Az ​utolsó háború (Dr. Pavlis) 63 csillagozás

Kir Bulicsov: Az utolsó háború Kir Bulicsov: Az utolsó háború Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Szegezsa teherszállító űrhajó váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt…
Feltámasztógépet is visznek magukkal, tudományukkal és technikájukkal újjá tudnák teremteni a Kék Bolygót, de…
De érdemes-e megmenteni, érdemes-e új életre kelteni azt a civilizációt, amely öngyilkos lett? Hátha a régi előítéletek és indulatok is feltámadnak?
Kirill Bulicsov tudományos-fantaszitkus regénye egyértelmű választ ad a kérdésekre: Igen!
Értelmes élőlények nem engedhetik meg az élet elpusztulását.

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kossuth Fantasztikus Sorozat

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
314 oldal · ISBN: 9789635510016 · Fordította: Sárközy Gyula
>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859731 · Fordította: Sárközy Gyula
>!
Kossuth, Budapest, 1978
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630910861 · Fordította: Sárközy Gyula

1 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Gennagyij Szergejevics Zagrebin · Jurij Petrovics Cigankov (Kölyök) · Kira Szergejevna Tkacsenko · Korona Vasz · Ligoni Kori · Manvei Vaprasz tábornok · Sznezsina Panova · Vlagyiszlav Vlagyimirovics Pavlis


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Már régóta szerettem volna elolvasni, kerestem ezt a könyvet a Bosnyák kínálatában, s nemrég sikerült. Az „orosz-hónap” keretén belül pedig azonnal műsorra tűztem, s nem csalódtam. A ’60-as évek hidegháborús hangulatára válaszként olyan galaktikus példát, s megoldást vázolt fel az író, amely akkor még csak legszebb reményeiben élhetett, mert a megosztott Föld szuperhatalmait irányító vezetők még feltétlen a vetélytársak legyőzésében, s nem együttműködésben gondolkodtak. Az 50 évvel későbbi mában is léteznek sajnos olyan vezetők, akik mindenképp mások elleni küzdelemben, s legyőzetésükben találják meg örök hatalmuk forrásait. Még nem jutottunk túl „az emberiség gyermekkorán”.
A Szegezsa űrhajó legénysége és a koronák a galaktikus együttműködés gondolatát képviselve oldják meg a Muna bolygón kialakult helyzetet – s ez egy igazán kalandos, fordulatos történetet eredményez a regényben. Több hasonló feldolgozás is ismeretes a SF-irodalomban, – istennek lenni egy fejletlenebb világban –, de Bulicsov könyve is a jobbak közül való. Ajánlom!

fekiyeti79 P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Szeretném azt mondani, hogy a könyv jó… Nem, a könyv nagyon jó!

Az emberiség három legnagyobb problémáját kiválóan szemlélteti a történet; az egyik – ahogy a Terminátor is mondta anno: „A véretekben van az önpusztítás.” Lehetünk bármilyen fejlettek, bármennyire civilizáltak, ez a kisördög mindig ott bújkál a tudatalattiban.
A másik, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás; a változásoktól való félelem, sőt egyenesen elutasítás az új, a más irányában.
A harmadik pedig az örök kérdés: van-e jogunk Istent játszani, amennyiben adottak a lehetőségek? Még akkor is, ha amit teszünk, a MI meglátásunk szerint helyes.
Mindezt egy kalandos, érdekes, néha humoros történet kereteibe foglalva.

Egyetlen (talán nem is) hibája az, hogy eljárt felette az idő. Na nem a téma fölött, amit feldolgoz, hanem a kor technikai csodái miatt, amiket már régen túlszárnyalt az emberiség; ezek közül is legszembetűnőbb a telekommunikációs eszközök repertoárja. Ezek ma már inkább mosolyogtatóak, viszont elfogadva, túllépve rajtuk tényleg egy nagyon jó történetet kapunk, igazi retro hangulattal.
Azt azért nem értettem, miért kell az űrhajót felgyorsítani a térugráshoz; miért nem elég egyszerűen bekapcsolni a térhajtóművet, minek hozzá ez az aránylag hosszadalmas procedúra. De ez lehet, csak az én tudatlanságomból fakad, és ha jobban belegondolok, a DeLoreannek is kell az a 88Mph az időugráshoz. :)

Mintegy lábjegyzetként még megjegyzem, hogy a könyv végén található Melléklet c. fejezet(?) nem képezi szerves részét a cselekménynek. spoiler Érdekességként elolvasható, de az összképet tekintve teljesen felesleges és elhanyagolható.
Vagyis mégsem, hisz' a Bulicsov-életmű része, de magának Az utolsó háborúnak megvan a lezárása, ezt egy másik időben, a fő történettől elvonatkoztatva érdemes elolvasni. :)

>!
Kossuth, Budapest, 1975
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 963090232x · Fordította: Sárközy Gyula
1 hozzászólás
NewL P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Üdítően retro fílingem lett tőle. Ezt a történetet gyerekként olvastam először, még a papám adta a kezembe. Akkor persze csak a történet érdekelt, nem igazán fogtam fel azt, hogy miről is van benne szó, a halál önmaga sem jelentett nekem még semmit. Így felnőttebb fejjel, már sokkal jobban tudom értékelni a leírtakat, a kicsit elavult űrhajó leírást (papírra írt jelentések, írógépek, dohányzás az űrhajón). A könyv ennek ellenére időtlennek is tekinthető, hiszen az emberi természetet jól meg tudta fogni.

4 hozzászólás
WerWolf>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Kir Bulicsov 1970-ben írta meg Az utolsó háború című regényét, amikor még nem volt ismert minden következménye egy esetleges atomháborúnak. A nukleáris tél fogalma és a valódi pusztítás mértéke csak később vált ismerté. Viszont Bulicsovot nem is az atomkatasztrófát követő helyzet elemzése érdekelte, hanem az ember, aki képes egy egész bolygó elpusztítására.
A kalandos regény fényévekre repít el bennünket a Földtől, egy, az emberiséghez nagyon hasonlító faj otthonába. A Kék Bolygón, a katasztrófa előtt több értelmes faj is élt, akik néha békében, de leginkább háborúban álltak egymással. A fegyverkezési verseny nem csak a gazdaságot viselte meg, hanem a társadalmat is, mely egyre jobban egy katonai diktatúrára hasonlított, ahol a cél nem a béke megteremtése volt, hanem az ellenség teljes kiirtása, bármilyen áron.
Kir Bulicsov több érzékeny témát is érint a regényében. Azzal, hogy a Kék Bolygóra helyezi a cselekményt, mintegy időben és térben is távolabb viszi az emberiségtől, mégis magával az emberiséggel, annak jelenével és jövőjével foglalkozik.
Az utolsó háborút azonban lehet egy kalandos sci-fi történetként is olvasni, ahol az érzékeny témákat átugorva az izgalmas történetre koncentrálunk. Az újrakezdés első nehézkes lépéseit követhetjük nyomon, ahol a Kék Bolygó lakói nem azt kérik Pavlis doktoréktól, hogy vigyék őket egy másik bolygóra, ahol újrakezdhetik, hanem a segítségüket kérik abban, hogy a Kék Bolygón, az örökségüket és kultúrájukat megőrizve kezdhessenek egy új életet, építhessenek egy új civilizációt.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/04/kir-bulicsov-az-utolso-haboru/

Ananiila>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Az elején azt gondoltam, hogy ez bizony 5 csillagos lesz, de valahogy ellaposodott menet közben.
Tetszett ez a jövőkép, amikor összefognak a különböző szerzetek és segítséget nyújtanak olyanoknak akik még nem tartanak a fejlődésben (különösen gondolkodásban) ott ahol a többi kozmikus faj. Az emberi faj elég pozitívan jelenik meg a történetben, míg negatív tulajdonságaink ki lettek vetítve a Mura bolygó lakóira.
Kicsit tényleg olyan, mintha egy Star-Trek epizód lenne.
Az ilyen tipusú sci-fi az egyik kedvencem. Társadalomkritika, kis politika, és minimális technika (azt úgysem értem)
Kicsit ugyan retró, de nem zavaróan (az állandó papírozáson mosolyogtam)
A végén a Mellékletek részt viszont egyáltalán nem értettem és el is rontotta az élményt. Ez nekem túl szürreálisra sikerült, nem is kapcsolódik Az utolsó háború történetéhez.

B_Petra>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Én szeretem a régi sci-fit, meg az orosz sci-fit is, meg az űrhajós sci-fit is, meg Pavlist is, de ez már nekem is retro, és abból is az alig alig élvezhető.
Már nagyon eljárt felette az idő.

zamil>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Jó kis regény lehetett ez a maga idejében. Nem kimondottan a hidegháború elszabadulását olvashatjuk, hogy járhattunk volna mi is.
A történet ér a legtöbbet a műben, a karakterek már elég egysíkúak, kidolgozatlanak.
A végén meg azt a sok kisebb elbeszélést amit az űrhajósok összehoznak ki kellett volna hagyni, csak rontotta a színvonalat.
Viszont meg kell mondjam jól szórakoztam, voltak olyan mondatok amitől mosolyogtam. Érdekesen képzelte el az űrutazást az író, a szakácsnő és a konyhája (van itt minden hagyma, még mirelit csirke is) igazán egyedi gondolat.

Robberator P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Óriási rajongója vagyok az írónak, de eddig csak novelláival találkoztam, így jogos kétségeim voltak, hogy a nagyszerű helyzeteket szívfacsaró- illetve melengető előadása szintén érvényesülni tud-e egy regény hosszában. A válasz egy egyértelmű igen, minimális szépséghibákkal.
A könyvet lehető legrövidebben egy orosz Star Trek történetként tudnám leírni. Viszont itt a rendszerek szövetsége még legkoraibb napjait éli, és középpontját nem az emberi civilizáció szolgálja. Ilyen köntösben vállalkozik egy küldetésre a könyvben szereplő hajó és legénysége, melyben végül szembe kell nézniük az emberiség legsötétebb oldalával.
Remek a kérdésfeltevése a könyvnek, tetszett az alapszituáció, és a szereplőket is megszerettem. Egyértelműen olvasnék tovább a sorozatban.
Az említett szépséghibái a könyvnek, hogy kicsit túlságosan visszafogott szerintem a témájához mérten. Bár ez valamennyire a helyzetből adódik spoiler, de határozottan voltak számomra teljesen egyértelmű kihagyott ziccerek, amik elvben nem állhattak volna távol néhány szereplő moralitásától. Illetve, habár könnyen belopatja Bulicsov szereplőit a szívembe, páran közülük kifejezetten elhanyagolva maradtak. Persze, egy nagyobb gárda eredménye ez mindenképp, mégsem éreztem feltétlen, hogy egyből ugranom kell a következő kötetre, hogy megtudjam, kivel mi történik.
Remek sci-fi, Bulicsov iránti lelkesedésemet fenntartotta, mégis, lehetett volna csöppet jobb is.

>!
Kossuth, Budapest, 1975
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 963090232x · Fordította: Sárközy Gyula
pwz IP>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Hékááááás, ez jóóóóó :)! Megint rá kellett ébrednem, hogy ami orosz, az nem szükségszerűen rossz – pláne nem irodalmi mű, pláne nem sci-fi!!!!!!! :)
Érdekes, ezt már máshol is írtam, hogy régen – gyerekként – a volt szocialista tábor sci-fi íróit nagyvonalúan hanyagoltuk. Ma ha komolyabb gondolatokra vágyik az ember ebben a műfajban, akkor nyugodtan vegye elő a szovjet-orosz írókat (is), még most is jók. Ez a könyv – főleg a vége felé – sokszor Az út c. művet juttatja eszembe. Szerintem ezt is remekül meg lehetne filmesíteni, lenne benne „emberi” jellem, az biztos! :)
/E mellé ajánlom még a Nehéz istennek lenni és az Istenemberek c. műveket, bár azok is mind orosz írók :D/

>!
Kossuth, Budapest, 1975
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 963090232x · Fordította: Sárközy Gyula
Leonidas>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Pár hete találkoztam először a regénnyel. @pwz hívta fel a figyelmem Bulicsov művére, amit így utólag is köszönök. :)
Őszintén szólva nem nagyon ismerem a szovjet sci-fi írókat, emiatt kissé óvatosabban kezelem a regényeiket. Eleinte féltem, hogy nem nekem való, de kellemes meglepetést okozott. Végig izgalmas, váratlan eseményekkel teli, nagyszerű történet. Bulicsov mesterien adagolja a meglepő fordulatokat. A karakterei szerethetők, a párbeszédek jók, élvezetesek.
Az író kétségtelenül figyelmeztetésnek szánta a regényt. Megrázóan tárja elénk a szörnyű pusztítást, ami könnyen bekövetkezhet a földön is. Rámutat milyen végzetes következményekkel járhat, ha szellemileg korlátolt, hataloméhes őrültek kerülnek vezető pozícióba. Mégis végig éreztem, hogy van remény és vannak „emberek”, akik megérdemlik a második esélyt.
Kiváló szórakozást nyújtó, elgondolkodtató regény.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bla I>!

Bauer kinyitotta a spalettákat, és az ablakon benézett a kinti szürke, esős világ.

49. oldal

NewL P>!

Ezúttal az álom kezdete és vége közt sok miriád kilométer távolság terül majd el, s ez olyan csillagászati szám, amelyet már csak a matematika tud felfogni, az emberi ész nem.

matthews>!

A Galaktikai expedíciók legfontosabb követelménye: nem beavatkozni! Soha nem avatkozni be más világok belügyeibe. Bármilyen beavatkozás azzal a veszéllyel jár, hogy megzavarja a civilizáció fejlődésének természetes menetét.

246. oldal (Kossuth, 1975)

blianhun>!

A házak és kerítések festése, mint az Mark Twain óta ismeretes, azt a vágyat váltja ki a külső szemlélőből, hogy ő is bekapcsolódjék ebbe a munkába.

blianhun>!

– Tojnak?
– Igen. Tojást. Abból kel ki az utód. A tojást is megesszük.
– Elszomorító, hogy észtestvéreink ilyen megátalkodott ragadozók – jegyezte meg Vasz.

Kapcsolódó szócikkek: Korona Vasz · Sznezsina Panova
blianhun>!

Belenézett a tükörbe, és megállapította, hogy tetszik magának. Nem volt hiú. Egyszerűen olyan nagyon szép volt, hogy kénytelen volt maga is elismerni.

Kapcsolódó szócikkek: szépség · Sznezsina Panova
SadPanda>!

Az árulás a gyengék tulajdonsága, akik, csak hogy az erősek árnyékában élhessenek, képesek eltiporni a még gyengébbeket.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árulás
SadPanda>!

Minden ember olyan mértékkel méri a másikat, amilyenre őt tanították, és a maga módján magyarázza a tetteit.

202. oldal

SadPanda>!

Azt olvasta valahol, hogy minden embernek joga van tíz percre az álom és a felébredés között, amikor komótosan végiggondolhatja az álmát és úgy fejezheti be, ahogy neki tetszik.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ébredés · Sznezsina Panova
Anikó_Kádár P>!

(…) A la guerre, comme á la guerre.
– Ez milyen nyelven van? – kérdezte a Kölyök.
– Franciául. Azt jelenti: a háborúban úgy kell viselkedni, mint a háborúban.


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Alekszej Kalugin: Végzetes álmok
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Tatyjana Tolsztaja: A macskány
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Ann Aguirre: Horda
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán