Ne ​nézz vissza! (Semmi pánik! 2.) 24 csillagozás

Király Anikó: Ne nézz vissza!

Régi és új barátságok, szerelmek, Red Bull és medvecukor ízű első csókok, féltve őrzött titkok, álmok. Miközben Szótlan Szentfazékból Lea, Szaporából Andris, Gótikából Gabi, Dadaniból pedig Dani lesz, Kókusznak el kell döntenie, hogy lesz-e még helye a balszerencsés babák életében, miközben Vincze Dömötör életében is akadnak megmászásra váró problémahegyek.
A Semmi pánik!-ból megismert öt tizenéves életének balszerencsés és boldog pillanatairól Király Anikó a szokott humorral és melegszívűen ír.
„A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó műfajjal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot.” (moly.hu)

Eredeti megjelenés éve: 2022

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rólad - Neked Könyvek Menő Könyvek

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635840625
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
380 oldal · ISBN: 9789635841936

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Vasember (Anthony Edward "Tony" Stark)


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cs_N_Kinga P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Hmmm na ez már nehéz ügy. Egyszerűen imádtam. Kókusz a nagy kedvenc ehhez kétség sem fér. De itt már szépen kibontakoztak a karakterek és mind közel is kerülhetnek a szívünkhöz. Volt ebben humor és még sok minden más is. Sokkal bővebben beszéltünk is erről egy kedves barátommal, ha van kedvetek nézzetek rá:
https://youtu.be/OOlsMQEMY6I
Annyi biztos nagyon várom a folytatást és abszolút nem egy töltelék kötet hiába második rész volt.

Chöpp >!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Kicsit mögötte maradt az első kötetnek, de az a helyzet, hogy nagyon ajánlom, és teljesen komolyan tudom mondani, hogy Anikó Király! Tényleg! Most is sokat nevettem és nagyon örültem annak, hogy a Balszerencsés Babák összejöttek. Annak kevésbé, hogy Kókuszon ebben a kötetben kevésbé volt a fókusz. De komolyan: Nagyon várom a trilógia záró kötetét, és reménykedem a teljes Happy Endben! Örülök, hogy a kézirata már készen is van!

2 hozzászólás
kratas P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Szóval imádom. A stílust, a poénokat, a reakciókat, a szereplőket, a barátságokat, a családi kapcsolatokat, a helyszínt, a falut, a problémákat, a megoldásokat, a gördülékenységet, a balszerencsés babákat, a vonatot, a galambokat, a focit, a könyvtárat, a templomi padot, az eljegyzési bulit, a kutyákat, Marcipánt… na jó, nem sorolok fel mindent, mert ez lenne a világ leghosszabb értékelése. És persze Kókuszt!
spoiler

1 hozzászólás
PTJulia P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

A bolondos balszerencsés babák története garantáltan rekeszizommozgató kaland! Ebben a részben már mélyebbre megyünk, mint a Semmi pánikban, pedig ott is kibukott jópár kemény téma. Itt viszont végre Kókuszt is jobban megismerjük, és az ő viselkedésének okára is fény derül. Kíváncsian várom, hogy érnek majd össze a szálak a következő részben.
Helyenként nekem már kicsit sok volt a poén, de gyorsan olvastam, illetve a célkorosztálynak – úgy érzem – egyáltalán nem sok. Ami még pozitív számomra, hogy a BB-k mellett a testvérek és a falu más lakói élete is alakul.

Kicsibogár>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Kicsit nehezen indult be a történet, de ezt feledtette velem a történet kibontakozása. Tudom könnyű mondani, de sokkal többet olvastam volna a könyv második feléből, amikor már beindult a történet, és kevesebbet az elejéről. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.

porcellan>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Király;)
Egyébként ez ifjúsági filmsorozatért kiállt, annyira jó, olyan vicces, olyan nagyon szerethető. Tele humorral, kapcsolat építéssel, szórakozással, pont ez kellett a lelkemnek.
Kíváncsian várom a befejező részt, hogy megtudjuk hogyan végződik a Balszerencsés bagázs + Kókusz története.

Liliane P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

„Sziasztok, balszerencsés babák! Elegetek van abból, hogy balszerencsések vagytok? Hogy mindenki azt várja körülöttetek, mikor rontotok el valamit? Hogy magatoktól is ezt várjátok? Mivel megkedveltelek titeket a vonatozásaink során, megosztom veletek a balszerencsétlenítés lépcsőfokai kurzust. […] Ha elértek a lépcső tetejére, azok az emberek lesztek, akiknek én ismertelek meg titeket. Lea, Andris, Gabi és Dani, a neveitek legjobb értelmében.”

Kissé régen olvastam a Semmi pánik!-ot és egy vonása erősen megmaradt bennem, mégpedig az, hogy humoros. Az első részben Király Anikó nagyon jó stílussal vezeti bukdácsoló szereplőit Kókusz felé, a minden lében két kanál sráchoz, hogy belemásszon az életükbe és próbáljon nekik segíteni. Nagyjából ezt szerettem volna látni a második történetben, vagyis többet az összekötő srácról és megnézni, hogy hogyan alakult az életük az első rész után. Na meg humort vártam dögivel!

A Ne nézz vissza! borítója passzol az előzőhöz és minél tovább nézem, annál jobban tetszik és most, hogy már elolvastam a könyvet, látom a koncepció értelmét, így még inkább szeretem. Valahogy olyan Kókuszos, tuti, hogy a tervező a srác ízlését akarta visszaadni és nemcsak a farmerkabáttal! A történetben pedig a dinók is nagy szerepet kapnak, ahogy a kedvenc balszerencsés babáink is, Lea, Gabi, Dani és Andris. A sztori elején Kókusz szomorúan látja, hogy a négyes milyen elveszett nélküle és kitalál egy tervet, aminek elhallgatott része az, hogy a kedvenc embereit összehozza és barátok legyenek. Ezt a balszerencsétlenítéssel kívánja elérni és közli velük, ha végigmennek a babák a pontjain, a végén elérhetik a balszerencse nélküli státuszt és megszabadulhatnak a gúnyneveiktől. Elsőre furának találják a tervet – mint Kókuszt – de belemennek és így indul a regény a fiú nélkül, közben pedig reménykednek, hogy a folyamat végén az élő lelkiismeretként funkcionáló srácot találják, na meg a szerencsésebb jövőt és remélhetőleg útközben semmilyen világvégét nem robbantanak ki azzal, hogy a négy péntek tizenharmadikai születésű fiatal együtt lóg…

A második részeket több olvasó gyengébbnek szokta érezni és ez valahogy nálam nem így van, szeretem a középső regényeket, ahogy a Ne nézz vissza! c. kötetet is. Elsőre nem találtam vele a közös hangot, de ahogy bejött Kókusz – na meg a küldetése – a képbe, átkattant bennem valami és elkezdtem nagyon várni a végkifejletet és hogy végül mi lesz a négyes sorsa.

A problémáik egyébként ott folytatódnak ahol és ahogy az előző könyvben összekutyulták őket: Gabi a hazugságának következményeivel küzd, Andris a coming out-jának a hatásait figyelheti meg közelebbről a családján. Lea pechjére őt húzták ki a karácsonyi beszéd előadójának és nagyon nem akarja ezt a plusz feladatot magára, Dani pedig hiányolja édesanyját és küzd a mostohaapjával. Mindannyian egy burokba záródtak, ami a többiektől választja el őket külön-külön, küzdenek a magányukkal és hogy nem tudják mit kéne tenniük Kókusz tanácsai nélkül. Elveszettek és ezen igyekszik segíteni az említett fél azzal, hogy megpróbálja őket közelebb húzni egymáshoz és ezt olyan köntösben kapjuk meg, ahogy az előzőben megszokhattuk, vagyis több nézőpontból láthatjuk az eseményeket.

A babák és a segítő szándékú Kókusz gondolatait ismerhetjük meg a témában és ez nagy erőssége ennek a regénynek. Egyáltalán nem éreztem azt, amit általánosan szoktam, ha több szemszögű egy történet, vagyis azt, hogy túl sok a szereplő. Mindegyikük problémája érdekes, a karakterek teljesen megérthetőek és nagyon alaposak az egyes részek, szinte úgy érzem, hogy ismerem őket. A történet főleg miattuk könnyen szerethető és néha tényleg rájuk férne egy nagy ölelés, vagy szeretet, esetleg mindkettő. Ezért kedveltem nagyon mindenkit, de főleg Kókuszt, az ő hozzáállásáról és a napsugár természetéről nagyon jó volt olvasni – mindenki életébe kellene egy egy ilyen karakter! Persze ő sem tökéletes… és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog vele történni és hogyan varrja el Olívia varróeszközeivel Király Anikó a történetet.

A fentiekhez a szerző stílusa asszisztál, ami nagyon tetszik nekem. Gördülékeny és humoros leírásokat kaptunk tőle, ez a másik nagy kedvencem a könyv kapcsán. Nagyokat kacarásztam egyes jeleneteken, amikor kellett, vagy komolykodtam rajtuk, szintén akkor, amikor a szöveg azt megkövetelte. Király Anikó nagyon jól ír!

