Az ​utolsó háború (Dr. Pavlis) 39 csillagozás

Kir Bulicsov: Az utolsó háború Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Szegezsa teherszállító űrhajó váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt…
Feltámasztógépet is visznek magukkal, tudományukkal és technikájukkal újjá tudnák teremteni a Kék Bolygót, de…
De érdemes-e megmenteni, érdemes-e új életre kelteni azt a civilizációt, amely öngyilkos lett? Hátha a régi előítéletek és indulatok is feltámadnak?
Kirill Bulicsov tudományos-fantaszitkus regénye egyértelmű választ ad a kérdésekre: Igen!
Értelmes élőlények nem engedhetik meg az élet elpusztulását.

Eredeti mű: Кир Булычев: Последняя война

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 1978
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630910861 · Fordította: Sárközy Gyula
>!
Kossuth, Budapest, 1975
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 963090232x · Fordította: Sárközy Gyula

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
zamil P
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Jó kis regény lehetett ez a maga idejében. Nem kimondottan a hidegháború elszabadulását olvashatjuk, hogy járhattunk volna mi is.
A történet ér a legtöbbet a műben, a karakterek már elég egysíkúak, kidolgozatlanak.
A végén meg azt a sok kisebb elbeszélést amit az űrhajósok összehoznak ki kellett volna hagyni, csak rontotta a színvonalat.
Viszont meg kell mondjam jól szórakoztam, voltak olyan mondatok amitől mosolyogtam. Érdekesen képzelte el az űrutazást az író, a szakácsnő és a konyhája (van itt minden hagyma, még mirelit csirke is) igazán egyedi gondolat.

>!
pwz ISP
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Hékááááás, ez jóóóóó :)! Megint rá kellett ébrednem, hogy ami orosz, az nem szükségszerűen rossz – pláne nem irodalmi mű, pláne nem sci-fi!!!!!!! :)
Érdekes, ezt már máshol is írtam, hogy régen – gyerekként – a volt szocialista tábor sci-fi íróit nagyvonalúan hanyagoltuk. Ma ha komolyabb gondolatokra vágyik az ember ebben a műfajban, akkor nyugodtan vegye elő a szovjet-orosz írókat (is), még most is jók. Ez a könyv – főleg a vége felé – sokszor Az út c. művet juttatja eszembe. Szerintem ezt is remekül meg lehetne filmesíteni, lenne benne „emberi” jellem, az biztos! :)
/E mellé ajánlom még a Nehéz istennek lenni és az Istenemberek c. műveket, bár azok is mind orosz írók :D/

>!
Kossuth, Budapest, 1975
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 963090232x · Fordította: Sárközy Gyula
>!
Leonidas
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Pár hete találkoztam először a regénnyel. @pwz hívta fel a figyelmem Bulicsov művére, amit így utólag is köszönök. :)
Őszintén szólva nem nagyon ismerem a szovjet sci-fi írókat, emiatt kissé óvatosabban kezelem a regényeiket. Eleinte féltem, hogy nem nekem való, de kellemes meglepetést okozott. Végig izgalmas, váratlan eseményekkel teli, nagyszerű történet. Bulicsov mesterien adagolja a meglepő fordulatokat. A karakterei szerethetők, a párbeszédek jók, élvezetesek.
Az író kétségtelenül figyelmeztetésnek szánta a regényt. Megrázóan tárja elénk a szörnyű pusztítást, ami könnyen bekövetkezhet a földön is. Rámutat milyen végzetes következményekkel járhat, ha szellemileg korlátolt, hataloméhes őrültek kerülnek vezető pozícióba. Mégis végig éreztem, hogy van remény és vannak „emberek”, akik megérdemlik a második esélyt.
Kiváló szórakozást nyújtó, elgondolkodtató regény.

3 hozzászólás
>!
lillavirag
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Az első orosz sci-fi, amit olvastam és nagyon kellemes meglepetést okozott. Valószínűleg lesz még több is, amit elolvasok.
Izgalmas történet, hiteles karakterek, jól megírt háttér. Ezek tetszettek a leginkább a könyvben, de ami igazán lenyűgöző, az a gondolatébresztő filozófiai megközelítése annak, amit már annyiszor (sablonosan is) leírtak. Van-e jogunk beavatkozni egy civilizáció fejlődésébe, van-e jogunk Istent játszani és embert „teremteni”, feléleszteni, életet adni?
Itthon nagyon kellemes vitatkozós beszélgetés alakult ki az atomenergia vs. globális felmelegedés témakörben a regény a hatására. Illetve arról, hogy a Föld még nem nőtte ki az atomenergia/atomfegyver nevű gyerekbetegséget, pedig bárcsak.

>!
dr_Eminens
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Ennek a könyvnek a sztorija egy Star Trek-epizód is lehetne: egy felfedező űrhajó leszáll egy bolygóra, amit a földi emberektől csak egy-egy apróságban különböző (pl. 4-4 ujjuk van) humaniodok laknak. Illetve csak laktak, mert egy háború – ami alig burkolt szimbóluma a ’60-as évek hidegháborús helyzetének – mindenkit elpusztított, de felélesztik azokat, akiket még lehet, és erős háborúellenes tanulsága van a sztorinak. (Az egész történetet az eredeti Star Trekre jellemző egyenruhákkal, gumijelmezes űrlényekkel és rikító hungarocelldíszletekkel játszottam le magam előtt, ez növelte az élvezetét.)
Jó sztori, szimpatikus szereplők, csak annyi a baja, hogy elég lassan indul be, de ahogy haladunk előre, egyre fordulatosabb lesz.

>!
Bobb
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Lehetetlen Kir Bulicsovot nem szeretni. A regény végére annyira megszerettem a Szegezsa legénységét és pár munai „embert” hogy nagyon fájt, hogy nem olvashatom tovább a történetüket. Kir Bulicsov művei teljesen lenyűgöznek. Persze van pár ma már megmosolyogtató megoldás Az utolsó háborúban, de nem az a lényeg. Nem csak szórakoztat, hanem elgondolkodtat és az olvasó érzéseivel mesteri módon sakkozik. Kár, hogy csak öt csillagot lehet adni :)

>!
Zsola
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Zseniális, viszont az utolsó fejezet miatt egy kicsit haragszom. Miért kellett egy jól lezárt regény végére egy ennyire nem oda illő és szerintem teljesen felesleges részt még odabiggyeszteni. A Szegezsa űrhajó repül haza a Föld felé rajta a legénységgel. Felvetődik az ötlet, hogy unaloműzőként szerkesztenek egy novelláskötetet amibe mindenki írhat. Ezek az 1-2 oldalas novellák vannak az utolsó fejezetben némi körítéssel. Némelyik érdekes is volt, de valahogy nem éreztem őket odaillőnek.
A fentiek miatt jár egy fél csillag levonás.
Magáról a regényről nem írok sokat mindenki olvassa el mert nagyon-nagyon jó!
Úgy gondolom Kir Bulicsov írásaival tovább fogok ismerkedni. Lehet, hogy az egyik kedvencem lesz…
Gyorsan neki is kezdek a Kettészakított élet c. novelláskötetnek.

>!
SadPanda
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

A végéről kezdem. A könyv utolsó kb. 40 oldala egyfajta novella füzér volt, amikben szerintem nagyon jó kis történetek voltak, végig találgattam, hogy melyiket ki írhatta spoiler.
Maga a fő történet sajnos mai napig aktuális. Jó lenne azt mondani, hogy a regénybeli földi életmódot, állapotot sikerült elérnünk: vagyis ráébredtünk az atomfegyverek veszélyére, leszereltük őket, és nem csak békében élünk, de sikerült csatlakoznunk a galaktikus szövetséghez is…. hiába telt el a regény megírása óta több, mint 40 év, mi még mindig inkább a Kék Bolygó lakóira hasonlítunk. Ijesztő jövőkép, de nem csak a teljes pusztulás miatt, hanem az emberekbe beletáplált félelem, gyűlölet és erőszak miatt is, amit láthatóan a munaiak is nehezen tudtak leküzdeni.
Bulicsov úgy ír, hogy akkor is fenn tudja tartani a figyelmet, ha éppen nem is nagyon történik semmi. A regény utolsó fejezetét leszámítva egész nyugodtan folydogáltak az események, és az egyes fejezeteket nem hatásvadász cliffhanger-rel zárta le, mégis mindig kicsit tovább kellett olvasnom, mert vitt magával a történet.
A legénység tagjait nagyon megkedveltem, nem csak az embereket, hanem a koronákat is, különösen tetszett, hogy volt humorérzékük.
Ami kicsit furcsa volt, (de biztos csak a Kék Bolygó ember típusa szól belőlem), hogy ezek az űrhajósok valahogy túl pacifikáltak voltak…. persze abból, hogy konyhás nénivel utaznak, meg két gyakornokkal, sejthető volt, hogy nem katonák. De hogy fegyverük sem volt, sőt, majdhogynem sokkot kaptak, hogy vkit meg kéne ütni, vagy hogy őket ütötték meg… ez kicsit nekem már túl puhány volt.
Kuczka Péter utószavát meg megint csak ki kell emelnem: már a Kettészakított élet -hez is remek összefoglalást írt, itt meg különösen tetszett, hogy Lem Asztronauták c. regényével hozza párhuzamba, és hasonlítja össze ezt a könyvet. Ez a gondolata pedig kiváltképp igaz: békét teremteni csak akkor lehet, ha félreállítjuk a hatalom megszállottjait.

>!
Zsenge
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

Egy nagyon régi dobozban találtam ezt a könyvet, a 78-as kiadás. Elég dohos is volt már. Aztán nekiláttam olvasni…és milyen jól tettem. Annyira kellemes, barátságos hangulatú mű, hogy azonnal megtetszett. Eleinte nagyon szimpatikus volt, a békés, tudományos jellegű kutakodás az ismeretlen bolygón, aztán örültem, hogy a konfliktushelyzet se annyira véres, pusztító. És a megoldás is teljes értékű volt. Lezárt, kerek egész. Az utolsó fejezet viszont fura volt, főleg a slusszpoén. Továbbá azz éreztem, hogy ez a világ nem csak egy fejből hirtelen kipattant ötlet volt, hanem mintha jó pár évig érlelődött volna az íróban. ez az összeszokottság, egymást végletekig ismerő legénység barátságossá tette a történetet. Én csak ajánlani tudom, már ha még be lehet valahol szerezni.

>!
matthews
Kir Bulicsov: Az utolsó háború

A hidegháború alatt írt mű üzenete félreérthetetlen: vigyázz Ember az atomfegyverekkel, különben a Föld könnyen a regénybeli Kék Bolygó sorsára juthat. (És nem valószínű, hogy a földi élet újrateremtése céljából hozzánk is jönnek segítő szándékú idegenek.)
Remek sci-fi kalandregény, bár őszintén szólva nekem kb. a kétharmadától vált úgymond letehetetlenné. Nemes dolog az űrhajósok küldetése, de filozófiai nézőpontból ez nehezebb ügy; e téren nem hagyható figyelmen kívül a harmadtiszt hozzáállása, ő ellenzi a segítő beavatkozást, meggyőző érveket is felsorakoztat. (Az ő nézeteit továbbszőve és eljátszadozva a gondolattal: úgy gondolom, ha a távoli jövőben tényleg bevállalnánk egy önmagát háborúban elpusztító idegen civilizáció feltámasztását, ezzel óriási kockázatot is magunkra veszünk. Ha nem vagyunk elég óvatosak, a számításba hiba csúszhat, ismét háborús hajlam uralkodhat el rajtuk, ezért idővel már ellenünk, egykori segítőik ellen is háborút indíthatnak – természetesen megfelelő technológiai feltételekkel. Szóval feltámasztjuk, segítjük avagy hagyjuk őket pusztulni? Melyik előnyösebb az emberiség jövője, biztonsága szempontjából? Kényes kérdés, alapos körültekintést, józan gondolkodást igényel.)
A regény végén az almanachba szánt történeteket inkább különálló novellákként olvastam volna.
Szimpatikus volt a korong alakú Szegezsa űrhajó, „ufós” jelleget sugallt. Gondolatébresztő ötlet, az emberiség repülő csészealjakon utazik távoli világokba.


Népszerű idézetek

>!
blianhun

A házak és kerítések festése, mint az Mark Twain óta ismeretes, azt a vágyat váltja ki a külső szemlélőből, hogy ő is bekapcsolódjék ebbe a munkába.

>!
blianhun

– Tojnak?
– Igen. Tojást. Abból kel ki az utód. A tojást is megesszük.
– Elszomorító, hogy észtestvéreink ilyen megátalkodott ragadozók – jegyezte meg Vasz.

>!
blianhun

Belenézett a tükörbe, és megállapította, hogy tetszik magának. Nem volt hiú. Egyszerűen olyan nagyon szép volt, hogy kénytelen volt maga is elismerni.

Kapcsolódó szócikkek: szépség
>!
matthews

A Galaktikai expedíciók legfontosabb követelménye: nem beavatkozni! Soha nem avatkozni be más világok belügyeibe. Bármilyen beavatkozás azzal a veszéllyel jár, hogy megzavarja a civilizáció fejlődésének természetes menetét.

246. oldal (Kossuth, 1975)

>!
SadPanda

Az árulás a gyengék tulajdonsága, akik, csak hogy az erősek árnyékában élhessenek, képesek eltiporni a még gyengébbeket.

274. oldal

>!
SadPanda

Minden ember olyan mértékkel méri a másikat, amilyenre őt tanították, és a maga módján magyarázza a tetteit.

202. oldal

>!
SadPanda

Azt olvasta valahol, hogy minden embernek joga van tíz percre az álom és a felébredés között, amikor komótosan végiggondolhatja az álmát és úgy fejezheti be, ahogy neki tetszik.

159. oldal

>!
SadPanda

Az aborigensek semmi jelét nem mutatták az örömnek, amiből apám arra következtetett, hogy még nem is ismerik a geometriát.

"Találkozás az aborigensekkel" 298. o.

>!
matthews

– Nekünk nincs szándékunkban senki ellen sem harcolni – szólalt meg Sznezsina. – Nem akarunk senkit sem elpusztítani. Hát nem képes megérteni, hogy létezhet egy olyan világ, amely egy fokkal magasabban áll, mint az, amelyikben maguk élnek? Igen, mi hatalmasabbak vagyunk maguknál, és valószínűleg el tudnánk pusztítani magukat és a bolygójukat is…
– Látja, ez már beszéd – bólintott a tábornok. – Egy óra sem telt el, és maguk, a békeszerető és jámbor lények, máris az elpusztításunkról beszélnek. Ez minden emberben benne van, csak egy kicsit mélyebbre kell ásni.

201. oldal (Kossuth, 1975)

>!
Gitta_Bry

Az emberek nem azért háborúskodtak, mert szerettek háborúzni – mondta Zagrebin. – Az emberek sohasem szerettek háborúzni. De egyeseknek, mindig a kisebbségnek, a háborúból hasznuk származott. A háborúkban nem azok szenvedtek, akik számára a háború jó üzlet volt; azok rendszerint kivonták magukat alóla. Azok szenvedtek és pusztultak el, akik nem akarták a háborút.

Második fejezet, 7.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Hugh Howey: Kivetve
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
John Wyndham: A triffidek napja
Ann Aguirre: Helyőrség
Stephenie Meyer: A burok
Brian W. Aldiss: Szürkeszakáll
John Wyndham: Újjászületés
Blake Crouch: A pokol kapujában