági könyvnek tartom.
A középpontban 4 kamasz áll, akik egy napon születtek, és velük lett a község lakossága 1313. Így már születésükkor rájuk sütötték, hogy balszerencsések. Ez az életükön is nyomot hagy, és 17 éves korukra van egy titkuk, szenvedéseik. A vonaton, külön-külön futnak össze egy fiúval, akinek a hatására elkezdenek változni. Lea egy iskolai beszéd előadására készül, bár nagyon félénk teremtés. Andris a sporttagozat miatt szenved, és a felfedezett nemi irányultsága miatt, amit nem mer bevallani otthon. Gabitól elvárnák, hogy orvosnak tanuljon keményen, de más vonzza. Dani pedig a mostohaapjával viaskodik, miközben nagyon szeretné megismerni a vér szerinti apját.
Központi elem az iskola és a továbbtanulás. Több jelenet is itt játszódik, főleg Lea részeiben. A vonat lesz még fontos, hiszen itt találkoznak a fiúval, akinek a nevét sem tudják, de olyan erős kókuszos illata van, hogy magukban mindegyik, egymástól függetlenül Kókusznak kezdi el nevezni.
Tetszett, ahogy érzékenyít, és rávesz, hogy gondolkodj a másik fejével. Hogy lépj ki a sémákból. A 4 főszereplő be van kényszerítve egy skatulyába, ezek a gúnyneveikben is megjelennek. Pl. Gótika, Szótlan Szentfazék. Ahogy megismerjük őket, kiderül, ennél mennyivel többek. Ez már önmagában egy olyan üzenet, amit nagyon fontosnak tartok és megérte elolvasni érte a könyvet.
Érzékeny, megmutatja a kamaszok belső világát. Ez nyelvben is visszaköszön – máshogy beszél a félénk, templomba járó lány és a futóversenyek ásza.
A könyv tele van humorral. Abszurd szituációk, de nagyon eltalált párbeszédek sora is van benne. Néha töménynek is éreztem a nyelvezetet, nem lehet olyan könnyen végigrohanni rajta, de ez nem is baj.
Igazából a vége, ami lehúzta. Az Kókusz története, és azt még emésztem. Fejben valami egész mást vártam. Megvan a maga súlya és üzenete, de… nem tetszett, és nem magyarázom tovább. Valahogy keserédessé tette az egészet.
Összességében nem bántam, hogy elolvastam, felnőtt fejjel is találtam benne szórakozást és tanulságot is.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Egyetlen olyan hobbim volt, aminek más emberekhez is köze volt, mégpedig az emberek kerülése.

46. oldal

Chöpp P>!

– Egyetlen irány van, fiam – lesett be a szobámba a nagyi –, a temető.

135. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

A plébános úr nem szeret hangosan beszélni. Ez igaz volt. Egyszer a vasárnapi misén egy irtó hangos sípolás után bedöglöttek a mikrofonok, mire az atya azt kiáltotta: a szentségit! Azóta a mikrofonokat mindenki a nyolcadik szentségként emlegette.

42. oldal

3 hozzászólás
Chöpp P>!

– A babfesztivál?
Terike mindentudón ciccegett.
– Az kissé gázosra sikeredett, ha érti, mire célzok.
– Ez igaz – jegyezte meg Gerzson elgondolkodva. Gázos volt, mert a helyi vadásztársaság annyira lerészegedett, hogy fegyverrel elfoglalták az ugrálóvárat.

10. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Kutyát nem akart, mert azok valahogy több törődést igényelnek, mint az önállóbb macskák.
Ekkor egy önálló, fekete macska szaladt ki elé az útra…

13. oldal

Chöpp P>!

Vigyáznom kellett, mert a nyelvcsettintés az első jele volt a nagyiféle senior rage-nek, ami abban tetőzött ki, hogy hozzám vágta a kecsketejjel teli vödröt. És míg a kecsketej kifejezetten jó a bőrnek, addig a fémvödör számlájára nem sok jótékony hatás írható.

137. oldal

Chöpp P>!

– Nem vagy valami vendégszerető ember.
– Vendégszerető ember vagyok, csak nem minden vendéget szeretek egyformán.

68. oldal

Chöpp P>!

Hát, ha az emberek mindig a szüleik házasságát néznék, valószínűleg jóval több pap és apáca létezne. Szerintem a házasságnál szép az elképzelés, de sokszor rossz a kivitelezés.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
4 hozzászólás
Caledonia_Valley P>!

– Nem értem, hiszen otthon nincs veled gond. Akkor mégis miért nem beszélsz többet?
– Mert nincs semmi mondandóm. Minek koptassam feleslegesen a számat?

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szabó Lea
Chöpp P>!

– Nem gondoltál még arra, hogy koliba menj?
Láttam magam előtt, ahogy három tök idegen lánnyal élek együtt, akik alig két méter távolságban szuszognak tőlem éjjel, ne adj' Isten, beszélgetni akarnak. Ráadásul kitöltik azokat az értékes helyeket, ahová a történelem atlaszaimat, albumaimat, regényeimet pakolhatom. Kirázott a hideg.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Kerstin Gier: Zafírkék
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Molnár T. Eszter: Stand up!
Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép
Sziklai Róbert: Lakli
Maros Edit: Bonyolult egy csaj
Rick Riordan: Az elrejtett orákulum
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
J. Goldenlane: Napnak fénye