Menő ​macskák! 98% 42 csillagozás

Nagyon jó kis történetek, és nem utolsó sorban minden, amit a kedvenceidről tudni akarsz – nem csak gyermek szinten. Nagyon élveztük. Felváltva olvastuk a Kincsemmel (12).

Kezdő macskásoknak és gyerekeknek tökéletes, de igazából nekik is készült. Na meg a macskabolondoknak ugye…
És hangos dorombolás és jutifalat jár a fordítónak-szerkesztőnek-kiadónak, hogy sok-sok magyar vonatkozású információval látták el a könyvet.

Csodaszép és informatív kiadvány, amely ugyan elsősorban gyerekeknek készült, de én minden macskakedvelőnek jó szívvel tudom ajánlani. Nagyjából fele-fele arányban tartalmaz rövid, 1 oldalas történeteket hires macskákról, illetve cicákkal kapcsolatos érdekességeket, sokszor humoros tényeket, rekordokat. Könnyen és gyorsan olvasható, tele jópofa dolgokkal. Nem is gondoltam, micsoda karriert futottak be egyes macsekok, volt itt állomásfőnök, polgármester, háborús hős, politikusok kedvenc főegerésze, meg sok minden más. Azon meglepődtem, mennyi macska élt hajón, hisz a legtöbben utálják a vizet.

”Barsik a szavazatok közel 92%-át kapta meg egy nem hivatalos polgármester-választáson egy szibériai városban. A helyieknek elegük lett, és másfajta vezetőt szerettek volna. És ki más lehetne jobb egy macskánál?”

A cicahírességekről szóló történetek mindegyikét feldobja 1-1 kifejező illusztrációval az adott macskuszról, amik nekem nagyon tetszettek. A kedvencem a Pyroról, a második világháború repülő macskájáról készült (85. oldal). Ahhoz többször is visszatértem, de a többi is jól sikerült.
Örülök, hogy megláttam ezt a kötetet az Enikő olvas youtube csatornán és beszereztem saját példányt belőle. Első olvasásra nem lehetett mindent befogadni, így biztos fogom még forgatni. Szórakoztató és tanulni is lehet belőle. Macskásoknak ajándékba is tökéletes lehet, nagyon tudom ajánlani.

Két cica, Borisz és Kátya gazdijaként imádok más macskákról is olvasni, azonban csak úgy, ha tudom, hogy a történetben szereplő állat nem sérül meg. A Menő macskák ebből a szempontból tökéletes olvasmány, ugyanis egyik cica sem sérül meg halálosan. Sőt mi több, igazi léleksímogató olvasmányok gyűjteménye a kötet bátor, kedves, hősies, ragaszkodó macskákról, akik valamilyen formában segítettek az embereknek.

És ha kicsit távolabbról nézem a történeteket, akkor az is remekül körvonalazódik bennük, hogy a macskák esetleges negatív megítélése is fals, hiszen még ha öntörvényűek is, mégis nagyon tudnak szeretni, és ragaszkodni a gazdájukhoz – akár extrém körülmények ellenére is. A Menő macskák megmutatja, hogy a történelem során mennyire félreértett jószágok voltak a macskák. Ha pedig csak a történeteket szeretnénk élvezni, nos, arra is remek választás a Menő macskák cicás történetei.

Kiknek ajánlom? Macskarajongó felnőtteknek, és kisebbeknek is remek olvasmány lehet. A nagyoknak aranyos olvasmány, mely visszarepíthet a gyermekkorba. Kicsiknek pedig a kötet formátumából adódóan remek lehetőség akár az olvasás önálló gyakorlására, akár esti mesének, felolvasásra is. Egyszóval ha szereted a macskákat, akkor a Menő macskák neked szól.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2022/05/kimberlie-hamilton-m…

Mennyi híres macska van a világon, nem is gondoltam volna, igaz, nem vagyok egy nagy állatbarát.
Persze, ha belegondolok, szépen össze lehet szedni őket, innen-onnan.
Bob a számomra leghíresebb, de a Macskafogót is ismertem, mégsem gondoltam rá, vagyis rájuk, aztán Szerénke és Lukrécia, csak, hogy hazánkon belül maradjak továbbra is.
Biztos vagyok benne, hogy az arra, mármint a macskákra fogékonyak most elhatározzák, hogy nekik is lesz ilyenfajta házi kedvencük.
Aranyosak, kedvesek, biztosan szerethetőek is, de nekem ennyi éppen elég volt belőlük.
Számomra az a legjobb, ha maradna méltó helyükön, a más ablakpárkányán, illetve itt, a papírlapokon pihenve.
Miaú!

