A ​csodálatos tenger 129 csillagozás

Kira Poutanen: A csodálatos tenger Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Kira ​Poutanen (1974-) író, műfordító, színésznő Ihana meri (A csodálatos tenger) című alkotása 2001-ben jelent meg Finnországban, szerzője első írói alkotásaként. Az önéletrajzi ihletésű, de fiktív naplóregény egy tizenöt éves lány vallomása anorexiájáról és a betegségből kivezető úton való elindulásáról. A művet megjelenése évében a legrangosabb finnországi ifjúsági irodalmi elismeréssel, a Finlandia Junior díjjal jutalmazták.

A csodálatos tenger két tekintetben is újdonsággal szolgálhat a magyar olvasók számára. Egyrészt célközönségét tekintve a kamaszkor és felnőttkor határán járó fiatal felnőttek számára írott, nálunk kevéssé jelen lévő prózához (young adult fiction) sorolható. Másrészt kiemelkedő színvonalú példája a kortárs finn ifjúsági irodalom azon előtérben lévő, realista jellegű irányvonalának, amely nem menedékül szolgáló álomvilágot kínál olvasói számára a valóság elől, hanem korunk társadalmát és annak problémáit tükrözi, a fiatalok tényleges életét és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822094 · Fordította: Bába Laura
>!
Cerkabella, Szentendre, 2009
190 oldal · ISBN: 9789639820135 · Fordította: Bába Laura

Enciklopédia 2


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Molymacska P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Ez a könyv rövid, de nagyon erős, olyan könyv, amit ha az ember megért, megváltoztat benne valamit. Közben pedig az olvasó rácsodálkozik, mennyire légies és könnyű ez a stílus, ahogy a szöveget olvashatjuk. Pont annyira légies, mint Julia.
A történet egy átlagos iskolában kezdődik, átlagos napokkal, ahova Julia jár, és ahol az egyik legjobb tanuló. Ám ahogy haladunk a történetbe, egyre több nyomás helyeződik rá, egyre több az elvárás, a teljesítési kényszer, mind a felnőttek, mind a csoporttársai felé, így elkezd fogyókúrázni, ami hamar anorexiába csap át.
Az elején nagyon tetszett az iskola leírása. Mindenki hihetetlenül sokat vár el (ami talán nem is olyan sok, de ha mindig kitűnő akarsz lenni, akkor még is az), folyamatos vizsgák, dolgozatok, és minden órán hallod, hogy lehetnél jobb is, csinálhatnád még jobban, ez nem elég, a gimnáziumhoz több kell. Itt is egy spirált láthatunk, hogy akármennyire tökéletesen teljesít valaki, sose lesz elég tökéletes. Mindig lesz az osztály miatt „lehetne jobb is” meg „bezzeg a másik” fenyegetések, és mindig azt fogja érezni az adott tanuló, hogy neki kell még jobbnak lennie, csak hogy ez már nem lehetséges.
Mindeközben pedig láthatjuk a tanárok érzéketlenségét, hogy mekkora erejük van a szavainak és mennyire nem használják (vagy rosszul használják) ezt az erőt. Hogy a lesnevelés tanár (akinek érzékenynek kellene lennie a diákjaira), olyat mond, hogy miért nem fogynak le a lányok. Az egészségtan tanár kijelenti, hogy már nem ehetnek annyit, mint eddig, tizenhárom évesen. Hihetetlen nyomás ez a gyerekekre, túlzott nyomás egy megfelelni akaró lánynak. Mellette pedig ott vannak a csoporttársai is, a barátnői, akik csak salátát esznek, az osztálytársai, a mindig lehet nálad vékonyabb/okosabb/ügyesebb/szebb attitűd, amitől ha valaki belekerül egy ilyen spirálba, akkor sosem fog segítség nélkül kimászni onnan.
Gyakorlatilag innen indul az anorexia is, de közben ennyi még nem lett volna elég hozzá, kellett egy még erősebb motiváció, amit meg a társadalom adott Julia kezébe: ez pedig a nemi egyenlőtlenség. A történet elején alig láttunk ilyet, mindeni elsuhan felette, ahogy az életben is. Aztán kiéleződnek a helyzetek: a szülei közötti feszülő ellentét (a nőnek a konyhában a helye, a férfi dolgozhat, későn érhet haza, és nem kell házimunkát csinálnia. Szóval a szokásos nemi szerepek alapján kiosztott családi minták), más családoknál látható eltérő minták. Aztán láthatjuk, hogy a férfiasság, önmagában már egy erényt jelent, az már egy alapvető előny spoiler, később pedig azt is, hogy a nőiesség mekkora hátrány tud lenni spoiler. Nagyon finoman, de egyre erősebben volt benne ez a rész a könyvben, a végén már én is zokogtam belül, annyira erős volt, ahogy a nőkről ír, és hogy miért is akar inkább férfi lenni (az anorexia pedig ehhez egy út, hiszen ha nincs vérzés, nincs kerekded idomok, akkor gyakorlatilag férfinak vagy még inkább nemtelennek spoiler érezheti magát).
Maga az anorexia leírása félelmetes volt. Nagyon egyszerű volt a maga módján, hiszen csak követhettük, hogyan csökken a bevitt étel mennyisége (és ezt hogyan álcázza), miközben nő a testmozgása. Ennyi az egész, de közben félelmetes a gondolat, a miértek, ahogyan az élethez áll hozzá, ahogyan láthatjuk, hogyan lovalja bele magát a spirálba, és ahogy közben a szüleit láthatjuk. Hogy a problémát hamar észreveszik, mégis tenni nagyon későn tudnak tenni valamit. Itt kiemelem az apa karakterét, aki a veszélyre csak azt válaszolja: „örülj, hogy nem donna tonna”. Hogy a férfi ennyire nem figyel a családjára, és közben el sem tudja képzelni, hogy bármi probléma lehet (akkor, amikor már eléggé nagy probléma van).
Ami nagyon tetszett benne, hogy bár európai, de mégis más kultúra, mint a mienk. A kávé és sütemény benne van a kultúrában, ahogyan egy olyan életérzés is, ami tőlünk szerintem távol áll. Nem feltétlen jó vagy rossz egyik irányban sem, de közben az eltúlzásai már egyértelműen a rossz irányba tudnak húzni (de megkönnyítik az olvasó számára a viselkedési minták könnyebb felismerését)
A szöveg különleges: az elején nagyon egyszerű, köznapi (bár a fordítás nem a legjobb szerintem. A sze'ntem és hasonló „menőzős” fordításoktól borsódzott a hátam), azután pedig egyre irodalmibbá válik, ahogyan az anorexia elkezdi legyűrni Juliat. Egyre többször szerepelt a tenger hasonlat, egyre lágyabb lett a szöveg, egyre jobban a problémára és Juliara koncentrált. Nagyon jó volt, ahogyan karácsonyig kb mindent láttunk, ami körülötte történik, majd karácsonykor már csak a családot, majd utána Julia hirtelen bezárt, és már csak őt láthatjuk, és csak az anorexiát. Már a sulis társak is díszlet, de az is egyre kopik, mire az évet befejezi, már ők sincsenek, csak Julia maga.
A végén nagyon felerősödött a szöveg spoiler hirtelen a szöveg érzelmi lavinát indít be, ostromol, döngeti az olvasót Julia problémájával, a nők problémájával, a test problémájával. Bár az egész könyvben nincs felesleges mondat vagy szó, de a végén annyira tűpontossá válik minden, és közben mégis nagyon érzelmessé.
Nagyon örülök, hogy a POKET kiadta ezt zsebkönyv formában, mert különben szinte biztos, hogy nem találkoztam volna ezzel a könyvvel. Márpedig akkor egy elég nagy élményről maradok le. Nagyon ajánlom ezt a könyvet fiataloknak és szülőknek is, sőt, akár tanároknak, hogyha ilyen nemű probléma felvetődik az osztályban, hogy ezen a könyvön keresztül lehessen azt kibeszélni. Csodálatos könyv. Nem vidám, de csodálatos.

>!
nola P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Eddig úgy gondoltam, a hosszabb regények tudnak igazán hatni az emberre, amikor is napokat töltünk el a regény világában, a szereplőkkel kelünk és fekszünk. Most viszont rádöbbentem, hogy egy ilyen rövidke könyv, amit egy délután alatt két szusszra gyanútlanul végigolvasunk, igazi csapda. Csak egyszer tettem le, csak egyszer jöttem fel a felszínre levegőt venni. Ennek, és persze az írónő zsenialitásának köszönhetően erre a pár órára én magam is Julia lettem. Az ágyban betakarózva is fáztam, mintha jeges víz folydogált volna az ereimben, ijesztően valóságossá tette számomra az anorexiát, még egyetlen hasonló témájú könyv vagy akár film sem érte el nálam ezt a hatást.
Mindeközben nagyon egyszerű, puritán a nyelvezete, ami a vége felé átfordul szinte költőibe, le a kalappal a fordító, Bába Laura előtt is.
A másik erénye a regénynek, amit csak bámultam, hogy egyszerűségében is mennyire összetett, milyen intelligensen, erőlködés nélkül, elegánsan szövi be a szöveget egyfajta nagyon modern, mai társadalomkritika.
Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy ifjúsági regény, ám didaktikusságnak nyoma sincs, észrevétlenül és gyorsan hat az olvasóra. Bár nem én vagyok a célcsoport, ha lenne egy lányom, vagy akár fiam, a megfelelő korban mindenképp a kezébe adnám.
Szerintem valahogy így kell mai ifjúsági regényt írni.

6 hozzászólás
>!
pat P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Az év meglepetése.
Megdöbbentő ereje van ennek a könyvnek. Alig néhány oldal az egész, a nyelvezete szikár, szófukar, szinte érzelemmentes, és mégis… Eddig soha, de soha még a közelébe sem jutottam annak, hogy megértsem, mi történik egy anorexiás lány fejében (pedig próbáltam, tényleg), ez szokványos észjárással gyakorlatilag felfoghatatlan. És most mintha kezdeném sejteni. Annyira hiteles(nek tűnő)en írja le, hogy süllyed egy okos, szép, nagyjából tűrhető családdal, barátokkal rendelkező tizenéves lány az ő nézőpontjából valóban (és nem hisztis picsogás miatt) elviselhetetlennek tűnő körülmények súlya alatt a betegség látszat-mennyországába. És ebben a folyamatban mindennek megdöbbentő súlya van. Az iskolai stressznek, az elvárásoknak, a tornatanár hülyeségének, a szépség- és diétakultusznak, a mindennapok értelmetlen rutinjának, a szerető, ám rettenetes és értelmetlen életükkel küzdő szülők közönyének, a látszat-kapcsolatoknak, a női létforma vállalhatatlanságának. Mikor elveszted az életed feletti kontroll érzését, és megfojt ez az egész, és senkin nem tudsz bosszút állni, és csak egy dolog van a hatalmadban: gyűlöletes, hatalmas, földhöz láncoló tested. És egyedül vagy, senki sem ért meg téged, mindenki ellened van…
Megdöbbentő és rettenetes, de elhiszem, hogy egy 48 kilós lány le tud fogyni tíz kilót anélkül, hogy a családja, a tanárai, a barátai bármit is észrevegyenek. Illetve, hogy hajlandóak legyenek észrevenni bármit. És mindenki olyan rettenetesen távol van attól, hogy segíteni tudjon.
Minden tizenéves lány szüleinek a kezébe adnám – szerintem legtöbben nem is sejtik, milyen észrevétlenül és látszólag ok nélkül történhet baj, és mennyire fontos időben észrevenni és megérteni a jeleket.

28 hozzászólás
>!
Katara_Phoenix P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Nagyon örülök, hogy ilyen szép, tengert idézően kékes borítót kapott a kötet. Illik hozzá. ;)
Nehéz szavakba foglalnom, amit érzek. Az első oldaltól,az utolsóig nagyon szerettem a történetet. Ami a legérdekesebb: ahogyan meg lett írva. Egyetlen pillanatra sem volt unalmas, gyönyörű hasonlatokkal, gyönyörű leírásokkal tarkított…ez kérlek, már művészet.
Én..én…annyira…annyira megölelgettem volna Juliát! Hogy minden rendben lesz, hogy ne féljen, hogy csodálatos, és gyönyörű, és erős, és okos, és tökéletes úgy,ahogy van. ._." A szüleit legszívesebben addig ráztam volna, ameddig észhez nem térnek….hogy legyenek már jó szülők! Hogy foglalkozzanak egyformán a gyerekeikkel! Attól,hogy jól tanul, és már nem kislány, még SZÜKSÉGE van a szülői támogatásra!!! A szeretetre! spoiler Az orvosokat, és a nővéreket sem tudtam hova tenni…spoiler
Olvastam volna még, tudjátok? Milyen élete lett Juliának? Nem érdekelnek a hisztis-liba osztálytársnői, az önző szülei, a hiperaktív testvérei: csak ő. Vajon boldog élete lett? Nagyon remélem!

Ezt a történetet egyszerűen kötelezővé tenném a középiskolás, gimnazista lányoknak.

1 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Nehéz volt értékelnem ezt a könyvet, egy darabig hagytam is, hogy ülepedjen bennem a történet.
Egyrészt azt gondolom, hogy az anorexiával foglalkozó könyvek közül kiemelkedik abból a szempontból, hogy az elbeszélő szemszöge, belső monológjai, szimbólumai nagyon hitelesek és átélhetőek voltak. Ugyanakkor szörnyen bosszantott, hogy a kimondott párbeszédek, főleg az egyéb szereplők között nagyon mesterkéltek és „gagyik” voltak (sajnos nem találok rá jobb szót). Kár érte, mert egyébként szépirodalmi minőségű, remek könyv is lehetett volna.

>!
ziara
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Ez egy nagyon fájdalmas, ijesztő és szomorú könyv. Annyira jól eltalált mondatok vannak benne, melyek nagyon bonyolult érzéseket, gondolatokat fejeznek ki, tömören, néha kicsit elvontan, de annál érzékletesebben. Számomra anyaként azért is volt különösen szomorú, hogy mennyire magányos lehet egy gyerek egy látszólag normális, hétköznapi családban, ahogy Julia a regény végén fogalmaz: „Mert mindez a sötétség, vihar és halál bennem van.” Megrázó volt.

>!
gabona MP
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Kérem tisztelettel, ennek a könyvnek kötelező olvasmány státuszt kéne adni, méghozzá sürgősen! Lehet, hogy Schobert Norbinál kiverné a biztosítékot, de hogy lenne értelme a dolognak, azt is biztosra veszem. Ami azt illeti, pasiként meglehetősen nehéz volt egy kamaszlány testi-lelki valójába ennyire belemenni, de egy pillanatig sem bántam meg az olvasmányválasztást. Elképesztően erős ez a regény, csodálatos nem csak a borító, de maga a tenger metaforája, az pedig, ahogy építkezik, egyszerre hátborzongató és lenyűgöző. Igaz, Julia első drasztikus súlyvesztésénél eleresztettem egy „hát te hülye vagy, édes lányom”-at, de szerintem ez teljesen érthető.

Szóval gyerekek, a testképzavar nem játék, úgyhogy egyetek és igyatok rendesen, pláne éljetek, amíg csak tudtok, elvégre nem a kiváló tanulmányi eredménytől lesz ember valaki!

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822094 · Fordította: Bába Laura
>!
Olympia_Chavez P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Eltérően eddigi olvasmányaimtól az ifjúsági irodalom kategóriában (már ha ezt a könyvet megéri egyáltalán ide bekategorizálni, majd azt is megmondom, hogy miért) ez a könyvecske egyáltalán nem azt az idilli, humoros, fantáziavilágban játszódó vagy szimplán csak kellemes könyvélményt nyújtotta, amit mondjuk egy Harry Potter kötet, vagy a Tüskevár. Ez a történet, melynek főhőse egy 16-17 éves anorexiás lány, amellett, hogy megdöbbentően őszintén ír erről a pszichés betegségről, ugyanolyan nyersen, szókimondóan ábrázolja a serdülő lányok összes frusztrációját is. Nyíltan beszél arról, ahogy főhősünk, Julia elkezdi gyűlölni a testét, az osztálytársait, a családját, miközben mégis mindennek és mindenkinek meg kíván felelni. S mindez a tökéletesedési vágy, majd a nőiség megtagadása, végül az önpusztításba vezet.
Az első néhány oldal elegendő volt ahhoz, hogy újra átéljem azt a nagy fokú bizonytalanságot, szorongást és stresszt, amit az iskola, az osztálytársak, vagy csak a megfelelni vágyás okozott ebben az időszakban. Ezt a hatást pedig tovább fokozza a regény naplóformája.
Ez a történet, mely mögött nagy erejű pedagógiai és pszichológiai szándék is munkál, két oldalról szorítja közre olvasóját. Egyrészt a szokatlan őszinteséggel megírt sorok döbbenetes rálátást adnak egy még manapság is tévesen megítélt súlyos betegségre, annak minden fázisára. Másrészt remek lélektani regény is, a nővé válás, nehéz (olykor gyűlölt) folyamatáról és az olyan fiatalkori lelki problémák leküzdéséről, mint a magány, vagy a nagyfokú érzékenység. Julia ezekből próbál kievickélni miközben leginkább önmagával küzd. Emiatt a hiteles ábrázolás miatt, és az összetett, fontos mondanivaló miatt pedig nem érzem indokoltnak a regény kategóriába sorolását, ugyanis mindenki útmutatóra lelhet benne, aki fiatalokkal foglalkozik, akár szülő, tanár, nő vagy férfi az illető. Üdvös lenne tehát minél szélesebb rétegekkel megismertetni ezt a történetet, ezt a sötét, cápáktól hemzsegő világot, melyben a ragadozó sötét gondolatok olykor „csak” örvénylenek a lábunk körül, néha viszont magukkal ragadnak a mélybe.

5 hozzászólás
>!
Judyt IP
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

„Nehéz helyzetben érzem magam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nagyon mélyen megérintett, nagyon szeretnék írni róla, de egyszerűen olyan szinten felkavaró volt az, amit az oldalakat olvasva kaptam, hogy még mindig, napokkal később sem ülepedett le igazán a történet…”

Nehéz, sőt talán egyenesen tabu témát boncolgat Kira Poutanen A csodálatos tenger című regényében, amely mellett nem szabad csak úgy elmenni vagy legyinteni rá. Az anorexia nervosa nem játék, nem egy hóbort, nem szórakozás és főleg nem egy túlzásba vitt fogyókúra. Az anorexia nervosa egy súlyos – túl sok esetben halálos kimenetelű – pszichés betegség!
Ennek a betegségnek kiváltó okait, kialakulását, megélését és a gyógyulás útjára lépést dolgozza fel Kira, első könyvében.

Bővebben: https://watchaholics.hu/2019/11/08/halld-meg-a-robajt-k…

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822094 · Fordította: Bába Laura
>!
littlelinda P
Kira Poutanen: A csodálatos tenger

Az utolsó 50 oldal kegyetlenül sokkoló, és tele van nyers fájdalommal – volt pár fejezet, ahol már a könnyeimet kellett visszatartanom. A könyv vége tele volt nagy és fájdalmas igazságokkal, nemcsak az anorexiával kapcsolatban, de arról is, ahogy a társadalom megítéli és megosztja a nemi szerepeket. Végig nagyon leegyszerűsítve és kiélesítve jelentek meg az ilyen helyzetek, a szereplők konkrétan kimondták, amit az írónő üzenni akart ezekkel a részekkel – számomra ez egy kicsit zavaró volt, jobban szeretem a kevésbé szájbarágós, és inkább szimbolikus jelzésű üzeneteket. Az iskolai szereplők is nagyon egyszerűek voltak, de az nagyon tetszett, ahogy bemutatta, mennyire befolyásolni tudja a lányokat, amit az iskolában tanítanak nekik arról, hogy milyennek kell(ene) lenniük, és ez hogyan vezethet egyenesen bármilyen étkezési zavarhoz. Julia karaktere valószerű volt: nyersen jelenítette meg azt a rengeteg gyűlöletet, ami felgyülemlik egy fiatalban nemcsak önmaga, de világ ellen is, amikor ráébred, az mennyire elárulta őt.


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

Az emberek lógó fejjel és görbe vállal járkálnak az utcán. Mindenki ugyanezt a feketeséget és szürkeséget hordozza, mégsem szól senki semmit. Miért nem kiált fel valaki, hogy ez rettenetes, hogy ez megöl minket, ezt nem lehet kibírni, nem lehet kibírni.

november 30. hétfő 12:17

>!
Lillam

Manapság Csipkerózsikának is saját magának kell felébresztenie magát, hallod, a hercegek ugyanis eléggé ritkaságszámba mennek.

183. oldal

>!
AnneTheCat

…az egyetlen, amitől félek, én magam vagyok.

186. oldal

>!
Csillag

Isten kiválasztott engem. Átvitt a tűzön, és mosolyogva elvezetett a víz partjára. Nem tudom, miért, nem is akarom tudni. Az én életem most itt van, a szívem tele tüzes hegekkel, mégsem tanultam semmit. Csak annyit, hogy az embernek leginkább önmagától kell félnie, mert senki nem okozhat neked olyan fájdalmat, mint te magad. Hogy az embernek csak egy kicsit jobban és egy kicsit kevésbé kell szeretnie önmagát ahhoz, hogy élhessen.

186. oldal

>!
Zsucsima 

Nem számít, hogy nézel ki, ha belülről szép vagy.

November 23. hétfő 13:12

>!
Olympia_Chavez P

Én bezárkózok a szobámba, bemagolom a fogyókúrás útmutatót és a tornagyakorlatokat. A magazin lapján a piros trikós nő megint a hátán fekszik feszes a hátsója, és mosolyog örökfehér fogaival. Én is elhelyezkedek ugyanígy, és elkezdem emelgetni a lábamat. Én nem mosolygok, de nekem is van trikóm.

48. oldal, November 27., péntek, 13.20 (Sztalker csoport, 2019)

>!
Cicu

Mennyire gyűlölöm magunkat! Kis hercegnőcskék, kik fenn hordják az orrukat, akik azt hiszik, ők valahogy különlegesek, nemesek és tökéletesek. Csak azt szeretnénk, hogy figyeljenek ránk, arany dobogóra emeljenek minket, és mélyen meghajoljanak előttünk. Mert csodálatosak vagyunk: szépek, tehetségesek, osztályelsők, csodálatos, örökké rendes kislányok és színjeles tanulók, mert mi mindent száz százalékig kontrollálunk, mert a testünk – a mi közös, halálfehér csontváztestünk – már nem ural bennünket, mi nem akarunk semmit, nincs szükségünk semmire, sem ételre, sem italra, sem szexre, sem alvásra, sem szeretetre, sem senkire, semmire, soha. Minket nem érinthet senki, minket nem lehet elkapni, mi mindenek felett állunk.

177. oldal

>!
[névtelen]

Mindenki a másikat lesi, furcsán, színlelt barátsággal, de valójában teljesen magányosak.

22. oldal

>!
yumechan P

Nem ígérhetek semmit, még ha akarnék sem. Nem ígérem, hogy szeretni fogom önmagamat, vagy másokat, hogy jobban fogom szeretni az életet, vagy a világot, mint a homály napjaiban, a halál házában.


Hasonló könyvek címkék alapján

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Sarah Dessen: Figyelj rám!
Leena Krohn: Emberruhában
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Jessica Park: Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig
Nicola Yoon: Minden, minden
Emery Lord: Amikor összeütköztünk
John Green: Teknősök végtelen sora
Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
Holly Bourne: Normális vagyok?