Túlélők (Dr. Pavlis) 12 csillagozás

Kir Bulicsov: Túlélők

A ​Pólus kutatóűrhajó húsz évvel ezelőtt tragikus balesetet szenvedett egy még felderítetlen bolygón. A fedélzeten mérnökök, tudósok utaztak családtagjaikkal. Akik életben maradtak, azoknak is sürgősen el kellett menekülniük az erősen sugárzó roncsok közeléből. A technikai eszközeiktől megfosztott embereknek meg kellett tanulniuk boldogulni a bolygó mesevilágszerű, mégis ellenséges környezetében, ám egy pillanatra sem adták föl a reményt, hogy egyszer segélykérő hívást küldhetnek a Földre.
Húsz év alatt az eredeti túlélők a viszontagságok közepette megtizedelődtek, de ugyanakkor egy új nemzedék is megszületett, amelynek tagjai már a névtelen bolygót hívják otthonuknak, hozzáedződtek a zord éghajlathoz, és a vadászat is a vérükben van.
Most azonban, húsz év múltán egy második felderítőhajó közeledik, a Magellán, melynek legénysége mit sem tud az egykori balesetről, ők csak egy ismeretlen világot akarnak feltérképezni. Vajon sikerül-e egymásra akadni a bolygó hatalmas,… (tovább)

Eredeti mű: Кир Булычев: Посёлок

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628795 · Fordította: Egri Zsuzsanna

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Zsola
Kir Bulicsov: Túlélők

Kicsit a Sötét éden, kicsit a Bioszféra, kicsit a Halálvilág.

Harc a túlélésért egy idegen, ellenséges bolygón. Ez a téma valahogy mindig is megfogott. Bulicsov elképesztő bolygót alkotott (kár, hogy nincs neve, csak száma) és annak minden bemutatott élőlénye elképesztő. Bulicsov szintén. Zseniálisan kitalálta ezt bolygót, teljesen jól el tudtam képzelni, mintha én magam is ott lettem volna. Az egész él, lélegzik, lüktet, és mégis fakó, elsősorban a szinte állandó felhőzet és köd miatt. Az őshonos élőlények, többek között az óriás fák, a kecskék, a pitypangok, az ördögszekerek, a sakálok, a musztángok és az a ragasztóköpő nyavalya, aminek a neve most nem jut eszembe, mind-mind megjelentek lelki szemeim előtt (sok idegen létformának földi nevet adtak a túlélők).

spoiler

Szinte az összes karakterre jellemző, hogy jól elkülöníthető és egyedi személyiséggel rendelkezik. A köztük fellépő konfliktusok is hihetőek, és kiválóan illeszkednek a történet szerkezetébe. Mégis mindenki egy célért küzd, mégpedig azért, hogy megtalálják őket és elmehessenek erről a bolygóról. Ez még akkor is igaz, ha a fiatalok már nem emlékeznek (nem is emlékezhetnek) arra, hogy milyen volt az élet a katasztrófa előtt, és egyesek (Dick) akár inkább már maradnának (ezt legalább már ismerik).

A könyv közepe felé éreztem némi hullámvölgyet. Az ott történt események valahogy nem kötöttek le. Aztán volt olyan is, amikor idegeskedtem és azt mondtam, hogy: Na, ne már ilyen már tényleg nincs! spoiler Viszont ezzel a húzással Bulicsov olyan szintre fokozta (legalábbis nálam) a bizonytalanságot, hogy szinte már elhittem neki azt, hogy spoiler.

Összességében nem tökéletes, de szerintem nagyon szerethető ez a történet, amely egy szinte hibátlanul megalkotott világban játszódik.

18 hozzászólás
>!
WerWolf
Kir Bulicsov: Túlélők

A túlélők története lassan tárulkozik fel előttünk, ahogy egy újabb expedíciót küldenek a lezuhant Pólushoz, a jégbe fagyott hegyeken keresztül. 17 év telt el a tragédia óta, és az új nemzedék már csak hírből ismeri a Földet. Az idősebbek próbálják fenntartani a civilizáció látszatát a maréknyi embert számláló közösségben, de a fiatalok már egyre jobban ennek az új bolygónak a gyermekei.
Az elején kicsit lassan haladtam az olvasással, hiszen nem szólt másról, mint a falu, a túlélők és a környezet bemutatásáról. Megragadott, hogy Bulicsov nem talált ki új neveket a bolygó flóra és fauna egyedeinek a meghatározására, hanem az idősebbekkel neveztette el azokat valami földi hasonlóságuk alapján. Csak később jöttem rá, hogy ez mennyire tudatos is volt az írótól, hiszen ezzel még közelebb hozta, nem csak ezt az ismeretlen világot az olvasókhoz, hanem a túlélők fiatal generációjának a gondolkodásmódját is.
A könyv második felét egy szuszra olvastam el, ugyanis nem tudtam letenni. A kötet első felében Bulicsov csak építette a történetet, viszont a második felében már elkezdte csűrni-csavarni, hogy a feszültség egyre csak növekedjen és növekedjen. Teszi mindezt úgy, hogy az utolsó oldalakig nem derül ki, hogy tragédiával vagy happy enddel végződik a történet.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/07/kir-bulicsov-tulelok/

>!
Lisie87 P
Kir Bulicsov: Túlélők

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert az egyik kedvenc figyelt molyom ajánlotta. Szerencsére nem kellett benne csalódnom. Mondjuk így a nyaralásra nem volt egy vidám olvasmány. :D
Az író stílusa könnyed és olvastatja magát, meg amúgy is kedvelem az orosz írókat, szóval Bulicsov sem lóg ki a sorból.
Mit tesz egy maroknyi túlélő egy idegen világban, ahol magukra vannak utalva? Hát megpróbál alkalmazkodni, túlélni és sokasodik. Engem már a Metró kötetekben is meglepett, hogy az emberekben ösztönszinten megvan a fajfenntartás, akár egy idegen világ, akár atomkatasztrófa, akkor is utódokat kell nemzeni. Itt sem volt könnyű dolguk a világra született és felnőtt gyermekeknek. Bulicsov egy nem túl barátságos, olykor kegyetlen, de változatos és érdekes világot teremtett, belehelyezve az embert, aki idővel tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez.
Sokáig vártam a spoiler és minderre csak a kötet végén kerül sor, amit úgy érzek, hogy nagyon gyorsan egy tollvonással lezárt az író. Egy kis levezetést hiányoltam…
Annyira örültem, amikor spoiler , hogy még a könnyen is kicsordult! :) hát nem tehetek róla, hogy ilyen érzékeny lelkületű vagyok :)
Összességében tetszett, és ajánlom a figyelőimnek, sci-fi kedvelőknek! :)

>!
vöri P
Kir Bulicsov: Túlélők

Aki régen jól írt, az nem lesz kevésbé jó attól, hogy egy picit porosodik. Bulicsov pedig nagyon szépen, ügyesen, taktikusan ír. Nem félt izgalmas, hihetetlen dolgokat elképzelni, miközben az emberi reakciók, viszonyok alakulása egészen reális és hihető az idegen környezetben is. Mindeközben izgalmas, érdekes, amikor meg épp arra van szükség, akkor a körmödet is lerágod, szóval összességében nagyon szerethető. Szerintem bátran versenyre kelhet jópár kortárs regénnyel is, és lesz bőven olyan párbaj, ahol nem marad alul…

>!
Fallen_Angel P
Kir Bulicsov: Túlélők

Egy viszonylag egyszerű ötletből – idegen bolygón ragadt űrhajó – Kir Bulicsov igen jó könyvet írt. Közvetlenül előtte olvastam Az utolsó háborút, aminek az alapötlete még jobb volt, összességében talán mégis a Túlélők tetszett jobban.
Érdekes és színes a bolygó világa, olvasás közben láttam magam előtt a különleges élőlényeket és a köztük élő embereket. Ugyanakkor veszélyes és kegyetlen is a hely, ahol a kis csapat küzd a túlélésért. Külön értékeltem, hogy nagyon érzékletesen írta meg, hogyan reagáltak az emberek az adott helyzetre (spoiler).
A fiatalok drámája ugyan kicsit kevésbé fogott meg, de Pavlis visszatérésének örültem. Egyik könyvben sem kimondottan főszereplő, mégis ő fogja össze őket.
Szóval Kir Bulicsov igen kellemes meglepetés volt és azt hiszem, ideje jobban körülnéznem az orosz sci-fi irodalomban.

6 hozzászólás
>!
reta09 P
Kir Bulicsov: Túlélők

A történet egy bolygón játszódik, ahova lezuhant a Pólus kutatóhajó. Egy maroknyi megmaradt ember megpróbál embernek is maradni az embertelen körülmények között is. De vajon mi tesz minket civilizált emberré? A tudás? A hagyományok? A készségek?

Ehhez hasonló kérdéseket feszeget az író ebben a regényében. Mennyi idő alatt feljődünk vissza? A túlélésért mindent, vagy nem szabad feladni az elveinket? Napokkal az olvasás után is rengeteget agyalok ezen a könyvön. Már ezért is az egyik kedvencem lett az utóbbi időben. Annak ellenére, hogy az eredeti mű 1988-ban jelent meg, még ma is értékes gondolatokat rejt.