„Szóval a gép mindent tudott rólam, és hirtelen úgy éreztem magam, mintha megint tizenhárom lennék. Micsoda időszak volt! Egész Diósvámhatár azt várta, hogy a balszerencsés babák kombinált tizenharmadik éve magával hoz egy olyan méretű katasztrófát, ami után a faluból csupán egy kiégett szellemváros vagy egy gigantikus kráter marad. Vajon ezért nem beszéltünk egymással? Féltünk egy hülye babonától, amit egy megmurdált polgármester szelleme kísér majd végig egész életünkön át? Popompás kilátások…”

Ebben a regényben sok problémára, témára lehet felfigyelni a karaktereken keresztül, de én egyet emelnék ki, méghozzá Kókusz odafigyelését. Az egész történetből nekem az tűnt fel a leginkább, hogy mennyit jelenthet az, ha valakinek az életében van egy jó szó, vagy tanács, vagy csak egy egyszerű odafigyelés. Ezért számomra inkább erről szól ez a történet, a közös tanulságuk a barátság. Kókusz látja a többiek igazi színeit, vágyait és választ ad a szükségleteikre az odafigyelésével. Az ő igazi szerepe a meghallgatás, amiért különlegessé válik, hiszen ki az, aki inkább figyel másokra, mint folyamatosan beszél? Azt hiszem, ezért lehet olyan hatékony… vagy az még szintén megfordult a fejemben, hogy mivel a srác ilyen jó katalizátor abban, hogy egymás felé forduljanak, vagy abban, hogy rájöjjenek dolgokra, simán lehet jelkép is. Ő az, aki a pozitív hatást testesíti meg a karakterek életében, amitől elhiszik, hogy azok a személyek lehetnek, akikké csak válni akarnak és többek, a rájuk aggatott gúnyneveknél. Ilyeneken gondolkodtam a második rész olvasása közben és bár az első sem semmi, én a Ne nézz vissza! részt kiforrottabbnak érzem.

Nagyon tetszik még benne az, hogy akárcsak az önfejlesztés, a problémáik nem oldódnak meg egyből, hanem folyamatosan visszaköszönnek és elég nagy nehézségeket tudnak még okozni az életükben. Ezt elsősorban Lea példáján keresztül lehet látni, aki még mindig fél a nyilvános szerepléstől, bár talán már kicsivel könnyebb a helyzete, de azért nem a színpadok királynője és még sokat kell tanulnia a kapcsolatokról is.

„Olívia kezdte érteni Diósvámhatár és a balszerencsés babák varázsát. Ez a hely nem volt normális, de hogy éppen ezért volt olyan zseniális, arra a lány az újonnan szerzett lepkéjét tette volna.”

Tehát összességében egy nagyon szerethető, humoros regényről / sorozatról van szó, amiben a központi téma a barátság és az útkeresés. A karakterek izgalmas problémákat reprezentálnak, amit Király Anikó élvezetes stílusban mutat be. Nagyon szerettem olvasni és ajánlom mindenkinek, aki egy jó hazai ifjúsági szériát keres.

Öt csillag az ötből!

wzsuzsanna P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

(…) A kötet két nagyobb tartalmi egységből áll, az elsőben főszereplőink váltott szemszögéből olvashatunk arról, hogyan alakult az életük az utóbbi időben, illetve milyen folyamatokat indítottak el bennük a Kókusszal folytatott beszélgetések. A második nagyobb egységben pedig annak lehetünk tanúi, ahogy ez a négy fiatal egymáshoz kezd közeledni, és egyre több dolgot mernek és akarnak megosztani egymással. Igazság szerint semmi eget rengető nincs ezekben a történésekben vagy párbeszédekben, mégis annyira hitelesek, annyira könnyű azonosulni bármelyik fiatallal, hogy az oldalakat szinte pillanatok alatt be lehet falni. És akkor még nem beszéltem arról, mennyire humoros az egész történet, mennyire tele van szívvel és szeretettel, ahol a legutolsó mellékes karakter is pontosan meg van komponálva, és tele van a történet olyan mozzanatokkal, életképekkel, amik tökéletesen visszaadják a vidéki élet sajátosságait, vagy éppen a kisközösségek jellemzőit. A történetben, különösen a fiatalok életében számtalan olyan helyzet vagy krízis van, amivel a tinédzserek tudnak azonosulni, legyen szó családi gondokról, identitás-keresésről, pályaorientációról vagy egyszerűen szívügyekről. Külön örültem annak, hogy kicsit Kókuszt is jobban megismerhettük, és láthattuk, hogy az ő segítő viselkedése mögött sem egy fenékig tejfel életút áll.

Összességében nagyon tetszett ez a rész is, nem éreztem azt, hogy ne adott volna kellő újdonságot vagy pluszt az első részhez képest, hiszen most egy réteggel mélyebben ismerhettem meg főhőseinket, és nagyon szívmelengető volt látni, ahogy alakulnak a kapcsolataik – amellett, hogy néha pedig könnyesre nevettem magam olvasás közben. A szöveg minősége, stílusa igényes, ugyanakkor tényleg gyorsan lehet haladni vele, mert végig lekötik az olvasót az élet apró-cseprő, mindennapos, mégis egész különleges mozzanatai. A történet pedig még mindig nem zárult le, úgyhogy bízhatunk abban, hogy hamarosan érkezik a folytatás, és végül mindenki sorsa megnyugtatóan alakul.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2022/03/ne-nezz-vissza-…

B_Ágnes>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Folytatódnak a balszerencsés babák kalandjai. Igazából az egész tetszett. Az elején, ahogy félve, de elkezdenek barátkozni. Aztán utána a közös kalandok. Amik igazából nem is kalandok, csak beszélgetések, de közben fontos dolgokról van szó. Egyébként a kedvenc részem a templomi jelenet volt, azon nagyot nevettem.
A mellékszereplők is jók, életszagúak. Más szemszögből is látjuk őket, mint az első részben, és bizony vannak érdekes meglepetések. Nekem a legpozitívabb csalódás Lukács volt. Nem is olyan, mint ahogy Dani elképzeli.
Igaz, Kókusz kicsit hiányzott, de remélem, a következő részben belőle is többet kapunk. Bár már itt is előjött, hogy miért is nem akar találkozni a többiekkel, de kíváncsi vagyok, mi lesz, ha rájönnek, ki is Kókusz valójában.

Rasztásító>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

A folytatás is jóra sikeredett. Szintén humoros stílusban megírt letehetetlen történet. Balszerencsésbabák4ever


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Egy gyerek se érdemli, hogy lássa, miképpen lesz emberi roncs valaki olyanból, akit szeret.

207. oldal

Chöpp >!

Ahogy Yuval Noah Harari Sapiens című könyvét olvastam, rájöttem, hogy az emberek borzasztóak. Ez a világ egyetlen olyan faja, ami képes régészeti leletté tenni az élővilág jelentős százalékát, amint egy új földrészt felfedez, és ez az egyetlen olyan faj is, ami kivételesen kreatív módokon képes kínozni fajtársait.

27. oldal

Chöpp >!

Szeressük felebarátainkat, de csak akkor, ha nem gyökerek.

315. oldal

Chöpp >!

Mindig a csöndes emberektől kell félni! Azok rendesen be tudnak égetni.

306. oldal

Chöpp >!

Tudtam, hogy minden kutya a mennybe jut, úgyhogy hozzájuk fohászkodtam…

79-80. oldal

Chöpp >!

– Haver, huszonhárom vagyok. Körülöttem mindenki házasodik meg összeköltözik. Persze, hogy elkeseredett vagyok. De ezen változtatni fogok! – csapott az asztalra, miközben elszánt tekintettel lesett a kuckója alól. – Elköltözöm itthonról, és olyan leszek, mint egy igazi felnőtt, aki nemcsak húsz csomag leforrázható tésztán fog élni, hanem rendes kaján. Később.

228. oldal

Chöpp >!

Anyai kötelességem, hogy kínos helyzetbe hozzalak életed legfontosabb pillanataiban.

173. oldal

Chöpp >!

Mármint ki akarna másvalaki után beleharapni egy almába? Sántított ez a paradicsomos dolog.

182-183. oldal

Chöpp >!

Marci bának mindig gyanúsak voltak azok, akik már hét óra előtt túlságosan kedélyesen pislogtak ki a csipáik mögül. Azok meg végképp, akiknek a mosoly mellett be nem állt a szájuk.

206. oldal

Chöpp >!

Figyi, nyugodj meg, és egypár pillanatig ücsörögj a dicséretben, jó?

300. oldal


A sorozat következő kötete

Semmi pánik! sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Leiner Laura: Higgy nekem
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Leiner Laura: Mindig karácsony
Fróna Zsófia: Démonok közt
Kelly Oram: Cinder és Ella
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Sáfrán Judit: Az írisz emlékei
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa