A ​kozmosz vándorai (Dr. Pavlis) 22 csillagozás

Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Pavlis doktor egyszerű hajóorvos, de valami rejtélyes oknál fogva minden útján az események előterében találja magát. Először egy olyan űrhajón teljesít szolgálatot, amelynek megszakad a kapcsolata a Földdel, és így nem érkezhet meg teleportáció útján a legénység váltása, tizenhárom egyhangú év utazásra ítélve a személyzetet. Azután hajótörést szenved egy idegen bolygón, amelynek primitív népét egy istenként tisztelt tudós manipulálja; vajon beleavatkozhat-e az évtizedek óta zajló emberkísérletbe? Végül egy expedíció segítségére kell sietnie, amelyet a helyi fauna szörnyűségesen agresszív teremtményei tartanak rettegésben.

A legendás Kir Bulicsov történetei az orosz SF fénykorát idézik meg, amikor még igazi hősök járták a kozmoszt, és a felvetett súlyos erkölcsi kérdéseket sem szégyellte a szerző szórakoztató kalandokba csomagolni.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859366 · Fordította: Egri Zsuzsanna
>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
318 oldal · ISBN: 9786155859373 · Fordította: Egri Zsuzsanna

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Noro >!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Három űrutazós kisregény az 1970-es és 80-as évekből. Bulicsov történetei általában szépen öregedtek, mivel nem politizált és nem akart sem megfelelni a korszellemnek, sem lázadni ellene. Az általa felvetett morális problémák sokkal általánosabbak voltak annál, hogy csak a kommunizmusra reflektáljanak. Humora könnyed, amelyben nem kell szatirikus tartalmat keresni, egyszerűen csak a veszélyes kalandok során felgyűlő feszültséget enyhíti.

A Tizenhárom évnyi utazás alapötlete elég meghökkentő: adott egy fénysebességnél lassabb csillagközi űrhajó, amelyről azonban a legénység tagjai haza tudnak teleportálni a Földre, a váltás pedig ugyanígy jut el az űrhajóra. (Bennem speciel felmerült a kérdés, hogy minek a legénység? Nem lenne elég egy robotpilótával elküldeni a teleportáló gépet, és száz év múlva, ha már elért a céljához, átküldeni az embereket? Egy angolszász technokrata író szerintem így gondolkodna. De ebben a kisregényben persze épp az emberi tényező az érdekes.) Fontos a történet szempontjából, hogy a kérdéses legénység átlagéletkora nagyon alacsony: naiv, idealista végzős akadémistákról van szó, akik még nem készek érett és átgondolt döntéseket hozni egy évszázados jelentőségű utazás sorsáról. De természetesen épp erre kényszerülnek. Itt az általában hősökként ábrázolt űrhajósok emberi oldala mutatkozik meg, ahogyan mindnyájan próbálják óvatosan elkerülni a felelősséget.
spoiler

A hatalmas szellem és a szökevények idejére úgy tűnik, hogy megjelentek az űrugrásra képes űrhajók is, mivel itt már hagyományosabb körülmények között zajlik az ismeretlen csillagrendszerek felfedezése. Kár, hogy a fülszöveg egyetlen mondatban elspoilerezi az egész történetet, amelyben pedig sokáig nem is lenne szabad tudni, hogy a hajótörést szenvedő Pavlis doktor mibe keveredett. Az eleinte inkább sci-fi robinzonád jellegű kisregény csak fokozatosan vált át morális problémák feszegetésébe.
spoiler

A Sárkánytörvény a leginkább kalandos történet a három közül, ugyanakkor ez az, amelyet akár hard sci-finek is tekinthetünk. A konfliktus megoldása ugyanis egyértelműen egy biológiai felismerésre épül. A következmények azonban inkább bioetikai jellegűek, így ez a kisregény is szépen illeszkedik az előzőek közé. Pavlis doktor itt már egy tapasztalt, határozott jellem, aki kész átvenni az irányítást a kissé szétzilált kutatócsoport felett, vagyis a három írás a főhős fejlődésébe is betekintést enged.

1 hozzászólás
WerWolf>!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Bulicsov írásairól lehet rosszat mondani? Most komolyan! Ez az ember nagyon tudott!
A kötetben lévő három kisregény mindegyike egy izgalmas történet, egyedi nézőpontból és érdekes problémafelvetésekkel.
A „Tizenhárom évnyi utazás” története olyan emberi gondolatokat vetett fel, amik mára már szinte kihaltak a sci-fiből. Pedig éppen ezek a problémák azok, amik meghatározzák, hogy kik vagyunk és hogy mi vár az emberiségre, ha kilép a kozmoszba. Hihetetlenül magával ragadó, elgondolkodtató történet.
„A Hatalmas Szellem és a szökevények” egy kicsit unalmasan indul, és úgy is folytatódik…aztán egyszer csak ott találjuk magunkat a történet utolsó negyedénél és megvilágosodunk, hogy miért is volt szükség erre az „unalmas” felvezetésre. Igen fontos etikai és erkölcsi kérdéseket boncolgat Bulicsov ebben a történetben. Szerintem egy sörözésen parázs vitát is tudna generálni a kisregény :)
A „Sárkánytörvény” az emberi előítéletekkel és a rossz berögződésekkel foglalkozik. Kicsit asimovi a végkifejlet, annak ellenére, hogy nincsenek benne robotok :)
Mindhárom kisregény bővelkedik humorban, miközben igen érdekes kérdéseket is felvet.
Szóval, megkérdezem ismételten: Bulicsov írásairól lehet rosszat mondani? A válasz: Természetesen nem! :)

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/12/kir-bulicsov-kozmosz-vandorai/

Lisie87 P>!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

A doktor újra izgalmas kalandokba bonyolódik és különös helyekre vetődik. Mindhárom novella tetszett a maga nemében. Leginkább a középsővel voltam megelégedve, A Hatalmas Szellem és a szökevények.
Mindhárom novella érdekes kérdéseket boncolgat. Az elsőben az emberiség kilép az űrbe, hogy távoli csillagot hódítson meg. Mennyire fontos a küldetés? Vajon feláldozza a legénység az életét a célért? A másik két novellában hasonlóan az aktuális bolygó ökoszisztémájába való beavatkozás kerül előtérbe. Míg az előbbiben az evolúcióba szól bele egy idegen faj és kísérletet végez, addig utóbbinál az ember és az adott bolygó élőlényeinek együttélése van a középpontban.
A stílus és a hangulat a megszokott retro, oroszos Bulicsovos. Aki szereti, nem okozhat neki nagy csalódást.

Zsola>!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Folytatódnak, vagyis inkább talán ezzel a kötettel kezdődnek Pavlis doktor kalandjai. Több szempontból is örülök, hogy megvettem ezt a kötetet. Egyrészt kimondottan szeretem a retro sci-fiket, mert olyan hangulatot és élményt adnak az olvasóknak, amit a mai szerzők kevés kivételtől eltekintve nem tudnak. Másrészt a Túlélőkkel és az Utolsó háborúval megszerettem Bulicsov írásait, és hát Pavlis doktort is. Harmadrészt a borító nagyon állat! :)

spoiler

spoiler

spoiler

Mind a három írásról elmondható, hogy nagyon érdekes gondolatokkal és problémákkal foglalkozik, olyanokkal, amik miatt megszerettem a sci-fit mint irodalmi műfajt. Remélem a jövőben még jó pár Bulicsov kötetet olvashatok.

1 hozzászólás
B_Petra>!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

Nem volt annyira kidolgozott mint mondjuk a Túlélők, valahogy az jobban meghatott, ez inkább csak szórakoztatott, mintha a Doktor egy egy sorozat színészi epizód szerepeit olvastam volna. Kikapcsolódásnak jó.

5 hozzászólás
gyuszi64>!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

A három kis/regény (100, 130, 70 oldalasak) nem klasszikus sci-fi, inkább a hagyományos szovjet/orosz stílusban íródott. Legjobban a nyitó történetet jellemzi az emberi tényezők hangsúlyozása, erkölcsi-filozófiai kérdések boncolgatása, és a folyamatosan érezhető szláv mentalitás.

Tizenhárom évnyi utazás: Nagyszerűen sikerült írás. Cselekményhiányos, de az alapkonfliktus felvetése rendkívül ötletes, a társadalom és az egyén becsvágyának szembeállítása telitalálat. És a „mellékkérdések” is (pl. a hősiesség „fejlődéstörténete”) remekül ábrázolt. A történet a legjobb SF-írások közé tartozik.

A Hatalmas Szellem és a szökevények: Hajótöréssel egyfajta robinzonádnak indult, azután felfedezés-történet lett, majd többszörösen is egy első találkozás-típust kaptunk. Az erkölcsi alapdilemma itt is felerősíti a történetet, bár a szerző humanista főhőse, Pavlis tulajdonképpen csak tehetetlen szemlélő, aki nagyobb dolgok sodrásába csöppent.

Sárkánytörvény: Kedves, félig-meddig ifjúsági történet, a másik kettő lényegesen komolyabb. Szórakoztató olvasmány (Pavlis kivételesen cselekvőképes helyzetben van), bár ez az evolúciós sci-fi nem eredeti, kapásból beugrik Paul Ash: Nagykard vagy Keith Laumer: Dögvész c. elbeszélése.

Újabb remek Bulicsov-könyv tehát, remélhetőleg a jövőben csökken a szerző alulértékeltsége. A kicsit patetikus fülszöveg viszont nagyon találó: „A legendás Kir Bulicsov történetei az orosz SF fénykorát idézik meg, …, és a felvetett erkölcsi kérdéseket sem szégyellte a szerző szórakoztató kalandokba csomagolni.”
És azt is remélem, hogy nemsokára további Bulicsov-válogatásokat kapunk…

Megjegyzések:
1. A Sztrugackij-kapcsolat: Már máskor is megfigyeltem, hogy Bulicsov és a fivérek azonos cselekményű történeteket írtak. (A mostani indokolatlan sárkánytámadások párhuzama például a marsi óriáspiócák támadásai.) Most pedig közvetlen utalást is olvashattunk a Hatalmas Szellem-ben, az éppen folyó kísérletről: „nehéz istennek lenni”.
Bulicsov volt későbbi; csak a Fivérek iránti tiszteletére tudok gondolni.
2. Bulicsov megelőzte a korát, manapság is kifejezetten modern szerzőnek hat. Egy indok pl. a keletkezési évekhez képest meglepően sok női szereplő (akik néha még élpozíciókban is vannak).
3. Dátumok: Nehezen nyomoztam ki, de sorban 1984, 1972, 1975 a keletkezési dátumok. Stimmel is, az első írás nagyon összeszedett.
4. Fantázia: A szerző feltűnően könnyedén épít fel idegen biológiájú környezetet, ezt már több művében észrevételeztem.

Fallen_Angel P>!
Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai

A kozmosz vándorai három történetet tartalmaz Szláva Pavlis, az űrhajókon szolgáló orvos kalandjaiból. Nincsenek fantasztikus újítások és technológiák a sztorikban, inkább amolyan régimódi sci-fi ez, mégis szórakoztató írások, és mindegyik felvet valamilyen erkölcsi kérdést. Például spoiler. Bulicsov nagyon jól tálalja ezeket az egyszerű igazságokat kozmikus környezetben. Pavlis sem szuperhős, hanem egy egyszerű ügyetlenül csajozó halandó, egy szerethető ember hibákkal, félelmekkel.

Kir Bulicsov Dr. Pavlis sorozatának könyveiben egyébként csak Szláva Pavlis a közös pont, így bármilyen sorrendben olvashatók (nincsenek is számozva a sorozat kötetei). Érdemes olvasni őket.


Népszerű idézetek

Noro >!

A választékos irodalom szabályai szerint a szerzőnek, hogy ne hívja fel magára az olvasó figyelmét, a történet ezen pontján rá kellene vennie főhősét – Pavlist –, hogy úton a „kabinok” felé átgondoljon mindent, amit az olvasónak illendő tudni.
Sajnos, adott pillanatban semmi sem tudta volna rávenni Pavlist, hogy a teleportáció problémáira, történetére és perspektíváira gondoljon, mivel minden egyes lépéssel egyre mélyebbre zuhant a szerelem, az elválásra kárhoztató szerelem édes szakadékába. Mivel nem nyílik mód Pavlis monológjának felhasználására, a szerző kénytelen saját maga beszámolni a tárgyról.

Tizenhárom évnyi utazás, 5. fejezet

Anikó_Kádár P>!

A sárkányok úgy köröznek fenn az égen, mint a kányák, és cseppet sem tűnnek félelmetesnek. De úgy csapnak le, mint a kő.

Sárkánytörvény, 8.fejezet

Anikó_Kádár P>!

Az ember saját halála egy olyan csapás, amely meghaladja a képzelőerőt.

A hatalmas szellem és a szökevények, I.fejezet, A kunyhó

Anikó_Kádár P>!

A meggondolatlanság néha úgy tört rá Pavlisra, mint egy betegség. Utána ő maga lepődött meg a legjobban – vajon miért tűnik el néha hirtelen a józan esze?

Tizenhárom évnyi utazás, 12.fejezet

Anikó_Kádár P>!

– Sárkányokat nem látni, ne féljen. – Nem félek tőlük. Ugyan ki fél manapság a sárkányoktól?

Sárkánytörvény, 16.fejezet

Anikó_Kádár P>!

Az emberiség – kezdte nagy beleéléssel – a legnagyobb gonosztevő , és hosszasan kell vezekelnie, hogy megbánja bűneit.

Sárkánytörvény, 18.fejezet

Anikó_Kádár P>!

Pavlis elkövette az orvos számára teljesen megengedhetetlen hibát – még csak ragtapaszt sem hozott magával.

A hatalmas szellem és a szökevények, I.fejezet, A kunyhó

Anikó_Kádár P>!

A gonosz szándék mindig hangtalan. Az, aki dobogással és kiabálással figyelmeztet, nem ellenség.

Anikó_Kádár P>!

Az Antej már régóta nem űrhajó, hanem egy szimbólum. A mindenhatóságunk, a gőgösségünk szimbóluma.

Tizenhárom évnyi utazás, 6.fejezet

Anikó_Kádár P>!

Az űrhajón alacsony a nehézségi erő, fele a földiének, emiatt még a leghirtelenebb mozdulatok is lelassulnak. Az agy már befejezte a test megfordítását , ám az még nem tud megállni.

Tizenhárom évnyi utazás, 4.fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: A marsi
R. J. Hendon: Nightingale
László Endre: Jóholdat, Szíriusz kapitány!
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Orson Scott Card: Ender árnyéka
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Karen Traviss: Coruscant
Brian Daley: Han Solo legendája
Fred Hoyle – Geoffrey Hoyle: Az űr legmélyén
Paul Davids – Hollace Davids: A Birodalom királynője