A cselekményről nem sokat írok a blogon, mert nekem nem az volt a legfőbb vetülete. Viszont meg kell említenem, hogy a végére tök izgalmas lett, ahogy versenyt futottak az idővel. Konkrétan izgultam, hogy az legyen, amit szeretnék.

Nem csak a sci-fi szerelmeseinek tudom ajánli, hanem azoknak is, akik szeretnek elgondolkodtató, mélyebb kérdéseket feszegető könyveket olvasni. Bennem rengeteg kérdést felvetett, és napokkal utána is csak a könyvön agyalok! Nagyon jó könyv!

https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2018/08/kir-bul…

>!
gyuszi64
Kir Bulicsov: Túlélők

Nagyszerű regény. A történet kellően összetett, a karakterek (főleg az elején :) ) nem direktek, a jellemzően kelet-európai, gyakori moralizálás-elmélkedés (amit én annyira szeretek) nem lassítja le a történetet, a szerző szépen ábrázolja a fogyó szellemi javakat, a humán erőforrások beszűkülését. Nagy fantáziával, erősen indít, az utolsó harmad pörgős kalandregény, nekem egy kicsit „magas feszültséggel”, az eleje jobban tetszett, de ez nem baj. Érdekes, tíz szerzőből kilenc az utolsó néhány oldalt nem írta volna meg, ezt külön meg kell köszönnünk a szerzőnek.

Szóval a könyv hatásos és egészen kiváló. Bulicsov korai regénye, a jól sikerült Az utolsó háború inkább még ifjúsági volt (azidőtájt a sci-fit keleten „az ifjúság számára írt mű”-nek kategorizálták), ez a mostani komolyabb munka. Azt hiszem, ennél jobb regényt nem fogunk olvasni a szerzőtől.

7 hozzászólás
>!
Költsei_Firincz
Kir Bulicsov: Túlélők

Klasszikus hajótörés-túlélés történet sci-fi jelmezben, toposz mely egy idegen bolygón, idegen feltételek között bomlik ki. Egy csapatnyi ember, akik a világ idegenségét tapasztalják meg – a maga brutalitásában és kegyetlenségében. Kir Bulicsov és az általa teremtett világ képes arra, hogy elvarázsolja és messzire repítse az olvasót. A túlélő csoporton belül kifejlődő újfajta, környezethez szabott hierarchia, a dominanciaharcok és az érzelmi kapcsolatok feszessége mind olyasmi, ami berántja az olvasót a történetbe…
…ahol – és ezzel sincs semmi gond, sőt! – a körülmények és az ezekhez való viszonyulás az, ami igazán ámultató. Bulicsov a Szovjetunió gyermeke, orosz íróként sci-fi-ben utazott, s ismerve a kor viszonyait, nincs is min csodálkozni. Bár azt ne felejtsük el, hogy ezen a műfajon is rajta tartotta szemét a cenzor, s itt sem lehetett bármit/bárhogyan. Éppen ezért nagyjaink másfajta kulturális diktatúrája és terrorja felől nézve, az új magyar kulturkampf közepébe csöppenve számíthatunk arra, hogy a sci-fi hazánkban is egyre népszerűbb lesz. Újra.
Ha nézőpontunkat kiterjesztjük arra, hogy milyen szempontoknak akart/tudott megfelelni a szerző, s mi lehetett az, amit kijátszani akart, akkor egy egészen új színnel gazdagodik Túlélők [Посёлок] című regény olvasata. Nyomozhatóvá válik a múlt, érthetőbbé a jelen, s irodalommá a sci-fi.
Én élveztem az elejétől a végéig, s egyetlen pillanatig sem zavart, hogy a regény egy másik világ szülötte. Egy olyan világé, mely innen nézve legalább annyira bornírt, mint a sajátunk. Vagy az idegen bolygó, ahol hőseink hajótörést szenvedtek.
Őszintén remélem, hogy nem készül film ebből a könyvből. mert addig szárnyalhat szabadon a fantázia, addig képzelhetjük el magunknak, hogy milyen lényekből nyerik a „ragasztót”, s miféle állat a „kecske”. Mert persze tök más. csak éppen könnyű ráaggatni a földi elnevezéseket.

>!
mandrea
Kir Bulicsov: Túlélők

Ez egy nagyszerű könyv, amely olvastatta magát.
Egy valóságos szociológiai tanulmány, ahogy elzárt, kicsiny közösség próbálja megőrizni civilizáltságát a barátságtalan környezetben. Az író nagyon jól feszegeti, mi is tesz minket civilizálttá és emberré, de ugyanakkor rámutat arra is, hogy a mindennapi túlélés közben ezek szinte lényegtelenné válnak (fontosabbá válik, hogy meg tudjuk szerezni a banánt, mint hogy képesek legyünk késsel-villával megenni).
Nagyon tetszett a környezet, az élővilág bemutatása. A földitől teljesen eltérő lények (végre!), amelyeknek mégis van valami olyan sajátossága, ami miatt rá lehet húzni egy földi nevet.
Számomra a cselekmény is végig izgalmas volt és az utolsó pillanatig kétséges a kimenetele.
Abszolút kedvenc lett.


Népszerű idézetek

>!
Zsola

Buta dolog várni, a legszokványosabb és egyben leginkább helytelen elfoglaltság. Úgy kellene élni, hogy egyáltalán ne várjunk…

241. oldal, 2. rész, 5. fejezet

>!
reta09 P

Valószínű, hogy mi már sokkal észszerűbbek lettünk – a világegyetemet a mi józan szükségleteink szerint akarjuk alakítani, beskatulyázni, és még az is kihoz a sodrunkból, ha valami nem fér be a skatulyába, a számára kijelölt helyre. Az ősi utazók hittek Hüberboreában és a kutyafejű emberekben, nem ijedtek meg tőlük. Mi meg biztosak vagyunk abban, hogy az egész világegyetemre egységes genetikai kód érvényes, egy kutyafejű ember láttán pedig nem kiáltunk fel áhítatosan és meglepetten, hanem elkezdjük számolni a kromoszómáit.

222. oldal, Második rész - A szakadékon túl, 4. fejezet

>!
reta09 P

Kell, hogy legyen törvényszerűség, biztos léteznek valami táblázatok, különben csak újra meg újra felfedezzük a spanyolviaszt. Paradox helyzet. Spanyolviasz nem is létezik, az Öreg mégis állandóan ezzel korhol minket, anélkül, hogy belegondolna, van-e értelme.

7. oldal, Első rész - A szakadék, 1. fejezet

>!
reta09 P

– Én félek a jövőtől, ahol az új embertípus uralkodik: Dick, a vadász. Ő számomra a visszalépést, a természet ember felett aratott győzelmét jelképezi.

30. oldal, Első rész - A szakadék, 1. fejezet

>!
reta09 P

– Valaki szeretné még megégetni magát? – kérdezte Thomas. – Nos, bátor csapattársaim? Jut eszembe, az indiánok ezt tüzes víznek nevezték.
– Aztán lerészegedtek, és aprópénzért odaadták a földeket a fehér gyarmatosítóknak – idézte fel Oleg a történelemórát.

60. oldal, Első rész - A szakadék, 2. fejezet

>!
reta09 P

„Jó dolguk van a földi gyerekeknek – mondogatta az Öreg. – A szülők csak panaszkodnak, hogy mennyi felesleges szót szed fel az iskolában vagy az utcán, a tévét bekapcsolva vagy utazgatva. Pedig a földi gyerek – boldog ember. Információbőség veszi körül, ami rázúdul minden irányból. És az összes információt a szavak hordozzák. Nálunk meg mi van? Fél tucat felnőtt, akik ezer szóval is elboldogulnak.”

121. oldal, Második rész - A szakadékon túl, 1. fejezet

>!
reta09 P

Oleg nem értett egyet az Öreggel. Úgy vélte, hogy az új generáció nyelve nem szegényedik, pusztán változik. Hiszen a gyerekeknek gyakran kell új neveket kitalálni olyan dolgoknak vagy jelenségeknek, amelyek a felnőttek számára ismeretlenek. Nemcsak új szavakat kell létrehozniuk, hanem a régieket is új környezetbe helyezni.

122. oldal, Második rész - A szakadékon túl, 1. fejezet

>!
reta09 P

Pavlis leült egy konténerre, és győzködni kezdte magát, hogy tulajdonképpen szerencséje van, mert így több időt szentelhet a hasznos munkának, és az esély, hogy valamivel hozzájáruljon a tudomány fejlődéséhez, jelentősen megnövekedett. Meggyőzni magát persze nem sikerült, és Pavlis patetikus hangnemű felmondóleveleket kezdett magában fogalmazni, a vezetőség részéről a munkatársak irányába megnyilvánuló szadista kegyetlenségre hivatkozva.

174. oldal, Második rész - A szakadékon túl, 3. fejezet

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Ugrás a jövőbe
Ivan Jefremov: Az Androméda-köd
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma V.
Andy Weir: A marsi
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Marissa Meyer: Scarlet