Túlélők (Dr. Pavlis) 2 csillagozás

Kir Bulicsov: Túlélők

A ​Pólus kutatóűrhajó húsz évvel ezelőtt tragikus balesetet szenvedett egy még felderítetlen bolygón. A fedélzeten mérnökök, tudósok utaztak családtagjaikkal. Akik életben maradtak, azoknak is sürgősen el kellett menekülniük az erősen sugárzó roncsok közeléből. A technikai eszközeiktől megfosztott embereknek meg kellett tanulniuk boldogulni a bolygó mesevilágszerű, mégis ellenséges környezetében, ám egy pillanatra sem adták föl a reményt, hogy egyszer segélykérő hívást küldhetnek a Földre.
Húsz év alatt az eredeti túlélők a viszontagságok közepette megtizedelődtek, de ugyanakkor egy új nemzedék is megszületett, amelynek tagjai már a névtelen bolygót hívják otthonuknak, hozzáedződtek a zord éghajlathoz, és a vadászat is a vérükben van.
Most azonban, húsz év múltán egy második felderítőhajó közeledik, a Magellán, melynek legénysége mit sem tud az egykori balesetről, ők csak egy ismeretlen világot akarnak feltérképezni. Vajon sikerül-e egymásra akadni a bolygó hatalmas,… (tovább)

Eredeti mű: Кир Булычев: Посёлок

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628795 · Fordította: Egri Zsuzsanna

Kedvencelte 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsola
Kir Bulicsov: Túlélők

Kicsit a Sötét éden kicsit a Bioszféra, kicsit a Halálvilág.

Harc a túlélésért egy idegen ellenséges bolygón. Ez a téma valahogy minidig is megfogott. Bulicsov elképesztő bolygót alkotott (kár hogy nincs neve csak száma) és annak minden bemutatott élőlénye elképesztő. Bulicsov szintén. Zseniálisan kitalálta ezt bolygót, teljesen jól el tudtam képzelni, mintha én magam is ott lettem volna. Az egész él lélegzik, lüktet és mégis fakó, elsősorban a szinte állandó felhőzet és köd miatt. Az őshonos élőlények többek között az óriás fák, a kecskék, a pitypangok, az ördögszekerek, a sakálok, a musztángok és az a ragasztóköpő nyavalya, aminek a neve most nem jut eszembe mind-mind megjelentek lelki szemeim előtt (sok idegen létformának földi nevet adtak a túlélők).

spoiler

Szinte az összes karakterre jellemző, hogy jól elkülöníthető és egyedi személyiséggel rendelkezik. A köztük fellépő konfliktusok is hihetőek és kivallóan illeszkednek a történet szerkezetébe. Mégis mindenki egy célért küzd, mégpedig azért, hogy megtalálják őket és elmehessenek erről a bolygóról. Ez még akkor is igaz, ha a fiatalok már nem emlékeznek (nem is emlékezhetnek) arra, hogy milyen volt az élet a katasztrófa előtt és egyesek (Dick) akár inkább már maradnának (ezt legalább már ismerik).

A könyv közepe felé éreztem némi hullámvölgyet. Az ott történt események valahogy nem kötöttek le. Aztán volt olyan is, amikor idegeskedtem és azt mondtam, hogy: Na, ne már ilyen már tényleg nincs! spoiler Viszont ezzel a húzással Bulicsov olyan szintre fokozta (legalábbis nálam) a bizonytalanságot, hogy szinte már elhittem neki azt, hogy spoiler.

Összességében nem tökéletes, de szerintem nagyon szerethető történet, amely egy szinte hibátlanul megalkotott világban játszódik.

4 hozzászólás
>!
WerWolf
Kir Bulicsov: Túlélők

A túlélők története lassan tárulkozik fel előttünk, ahogy egy újabb expedíciót küldenek a lezuhant Pólushoz, a jégbe fagyott hegyeken keresztül. 17 év telt el a tragédia óta, és az új nemzedék már csak hírből ismeri a Földet. Az idősebbek próbálják fenntartani a civilizáció látszatát a maréknyi embert számláló közösségben, de a fiatalok már egyre jobban ennek az új bolygónak a gyermekei.
Az elején kicsit lassan haladtam az olvasással, hiszen nem szólt másról, mint a falu, a túlélők és a környezet bemutatásáról. Megragadott, hogy Bulicsov nem talált ki új neveket a bolygó flóra és fauna egyedeinek a meghatározására, hanem az idősebbekkel neveztette el azokat valami földi hasonlóságuk alapján. Csak később jöttem rá, hogy ez mennyire tudatos is volt az írótól, hiszen ezzel még közelebb hozta, nem csak ezt az ismeretlen világot az olvasókhoz, hanem a túlélők fiatal generációjának a gondolkodásmódját is.
A könyv második felét egy szuszra olvastam el, ugyanis nem tudtam letenni. A kötet első felében Bulicsov csak építette a történetet, viszont a második felében már elkezdte csűrni-csavarni, hogy a feszültség egyre csak növekedjen és növekedjen. Teszi mindezt úgy, hogy az utolsó oldalakig nem derül ki, hogy tragédiával vagy happy enddel végződik a történet.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/07/kir-bulicsov-tulelok/


Népszerű idézetek

>!
Zsola

Buta dolog várni, a legszokványosabb és egyben leginkább helytelen elfoglaltság. Úgy kellene élni, hogy egyáltalán ne várjunk…

241. oldal, 2. rész, 5. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Ugrás a jövőbe
Ivan Jefremov: Az Androméda-köd
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma V.
Andy Weir: A marsi
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Marissa Meyer: Scarlet