Az ​Interstellar és a tudomány 93% 30 csillagozás

Mivel az Interstellar a kedvenc filmem, és mivel ennek az alkotásnak tudvalévőleg egy azóta Nobel-díjjal is kitüntetett tudós állt az elméleti hátterében – aki nem mellesleg ezt a könyvet is jegyzi – nem sokat gondolkoztam azon, hogy elolvassam-e ezt a művet.
Nem mondom, hogy az is megérti, aki az alapfogalmakkal sincs tisztában, de aki csak egy kicsit is tájékozott a témában, annak kincset érhet ez a kötet, ami minden olyan kérdéssel érdemben és gyakorlatiasan is foglalkozik, ami a filmben szerepelt: az univerzum felépítése, görbült tér és idő, a negyedik és ötödik dimenzió, (intergalaktikus) űrutazás, fekete lyukak, egy új kolónia létrehozása, stb. Ja, és mindezt abszolút közérthetően. Tudom ajánlani.

Azt hiszem, ez eddigi életem leginkább mind-blowing könyve. Egyrészt sokkal többen szeretnék a fizikát, ha olyan szellemiségű és hozzáállású emberek tanítanák, mint Kip Thorne. Másrészt meg atyaég, el sem hiszem, hogy Nolan tényleg képes volt leforgatni (és kasszasikerré avanzsálni) egy olyan filmet, aminek a megértéséhez helyből mellékelni kellett volna egy több száz oldalas tudományos magyarázatot. Mert most komolyan, aki egyébként nem foglalkozik asztrofizikával, az kapásból tudná, hogy a filmben a Gargantua és akkréciós korongja a fekete lyukak lencsézése miatt néz úgy ki vizuálisan, ahogy? Meg őszintén, ki fejtette meg a film alapján azt, hogy a fekete lyukból a hiperkockába eső Cooper a befoglaló téren keresztül utazik vissza a Földre (Murph szobájához)?
És ami még mindemellett nagy pluszt adott a könyvhöz: a magyar kiadás. Annyi de annyi módon el lehetett volna szúrni, ehelyett olyan precíz fordítót és lektort kapott, hogy még azt is szorgalmasan kilábjegyzetelték, hogy Stephen Hawking a Star Trek melyik sorozatának melyik évadának melyik részében szerepelt (ez történetesen a fordító egyik lábjegyzete).

A könyv elválaszthatatlan a filmtől, pedig én bármikor vevő lennék hasonló könyvekre anélkül is, hogy egy filmet kellene magyaráznia. Mindig is szerettem a kozmológiát, a kvantumfizikát. Ezeken a területeken derül ki, hogy az univerzum a legnagyobb tudományos-fantasztikum író.

Nem állítom, hogy bármilyen előismeret nélkül élvezhető lenne a könyv. Nyitott elmével, befogadóan kell hozzáállni, az sem árt, ha Hawking-tól egy-két elhíresült kötetet már olvastunk, például Az idő rövid történetét. Thorne talán nem a legközérthetőbben tárgyal minden témát, de ez a témák „hibája” is. Van amit már nem lehet tovább egyszerűsíteni.

Manapság divatossá vált a sikeres filmek ekézése, sokszor olyanok által, akik még halványan sem értenek az adott film témájához, hátteréhez. Nincs ez másként az Interstellar esetében sem. Különösen nekik ajánlom ezt a könyvet. De mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a világegyetem működése iránt érdemes elolvasnia. Fantasztikus utazásban lesz része, ami hetekkel a könyv olvasása után is elgondolkodtató marad.

Ez a könyv hihetetlen!!
Pár hónapja néztem meg a filmet és kövezzetek meg, de a végére majdnem felvágtam az ereimet olyan depressziós és nyomott lettem. Valószínűleg a hangulat és a film nyomasztó zenéje tette ezt velem, mert az alap ötlet és a megvalósítás zseniális. Ahogy megtudtam, hogy van egy ilyen „magyarázó” könyv is hozzá…hát rögtön rákerestem a könyvtárban, és minő szerencse…volt is, és kölcsönözhető is…Hah! Ahogy kivettem, aznap bele is vágtam.
Annak ellenére, hogy rettenetesen tudományos és nagyon odafigyelős, volt, hogy még este is olvastam, mert egyszerűen nem engedett el. Többet akartam tudni.
Voltak nagyon jó fejezetek, amiket simán be tudott fogadni az agyam, volt hogy vissza kellett lapoznom az elejére, az alapokhoz, hogy akkor ez miből is alakul ki, hogy még jobban értsem a magyarázatot!
Számomra nehezítés volt, hogy sokszor csak utalásként említi, hogy ez és ez a dolog/folyamat/törvény – 4. fejezetben volt róla szó (megjegyzésként), aztán folytatta az elméletet, mintha nekem vágnom kéne egy olvasás után, hogy mi is az….de egy idő után már nem lapoztam vissza feleleveníteni az elméletet. Sokkal jobb lett volna, hogyha pár mondatban összefoglalja újra a dolgot. Hiszen ismétlés a tudás anyja, és nem lehet mindenki elméleti fizikus.
Voltak fejezetek, amiket egyáltalán nem fogadott be az elmém, mert képtelen voltam elképzelni (5. dimenzió) vagy megérteni … (hiperkocka és a kapcsolat/kommunikáció Murph és az apja között).
De legalább már van róla fogalmam, hogy mi az a fekete lyuk, hogy a fizika törvényei nem teszik lehetővé az átjárható féreg lyukakat, a gravitáció hatása az idő múlására és egyéb finomságok.
Maga a könyv kivitelezése gyönyörű, jók a magyarázatok-képek, lábjegyzetek!

Gondolom az a gyakoribb, hogy valaki először látta a filmet, aztán valahol szembejött vele ez a könyv, s úgy érezte, el kell olvasnia. Talán nem én vagyok az egyetlen, de feltehetően kevesebben vannak azok, akik meglátták a borítón Kip Thorne nevét, s azt mondták, ez a könyv kell nekem*, s mivel egy film tudományos hátteréül íródott, elkezdte érdekelni őket a film is. Így aztán az olvasás előtti este szépen megnéztem a filmet, aztán nekivágtam a könyvnek.

Eleinte azt terveztem, hogy szép lassan haladok vele, időnként elolvasok egy-egy fejezetet, de gyakran nem bírtam megállni, hogy tovább ne menjek. Nagyon érdekes volt – annak ellenére, hogy korábbi olvasmányaimból sok ismerős dolog is visszaköszönt –, a fekete lyukak szerkezetéről és környezetéről számos új és érdekes dolgot tudhattam meg. A film is tetszett, de a róla szóló könyv még jobban, ugyanakkor az a filmmel való kapcsolata miatt adott még egy további pluszt is: az ismeretek látványosakká is váltak. Talán csak azt lehet Kip Thorne szemére vetni, hogy többször is természetesnek vett olyan dolgokat, melyekkel talán még egy átlagos természettudományos érdeklődésű ember sincs feltétlenül felvértezve, de szerencsére mindig adott tippeket is, merre érdemes tovább olvasgatni az adott témában.

Akik szereti az elgondolkoztató tudományos ismeretterjesztő könyveket, azoknak bátran ajánlhatom.

*aztán meglátták az árát is (melyhez a színes ábrák mellett gondolom az is jócskán hozzátett, hogy egy sikerfilmhez kapcsolódik), s a lelkesedésük lelohadt. spoiler

Elolvastam, de befejezni? nem hiszem, hogy lehet. Érdekes, de alapfeltétel a tudás, abból is masszív fizika tudás, ami van nekem ilyen – olyan, de ide nem elegendő, ezért voltak számomra élvezhető és kevésbé élvezetes részei is. Többször visszalapoztam, valamint a hozzákapcsolódó internetes linkeket is nézegettem és mégis van ami számomra felfoghatatlan maradt.
A filmet újra néztem, és nem is most először.

Én személy szerint imádtam a filmet, elképzelésem sincs, hogy egyesek miért húzták le annyira.. kíváncsi lennék mire számítottak. :D Mindenesetre aki szemez ezzel a könyvvel, az gondolom, már látta az Interstellart (vagy ha nem, akkor mindenképp ajánlatos megnézni olvasás előtt!), és többet szeretne megtudni az egyes jelenetek tudományos hátteréről.
Nem egy könnyen emészthető könyv. Volt, amit többször is el kellett olvasnom, vagy vissza kellett lapoznom egy másik magyarázathoz, és még így sem értettem teljesen, de volt olyan is, ami elsőre világos volt. Tetszett, hogy minden egyes fejezethez odaírják, hogy melyik számít tudományos ténynek, melyik megalapozott feltételezés, és melyik pusztán spekuláció.
A könyv legizgalmasabb részét szerintem egyértelműen a fekete lyukak adják, szerencsére ez még az érthetőbb része. Hiába fogadtam meg, hogy csak kis adagokban haladok vele, néhány nap alatt kiolvastam az egészet, annyira izgalmas és elképesztő volt.
Kedvem támadt újra megnézni a filmet.

