Álom-öböl 89% 101 csillagozás

Attól függetlenül, hogy imádtam a könyvet és örülök, hogy ezzel a regénnyel zárhattam az évet, a borítótól még mindig ki vagyok borulva, mint a tejesköcsög. Csak én látom úgy, hogy a férfi úgy csinál, mintha meg akarná enni a lányt?? Nem egy meghitt, intim csókot ábrázol a fotó, hanem egy C- kategóriás kannibál portrét… Borzasztó ronda egy ilyen fantasztikus könyvhöz!
Mert magát a könyvet imádom! Az írónő tökéletesen ötvözte a romantikus elemeket némi izgalommal, és a család szeretetével. Alig bírtam letenni, mindkét idősíkot szerettem, és mindhárom nő történetét szívesen olvastam.
Libby és Juliet szála ugyanolyan keserédes volt, mint Isabelláé, bár tény és való, Isabella sokkal mozgalmasabb volt.
A kötet különlegessége, hogy ékszerkészítésről is volt szó benne, ami külön színt adott a cselekménynek.
Ajánlom, mert hiába több, mint 500 oldal, egy pillanatra sem lapos, vagy unalmas, hanem végig fogvatartja az olvasót.

Imádom az írónőt! :) A vadvirágok lányai és az Örökzöld zuhatag is kedvenc és ez is az lett.
Nagyon szeretem a két idősíkon játszódó történeteket és ez is egy ilyen könyv. Sok-sok borzalmon átment Isabelle a régi időben és a jelenben Libby és Julliet is. Az idő sok mindent begyógyít és a két testvér is ezen dolgozik, hogy begyógyítsa a múlt sebeit. Sok kaland, izgalom, humor és romantika van ebben a könyvben és ajánlom mindenkinek.

Kimberley Freemannek specialitása a párhuzamos történetvezetés, mely során két kor, két sors, két történet apránként összefonódik, és meg kell, hogy mondjam, egyszerűen remekel ebben. Mesteri módon vezeti a szálakat, és ahogy kibontakoznak, úgy tárulnak fel a megbúvó hasonlóságok is közöttük. Pedig két teljesen más lélek, más út, mégis majdnem egyazon érzések, egyazon cél. És ezeket mind oly hangulatteremtő, választékosan megírt csomagba burkolják a szavai, hogy szinte mintha az ember maga is részese lenne, ott lenne a szereplőkkel, akármelyikükről is legyen szó. Egyetlen okom, amiért mégsem tudom jobbra értékelni, hogy nem volt meg benne az az erő, mint a Vadvirágok lányaiban. Sem a történetvezetésében, sem a karaktereiben. Valószínűleg ez kevésbé tűnik fel, ha a másik könyve nem hagy bennem ennyire mély benyomást, és nem vagyok vele tisztában, hogy mire képes még. Mindazonáltal ha valaki egy a jelentől messze repítő, kissé rejtélyes családregényre vágyik, aminek boldog vége van, akkor az ne gondolkozzon!

Ez volt még csak a második könyvem Freemantől, de meggyőződésem, hogy ami az ő tollából jön ki, az bizony rossz nem lehet! Mert ahogy ez a nő bánik a szavakkal, ahogy érzelemmel tölti meg a sorokat, és ahogy összefűzi két, egymástól független, ugyanakkor összetartozó nő sorsát, arra nincsen jobb szó, mint a profizmus.
Maga a történet nagyon izgalmas volt. Akárcsak a Vadvirágok lányaiban, itt is két szálon futott a cselekmény (1901-ben és 2011-ben), de míg az előbbi kevésbé (újrakezdés, szerelem, vadvirágos táj), addig az utóbbi sokkal borúsabb (gyász, reménytelenség, harag, bűntudat) hangulatú. Ennek ellenére mégsem éreztem azt, hogy nyomasztana. Az írónő ugyanis – szokásához híven – apránként, fejezetről fejezetre bontogatta a szálakat, és derített fényt a titkokra: egy kis információmorzsa itt, egy elejtett mondat ott, és már csak azt vettem észre, hogy elolvastam újabb 50 oldalt.
Érdekes módon ebben a kötetben a 2011-ben futó szál jobban megfogott, mint az 1901-ben játszódó. Izgalmas volt Isabella élete is, és megértettem a gondolatait és a tetteinek miértjét, de néha úgy éreztem, hogy úgy viselkedik, mint egy őrült. spoiler Ezzel szemben Libby sokkal közelebb került a szívemhez, tetszett a határozottsága, a hűsége spoiler és a gondolkodásmódja.
Ha ki kellene emelnem egy negatívumot a történetből, akkor azt mondanám, hogy a végén Isabella életének lezárása egy kicsit gyorsra sikeredett. Szívesen olvastam volna még néhány oldalon keresztül, hogy a kihajózás után mi történt, spoiler és Isabella folytatta-e az ékszerkészítést.
Bátran ajánlom a könyvet a romantika és családregény szerelmeseinek!

Gyönyörű mondatokba foglalt tartalmas történet szerelemről, gyászról, megbocsátásról, haragról, önvádról, reménytelenségről, újrakezdésről……
Két külön történet, 110 év különbséggel, párhuzamosan, egymás mellett futtatva, megfelelő egyensúlyban tálalva.
Hajnal 3ig olvastam, és nem bántam egyetlen percét sem. Sajnos kölcsön példány, de be kell szereznem egy sajátot is, mert biztos újraolvasós lesz :)

Kellemes történet volt, ami kellő mennyiségű szirupot tartalmazott, nekem nagyon tetszett. :) A történet két szálon fut, az egyik 2011-ben, a másik 1901-ben kezdődik. A 20. századi történetet erősebbnek éreztem. Isabella története jóval kalandosabb, izgalmasabb és érdekesebb volt, míg Libbyé és testvéréé kevésbé. Ezért vontam csak le a fél csillagot. Illetve azért, mert a végét összecsapottnak éreztem. Vagy legalábbis a többi részhez képest kevésnek. Jó lett volna, ha bővebben kifejti az írónő.
A borító nekem tetszik, tökéletesen passzol a történethez. :)

Imádom ezt az írónőt!!!Hasonló felépítésű a történet mint az előző regényében,itt is 2 ember története fut párhuzamosan csak több évtized,itt több mint egy évszázad különbséggel.A következő könyvre is vevő leszek:)
Isabella története izgalmasabb volt számomra,de nagyon jól passzolt Libby történetével.
„Szerelem,titkos és a megbocsátás ereje….”

Kimberley Freeman csodálatosan ír és ez megfigyelhető ebben a regényében is. Fantasztikusan vezeti a szálakat és mutatja be a szereplők érzéseit. Számomra itt a jelenben futó történet nem volt elég érdekes, illetve hiányoltam a tőle megszokott erős, de szerethető női karaktereket. Libby teljesen antipatikus volt, nem tudtam szurkolni a boldogságáért, Isabella egy fokkal közelebb került hozzám, de neki is megkérdőjelezhető volt néhány megnyilvánulása spoiler Nem bánom, hogy elolvastam, de eddig ez volt számomra az írónő leggyengébb regénye. Sajnálom, hogy a terjedelme ellenére ez a történet most nem tudott annyira elvarázsolni.

Mindkét szálon futó cselekmény tetszett, bár Libby-ről és Julietről szívesebben olvastam volna többet is. Igaz, hogy szerettem Isabella részeit, drukkoltam neki, hogy révbe érjen, de az ő történetének vonala kicsit elnyomta Libby-ékét…
Szerintem fogok még az írónőtől olvasni, hiszen szépen ír, és szerethetőek a szereplői.

Eleinte nem szerettem a könyvet mert, nagyon férfiközpontú volt a világ amit bemutatott. Utána nagyon megszerettem. Természetesen a múltban játszódó szál sokkal jobban tetszett mint a jelenkori. Sosem szerettem a családi civakodást.