Ne ​nézz vissza! (Semmi pánik! 2.) 48 csillagozás

Király Anikó: Ne nézz vissza!

Régi és új barátságok, szerelmek, Red Bull és medvecukor ízű első csókok, féltve őrzött titkok, álmok. Miközben Szótlan Szentfazékból Lea, Szaporából Andris, Gótikából Gabi, Dadaniból pedig Dani lesz, Kókusznak el kell döntenie, hogy lesz-e még helye a balszerencsés babák életében, miközben Vincze Dömötör életében is akadnak megmászásra váró problémahegyek.
A Semmi pánik!-ból megismert öt tizenéves életének balszerencsés és boldog pillanatairól Király Anikó a szokott humorral és melegszívűen ír.
„A legjobb dolog, ami történhetett ezzel a mára már oly szerteágazó műfajjal, hogy megjelent ez a csupa szív lány és történetein keresztül megmutatja, ő miként látja a világot.” (moly.hu)

Eredeti megjelenés éve: 2022

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rólad - Neked Könyvek Menő Könyvek

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635840625
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2022
380 oldal · ISBN: 9789635841936

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Vasember (Anthony Edward "Tony" Stark) · Kókusz


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cs_N_Kinga P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Hmmm na ez már nehéz ügy. Egyszerűen imádtam. Kókusz a nagy kedvenc ehhez kétség sem fér. De itt már szépen kibontakoztak a karakterek és mind közel is kerülhetnek a szívünkhöz. Volt ebben humor és még sok minden más is. Sokkal bővebben beszéltünk is erről egy kedves barátommal, ha van kedvetek nézzetek rá:
https://youtu.be/OOlsMQEMY6I
Annyi biztos nagyon várom a folytatást és abszolút nem egy töltelék kötet hiába második rész volt.

Chöpp >!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Kicsit mögötte maradt az első kötetnek, de az a helyzet, hogy nagyon ajánlom, és teljesen komolyan tudom mondani, hogy Anikó Király! Tényleg! Most is sokat nevettem és nagyon örültem annak, hogy a Balszerencsés Babák összejöttek. Annak kevésbé, hogy Kókuszon ebben a kötetben kevésbé volt a fókusz. De komolyan: Nagyon várom a trilógia záró kötetét, és reménykedem a teljes Happy Endben! Örülök, hogy a kézirata már készen is van!

2 hozzászólás
kratas P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Szóval imádom. A stílust, a poénokat, a reakciókat, a szereplőket, a barátságokat, a családi kapcsolatokat, a helyszínt, a falut, a problémákat, a megoldásokat, a gördülékenységet, a balszerencsés babákat, a vonatot, a galambokat, a focit, a könyvtárat, a templomi padot, az eljegyzési bulit, a kutyákat, Marcipánt… na jó, nem sorolok fel mindent, mert ez lenne a világ leghosszabb értékelése. És persze Kókuszt!
spoiler

1 hozzászólás
csgabi P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Király Anikó trilógiájának első kötetéről már írtam itt, most szeretnék egy kicsit örömködni és rajongani a második részről is. Örökre hálás leszek a Menő Könyveknek, hogy kiadták ezt a trilógiát, mert ahogy az első részt, úgy a másodikat is imádtam. A szereplők itt egyre közelebb kerülnek egymáshoz és az olvasóhoz. Már nemcsak egy bevezetőt olvasunk az életükbe, hanem benne vagyunk teljesen.

Kókusz egy zseni, ezt egyre nagyobb meggyőződéssel vallom, ugyanakkor őt is jobban megismerjük ebben a részben, és megsajnáltam őt. Nincsen könnyű sorsa, mégis irigylésre méltó, ahogyan az élethez, az emberekhez, egyáltalán mindenhez hozzááll. Csodálatos figura, akiért ugyanúgy szurkoltam a történet második részében, mint a balszerencsés babákért, akik – talán nem nagy spoiler – egyre kevésbé balszerencsések, ahogy fogynak az oldalak.

A Ne nézz vissza! központi eleme a négy gyerek – Andris, Lea, Gabi és Dani – barátságának kialakulás, elmélyülése, közös kalandok megélése Kókusz ötlete nyomán, melynek lényege a „balszerencsétlenítés”. A fiú ugyanis azt az utasítást adja a gyerekeknek, hogy ha meg akarnak szabadulni balszerencsés jelzőiktől, közös instagram-fiókot kell létrehozniuk, közös programokat szervezniük és ezekről posztolniuk, természetesen megjelölve mindegyiknél Kókuszt is. Ahogy múlnak a hetek a négy „baba” jobban és jobban megismerik egymást, rájönnek, hogy milyen sok közös vonásuk is van, és hogy az egymásról alkotott előítéleteik mennyire tévesek. És ahogy múlik az idő, már nemcsak a Kókusz által előírt kötelező „együtt lógás” motiválja őket az együttlétekre, hanem a fokozatosan kialakuló barátság.
[…]

