Az ​utolsó háború (Dr. Pavlis) 71 csillagozás

Kir Bulicsov: Az utolsó háború Kir Bulicsov: Az utolsó háború Kir Bulicsov: Az utolsó háború

A Szegezsa teherszállító űrhajó, Pavlis doktorral a fedélzetén, váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben ugyanis egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait. De érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?
Kir Bulicsov az orosz sci-fi nagy klasszikusa. Regényeiben a játékosság, a maró gúny és irónia éppúgy helyet kap, mint a mély emberismeret és a filozofikus bölcsesség.

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kossuth Fantasztikus Sorozat Kossuth

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
314 oldal · ISBN: 9789635510016 · Fordította: Sárközy Gyula
>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859731 · Fordította: Sárközy Gyula
>!
Kossuth, Budapest, 1978
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630910861 · Fordította: Sárközy Gyula

1 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Gennagyij Szergejevics Zagrebin · Jurij Petrovics Cigankov (Kölyök) · Kira Szergejevna Tkacsenko · Korona Vasz · Ligoni Kori · Manvei Vaprasz tábornok · Sznezsina Panova · Vlagyiszlav Vlagyimirovics Pavlis


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Már régóta szerettem volna elolvasni, kerestem ezt a könyvet a Bosnyák kínálatában, s nemrég sikerült. Az „orosz-hónap” keretén belül pedig azonnal műsorra tűztem, s nem csalódtam. A ’60-as évek hidegháborús hangulatára válaszként olyan galaktikus példát, s megoldást vázolt fel az író, amely akkor még csak legszebb reményeiben élhetett, mert a megosztott Föld szuperhatalmait irányító vezetők még feltétlen a vetélytársak legyőzésében, s nem együttműködésben gondolkodtak. Az 50 évvel későbbi mában is léteznek sajnos olyan vezetők, akik mindenképp mások elleni küzdelemben, s legyőzetésükben találják meg örök hatalmuk forrásait. Még nem jutottunk túl „az emberiség gyermekkorán”.
A Szegezsa űrhajó legénysége és a koronák a galaktikus együttműködés gondolatát képviselve oldják meg a Muna bolygón kialakult helyzetet – s ez egy igazán kalandos, fordulatos történetet eredményez a regényben. Több hasonló feldolgozás is ismeretes a SF-irodalomban, – istennek lenni egy fejletlenebb világban –, de Bulicsov könyve is a jobbak közül való. Ajánlom!

fekiyeti79 P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Szeretném azt mondani, hogy a könyv jó… Nem, a könyv nagyon jó!

Az emberiség három legnagyobb problémáját kiválóan szemlélteti a történet; az egyik – ahogy a Terminátor is mondta anno: „A véretekben van az önpusztítás.” Lehetünk bármilyen fejlettek, bármennyire civilizáltak, ez a kisördög mindig ott bújkál a tudatalattiban.
A másik, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás; a változásoktól való félelem, sőt egyenesen elutasítás az új, a más irányában.
A harmadik pedig az örök kérdés: van-e jogunk Istent játszani, amennyiben adottak a lehetőségek? Még akkor is, ha amit teszünk, a MI meglátásunk szerint helyes.
Mindezt egy kalandos, érdekes, néha humoros történet kereteibe foglalva.

Egyetlen (talán nem is) hibája az, hogy eljárt felette az idő. Na nem a téma fölött, amit feldolgoz, hanem a kor technikai csodái miatt, amiket már régen túlszárnyalt az emberiség; ezek közül is legszembetűnőbb a telekommunikációs eszközök repertoárja. Ezek ma már inkább mosolyogtatóak, viszont elfogadva, túllépve rajtuk tényleg egy nagyon jó történetet kapunk, igazi retro hangulattal.
Azt azért nem értettem, miért kell az űrhajót felgyorsítani a térugráshoz; miért nem elég egyszerűen bekapcsolni a térhajtóművet, minek hozzá ez az aránylag hosszadalmas procedúra. De ez lehet, csak az én tudatlanságomból fakad, és ha jobban belegondolok, a DeLoreannek is kell az a 88Mph az időugráshoz. :)

Mintegy lábjegyzetként még megjegyzem, hogy a könyv végén található Melléklet c. fejezet(?) nem képezi szerves részét a cselekménynek. spoiler Érdekességként elolvasható, de az összképet tekintve teljesen felesleges és elhanyagolható.
Vagyis mégsem, hisz' a Bulicsov-életmű része, de magának Az utolsó háborúnak megvan a lezárása, ezt egy másik időben, a fő történettől elvonatkoztatva érdemes elolvasni. :)

>!
Kossuth, Budapest, 1975
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 963090232x · Fordította: Sárközy Gyula
1 hozzászólás
NewL P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Üdítően retro fílingem lett tőle. Ezt a történetet gyerekként olvastam először, még a papám adta a kezembe. Akkor persze csak a történet érdekelt, nem igazán fogtam fel azt, hogy miről is van benne szó, a halál önmaga sem jelentett nekem még semmit. Így felnőttebb fejjel, már sokkal jobban tudom értékelni a leírtakat, a kicsit elavult űrhajó leírást (papírra írt jelentések, írógépek, dohányzás az űrhajón). A könyv ennek ellenére időtlennek is tekinthető, hiszen az emberi természetet jól meg tudta fogni.

4 hozzászólás
ppeva P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Fiatalon nem olvastam sci-fi könyveket, de később rájuk találtam, és megkedveltem őket.
Ez itt egy abszolút retro sci-fi, nemcsak abban, hogy szovjet, meg 1970-ben jelent meg, hanem abban is, hogy teli van vicces abszurditásokkal. Nyilván tisztában volt vele Bulicsov, hogy az úrhajósok nem dohányoznak, sminkelnek, fürdenek kádban* űrutazás közben, nem papírra írják írógéppel a jelentéseket, és nem is visznek magukkal egy kövér, nagyszívű, amolyan kedves napközis szakácsnénire hasonlító Milja nénit, aki porcelán teáscsészéket mosogat feszültségoldóként, süt-főz, pirogot, borscsot, kompótot tálal, a kuktarobotra kis köténykét köt, és baromfit nevel… De ezeken legfeljebb jókat mosolyog az ember, mert annyira beleilleszkedik a szovjet … – gyermekirodalomba!
Igen, gyermekirodalom. Ezt a könyvet a szovjetunióbeli Móra Kiadó adta ki, és mikor elmeséltem az orosz barátnőm menyének**, mit olvasok épp oroszul, lelkesen visszaírt, hogy igen, ő is nagyon szerette gyerekkorában, és a kislányuk (9 éves) épp most olvassa Bulicsov egy másik művét.
Szóval kiderült, hogy egy gyerekkönyvet olvastam***, de egyáltalán nem bántam.
Viszonylag az elején tartottam még, amikor valamelyik mondatnál elkezdte fúrni az oldalamat, hogy vajon hogy lehetett ez az eredetiben. Mivel orosz nyelvű könyvek tömegével találhatók fenn a neten, rákerestem, és persze rögtön megtaláltam. Nagyon szórakoztató volt a két könyvet nagyjából párhuzamosan olvasni. Utoljára Sztrugackijék Stalkerét olvastam így. Sok más mellett azt is élveztem, hogy így a különféle ketyeréket, fegyvereket, járgányokat és térugrásokat nem kellett kiszótároznom, csak megnéztem, mi van a fordításban.
A végén az irodalmi almanach történetei kicsit kilógtak nekem a könyvből, de hát volt még néhány sztorija, amiket okvetlenül el akart sütni. :)
Összességében jó kis olvasmány volt, örülök, hogy előrelátóan bespájzoltam a könyvtárból Bulicsevtől egy másik könyvet is. Ha sokáig tart még a zárvány – igen, véletlenül ezt sikerült írnom, és ezt most így is hagyom! –, lehet, hogy azt is párhuzamosan olvasom majd az eredetivel.

*ez a kádban fürdés ugyan fordítói hiba volt, az eredetiben „csak” zuhanyozás van :)
**nagy könyvmoly, olyan jó, hogy lehet vele könyvekről beszélgetni! A barátnőmtől nem gyakran kérdezem, mit olvas, mert pár éve kénytelen voltam egy büntető Pikul könyvet elolvasni miatta… :)
***bár a könyvtárban a felnőtt sci-fi polcról vettem le

Lisie87 P>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Nagyon tetszett, eddig ez a legjobb, amit Bulicsovtól olvastam. A történet nagyon retro, de mégis érdekes és izgalmas!

2 hozzászólás
WerWolf>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Kir Bulicsov 1970-ben írta meg Az utolsó háború című regényét, amikor még nem volt ismert minden következménye egy esetleges atomháborúnak. A nukleáris tél fogalma és a valódi pusztítás mértéke csak később vált ismerté. Viszont Bulicsovot nem is az atomkatasztrófát követő helyzet elemzése érdekelte, hanem az ember, aki képes egy egész bolygó elpusztítására.
A kalandos regény fényévekre repít el bennünket a Földtől, egy, az emberiséghez nagyon hasonlító faj otthonába. A Kék Bolygón, a katasztrófa előtt több értelmes faj is élt, akik néha békében, de leginkább háborúban álltak egymással. A fegyverkezési verseny nem csak a gazdaságot viselte meg, hanem a társadalmat is, mely egyre jobban egy katonai diktatúrára hasonlított, ahol a cél nem a béke megteremtése volt, hanem az ellenség teljes kiirtása, bármilyen áron.
Kir Bulicsov több érzékeny témát is érint a regényében. Azzal, hogy a Kék Bolygóra helyezi a cselekményt, mintegy időben és térben is távolabb viszi az emberiségtől, mégis magával az emberiséggel, annak jelenével és jövőjével foglalkozik.
Az utolsó háborút azonban lehet egy kalandos sci-fi történetként is olvasni, ahol az érzékeny témákat átugorva az izgalmas történetre koncentrálunk. Az újrakezdés első nehézkes lépéseit követhetjük nyomon, ahol a Kék Bolygó lakói nem azt kérik Pavlis doktoréktól, hogy vigyék őket egy másik bolygóra, ahol újrakezdhetik, hanem a segítségüket kérik abban, hogy a Kék Bolygón, az örökségüket és kultúrájukat megőrizve kezdhessenek egy új életet, építhessenek egy új civilizációt.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/04/kir-bulicsov-az-utolso-haboru/

Ananiila>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Az elején azt gondoltam, hogy ez bizony 5 csillagos lesz, de valahogy ellaposodott menet közben.
Tetszett ez a jövőkép, amikor összefognak a különböző szerzetek és segítséget nyújtanak olyanoknak akik még nem tartanak a fejlődésben (különösen gondolkodásban) ott ahol a többi kozmikus faj. Az emberi faj elég pozitívan jelenik meg a történetben, míg negatív tulajdonságaink ki lettek vetítve a Mura bolygó lakóira.
Kicsit tényleg olyan, mintha egy Star-Trek epizód lenne.
Az ilyen tipusú sci-fi az egyik kedvencem. Társadalomkritika, kis politika, és minimális technika (azt úgysem értem)
Kicsit ugyan retró, de nem zavaróan (az állandó papírozáson mosolyogtam)
A végén a Mellékletek részt viszont egyáltalán nem értettem és el is rontotta az élményt. Ez nekem túl szürreálisra sikerült, nem is kapcsolódik Az utolsó háború történetéhez.

B_Petra>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Én szeretem a régi sci-fit, meg az orosz sci-fit is, meg az űrhajós sci-fit is, meg Pavlist is, de ez már nekem is retro, és abból is az alig alig élvezhető.
Már nagyon eljárt felette az idő.

zamil>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Jó kis regény lehetett ez a maga idejében. Nem kimondottan a hidegháború elszabadulását olvashatjuk, hogy járhattunk volna mi is.
A történet ér a legtöbbet a műben, a karakterek már elég egysíkúak, kidolgozatlanak.
A végén meg azt a sok kisebb elbeszélést amit az űrhajósok összehoznak ki kellett volna hagyni, csak rontotta a színvonalat.
Viszont meg kell mondjam jól szórakoztam, voltak olyan mondatok amitől mosolyogtam. Érdekesen képzelte el az űrutazást az író, a szakácsnő és a konyhája (van itt minden hagyma, még mirelit csirke is) igazán egyedi gondolat.

buzavirág>!
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Hiába a 70-es években íródott a könyv mégis kellemesen kikapcsolt, sőt elmondhatom hogy minden szót megértettem, nem úgy mint egy Hannu Rajaniemi sci-fi esetében. :)
Megmosolyogtató, igazi kuriózum ahogy Milja néni főzi a finomabbnál finomabb ételeket a legénységnek, közben a lelki szemeim előtt látom ahogy otthonkát visel, de nem rest bemászni a kapszulába, ha űrugrásra készülnek.
A történet nagyon aktuális, totál visszavezettem az emberiségre, hiába más bolygón játszódik, mégis tükröt tart nekünk, hogy milyenek is vagyunk, egyes szereplők cselekedeteit nagy csalódásként éltem meg.


Népszerű idézetek

Bla I>!

Bauer kinyitotta a spalettákat, és az ablakon benézett a kinti szürke, esős világ.

49. oldal

NewL P>!

Ezúttal az álom kezdete és vége közt sok miriád kilométer távolság terül majd el, s ez olyan csillagászati szám, amelyet már csak a matematika tud felfogni, az emberi ész nem.

matthews>!

A Galaktikai expedíciók legfontosabb követelménye: nem beavatkozni! Soha nem avatkozni be más világok belügyeibe. Bármilyen beavatkozás azzal a veszéllyel jár, hogy megzavarja a civilizáció fejlődésének természetes menetét.

246. oldal (Kossuth, 1975)

dorkabuba>!

Ön nem ismeri a fejlődés bizonyos törvényeit. Az egyik ilyen törvény szerint, tábornok, a civilizáció, amely oly magasra emelkedett, hogy eljuthatott a csillagközi térbe, a háborút nem tarthatja többé létezése szerves részének. A világűrt csak azok tudják meghódítani, akik lemondtak a háborúról. A természet oly erős és veszélyes, hogy az értelmes lényeknek egyesült erővel kell felvenni a harcot ellene. Ez nehezebb a legkegyetlenebb háborúnál is.

194. oldal (Metropolis Media)

SadPanda>!

Az árulás a gyengék tulajdonsága, akik, csak hogy az erősek árnyékában élhessenek, képesek eltiporni a még gyengébbeket.

274. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árulás
SadPanda>!

Minden ember olyan mértékkel méri a másikat, amilyenre őt tanították, és a maga módján magyarázza a tetteit.

202. oldal

blianhun>!

A házak és kerítések festése, mint az Mark Twain óta ismeretes, azt a vágyat váltja ki a külső szemlélőből, hogy ő is bekapcsolódjék ebbe a munkába.

blianhun>!

– Tojnak?
– Igen. Tojást. Abból kel ki az utód. A tojást is megesszük.
– Elszomorító, hogy észtestvéreink ilyen megátalkodott ragadozók – jegyezte meg Vasz.

Kapcsolódó szócikkek: Korona Vasz · Sznezsina Panova
Gitta_Bry>!

Az emberek nem azért háborúskodtak, mert szerettek háborúzni – mondta Zagrebin. – Az emberek sohasem szerettek háborúzni. De egyeseknek, mindig a kisebbségnek, a háborúból hasznuk származott. A háborúkban nem azok szenvedtek, akik számára a háború jó üzlet volt; azok rendszerint kivonták magukat alóla. Azok szenvedtek és pusztultak el, akik nem akarták a háborút.

Második fejezet, 7.

Kapcsolódó szócikkek: Gennagyij Szergejevics Zagrebin
SadPanda>!

Azt olvasta valahol, hogy minden embernek joga van tíz percre az álom és a felébredés között, amikor komótosan végiggondolhatja az álmát és úgy fejezheti be, ahogy neki tetszik.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ébredés · Sznezsina Panova

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Alekszej Kalugin: Végzetes álmok
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Tatyjana Tolsztaja: A macskány
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Ann Aguirre: Horda
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán