Túlélők (Dr. Pavlis) 76 csillagozás

Kir Bulicsov: Túlélők

A ​Pólus kutatóűrhajó húsz évvel ezelőtt tragikus balesetet szenvedett egy még felderítetlen bolygón. A fedélzeten mérnökök, tudósok utaztak családtagjaikkal. Akik életben maradtak, azoknak is sürgősen el kellett menekülniük az erősen sugárzó roncsok közeléből. A technikai eszközeiktől megfosztott embereknek meg kellett tanulniuk boldogulni a bolygó mesevilágszerű, mégis ellenséges környezetében, ám egy pillanatra sem adták föl a reményt, hogy egyszer segélykérő hívást küldhetnek a Földre.
Húsz év alatt az eredeti túlélők a viszontagságok közepette megtizedelődtek, de ugyanakkor egy új nemzedék is megszületett, amelynek tagjai már a névtelen bolygót hívják otthonuknak, hozzáedződtek a zord éghajlathoz, és a vadászat is a vérükben van.
Most azonban, húsz év múltán egy második felderítőhajó közeledik, a Magellán, melynek legénysége mit sem tud az egykori balesetről, ők csak egy ismeretlen világot akarnak feltérképezni. Vajon sikerül-e egymásra akadni a bolygó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628795 · Fordította: Egri Zsuzsanna
>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9786155859076 · Fordította: Egri Zsuzsanna

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Dick · Oleg · Thomas · Vlagyiszlav Vlagyimirovics Pavlis


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Kir Bulicsov: Túlélők

De jó volt ezt olvasni! Hozza az egykori keleti-blokk hangulatát, s annak optimizmusát: az elszigetelődött embercsoport nem az állatiasságba esik vissza (kiváló ellenpélda a nemrég olvasott A szigetre, s megmutatja az alulról szerveződő, igazi közösség erejétspoiler), hanem összefogva a túlélésért küzdenek egy olyan ellenséges bolygón, melynek élővilága nagyon el lett találva: kellően kegyetlen és furcsa, szerethető vonásokkalspoiler. A történet végig izgalmas, a karakterek élőek és kellően összetettek. Engem elég erősen emlékeztetett a Sztrugackij fivérek munkásságára, ám annál sokkal érthetőbb (igaz, így kevésbé filozofikusabb) formában előadva. Kétségtelenül kedvenc lett. Még a vége felé, szerintem kicsit fölöslegesen erőltetett feszültségfokozást* is elnézem neki.

*spoiler

10 hozzászólás
Zsola>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Kicsit a Sötét éden, kicsit a Bioszféra, kicsit a Halálvilág.

Harc a túlélésért egy idegen, ellenséges bolygón. Ez a téma valahogy mindig is megfogott. Bulicsov elképesztő bolygót alkotott (kár, hogy nincs neve, csak száma) és annak minden bemutatott élőlénye elképesztő. Bulicsov szintén. Zseniálisan kitalálta ezt bolygót, teljesen jól el tudtam képzelni, mintha én magam is ott lettem volna. Az egész él, lélegzik, lüktet, és mégis fakó, elsősorban a szinte állandó felhőzet és köd miatt. Az őshonos élőlények, többek között az óriás fák, a kecskék, a pitypangok, az ördögszekerek, a sakálok, a musztángok és az a ragasztóköpő nyavalya, aminek a neve most nem jut eszembe, mind-mind megjelentek lelki szemeim előtt (sok idegen létformának földi nevet adtak a túlélők).

spoiler

Szinte az összes karakterre jellemző, hogy jól elkülöníthető és egyedi személyiséggel rendelkezik. A köztük fellépő konfliktusok is hihetőek, és kiválóan illeszkednek a történet szerkezetébe. Mégis mindenki egy célért küzd, mégpedig azért, hogy megtalálják őket és elmehessenek erről a bolygóról. Ez még akkor is igaz, ha a fiatalok már nem emlékeznek (nem is emlékezhetnek) arra, hogy milyen volt az élet a katasztrófa előtt, és egyesek (Dick) akár inkább már maradnának (ezt legalább már ismerik).

A könyv közepe felé éreztem némi hullámvölgyet. Az ott történt események valahogy nem kötöttek le. Aztán volt olyan is, amikor idegeskedtem és azt mondtam, hogy: Na, ne már ilyen már tényleg nincs! spoiler Viszont ezzel a húzással Bulicsov olyan szintre fokozta (legalábbis nálam) a bizonytalanságot, hogy szinte már elhittem neki azt, hogy spoiler.

Összességében nem tökéletes, de szerintem nagyon szerethető ez a történet, amely egy szinte hibátlanul megalkotott világban játszódik.

22 hozzászólás
csartak P>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Az idegen bolygón ragadt űrhajó életben maradott tagjainak erőfeszítései, a túlélés, a bolygó megismerése, az élelemszerzés, a lehetőségek kihasználása. Az új generáció felnevelése, hogy fenntartsák az emberi kultúrát számukra. Aztán a remény feléledése, hogy egy nemrég érkezett expedíció megmentheti őket… Minden nap küzdelem a bolygó kegyetlen élővilágával szemben, ami érdekes ötletek kavalkádja. Az expedíció tagjait külön szálon ismerhetjük meg. Emberi kapcsolatok, vívódások, amik természetesen lényegtelenek lesznek a végkifejlet szempontjából, amit sajnos nagyon rövidre zár az író. Igazából ezt vártam már az egészben és szerintem nem adta meg a várt katarzist.
Sajnos elég későn jelent meg nálunk, (a nyolcvanas években jelent meg eredetileg) így már több hasonlót olvastam, pl. eszembe jutott róla a jóval később íródott Sötét éden is. Ezek miatt annyira nem nyűgözött le, de kellemes olvasmány volt az űrhajótöröttek története.

Noro>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Ez az 1988-as regény a szovjet fantasztikus irodalom legutolsó korszakából származik. Annyira glasznoszty, hogy jóformán nem is érződik rajta a származása: semmi bújtatott politika, semmi ideológiai állásfoglalás, a történet csupán a tudományról és az emberről szól. A tudományról, mert egy izgalmasan megformált, földönkívüli ökoszisztémát mutat be, és az emberről, mert azt a kérdést teszi fel, mi hogyan változnánk meg, ha ebben a veszélyes, idegen világban kellene élnünk.

Érdemes összevetni a könyvet az “űrhajótöröttek” témájának más feldolgozásaival. A Darkover hősei például feladják értékrendüket a túlélésért. A Sötét éden pedig azt az állapotot mutatja be, amelyben az emberi kolónia visszafejlődött a lehető legprimitívebb állapotába. Bulicsov nem ad egyértelmű választ arra, mi lenne a fejlődés iránya, az ő hősei előtt ugyanis még több lehetőség áll. Megőrizhetik a földi civilizáció tudását, vagy a helyi viszonyokat minden körülmények között túlélő vademberekké válhatnak. A szerző nem áll ki egyértelműen egyik mellett sem, még a teljes felszereléssel érkező új expedíciót sem alkotják felsőbbrendű, tévedhetetlen emberek. Számomra ez a dilemma a legérdekesebb a könyvben: átmenthető-e a fejlett tudás, vagy helyesebb az új világhoz idomulni?

2 hozzászólás
mcgregor>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Ahhoz képest, hogy a nyolcvanas években jelent meg az eredeti mű, a Túlélők világa egy mai sci-fiben is tökéletesen megállná a helyét. Bulicsov nem elsősorban a szereplők kidolgozásában jeleskedik, de ezt a hiányosságát maximálisan ellensúlyozza a bolygó egyedi és az olvasóban kíváncsiságot keltő flórája és faunája, amit fokozatosan ismerünk meg és amelynek képviselőire az „űrhajótörés” túlélői és leszármazottai teljesen hihető módon földi kifejezéseket aggatnak. Az ellenséges, izgő-mozgó, különös és furcsa mellékhatásokat okozó növényzet és nem kevésbé veszélyes, váratlan támadásokat intéző állatok hasonló neveik ellenére gyökeresen máshogy működnek, mint földi névrokonaik.
A főszereplőnek szánt Oleg szála meglepő módon fokozatosan elsikkad, Bulicsov mintha írás közben elvesztette volna az érdeklődését iránta, a névtelen bolygóra az előző expedíció túlélői után másfél évtizeddel később érkező három kutató Klavgyija, Pavlis és Sally trojkája és személyközi viszonyai is több lehetőséget rejtettek magukban. Ezzel együtt is érdemes volt megismerkedni a kötettel és az íróval. A Túlélők sok tekintetben a Sötét Édent (https://moly.hu/ertekelesek/2312358) idézi, ugyanúgy foglalkoztatja, hogy a technológia hiányában egy adott embercsoport generációk alatt milyen fejlettségi szintre kerül, és a korcsoportok közötti ellentétek itt is megjelennek, de kevésbé kicsiszolt, mint Chris Beckett könyve. Viszont a barátságtalan környezetben a földitől teljesen eltérő körülményekhez is alkalmazkodó emberek, és a civilizáció gyenge mécseslángját féltő gonddal őrizgető „öregek” révén üzenete pozitívabb és bizakodóbb, mint az inkább kérdésfeltevésekben jeleskedő Sötét Éden volt.

Morpheus>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Szerettem ezt a könyvet, ha jól meggondolom, nem is tudom, hogy miért. Olvastam már különösebb világról, űrhajósokról, akik idegen világon ragadtak és próbálnak – több-kevesebb sikerrel – életben maradni, netán fennmaradni. Ennek a küzdelemnek most nem az elejéről olvashatunk, hanem egy kis közösségről, akik már viszonylag jól alkalmazkodtak az idegen és veszélyes világhoz, a fiatalabbak egy része már nem is igazán várja, hogy megmentsék őket, talán nem is hisznek benne. De az első generáció és néhány fiatal még próbálkozik, hogy megtartsák a tudást, és ennek segítségével megoldást találjanak. Az űrből érkező felfedező csapat viszont teljesen dilettánsnak tűnik, azaz nem csak tűnik, tulajdonképpen az is, ostoba parancsok, a parancsok megtagadása, az idegen légkör beszippantása, a kapkodás egyszerűen értelmezhetetlen a másik oldalon, és ezért idegesített, ezért akár egy csillagot is levonhatnék, de elfogult vagyok az első felével kapcsolatosan. Aztán természetesen ott fejeződik be a történet, ahol azt tulajdonképpen be lehet fejezni, de az érdekességek ott kezdődnének, ha a fiatalok nem akarnának elszakadni a bolygótól, ami immár az otthonuk lett.

Razor P>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Bulicsovtól olvastam már néhány novellát, szóval sejtettem, hogy csalódni nem fogok.
A fülszöveg némileg csalóka, én ugyanis a kezdeti túlélésre számítottam, de a regény in medias res kezd, amikor már közel 20 éve a bolygón élnek a túlélők, és épp egy expedíciót szerveznek a hajójuk roncsaihoz készletek reményében. A bolygón az évszakok nem a hagyományos földit követik – a tél pl. 1 földi évig tart –, ezért egy-egy ilyen expedíciót nem lehet akármikor elindítani, ráadásul ott van az egyedi flóra és fauna is, mely közel sem veszélytelen. A regény sci-fi oldala igazából a Bulicsov által létrehozott növényi és állatvilágban mutatkozik meg, az űrhajótörést és az újonnan érkezdő expedíciót akár földi viszonyokra is át lehetne ültetni, Robinson-módra. Szóval ez az én szememben inkább kalandregény sci-fi háttérrel, de ezt leszámítva kellemes olvasmány volt.
Itt-ott ugyan picit megdöccent a tempó, ill. kicsit sokalltam a könyv második felében azokat az eseteket, amikor a második expedíció és a keresők pont elkerülték egymást. Mintha direkt szívatta volna őket a szerző. A befejezés pedig elég kurta-furcsa volt így, egy kis levezetést nem bántam volna már. Mindenesetre a szerző további köteteivel is teszek majd egy próbát.

>!
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628795 · Fordította: Egri Zsuzsanna
6 hozzászólás
Roszka>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Igyekeztem lassan olvasni, de sajnos egyszer minden jó véget ér! Szeretem az szovjet klasszikus sci-fi-ket. Megmutatja hogyan lehet embernek maradni egy különleges, lakatlan bolygón, embertelen körülmények között .Dacolva a hideggel, éhezéssel, az ismeretlen és veszélyes különleges állat és növényvilággal. Remek történet, teli izgalommal.

1 hozzászólás
Lisie87 P>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert az egyik kedvenc figyelt molyom ajánlotta. Szerencsére nem kellett benne csalódnom. Mondjuk így a nyaralásra nem volt egy vidám olvasmány. :D
Az író stílusa könnyed és olvastatja magát, meg amúgy is kedvelem az orosz írókat, szóval Bulicsov sem lóg ki a sorból.
Mit tesz egy maroknyi túlélő egy idegen világban, ahol magukra vannak utalva? Hát megpróbál alkalmazkodni, túlélni és sokasodik. Engem már a Metró kötetekben is meglepett, hogy az emberekben ösztönszinten megvan a fajfenntartás, akár egy idegen világ, akár atomkatasztrófa, akkor is utódokat kell nemzeni. Itt sem volt könnyű dolguk a világra született és felnőtt gyermekeknek. Bulicsov egy nem túl barátságos, olykor kegyetlen, de változatos és érdekes világot teremtett, belehelyezve az embert, aki idővel tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez.
Sokáig vártam a spoiler és minderre csak a kötet végén kerül sor, amit úgy érzek, hogy nagyon gyorsan egy tollvonással lezárt az író. Egy kis levezetést hiányoltam…
Annyira örültem, amikor spoiler , hogy még a könnyen is kicsordult! :) hát nem tehetek róla, hogy ilyen érzékeny lelkületű vagyok :)
Összességében tetszett, és ajánlom a figyelőimnek, sci-fi kedvelőknek! :)

NewL P>!
Kir Bulicsov: Túlélők

Ez a történet egy robinzonád, ami egy lezuhant űrhajó utasainak túlélését, küszködését követi nyomon egy olyan bolygón, ami nem egy édenkert, és a túlélés nem egyszerű. Az író nagyon mélyrehatóan ismeri az emberi természetet, és ezt a falu lakóin keresztül élethűen tudja visszadni. A lakosok mindannyian egy-egy embertípust – eléggé sarkítva – képviselnek, akik közös erővel próbálnak túlélni, és amikor hirtelen megjelenik egy másik kutató csapat, akkor meg elmenekülni a bolygóról.
Az utolsó háború -hoz képest ez egy jobban kidolgozott regény, míg az előbb említett könyv kicsit naívnak tűnik, és eléggé propaganda szagú, ez már sokkal mélyebben tudja ábrázolni a világot, a kétségbeesést, a reményt. Mindenképpen érdemes elolvasni, mert egy sokrétű és érdekes történetet lehet vele megismerni. A magam részéről nagyon örülök, hogy megjelent ez a könyv.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Ma egy darab kenyérre nagyobb szükség van, mint az absztrakt ananászra.

33. oldal

1 hozzászólás
ViraMors P>!

Oleg már meggyőződött arról, hogy a gyógyszerek véletlenszerűen hatnak. Azok, akik hittek bennük, meggyógyultak, akik meg nem, tovább betegeskedtek.

Zsola>!

Buta dolog várni, a legszokványosabb és egyben leginkább helytelen elfoglaltság. Úgy kellene élni, hogy egyáltalán ne várjunk…

241. oldal, 2. rész, 5. fejezet

B_Petra>!

– Ha úgy dönt, hogy az én nevemmel nevez meg valamit, kérem, ne nagyon ronda latin szót válasszon.
– Magáról csak a pillangókat fogjuk elnevezni – válaszolt Pavlis.

5 hozzászólás
csartak P>!

A tanórákon az Öreg bemagoltatta velük a falu történetét, a történelmének kezdetét, nehogy a feledésbe vesszen. „Ha az embereknek nincs papírjuk, akkor megtanulják kívülről a történelmet – mondogatta. – Történelem nélkül az emberek megszűnnek embereknek lenni.”

ViraMors P>!

De mindennél inkább azt a konténert szerette volna előásni, amely a mikrofilmjeit őrizte. Pavlis tartott tőle, hogy a rakomány bepakolását ellenőrizve Klavgyija eltávolította azt a kis ládikát, amelyben Pavlis a krimi- és fantasztikusregény-tartalékát szállította.

ViraMors P>!

Az Öreg azt mondta, hogy vannak térbeli könyvek, mozgatható képekkel. Hát mi más kéne még a boldogsághoz?

ViraMors P>!

– A halál semmi esetben sem a jobb választás.

Kapcsolódó szócikkek: halál
csartak P>!

Klavgyija megmosta az arcát jéghideg vízzel, tornázott, ivott egy csésze erős kávét – ezek a tevékenységek nem javítottak a rémes hangulatán, de teljesen elűzték az emlékeiből a borzalmakat.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
csartak P>!

Ilyen csak a legrosszabb rémálmában jelenik meg az embernek. Hat vékony láb egy nehéz testet cipelt, amelyet zöldes, hosszú, hínárszerű szőr borított, és a gerincét magas páncéllemezek díszítették. A félelmetes, vicsorgó pofa lassan nyitotta és zárta a száját, mintha a szörny méricskélné, hogy támadja meg az áldozatát.
Az emberek láttán az állat furcsa, mekegő hangot adott ki, amelyben Pavlis fenyegetést és kihívást fedezett fel, és úgy kezdett himbálózni, hogy a lemezek a hátán zörögtek, csapkodtak, mint egy fenyegető harci sortűz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian W. Aldiss: Helliconia: Tavasz
Andy Weir: A marsi
Stephen King: Végítélet
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Ivan Jefremov: A Bika órája
Ivan Jefremov: Az Androméda-köd
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma V.
Frank Herbert: A Dűne