Még több: link

Zyta88>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

”[…] az élet kész kecskefarm. Kaki és panaszos mekegés mindenhol […]”

Miután befejeztem ezt a könyvet, két dolgot éreztem. Diósvámhatárra akarok költözni és nem tudok létezni a folytatás nélkül. off Hát ilyet sem tudom mikor váltott ki belőlem egy könyv utoljára. Imádtam az egészet. És véletlenül pont a 13. befejezett könyvem lett idén, ami külön vicces, mert fontos szerepe van benne a 13-as számnak. :D

Amit hiányoltam az előző részben, hogy tényleg váltott szemszög legyen és folyamatosan kapjunk mindenkiből, az itt megvalósult, ráadásul nem is csak váltakozva jöttek egymás után a fejezeteik, hanem össze lett eresztve a balszerencsés négyes, szinte végig közös jeleneteik voltak és annyira, de annyira jól működtek együtt. Amennyire nem találják a helyüket a nagyvilágban, egymás közt annyira természetesen megy minden. Megosztanak egymással dolgokat, megbeszélik a problémáikat, hülyülnek, oltják egymást, végre felszabadultak tudnak lenni és nem magányosak. Olyan szépen épül a barátságuk meg van egy bimbózó szerelmi szál is. És amilyen humor szövi át ezt az egészet… rengeteget nevettem. Azt hittem, majd szép kis adagokban fogom olvasni, de 2 nap alatt bedaráltam, nem bírtam egyszerűen letenni. Persze a négyes mellett ott volt a háttérben Kókusz is, aki még mindig zseniális: “Lefelé konyuló száját nézve visszatettem a kalapácsot és a kalimbát a táskámba. Mert a lehangolt hangszert elviselem, de a lehangolt embert már kevésbé.”
De össze-vissza kaptunk mindenféle random diósvámhatári vagy hozzájuk kapcsolódó emberekből is, és először úgy voltam még a prológusban, hogy ki a franc az a Piroska, meg Karola, és mit érdekel engem, mi van velük, aztán egyszercsak elkezdtem összerakni, hogy ja hogy ez a csaj annak a srácnak a barátnője, annak a néninek meg a lánya, és fú hogy összeérnek itt a szálak, és már minden kis információmorzsát imádtam a haikuköltő Dezsőkétől kezdve, Olívia kötőtűin át, Marci bá kisboltjáig. Aki egyébként hatalmas arc. “Marci bának mindig gyanúsak voltak azok, akik már hét óra előtt túlságosan kedélyesen pislogtak ki a csipáik mögül. Azok meg végképp, akiknek a mosoly mellett be nem állt a szájuk.”

Hogy az írónőt idézzem az utószóból, aki nálam sokkal jobban összefoglalta miről is szól ez a kötet:
“Belemerültem a balszerencsés babák életébe. De nem csupán az övékbe, hanem azokéba is, akik körülveszik őket. Az egész történet összefonódik, minden esemény kapcsolódik egymáshoz. Írni akartam egy baráti kör kialakulásáról, a szülő-gyerek kapcsolatokról, a felnövésről, boldog, szomorú, bolond és komoly emberekről, vicces és szívszorító helyzetekről.”

És mindez nagyon jól sikerült. Annyira tetszett, hogy mindenkinek egyedi hangja van, hogy Lea mindig történelmi személyeket és eseményeket idéz, és azokhoz hasonlítja a jelen helyzetet, Gabi kutyákhoz hasonlítja az embereket, Kókusznak mindenről valami festmény jut eszébe, Andris sporthasonlatokat használ. Szerettem azt is, hogy mindenkit elfogadják olyannak, amilyen, hogy Leának azt mondták, ne változzon meg, pedig minden felnőttől azt hallotta, hogy nem jó, hogy ilyen csendes. Egyébként fantasztikusan jól van ábrázolva, milyen egy introvertált ember, hogy bizonyos kényes helyzetekben nem tudja, mit mondjon, hogyan kapcsolódjon a másikhoz, de ami érdekli, arról igenis tud beszélni, és tetszett, hogy ki lett mondva, nem azért ilyen, mert családi gondjai vannak, ő az egyetlen, akinek nincsenek, ez egy személyiségvonás, és nem kell hibának tekinteni. Gabi esetében a bezzeggyerek téma is olyan volt, amivel könnyű azonosulni, és mivel annyira eltávolodott már a szüleitől, tök jól kezdte rávezetni Danit, hogy amúgy a te apád rohadt jó arc, vedd már észre. Az a szegény ember, majdhogynem annyira szurkolok nekik Danival, mint a romantikus párosoknak. Kevésszer látni ilyen példát könyvekben, pedig olyan szép, hogy egy nevelőszülő ennyire próbálkozik, pedig évek óta csak elutasítást kap. Andris esetében Gabihoz hasonlóan a szülői elvárások okoznak gondot: “Csak éppenséggel a nagy megfelelés közben annyira elfojtotta magában saját jövőképét, hogy még csak nem is látta.” Ez is olyan, amivel sajnos tudtam azonosulni, és szerintem nem vagyok egyedül. Érdekes volt amúgy, hogy Gabi végül kitalálta, mit szeretne, szerintem azért, mert a nagynénje mellett szabadabb lehetett. A nagynénjére amúgy haragudtam most, mert miért Gabit hibáztatja, amiért a szülők haragszanak, miért nem tudta ő elmagyarázni nekik a helyzetet, miért egy 16 évestől várja, és ha ő anno megvívott egy hasonló harcot a szüleivel, miért nem ad tanácsot, miért csak azt mondja, hogy én is megvívtam a harcomat, most rajtad a sor? spoiler

Értem, miért lett olyan az első rész, amilyen, és olyannak is kellett lennie, hogy megalapozza ezt a csodát, amit ebben a részben kaptunk. (Nem mintha rossz lett volna az első rész, csak messze nem ennyire jó.) Imádtam, hogy annyira bele tudtam feledkezni, mint a szereplők az egymásnak üzengetésbe a templomban. Imádtam, hogy minden mindennel összefügg, hogy egy egész falunyi embert képes életre kelteni a lapokon az írónő. A pillanat, amikor elkezd beszélni valakiről név nélkül, és egyszercsak összeáll, hogy ja hát az az XY! Odavagyok Diósvámhatárért és minden lakójáért és kíváncsian várom, mit tartogat a lezárás. spoiler

“Olívia kezdte érteni Diósvámhatár és a balszerencsés babák varázsát. Ez a hely nem volt normális, de hogy éppen ezért volt olyan zseniális, arra a lány az újonnan szerzett lepkéjét tette volna.”

PTJulia P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

A bolondos balszerencsés babák története garantáltan rekeszizommozgató kaland! Ebben a részben már mélyebbre megyünk, mint a Semmi pánikban, pedig ott is kibukott jópár kemény téma. Itt viszont végre Kókuszt is jobban megismerjük, és az ő viselkedésének okára is fény derül. Kíváncsian várom, hogy érnek majd össze a szálak a következő részben.
Helyenként nekem már kicsit sok volt a poén, de gyorsan olvastam, illetve a célkorosztálynak – úgy érzem – egyáltalán nem sok. Ami még pozitív számomra, hogy a BB-k mellett a testvérek és a falu más lakói élete is alakul.

krlany I>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Még jobb, mint az első kötet, pedig már azt is nagyon szerettem.
Rengeteg korosztályos témát dob fel, ahogy már az első kötetnél leírtam, nem ismételném magam. És mindegyikről beszélni kell. Bevinném a sulikba beszélgetni róla, még úgy is, hogy elvileg nem lehet, mert hát ugye homoszexualitás is megjelenik benne. Pedig pont, hogy kellene, hogy mindenki értse a szorongásokat, belső vívódásokat, az önelfogadást ésatöbbi, ami nemcsak a coming out előtti válaszkeresés velejárója, de ugyanúgy a mozaikcsaládokban is probléma, mint ahogy itt is, vagy akár a magas elvárású szülőknek való megfelelési kényszernél (versenyistálló sulik), az iskolai zaklatásról nem is beszélve. Pont most végeztem egy emberi jogi képzést kifejezetten pedagógusoknak, amin a hátrányos helyzetű egyénekről, csoportokról volt szó az iskolában, és arról, hogyan sérülnek a jogaik (bullying, iskolai rasszizmus, szexuális kisebbség stb.), hogyan lehet egy osztályt elfogadó közösségé tenni, amivel csökkenthető a zaklatás, a lelki teher. Annyira szépen végig lehetne vinni ezeket a témákat meg még jó néhány másikat is ezen a könyvön/sorozaton a gyerkőcök okulására.

Kate_Moon IP>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Egyszerűen imádtam. Az első része is nagyon tetszett, de ez… nehéz időszakon megyek keresztül és a jelenlegi olvasmányaim közül eddig ez az egyetlen, ami képes volt kizökkenteni a gyászomból és szívből nevetni tudtam rajta. Nagyon köszönöm az írónőnek ezt az élményt. ❤ Borzasztóan kíváncsi vagyok az utolsó részére a BSzB-nak, de ugyanakkor még nem akarom olvasni, mert utána… nem lesz több. :-/ És annyira tetszik ez a világ, annyira otthonosan érzem magam benne, hiszen sokat éltem én is vidéken, sok – a világ számára – fura ember között, hogy… bár nem most voltam gyerek, kicsit visszahozza az érzést.
Annyira drukkolok Andrisnak, hogy végre fel merje vállalni önmagát, legalább a barátai előtt és annyira szeretném, hogy Gabi és spoiler, no meg Lea spoiler is egymásra találjon. A másik párocskát nem említem, mert nem akarok spoilerezni – ennél is jobban :D
Köszönöm, Király Anikó, hogy megírtad a történetüket és hogy ennyire hiteles, humoros és szerethető gyerekeket álmodtál meg nekünk :) Nekem ez jelenti az ifjúsági regényt :) Szeretném, ha a gyerekek ilyeneket olvasnának… persze mást és más jellegűt is, de ezt mindenképp.

Paulina_Sándorné P>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Összességében tetszett, élveztem az író stílusát. Vicces, humoros történet volt. Voltak hangosan nevetős részek. Szimpatikusak a szereplők, külön kedvenc Gyubi spoiler. Alex és Gabi páros sorsának alakulása kellette fel nagyon az érdeklődésemet. Imádtam olvasni róluk. Érdekes volt figyelni a balszerencséseket. Mondjuk ez nekem egy kicsit fura volt spoiler, nekem pozitív a visszhangja ennek a számnak. :-) Tetszett, ahogy alakult a „babák” barátsága. Tetszett Kókusz ötlete. Balszerencsétlenítés érdekes szó, spoiler Diósvámhatár érdekes település, érdekes lakókkal.

Kicsibogár>!
Király Anikó: Ne nézz vissza!

Kicsit nehezen indult be a történet, de ezt feledtette velem a történet kibontakozása. Tudom könnyű mondani, de sokkal többet olvastam volna a könyv második feléből, amikor már beindult a történet, és kevesebbet az elejéről. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Egy gyerek se érdemli, hogy lássa, miképpen lesz emberi roncs valaki olyanból, akit szeret.

207. oldal

Chöpp >!

Szeressük felebarátainkat, de csak akkor, ha nem gyökerek.

315. oldal

Chöpp >!

Ahogy Yuval Noah Harari Sapiens című könyvét olvastam, rájöttem, hogy az emberek borzasztóak. Ez a világ egyetlen olyan faja, ami képes régészeti leletté tenni az élővilág jelentős százalékát, amint egy új földrészt felfedez, és ez az egyetlen olyan faj is, ami kivételesen kreatív módokon képes kínozni fajtársait.

27. oldal

Chöpp >!

Mindig a csöndes emberektől kell félni! Azok rendesen be tudnak égetni.

306. oldal

Chöpp >!

Tudtam, hogy minden kutya a mennybe jut, úgyhogy hozzájuk fohászkodtam…

79-80. oldal

Chöpp >!

– Haver, huszonhárom vagyok. Körülöttem mindenki házasodik meg összeköltözik. Persze, hogy elkeseredett vagyok. De ezen változtatni fogok! – csapott az asztalra, miközben elszánt tekintettel lesett a kuckója alól. – Elköltözöm itthonról, és olyan leszek, mint egy igazi felnőtt, aki nemcsak húsz csomag leforrázható tésztán fog élni, hanem rendes kaján. Később.

228. oldal

Chöpp >!

Anyai kötelességem, hogy kínos helyzetbe hozzalak életed legfontosabb pillanataiban.

173. oldal

Chöpp >!

Marci bának mindig gyanúsak voltak azok, akik már hét óra előtt túlságosan kedélyesen pislogtak ki a csipáik mögül. Azok meg végképp, akiknek a mosoly mellett be nem állt a szájuk.

206. oldal

Chöpp >!

Mármint ki akarna másvalaki után beleharapni egy almába? Sántított ez a paradicsomos dolog.

182-183. oldal

Chöpp >!

Lefogadom, hogy a nagyapának nem sok beleszólása volt abba, ki lesz a felesége. Szerintem a nagyi tizennyolc éves korában kecskevérrel kisminkelt, felszállt a kecskefogatára, miközben a szabad diósi férfiak igyekeztek otthonaikban elbújni. Ám az egyik nem ért haza időben, így a nagyi vállára kapta, és vitte egyenesen a templomba.
Kemény arc volt a nagyanyánk.

97. oldal


A sorozat következő kötete

Semmi pánik! sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba
Erin Watt: Megtört herceg
Fróna Zsófia: Démonok közt
Leiner Laura: Higgy nekem
Sáfrán Judit: Az írisz áldozata
Gáspár Virginia Olimpia: A dühös tűz fellángolása
Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Amira Stone: Kitaszítottak
Cath Crowley: Szavak kékben