Cicaszeretőként már jó ideje felfigyeltem a könyvre, de mindig lebeszéltem magam róla, mondván: főleg gyerekeknek szól. De aztán úgy határoztam, hogy nem érdekel a korosztályi besorolás, nekem ez a kötet igenis kell!

Több ismerős névvel is találkoztam a lapokon (mint Dewey, Nora, Bob vagy Csámpás), de akadt jó pár ismeretlen cicus is, néhányuknak utána is néztem az interneten. Tetszett, hogy a cicaportrékat rendre megtörték az állati érdekességek – az illusztrációkról nem is beszélve! Mint utóbb kiderült, több ember foglalkozott a rajzokkal, ennek ellenére mégsem vált kaotikussá, hanem valahogy egységesen bűbájos és magával ragadó lett a végeredmény.

Könnyed, informatív és kedves – már csak egy jóleső cicadorombolás kívánkozik a háttérbe olvasás közben! :)

Akik szeretik a macskákat, azoknál nem hiányozhaz ez a könyv a polcról. Nagyon igényes, és szép a kiadás, mindemellett a beltartalom is szórakoztató. Nekem csupán annyi gondom volt vele, hogy szívesebben olvastam volna több egyedi cicasorsról egy-egy oldalban. Elcsúszott az arány az általános információk, és egy-két mondatos ismertetők felé, mint pl. háborús-, utazó-, kísérteties-, hivatali macskák egy kupacban való megemlítése. Persze ezek is érdekesek voltak, csak minden második oldalpár ilyen jellegű volt.
Az illusztrációk mindegyike tetszett, de voltak cukibbak, jobban szerethetőek. Figyeltem a részletesen bemutatott macskák életkorát, és jót kuncogtam, hogy közülük a leghosszabb élet Towsernek jutott, akivel rendszeresen nyalintottak egy cseppnyi whiskyt. :) Persze az életkort illetően másik cica érdemelte ki a leghosszabb életű címet – tudtam meg a macskarekordokból. Meg is lepődtem rendesen.

Annyira édes :)

Hűha! Ebben aztán volt kutatómunka! Nagyon aranyos és érdekes könyv. :) A kivitelezése és a tartalma is nagyon tetszik. Macskásoknak kötelező! *-*

Hát az úgy történt, hogy a Gergely naptár 2019. évében, annak is negyedik hónapjának 17. napján egy fehér alapon vörös színű foltokkal ellátott, csontsovány bársonytalpú cikázott Budapest belvárosában az autók között. Úgy kezdődött a macskás létem, hogy kvázi leállítottam a forgalmat az egyik legforgalmasabb úton, miközben visítottam a páromnak hogy szedje össze a cicust. Nem én voltam a legnépszerűbb aznap az autósok körében, annyi bizonyos. 16 éven keresztül velem volt Mazsola, a legcsodásabb mopsz/palotapincsi játszótéri kajlafejű kutyus, akinek halála után én megfogadtam hogy én bizony többé soha… nekem ez a fájdalom nem kell, nem lehet ezt többször kibírni már egy élet alatt… A sors más lapot osztott, és elénk szalajtotta Fügét, a macskát. Azóta minden macskás dolgot szorgosan magamévá teszek, legyen az szakirodalom, film, animációs film, bögre, sál, füzet, toll, klotyópapír és akármibármi… ha a cd borítón cica van én bizony meghallgatom azt a zenét… Rajongásom a macskák iránt olyan méreteket öltött, hogy már előbb nézek Fügének cuccost, mint magamnak, mely tulajdonsággal komoly riadalmat okozok családom körében, valamint fejhangon vagyok képes gügyörészve nyünnyögni ha meglátok egy egyedet, amitől viszont a denevérek, és -nem tagadom- jómagam rémülök meg nagyon… A család még nem érti, de én már tudom: seperc alatt alattvaló lettem, nem vitás. A könyv olvasása közben hol rötyögtem, hol könnyeztem, hol bőszen bólogattam, pedig mindösszesen 99 napja lettem macskás, mégis mintha mindig az lettem volna… fura.Imádtam a könyv minden sorát, az illusztrációk csodásak, még biztosan újra fogom olvasni.