Csak ​barátok? 74 csillagozás

Király Anikó: Csak barátok?

Zorka és Botond nem csak barátok. Hanem ellenségek is. Pedig gyerekkorukban minden idejüket együtt töltötték. Mostanában viszont szóba sem állnak egymással, vagy ha mégis, abban sincs sok köszönet. Ideje rendezni a kapcsolatukat, ha nem akarják, hogy minden összedőljön körülöttük. Sikerülhet helyrehozni a barátságukat, vagy valami egészen más lép a helyébe?

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ellenpontok Menő Könyvek

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634036470

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Akácz Botond · László Zorka · Matyi · Barbara néni · Stanga Noémi Lara

Helyszínek népszerűség szerint

Esztergom


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Király Anikó: Csak barátok?

A szerző Strand, papucs, szerelem c. könyvét egyszer majdnem elolvastam, amikor S betűvel kezdődő címeket kerestem a kihívásomhoz, de aztán más könyvre esett a választásom, de a Csak barátok után már nagyon bánom, hogy ez az első kötet, ami Király Anikótól a kezembe került. Imádtam ezt a történetet, a két kamasz barátságának és bontakozó szerelmének történetét. Hitelesnek éreztem a Zorka és Botond szájába adott szavakat, gondolataikat. Nem is értem, miért húztam eddig az időt az olvasással, de hát persze tudom: ami itthon van az embernek, az mindig tolható, hiszen mindig van más (kölcsönkönyv, könyvtári), amit az ember előrevesz, de ezt a könyvet nem szabad háttérbe szorítani, mert olyan nagyon jól írja le a tizenévesek gondolatait, problémáit; egy csonka család gondjait, ahol az apa – felesége korai halála után – igyekszeik felnevelni a kislányát, ahol a baráti szomszéd család segít nekik.
A másik, ami engem megfogott, a helyszín. Esztergom, Piliscsaba-Klotildliget, a Pilis. Érdekes élmény volt úgy olvasni, hogy tudtam, bizonyos helyszínek hol vannak, hiszen én is jártam már azokon a helyeken.
Ha pedig kinyitnak végre a könyvtárak, beszerzem az író más könyveit is. :-)

5 hozzászólás
meseanyu P>!
Király Anikó: Csak barátok?

Abszolút megérdemli a listás helyet a Merítés-díj ifjúsági szekciójában, humoros, életszerű, friss történet, úgy szólít meg, hogy közben nem idegenít el könnyfakasztással. Tartottam tőle, mert volt már ebben a sorozatban olyan kötet, amit rettenetesen untam, silánynak éreztem az egész elgondolást, azt gondoltam, hogy csak el akarják adni ezzel az ellenpontok ötlettel a nem annyira jó köteteket is. De ez igazi mestermunka, rendkívül hiteles volt nekem a fiú-lány szemszög, nagyon szeretni valók voltak a főszereplők, és a mellékszereplők is zseniálisan tették a dolgukat. A szerző más könyveit is keresni fogom, mert úgy látom, nagyon nekem való stílusban ír.

1 hozzászólás
Naiva>!
Király Anikó: Csak barátok?

Szerintem ilyennek kell lennie egy mai kortárs ifjúsági könyvnek. Gördülékeny, lendületes írásmódja miatt, gyorsan olvashatónak. Humora miatt gyorsan megszerethetőnek. Először attól tartottam, hogy már nem fogom élvezni, mert már kilök a korhatár, de ennél nagyobbat nem tévedhettem volna.
Először a könyv szerkezete ragadta meg a figyelmem. Zorkáé a lilás-rózsaszínes oldal, Botondé a kék-zöld-lila. A fejezetek 1-1 napot tartalmaznak, amelyek az intő utáni hetüket követi . A történet legvégét pedig nekünk kell felvágni, hogy megtudjuk, hogyan alakul a páros kapcsolata.
A saját szemszögük alapján ismerhetjük meg a közös múltjukat és civakodással teli jelenüket. Zorka és Botond, valahol egy esztergomi kertvárosában élnek, mint szomszédok. Gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok és legjobb barátok. Voltak. A középiskolai évek alatt ellenségekké váltak, mégis minden alkalmat megragadnak, hogy egymással civódjanak, vagy pusztán kitoljanak a másikkal. Most, hogy elásták a „csatahódot” rá kell döbbenniük, hogy tulajdonképpen nem is ismerik egymást, hiszen 4 év kimaradt a közös életükből.
Roppant szórakoztató volt még a békülési szándékuk is és a mellékszereplők is kivették a részüket a történetből. Főleg, amii a humort illeti. A könyv közepén lévő „lezárt” történet lehetett volna részletesebb és kaphattak volna egy jobb lezárást. Ezt leszámítva, vagy ezzel együtt is remek olvasmány volt.

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Király Anikó: Csak barátok?

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/kiraly-aniko-c…

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amiben két ellentétes pólus ütközik egymásnak. Mondhatnám, hogy a „cicaharc” szerelmese vagyok, mert ezektől az apró feszültségektől szikrázik a levegő a két szereplő között.

Király Anikótól most először olvasok, de az is biztos, hogy nem utoljára. Az írónő már ott levett a lábamról, ahogy egy hétköznapi problémát tálalta a mostani kötetében. Arról nem is beszélve, hogy páratlan humorától sokszor hangosan felkacagtam, majdhogynem a könnyeim is kicsodultak.

A könyv két főszereplője Zorka és Botond. Régi barátságból lettek „ellenségekké”, de egy bizonyos esemény után felmerül a békülési szándék. Mivel mindkét karakter megéri a maga pénzét, ahogy mondani szokták, az egymás szekálásáról való nehéz lemondás és a folyamatos múlt idézés mutatja be, hogy miért is alakult így az anno nagy barátság sorsa. Bár egyik karakter sincs részletesen kidolgozva, mégis úgy érzem, hogy tudtam azonosulni velük. Mindkettőnek meg van a maga bája, problémája és negativítása…

Gelso>!
Király Anikó: Csak barátok?

Ezt a könyvet olvasnod kell! :-)
Sőt, továbbmegyek, Király Anikót kell olvasnod! Mindig, de az egyik legalkalmasabb időszak erre ez a depis, befeléforduló, négyfalközé-zárós időszak!
(azért írom, hogy egyik, mert egy másik könyvét tavaly, a nyári balatoni nyaralásunk előtt olvastam, és az is ugyanilyen tökéletes időzítés volt…)
Király Anikó könyveiből sugárzik a fiatalság, a szabadság, a gondtalanság, ugyanakkor mindezek együtt élnek a bizonytalansággal, a belső tépelődésekkel, a kötöttségek, kötelezettségek felismerésével vagy fel nem ismerésével. A szülőkkel, barátokkal, tanárokkal kialakult őszinteséggel, a gyerekkor és a kamaszkor határának felfedezésével, mindezzel együtt járó felelősségtudat kialakulásával – és ami összeköti mindezeket, valamint csillapítja a becsapódó villámok fényét és erejét, az égszakadás robajának hangját – az nem más, mint a mindig működő humor! És Király Anikó humora kiválóan működik! (Olyannyira, hogy még én – egy akár lehetséges anyukája is értek és átérzek és megértek!)
Már nem ez az első, hogy ilyen szerkesztésű Ellenpontok kötetet olvasok; egyszer elhatároztam, hogy nem bonyolítom, végigolvasom először az egyik, majd a másik szereplő nézőpontjából a történetet – most is így tettem. A Zorka szemszögéből elmesélt változattal kezdtem – hogy-hogy nem, de észrevétlenül is Veronica Mars jelent meg előttem és egyenesen az ő szinkronhangján: Molnár Ilona hangjával „olvasta/hallgatta” a szemem.
Már az elején kipukkadtam dr. Békán, a kaki alapkú toboz és egyéb kincsek nosztalgikus emlékének felidézésével szembesülve egy csillámpónis dobozban. Tulajdonképpen a történet hétköznapi és nem is különösebb szenzáció – az őszi szünet ideje alatti igyekezetnek lehetünk szemtanúi – ebből a dobozkából előhúzott tárgyak emlékeinek segítségével igyekszik Zorka felidézni a gyerekkor legfontosabb kincsét, és megmenteni az igazi barátságot – mindezt a kamaszkor bonyolította -ban, a gimnáziumi környezetben, a családi és szorosabban vett szomszédi környezetben, új barátokkal kialakult környezetben – amikor a lány-fiú kapcsolatok értelme és minősége is már más, mint azt megelőzően.
Nem kevésbé bonyolultabb és összetettebb Botond verziója sem! De valahogy úgy éreztem, a Botondé jobban sikerült; jobban átgondoltabbnak, kidolgozottabbnak éreztem, mintha a barátság visszahozatala neki lett volna a fontosabb és életmentőbb. Jobban megformálódott előttem (bár sem képileg, sem hangilag nem társult hozzá senki, mint Zorka esetében), mint Zorka alakja. Jobban megismerhető volt jelleme, családja, barátai, iskolai kapcsolatai. Valahogy a történet végére érettebbnek és felnőttebbnek láttam Botondot, mint Zorkát.
Nagyon sajnáltam azt a sok zűrt, ami a gimis időszak alatt összetornyosult a fejük felett, hisz annyi jóságos és hősies tett volt a hátuk mögött már gyerekkoruk óta. Csodáltam, hogy pont az, ami már gyerekkorukban naggyá tette ezeket a gyerekeket a szememben, az lett a fő konfliktusforrás – az olvasás, ill. az olvasnitanulás.
Rengeteg dolog van, ami naggyá és fontossá teszi ezt a könyvet személyesen nekem – meglehet más életkorú olvasóknak nincs is ilyen jelentősége ezeknek az emlékeknek, de a könyv olvasása során mintha az én naplómból vagy gyerekkori emlékeimből láttam volna egy sárga szövegkiemelős válogatást. Persze nem ezek, csak hasoló dolgok történtek velem/velünk is annak idején a nyolcvanas évek során.

Valószínű ez is a regény egyik nagy érdeme – a nosztalgikus emlékezés; aminek nehéz pillanatait, keserű perceit olyan sikeresen tudja feloldani Király Anikó, a kiválóan és mesterien alkalmazott írói fegyverével eszközével, a humorral.

Könnyekig megnevettetett – de ezzel egyidőben meg is hatott.
Ezért is olyan szerethető ez az írás, a másik könyvével együtt.

Ajánlom olvasásra, de még mennyire! Nagyon is!
Merítés Ifjúsági top10-be való alkotás! Javasolni fogom és mellette állok.

„Mindenki változik, ezért nehéz a gyerekkori barátságokat életünk végéig megtartani. De szerintem azok a legértékesebb barátságok, amik a nagy változásokat is átvészelik.”
(159. old. Z)

"Botond vállai megereszkedtek. Arcán csüggedt szomorúság tükröződött. Ennyire még sosem hasonlított a gyerek Botondra. Arra, aki csak nézte, ahogy az iskolai ebédlőben torkom szakadtából azt üvöltöm, hogy nem tud olvasni. Pedig tudott. Igaz, kissé döcögve, de sokat gyakoroltunk a Vidám mesékből. Addig, amíg a kedvencét, a Kispipi és Kisrécét hiba nélkül fel nem olvasta nekem. Utána következett a Micimackó. Az kicsit több ideig tartott, de amikor végeztünk vele, egy vontatókötél darabkájára rákötöttük apa egyik csokornyakkendőjét, és kineveztük Füles farkának, utána pedig megpróbáltunk egy szamarat keresni hozzá. Majd, amikor közösen kiolvastuk a Harry Potter első kötetét, söprűvel akartunk kiugrani a lombházból. Szerencsére apa még időben felfedte azt a szörnyen lelombozó hírt, hogy muglik vagyunk.
Miután segítettem Botondnak az olvasásban, egy egész fantáziavilág törté elő belőle gejzírként. Mindennap más kalandokat talált ki, mindennap más szereplők bőrébe bújtunk. Ekkortájt kezdte leírni őket. Ezekhez, a visszagondolva kissé bugyuta történetekehez születtek meg az első, komolynak éppenséggel nem nevezhető illusztrációim is. Csupa ehhez hasonló adok-kapokból állt a gyerekkorunk. Hogy is felejthettem el, hogy nemcsak ő volt fontos nekem, hanem én is neki?" (188-189. old. Z)

"anya a vállamra tette a kezét.
– Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.
Nem vette a poént.
– Nincs mit elmondanom. Csak egy unalmas fiú vagyok, amit a biosz hoz lázba. Zorkával sem járok.
– Kár." (26. old. B)

"- Szóval, hogy vagy? – kérdeztem, amikor úgy nézett ki, hogy egy kicsit felhagy a majszolással.
– Ahogy egy öregotthonban lenni szokás. Alszunk, megpróbálunk elmenni vécére, eszünk, hogy végre sikerüljön, aztán kiülünk a parkba a barátokkal, hogy ott aludjunk tovább.
Hm. Nagyapám élete kísértetiesen hasonlított az enyémre. Még jó, hogy ott volt Zorka, aki nem engedett belesüllyedni a teljes nyugdíjas létbe, sőt igazi gladiátort faragott belőlem, aki sosem tudta, mikor sétál bele a halálba, vagy minimum egy poroltó fehér felhőjébe, ha vele kerül összetűzésbe." (45.old B)

„Inkább a nagyapámnak kéne megtanítanom, hogyan csinálhat Facebook-oldalt. Aztán pakolászhatná kfele a bölcsességeit naplementés háttérrel.” (49.old.)

„anyám az érzelmek tankja” (71.old.)
„Fiam, nem ismersz eléggé. Én vagyok a rendezett káosz királynője.” (134.old.)
„Apám horkolása mindig hajnali három és négy között volt a legbrutálisabb. Fogalmam sem volt, mi történik ilyenkor az alvásciklusában, de nem lehetett túl jó. Olyan láncfűrészhangja volt, amit csak a harmincadik rántásra sikerült beindítani, a láncát sem olajozták rendszeresen, és már egy fűszálat se tudna úgy levágni, hogy ne akadna el benne.” (146.old.)
„Mi voltunk azok a gyerekek, akiknek nem kellett képzelebeli barátokra pazarolnia a fantáziáját, mert sosem voltunk egyedül. Ott voltunk egymásnak, hogy megosszuk a bánatunkat, az örömünket, a fejtetveket, a náthákat és a gyomorrontásos betegségeket. ” (180. old)

https://www.origo.hu/teve/20130730-nok-a-magyar-hangok-…

Szavazás!
VI. Merítés-díj 2020 – Ifjúsági kategória
A Merítés-díj tízes listájába szavazott könyv a 2019. évben publikált magyar ifjúsági művek közül
2020. szeptember 30-ig szavazhattok itt arról, hogy melyik kötet kapja a közönségdíjat:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-ifjusagi-irodalom-kozonseg-dij

2 hozzászólás
CsakSimánDorka>!
Király Anikó: Csak barátok?

Imádtam ezt a történetet! Igazi tini románc, melyben az írónő tökéletesen ábrázolja, hogyan válik egy lány és egy fiú barátságából szerelem.
Imádtam a szereplőket, akikről teljes mértékben elhittem, hogy annyi idősek, amennyinek meg lettek írva: ezt nagyon jól mutatja a párbeszédek, a reakciók, és még a tétlenség is.
Nagyon szeretem azokat a könyveket, amikben mindkét szereplő szemszögéből megismerem a történetet, viszont a fordítgatós megoldás az agyamra ment :D
A történet képes volt elvarázsolni, általa ismét tini lehettem, ráadásul az a tini, aki hasonló gondokkal küzdött, mint Zorka és Botond. off
Összességében olyan érzésem volt, mintha rólam és egyik off barátomról írta volna az írónő a történetet, szóval igazán imádtam!

Annamarie P>!
Király Anikó: Csak barátok?

Fergeteges humorú tiniregény, mely egy gyerekkori barátság kamaszkorba nyúló alakulását mutatja be. Számomra teljesen ismeretlen ez a jelenség, így tartalmilag nem is nyilatkoznék erről. A kettős szemszög, a forgatható könyv szisztéma érdekessé teszi a kötetet, talán a célközönség nagyra értékeli. Nekem kissé túlírt a regény, a rengeteg kiskori emlék és sztori a felnőtt olvasónak már zsúfolttá teszi az egészet, semmi pluszt nem adott nekem ahhoz a képhez, amit a szerző szeretett volna érzékeltetni.
Viszont a szereplők izgalmasak, az ideális családok nem idealisztikusak, hús-vér alakoknak tűnnek. A 16-17 éves tinik néha meglepően infantilisek, csakúgy, mint a való életben.

Niitaa P>!
Király Anikó: Csak barátok?

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/08/kiraly-aniko-cs…

"Ez a történet egy vérbeli szórakoztató, ifjúsági olvasmány. Könnyed, mégis hasfogó humor jellemzi, így az olvasó észre sem veszi, pikkpakk már a végére is ér a könyvnek, majd miután letette egy gondolat kering benne: még többet akar olvasni a szerzőtől. Király Anikónak végtelenül jó stílusa van.
A Csak barátok? olvasásakor nem kell nagy világmegváltásra és széles gesztusokra számítani, hiszen nem ez a célja. Csupán egy kikapcsolódást elősegítő könyv, mely a korosztálya számára tökéletesen megfelelő, az idősebbek számára pedig végtelenül mosolyogtató és emlékeket felidéző történet. Zorka és Botond is átlagos tinédzser, akiknek a legtöbb gondolatát a másik bosszantása tölti be és csak azt rettegik, mikor égetik be őket a szüleik mások előtt. S ha már itt tartunk: mind a két gyerek felmenői stílusos, laza figurák, akikkel könnyű szót érteni és szinte várja az olvasó, hogy megjelenjenek a színen, kellemetlen perceket okozva a gyereküknek, amin a végtelenségig lehet derülni.
A formai megvalósítás, amitől az elején még ódzkodtam, nagyon gyorsan megvett magának. Élvezettel forgattam a könyvet – néha még akkor is, mikor nem volt indokolt, csak simán, poénból –, és széles vigyorral konstatáltam, mennyire sokat hozzáad a kétszempontos alkotói megoldás a történethez, még akkor is, hogyha a szerző ugyanazt az eseményt mindkettőjük átélésében visszaadja, nem csak szimplán a szereplők között lavírozva viszi előre a sztorit. S ha ez még nem lett volna elég hangulatjavító, akkor ott vannak még a könyv lapjain az apró sziluettek, rajzok, amik egy-egy helyzetre utalnak. Ezeket külön szerettem, hiszen, ha csak gyorsan, egy mozdulattal végiglapozom a könyvet, s meglátom őket, máris beugrik egy vicces rész, ami megalapozza a napi jókedvet. Azt hiszem, sokat fogom forgatni a továbbiakban is.
Zorka és Botond régen és most is nagy kópé volt. Igazi gyerekek, akik az utolsó cseppig kiélvezik a fiatalságukban rejlő lehetőségeket. Teljesen a szívemhez nőttek. Mint ahogy a könyv is.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az igazi ifjúsági regényeket. De komolyan! Nyári szünetre, iskolakezdésre, unaloműzésre, stresszlevezetésre, pihenésképp, szórakozásként. Egy adag humor vényre felírva. Minden helyzetre."

GytAnett>!
Király Anikó: Csak barátok?

Már az írónő előző könyvére is igaz volt, hogy nagyon jó a stílusa, szerencsére ez megmaradt. Fiatalos, laza, gördülékeny, követi a mai kor változásait. Nagyrészt ennek köszönhetően igen gyorsan lehet haladni az olvasással. Eleve nagyon szeretem a váltott szemszögű könyveket, de az, hogy olvasás közben forgatni kell a könyvet, egy kicsi pluszt ad hozzá, tetszik ez a megoldás. :) Jó volt, mert mindkettőjük szemén keresztül láthattuk a múltat és a jelent. Meg lehetett érteni, hogy az életre szóló gyerekkori barátság hol is csúszott félre és lett belőle állandó csatározás. Az összetűzéseiken bevallom, nagyon jókat nevettem. Szegény papucsállatka meg Geréb, a hód! :'D
A fő vonal a két főszereplő, Botond és Zorka kapcsolatáról szól, ezen kívül azért elég sok minden felmerül. A szülőkkel való viszony, a barátságok, hogy mások milyen hatással vannak ránk. Komolyabb, mélyebb témákról is kiválóan ír K.A. A mai ifjúság szerintem ezeket a részeket is könnyedén magukénak érezheti.
Örültem neki, hogy sikerült pont ebben a novemberi időszakban olvasnom, amikor a könyv is játszódik. Teljesen véletlen volt, de adott egy kis pluszt az eleve nagyon jó olvasásélményhez.
Azt a fél csillag levonást pedig nem tudom tökéletesen megfogalmazni. Gördülékeny stílusa ellenére egy-egy fejezetet nagyon hosszúnak éreztem. Élveztem olvasni, néha mégis azt éreztem, hogy nem haladok. Valószínűleg a félig válságomnak köszönhető ez, de ez van.
Ezt a könyvet viszont nagyon ajánlom, nem feltétlenül csak az ifjúsági irodalom kedvelőinek, ez az a mű, amivel esetleg a komfortzónából is ki lehet ugrani egy kicsit. :)

Garbai_Ildikó P>!
Király Anikó: Csak barátok?

Nem volt rossz de valamiért mégsem tudom azt mondani,hogy hűű de szuper volt. Pedig olvastatta magát a történet. Az mondjuk nem tetszett,hogy forgatni kellett,miért nem lehetett ezt normálisan nyomtatni.. Igazán senkit nem tudtam megszeretni. Tudom nem az én korosztályomnak íródott lehet ez a probléma. Mindenesetre egy olvasásnak megfelelt. Utazókönyvként olvashattam,köszönöm a lehetőséget.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

-Fiam – szorította meg apám a vállam-, az érzelmek nem arra vannak kitalálva, hogy gondolkodjunk rajtuk, hanem, hogy érezzük őket.

130. oldal Botond

Annamarie P>!

Amikor kórházba került a vakbélműtétje miatt, mindennap meglátogattam, és minden alkalommal köszönés helyett azt mondtam neki, hogy hiányzik.

179. oldal Botond

Kapcsolódó szócikkek: vakbélműtét
1 hozzászólás
Caledonia_Valley P>!

– Persze, hogy szűk egy város, ha régen az egész világot jelentettük egymásnak!

Kapcsolódó szócikkek: Akácz Botond · László Zorka
Annamarie P>!

Hároméves voltam, szóval a legnagyobb problémám az lehetett, hogy nem világított a világítós cipőm sarka.

157. oldal Zorka

Caledonia_Valley P>!

– […] te voltál a legfontosabb hülyegyerek az életemben…

Kapcsolódó szócikkek: Akácz Botond · László Zorka
cukorborsoooooo>!

Olyan gyorsan estem pofára, hogy még arra se volt időm, hogy Botondot okoljam az egészért.

59. oldal - Zorka

BBetti86>!

Mindenki változik, ezért nehéz a gyerekkori barátságokat életünk végéig megtartani. De szerintem azok a legértékesebb barátságok, amik a nagy változásokat is átvészelik.

159. oldal - Zorka

Annamarie P>!

Barbara már akkor tudta, hogy imádni fogja Juditot, amikor először találkozott vele. Talán a napraforgós blúz miatt …

10. oldal középső blokk

1 hozzászólás
cukorborsoooooo>!

Gyorsan leguggoltam, Zorka pedig felmászott a hátamra.
– Így megfelel?
– Tökéletes – mondta, majd megint elindultunk. Már majdnem elértünk a Sparhoz, amikor a gyomorfalamba nyomta a cipője orrát.
– Nem tudom, feltűnt-e neked, de nem vagyok ló.
Zorkának még volt képe kuncogni. Egyenesen a fülembe.
– A fejed megvan hozzá.

84. oldal - Botond

Kapcsolódó szócikkek: Akácz Botond · László Zorka
Naiva>!

A keddeket mindig utáltam. Értelmetlen napoknak tartottam őket, mert nem lehetett se a hét elejének, se a hét közepének, se a hét végének nevezni.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akácz Botond

Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Leiner Laura: Higgy nekem
Leiner Laura: Ég veled
Leiner Laura: Egyszer
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Mindig karácsony
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Cassandra Clare: Aranylánc
Leiner Laura: Bábel
Csóti Lili: Hetedvérig