Csillagok ​az óceán felett 91% 156 csillagozás

Képzeld el, hogy átutazod a világot, hogy megtaláld édesanyádat. Az út végén rájössz arra, hogy a boldogság már rég rádtalált. Nem vagy csalódott, hiszen az utazás tett téged azzá, aki vagy.
A szív egy csodálatos dolog : bármerre jársz, mindig érzi, hova is tartozol igazán. Ez a könyv a szív története.

„Nem is olyan vészes átkelni a hatalmas, szürke óceánon, ha az út során a csillagok ragyognak felettünk.”

A szemet gyönyörködtető borító mögött egy hihetetlenül olvasmányos történet rejlik, amelynek középpontjában az anya-lánya kapcsolat és a családi gyökerek jelentősége áll. Az árvaházban nevelkedő, semmitől vissza nem riadó Agnes elhatározza, hogy emléktárgya alapján megkeresi édesanyját, amellyel egy hosszú, földrészeken is átívelő kaland veszi kezdetét. A főhős, aki kitartásával és hatalmas szívével hamar belopta magát a szívembe, nagyon bátran veszi az elé gördülő akadályokat, miközben egy igen szemléletes és izgalmas utazásra invitálja az olvasót is. Vajon meddig képes elmenni, hogy megismerje származását? Bár a csavar elég hamar kiderült számomra, meglepő módon ez semmit nem vont le az érdeméből, változatlanul alig tudtam letenni a könyvet. A több idősíkon futó és három nő elbeszélésből összeálló történet egy bájos mese felnőtteknek, amely sokszor bármennyire is messze áll a valóságtól, mégis valahogy jólesik a léleknek.

Szeretem Kimberley Freeman könyveit, de ez egy kicsit sem jelenti azt, hogy könnyű dolga van nálam és egyenes út vezet odáig, hogy tetszik a regénye. Talán éppen ezért kritikusabban olvasom, mert már feltette a lécet egy bizonyos magasságra, és mindig azt várom természetesen tőle, hogy ugorja meg, és ne kelljen csalódnom.

A Csillagok az óceán felett simán megugrotta ezt a lécet. Azt szeretem Freeman könyveiben, hogy kellőképpen kalandosak, fordulatosak, és annyira izgalmasak, olvasmányosak, hogy egy idő után lehetetlen letenni őket.

Egy igazán szórakoztató regény a Csillagok az óceán felett, mert miközben olvasod, teljesen kikapcsolsz, elfelejtkezel a gondjaidról, követed a főhős Agnest képtelennél képtelenebb utazásain és kalandjain át. Közben pedig elgondolkozhatsz azon, hogy mennyi erőt és bátorságot adott Agnesnek az a vágya, hogy megismerje azt a nőt, aki világra hozta, holott nem sok mindent tudott róla, és amit tudott, azok sem tüntették fel túl jó színben.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/08/kimberley-freeman…

Egy lány, aki árva, és útra kél megkeresni édesanyját.
Egy lány aki spoiler szerelembe esik.
Egy lány, aki spoiler édesanyja támasza.
Agnes meghatározó szereplője a kötetnek, hihetetlen erős egyéniség, céltudatos, és akaratos, néha már bosszantóan önzetlen.
Elindultunk vele megkeresni édesanyját nagyon hosszú útra kelünk átszeljük az óceánt, és közben szembesülünk azzal, néha a boldogságunk karnyújtásnyira van tőlünk és sokszor csak a kezünk kell nyújtani érte! Az anyák és lányaik szívszoritó története ez.
Aki szereti a tartalmas, olvasmányos, néha kicsit hihetetlennek tűnő történetet, az ne hagyja ki ezt a kötetet. Erre a hajóra megéri fölszállni!
„Az anyákat, és a gyermekeiket nemcsak a test és a szellem, hanem a lélek is összeköti.”

Nagyon szeretem az írónőt, de nincs vele könnyű dolgom, mert volt már könyve, ami nagyon nem tetszett és volt, ami nagyon jó volt. Ez a könyv most tetszett. Megint megállapítom, hogy rettenetes nehéz volt az élete a régi korokban egy olyan fiatal lánynak, aki árva és nincs senkije. Agnes szegény sok mindenen keresztülment fiatal kora ellenére és még nem értek véget a megpróbáltatásai. Beutazza a fél világot, hogy rátaláljon az anyjára, illetve akit az anyjának gondol, hiszen nem lehet biztos benne, csak egy kis nyom mutat arra, hogy az anyja az, akit keres. Szerencsére talál valakit, aki segít neki, de még így sem egyszerű a dolga. Egy kicsit túl lett írva ez a könyv is, rövidebb lett volna, ütősebb lett volna! :) De azért nagyon jó kis történet.

Annyira boldog vagyok, amikor ilyen pazar könyvet olvashatok! :)
Kimberley Freeman magyarul megjelent regényei közül ez lett a kedvencem!
Csodálatos történet bátor és lenyűgöző női szereplőkkel, különösen Agnest zártam a szívembe a maga merészségével, erejével és fantasztikus lényével együtt!
Olvasmányos, letehetetlen történet három idősíkban több országon, kontinensen át.
Bravúrosan jó, ajánlom mindenkinek, aki érzelmes családregényt szeretne olvasni!

Még mielőtt hosszabban értékelném, leszögezem, hogy tetszett a könyv, szívesen is olvastam. De úgy kb. a háromszázadik oldalnál már úgy éreztem, mindent tudunk a szereplőkről, amit tudnunk kell, itt egy merészebb befejezéssel le lehetne zárni. Aztán persze még újabb, váratlan fordulatot vettek az események.
Az egész történet valahogy túl „meseszerű”. Olvasmányos, fordulatos, jó, de bennem mégis maradt valamiféle elégedetlenség. Ekkora „kanyart” tenni , tulajdonképpen a semmiért !
A másik oka a hiányérzetemnek : olyan jól indul a történet a jelenben! Aztán egyszer csak ugrik egyet az írónő az 1800 – as évek második felére. Persze, van egy laza átvezetés. Nekem mégis akkora a szakadék a két történelmi kor között, hogy emiatt disszonáns érzés volt bennem végig, s ezt semmi sem tudta feloldani. A jelen szála annyira valóságos volt a betegséggel, az anya – lánya kapcsolattal. A régmúlt is annyira valóságos volt az akkori történésekkel , hogy a kettő bennem teljesen különvált, önálló életre kelt. Bármennyire igyekezett is összekapcsolni a két idősíkot a szerző, mintha csak össze lett volna fércelve.
A két szálból két teljesen különálló regény kerekedhetett volna, egymástól függetlenül.
A csillagozást a tartalom kapta. A borító csodaszép, de nem értem, hogy tulajdonképpen mi köze a tartalomhoz. A múlt szálához nyilvánvalóan semmi, annyira mai. Az én szememmel nézve a jelen eseményeihez sem sok. Persze, attól még szép.

Ó, hát ennek sikerült felülmúlni a várakozásaimat! Nem csak csodaszép borítóba szerelmesedtem bele, hanem a beltartalomba is fülig zúgtam.
A 3 idősíkon játszódó, földrészeken átívelő történet lényegében az anyaság, az anya-gyermek kapcsolatát ölelte fel. Agnes szála volt a legterjedelmesebb egyben legkiemelkedőbb, aki anyja nyomába szegődik és eltökéltségével, céltudatosságával, önzetlenségével könnyen utat tör az olvasó szívébe. A másik kettő már visszafogottabb oldalszámot képviselt, mégis megfelelő arányban voltak jelen és mind gyönyörűen simultak össze.
Merészen kalandos volt, szolidan romantikus és erőteljesen érzelmes.
A Vadvirágok lányai után kedvenc.:)

Egy újabb csodás történet Kimberley Freeman tollából.
Ezúttal három nő életútját, illetve életének egy szakaszát ismerhetjük meg, hosszabb-rövidebb fejezetekben. Mint sokakat, Agnes engem is teljesen levett a lábamról, nem győztem becsülni a kitartását és a kalandvágyát, mégis Moineau fejezetei voltak azok, amikbe teljesen beleszerelmesedtem. Talán a spoiler miatt, talán mert már akkor is sejtettem, hogy Moineau valójában spoiler, de alig vártam, hogy ezekhez a részekhez érjek, és hallhassak Emile-ről és a faragott kapujáról.
A jelenben játszódó fejezetek viszont nem igazán kötöttek le. Oké, adtak egy keretet a történetnek, ezt elismerem, de túlzottan sokat nem tettek hozzá a cselekményhez.
Ami a borítót illeti, valóban gyönyörű és igényes, de ismerve a regényt és a szereplőket, én a kiadó helyében megtartottam volna az eredetit.

Nem volt kiemelkedő, sem lenyügőző, de azért jó volt ez a könyv. Sokáig nem is igazán tetszett. Egyre csak vártam az áttörtést.
A cselekmény három szálon fut: Marianna-é és Agnesé a múltban, Victoriaé pedig a jelenben. Megmondon őszintén, hogy ez utóbbit abszolút tölteléknek, és érdektelennek találtam. Nem adott sokat a történethez. Agnest eleinte nem kedveltem, mert nem mindig döntött észszerűen, én bizony sokszor másképp cselekedtem volna a helyében. Akkor kezdtem el megkedvelni, mikor egyes-egyedül útra kelt és eljutott Ceylonba, majd Ausztráliába, és az utazás során bebizonyította, hogy az emberek fontosabbak számára, mint a ruhák, az ékszerek vagy a pénz. Marianna története végtelenül szomorú volt, sajnáltam is őt spoiler.