Szinte teljesen ismeretlen és ennek megfelelően rejtélyes terület számomra a fizika, a matematika (és általában a természettudományok), de Kip Thorne derekasan megküzd azért, hogy a lehető legérthetőbben, legpontosabban és a legizgalmasabb kérdéseket felvetve vezessen végig a Csillagok Között című filmben megjelenített tudományos kérdések során.

Nagyon sok része volt a könyvnek, ahol elvesztettem a fonalat és úgy éreztem, hogy egy gyorsan forgó fekete lyukként elnyel a sok információ. Ugyanakkor a végére valami azért összeállt bennem, és sokkal közelebb vagyok a bemutatott folyamatok értéséhez, mint azt megelőzően. És még a film egyes jelenteinek megértésében is nagy segítséget nyújtott.

Nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik a sci-fit, elsősorban annak hard válfaját, mert azokhoz hasonlóan, ez is igazi kaland volt. Sőt, mivel itt aztán minden tudományosan alá van támasztva, így még nagyobb kaland. :)

Természetesen előzőleg én is láttam a könyv alapjául szolgáló filmet, ami őszintén szólva nem ragadott meg különösebben, teljesen középszerű sci-finek tartom. Szerencsére a tudományos hátteret taglaló ismeretterjesztő mű már pár fokkal jobban tetszett.
Ami a külalakot illeti, tőlem jár egy nagyon fekete pont a 6 centis külső margó miatt (nyilván azon célzattal, hogy hosszabbnak, vastagabbnak tűnjön a könyv, és több pénzt lehessen elkérni érte). Szerintem totál hülyén fest, hogy nem a lap közepén van a szöveg.

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem vagyok szakmabeli, pusztán érdekel a kvantumfizika, és ennek a könyvnek az olvasása közben, mint olvasó folyton azzal szembesültem, hogy mennyire nem értek hozzá. Túl sok a képlet, túl sok az olyan mondat, amiben külön-külön minden szót értek, mégis egymás után olvasva nem értem mire akar kilyukadni. Thorne a könyvet azoknak szánta, akik egyrészt látták a filmet (és nem régen, különben nem fognak emlékezni olyan részletekre, amelyekre a könyv szeret sűrűn hivatkozni), másrészt le tudják írni fejből a Newton-féle inverz gravitációs törvény képletét. Lássuk be, ez azért eléggé leszűkíti az olvasók körét…

De az is lehet, hogy csak túlságosan elkényeztetett Hawking a saját, valóban „felhasználóbarát” kvantumfizikájával, amit nagyrészt azért bevett a gyomrom. Egy biztos, Einstein minden idők legnagyobb zsenije, aki olyan dolgokat írt le képletekkel és egyenletekkel, amelyeket csak most, száz évvel később sikerült valóban be is bizonyítani.

Egy csomó kérdésem van továbbra is: miért nem haladhat semmi a fénynél gyorsabban (korábban a hangsebességet is átléphetetlennek gondolták, aztán kiderült, hogy mégiscsak, na). Ha a fekete lyuk egy összeroskadt csillag, aminek végtelen nagy a gravitációja, hogyan lehet, hogy nincs benne semmilyen anyag (csak görbült tér és idő), azt várnám, hogy van ott a közepén egy rendkívül kicsi, de nagyon nagy tömegű apróság, de nem. Hova lesz az a sok anyag?? A négy dimenzióig már eljutottam fejben, de az ötödik sehogy sem megy, pedig tényleg küzdöttem..

Amiben viszont meggyőzött, és most már vallom magam is: lehet, hogy az idő tényleg megegyezik a gravitációval (ha arra gondolok, hogy a légkörbe fellőtt atomóra lassabban méri az időt, csak mert kisebb gravitáció hat rá, mint a földön maradt társára, akkor ezt nehéz vitatni). Elfogadom, hogy mostanra már igazolták, hogy az univerzumunknak egy idő és kilenc térdimenziója van (hattal több, mint a bránunknak), még ha ezt ésszel fel nem foghatom. Viszont azt is biztosan tudom, hogy semmi szégyellnivaló nincs abban, hogy nem tudom elképzelni fejben a kilenc térdimenziót. Fogadni mernék, hogy ez a fizikusok többségének se megy :-P